Ez nem meccsértékelő lesz. Ne számítson senki beszámolóra, a mérkőzésen történtek elemzésére. Ez inkább egy afféle tisztázó iromány lesz, amit nagyrészt az én szubjektív-objektív meglátásaim határoznak meg. Igyekszem szakmailag látni és láttatni a dolgokat. Remélem, hogy sikerrel járok. Várom a reakciókat, legyenek azok akár pozitív, akár negatív előjelűek.
Jó magam, vagy 34 és fél éve szurkolok az FC Barcelonának. Láttam egy-két dolgot, sok mindent tapasztaltam TV-ben, a Camp Nou lelátóin ülve, Berlinben sétálgatva a 2015-ös BL-döntő alkalmával. Sok-sok érzelmes pillanaton vagyok túl. Láttam szép győzelmeket, könnyfakasztó sikereket, de láttam vereségeket. Megéltem, ahogyan a Capello-féle Milan az athéni éjszakában felmosta velünk a padlót, és véget vetett a Cruyff-féle Dream Teamnek. Aztán megéltem a Gaspart-korszak mélységeit, aminek betetőzéseként a 16. helyen állva várhattunk a 2002/2003-as idény végét. Láttam katalán bajnokságban szereplő csapattól Spanyol Kupában elszenvedett blamát. Megéltem a Rijkaard-éra magasságait és mélységeit, a Pep-Tito-időszakát. S azt gondoltam, már mindent megéltem, mindent láttam. Hát, tévedtem.
Ami most van, az a legrosszabbnál is rosszabb emlékeimet is alulmúlja. Nincs CSAPAT. Van ugyan elképzelés, ami a pályán azonban nem valósul meg. Hiába minden akarat, minden erő, amit Ronald Koeman tesz azért, hogy csapatot faragjon ebben a tragikusan sz@r helyzetben, nem működik. Nem is működhet. Képtelenség. Olyan a szituáció, amire nagyon régen nem volt példa a Blaugrana életében. Megoldhatatlan. Nincs elnökség. Nincs bevétel. Nincs vezér – se a pályán, se azonkívül. Az oldalvonal mellett van, de képtelen rendet tenni, rendet tartani a fejekben. Ő vezetőedzőnek szerződött arra a padra, amely élete álma volt. Ehelyett elnököt, szertárost, sportigazgatót, pszichológust, pedagógust kell/ene játszania. Ez pedig nem megy, de nem is ez lenne a feladata Ronald Koemannak.
Arról beszél sok szurkoló, hogy nincs koncentráció. Ez Koeman feladata lenne. Meg, hogy nincs töke. Meg ez nincs, meg azért hibás. Az senkinek sem jut el a tudatáig, hogy ami most van, az az elmúlt 3-4 évnek a VÉGKIFEJLETE, EREDMÉNYE, KÖVETKEZMÉNYE. A 2016 óta tartó átgondolatlan igazolásoknak, az évek óta tartó koncepciótlanságnak, a kapkodásnak, a pénzügyi machinációknak a végeredménye. S mindaz, akinek ezt köszönhetjük, az mosolygó arccal lelépett a színpadról – mindenféle következmények nélkül. Ez nem egy év, nem két nap, nem pár rossz döntés eredménye, hanem évek hosszú munkájának a „gyümölcse”. És ezt kellene megoldania Koemannak, miközben levezényel egy fiatalítást, miközben a játékosok fejében a fizetés-csökkentés, a Klubnál tapasztalható koncepciótlanság jár. Nem a futballal foglalkoznak az öltözőben, nem csak azzal foglalkozik Koeman, ami az ő feladata, dolga lenne, hanem tüzet olt, pszichológus, és minden már. Amivel alapesetben, normál járaton nem kellene foglalkoznia, nem is kellene róla tudnia. Nem könnyű egyszerre legalább 4-5 féle elvárásnak megfelelni akkor, amikor káosz és anarchia uralkodik az egész Klubon belül. Taktikát, technikai fejlődést elvégezni, beépíteni a fiatalokat, körülnézni a La Masíán, helyt állni a sajtótájékoztatókon, minden egyéb kérdéssel foglalkozni. Ez képtelenség. Lehet jönni Pep Guardiolával, de kérdem én: akkor teljes zűrzavar uralkodott a Klubon, az öltözőn belül? Ugye, hogy nam. Na, akkor: ezek számba vétele után vegyük elő Ronald Koemant.
Most majd jön a rekontra, hogy „ez egy Koeman-védő írás”. Nem, nem az. Neki is vannak rossz döntései. Magam sem értem, hogy Riqui Puig miért kap ennyire kevés lehetőséget. Volt olyan meccs, pl. a ‘klasszikus’, amikor rémesen későn cserélt. De összességében igenis látszódik az elképzelés, a taktika, mit szeretne játszani. sokkal mozgékonyabb a csapat, több helyzetet alakítunk ki meccsenként, mint az elmúlt 2-3 idényben. Arról nem tehet, hogy mindenki cipeli a labdát, hogy akkoris passzolunk már, amikor régen lőni kellett volna. Arról sem tehet, hogy amit edzésen, vagy meccs előtt megbeszélnek, azt a csapat a pályán képtelen megvalósítani. Arról pedig végképp nem tehet, amit a védelemnek nevezett bohóctársulat előad. Nem az egésze, mert Araújo, Mingueza és Sergiño Dest játékával semmi probléma nincsen. Az amerikai-holland jobbhátvéd az idény legkellemesebb, lepozitívabb meglepetése: veszettül gyors, megjátszható, két lábas, a balhátvéd posztján is megállja a helyét. A két ifjú középhátvéd előadásaival sincs semmi probléma, megbízhatóan, jól teljesítenek. Persze, egy-két hibát elkövetnek, de ez belefér – egyikük sem Ronald Koeman. Viszont a védelem többi tagja, nem ér – összesen – három fillért sem.
Jordi Alba merő homály, reklamálásban az élen jár, de semmi egyéb – az öt gólpassza ellenére sem. Samuel Umtiti a ‘láthatatlan ember’, aki hónapok óta a semmire kap fizetést. Lenglet-ről pedig ne is beszéljünk – ahogy szerzőtársam és barátom írta: Mathieu hozzá képest egy isten volt, egy zseni, a védekezés professzora. Merő homály ez az ember hónapok óta: már a Münchentől elszenvedett 2-8 előtt is voltak vele problémák, azóta viszont tripla nulla. Úgy tudnám kifejezni, hogy: se ereje, se veleje, színtelen-szagtalan gáz, nulla határozottsággal. A kiállítások és a feleslegesen összehozott büntetők jeles képviselője. Mindazzal ellenkezik, mindazon tulajdonságok hiányában van, amikkel egy középhátvédnek rendelkeznie kellene.
A középpályán ott van az egyik „lókötő” Sergio Busquets, meg a másik, Miralem Pjanic személyében. Busquets a maga posztján a világ egyik legjobbja – volt, úgy 4-5 évvel ezelőtt. Mihelyst „kikopott” mellőle Xavi és Iniesta, meghalt. Képtelen megújulni, felvenni a játék ritmusát, lassú, körülményes. Továbbra is jól lát a pályán, látszik rajta a La Masía-neveltetés, kiváló meglátásai és passzai vannak. Csak sajnos, eljárt felette a (futball)idő. Ez nem bántás akar lenni, és nem is nagyságának kisebbítése. Egy élő legenda, a Klub ikonja, meghatározó alakja, aki sokkal mélyebben ott hagyta nyomát az FC Barcelonán, mint az édesapja. És itt jön majd a kérdés a szurkolóktól, miszerint: „őt miért nem rakja végre a padra Koeman?” Erre egyszerű a magyarázat: katalán, saját nevelés. És ilyenből jelenleg nagyon kevés van abban a csapatban, amelynek identitását a katalánizmus határozza meg. Ugyanezen okból van a keretben, s számít alapembernek Sergi Roberto is. Ezt a legtöbb magyarországi Barça-szurkoló nem akarja, vagy nem kívánja elfogadni, de ettől még ez tény. Sajnos, ‘Busiból’ hiányzik az a nagyság, az a belátás, amivel Xavi vagy Iniesta rendelkeztek: a belátása annak, hogy én már kevés vagyok ide, mint mackósajtban a brummogás. A bosnyákról pedig nem igazán kívánnék hosszabban beszélni, mert idegen test ebben a csapatban is. Volt egy-két jobb pillanata, mint pl. a Cádíz elleni 15 perc, amit a pályán töltött, de ettől eltekintve felesleges igazolás volt ő is. De erről is Bartomeu tehet.
És akkor elérkeztünk ahhoz a személyhez, akinek a kialakult helyzetet 100 százalékban köszönhetjük, aki nélkül nem jött volna össze az a káosz, amiben a Klub van. Igen, jól tippeltek: josep maria bartomeuról van szó. Csupa kis betűvel, nem véletlenül: azt sem érdemli meg, hogy a nevét nagy betűvel leírjam. Ő minden rossz okozója és teremtője. Ő taszította anyagi csődbe a klubot, amit most Carles Tusquets-nek, ill. a jövő februárban hivatalba lépő új elnöknek menedzselnie kell. De ő a felelős a szakmai nihilért is, amit pedig Ronald Koemannak kellene megoldania. Csak a holland trénernek abból a „sz.rból” kellene főznie, amit bartomeu összehordott. Válságmenedzselésre jött, pedig nem erre szerződött, hanem arra, hogy a szakmai munkát kell irányítania – Schreuderrel és Larssonnal együtt. Az az ember pedig, aki mindezt okozta, lelépett a színről, mosolyogva és mosva a kezeit, ráfogva mindent a pandémiára és az abból eredő válságra. Nem mondom, van ebben igazsága, de ez csak egy része a történetnek. Minden sz.rért ő a felelős, neki kellene a felelősséget vállalnia a bíróság előtt, ill. a sociók színe előtt.
Nincs a zsebemben a bölcsek köve. Okosabbnak se gondolom magam senkinél. Azonban akik most „Koemanoznak”, azok nem értenek sokat ebből a szituációból, ami kialakult a Klubnál. Ronald Koeman iránt hatalmas tisztelettel és respekttel kellENE lenni minden sociónak, szurkolónak, hogy ebben a kilátástalan, minden szempontból sz.r helyzetben, elvállalta a szakmai irányítását a Klubnak. Neki élete a Barça, az örök „szerelme”, és így is áll hozzá. Egy igazi CULÉ, csupa-csupa nagy betűkkel. Vannak hibái, de kinek nincsenek? Pep sem volt hiba nélkül való, de még a nagy Johan sem. Sokan azt vetik Ronald szemére, hogy konok, hogy nem hallgat senkire, hogy a maga feje után megy…ugyan már kérem, akkor azok, akik ezt hánytorgatják fel, nem ismerték Johan Cryuff karizmáját, karakánságát, nem olvasták a könyvét. Nincsenek tisztában Rinus Michels karakterével, akit nem véletlenül becéztek „Generális”-nak. Ez a nagy emberek ismérve, és azért váltak naggyá, mert soha, semmilyen körülmények között sem hunyászkodtak meg: inkább törtek, semmint meghajoltak volna. Tisztelet és elismerés illeti Ronald Koemant. Hálásnak kellene lennünk Neki, hogy bevállalta ezt a hálátlannál is hálátlanabb szerepet, mert neki ez hivatás, ez küldetés, nem pedig „munka”. Ehelyett kapja az „ívet”, a gyalázkodó kommenteket, az igaztalan jelzőket, sőt, emberi mivoltában kérdőjelezik meg. Hát, kérdem én: szurkoló az ilyen? Szerintem, Nem! És akik nem ismerik a Klub történelmét, közelmúltját, azoknak ezeket hiába ecsetelem, csak azt fogják szajkózni, hogy #KoemanOut…de ehhez nem kell ész, sem tudomány. Kritizálni a legegyszerűbb, gondolkodni már nehézkesebb. Pedig higgye el mindenki, sokkal célravezetőbb. Türelmesnek kellene lenni, mert nem 1-2 hónapról van szó, hanem 1-2 évről – alsó hangon -, amit ebben a helyzetben kell megélnünk. És jöhet ide Xavi, vagy bárki, egyik napról a másikra ő sem tudna csodát tenni. Vagy szerintetek Xavi kitenné a csapatból a puszipajtásait – Piquét, Busit, Robertót -, vagy akár csak leültetné őket a padra? Kötve hiszem. aki szerint igen, ő naív. Ronald Koeman elvégzi a „piszkos munkát”, amiért majd egyszer mindenki hálás lesz. Én már most is az vagyok. Hatalmas Legenda, aki az elmúlt hetekben, hónapokban még nagyobbat nőtt a szememben!
Csak így tovább Ronald! Ne törődj a károgókkal, a hitetlenekkel! Az irány helyes, az út, amin vezetsz minket, jó! Ne hagyd Magad eltántorítani, mert ez az út vezet a tisztítótűzhöz, a teljes megtisztuláshoz, az újjászületéshez! A „kereszt”, amit magadra vettél, embertelenül nehéz, de hidd el, vannak még szurkolók, akik „segítenek” cipelni ezt a terhet, mert melletted állnak, mert hisznek benned, mert tisztelnek és becsülnek!
Visca el Barça!
Força ‘Tin-Tin’!
El Barça només important!
