Vasárnap este, a 22. forduló zárómérkőzéseként láthattuk az FC Barcelona vitóriai vendégjátékát. Láttuk, de aki nem nézte, ő sem maradt le semmi érdemlegesről, maximum egy Frenkie-gólról. A mérkőzés nagy részében nem történt semmi, nekünk/nekem mégis az a feladatom, hogy írjak erről valamiféle ÉRTÉKELÉST!
Mivel Gavi eltiltott volt, Memphis és Ansu Fati sérültek, Dembélét pedig száműzték a keretből, így Xavi mozgástere meglehetősen behatárolt volt. Ennek megfelelően az alábbi kezdőcsapatot küldte a pályára a Maestro: ter Stegen – Dest, Piqué, Araújo, Alba – Frenkie de Jong, Busquets, Pedri . Ferran Torres, Luuk, Ez Abde. A hazaiaknál, az újonnan kinevezett José Luis Mendilibar az alábbi csapatot küldte ki a Mendizorrotza gyepére: Pacheco – Aguirrezabala, Laguardia, F. Lejuene, Javi López – Pina, Escalante – Luis Rioja, Pére Pons, Jason – Joselu. A találkozót Figueroa Vázquez vezette, mindenféle hiba nélkül, mondjuk nem is volt nehéz dolga.
A kiesőjelölt otthonában Dest lett a jobbhátvéd, Frenkie bekerült a kezdőbe, míg elöl a Ferran-Luuk-Abde hármassal kezdett a Barça: Xavi 14. meccsén a 13. összetételő támadótriót küldte így pályára. Az első 10 percben semmi említésre méltó esemény nem történt. A 13. percben Pedri jobb oldali beadását Luuk kapásból a bal kapufa mellé lőtt kevéssel. Egy 17. perc eleji statot hadd említsek meg: az Alavésnek 14, a Barçának 140 (!) sikeres passza volt már – szemmel látható volt a különbség ezen a téren. A 27. percben egy jobb oldali szögletet Piqué fejelt kapura, de Pachecónak ez csemege volt. A 38. percben Pedri szöglete után Busquets fejelt kapura, de Pacheco ölében landolt a gyenge próbálkozás. A 45. percben Pére Pons került ziccerbe, de szerencsére hazaadta ter Stegennek. A 19. helyezett ellen lötyögést, sétálgatást láthattunk az első félidőben, igazi elképzelés nélkül. Már párszor leírtam, hogy “eenél a 45 percnél csak jobb jöhet”, de ez is olyan, mint a mantra már. Unalmas…mint a ‘játékunk”. Ahogy egy szurkolótársunk fogalmazott: “ha kézilabda lenne, minden támadásunknál elvennék tőlünk a labdát passzivitásért”.
A szünetben csere nem történt. Az 52. percben Joselu veszélyes beadása után Pere Pons nem tudott jól beleérni, így nem ment kapura a spiccel rálőtt labdája. Az 55. percben Pedri jobb oldali beadása után a berobbanó Frenkie elől a védők tisztázni tudtak. Egy óra játék után is azt tudom mondani, hogy ebben az egy órában semmit sem mutattunk. A 62. percben egy távoli szabadrúgásba Luuk tette bele a lábát, ami kapura ment, de Pacheco védeni tudott. A 71. percben Ez Abde helyére Nico érkezett a pályára. A 78. percben Joselu fejese alig ment el a bal kapufa mellett Jeison jobb oldali beadása után. A 84. percben Luuk helyére Jutglá érkezett. A 87. percben Ferran visszatett passza után Frenkie de Jong vette be 8 méterről Pacheco hálóját; a gólpassz előtt Alba ugratta ki jobb lábas passzal pontosan Ferrant a leshatáron. A 90. percben Pedri helyére Lenglet érkezett. A 93. percben egy szögletnél Edgar maradt üresen, fejesét azonban jól olvasta ter Stegen, így védeni tudott. A meccsről ennyit szeretnék mondani, amit egy Kedves Szurkoló írt kommentben: “Sok játékosnak jót tenne egy kiadós beszélgetés Sztoicskovval a Barcelona mez viseléséről.” Írom ezt, és egyetértek vele, annak ellenére, hogy nyertünk.
A mérkőzés embere: Frenkie de Jong
A találkozó értékelése:
Manapság nem könnyű Barça-szurkolónak lenni, de egy Barçás oldal szerkesztőjének sem. Főleg, amikor arról van szó, hogy nekiveselkedjünk és értékelőt írjunk egy-egy meccsről. Néha előfordul, hogy könnyebb dolgunk van, mert a srácok úgy gondolják, hogy a Klub múltjához, hírnevéhez méltó produkcióval állnak elő, de elgtöbbször inkább csak kínszenvedés a játék is, így az arról való tudósítás is. Sőt, meccs alatt egyik ismerősöm azt találta javasolni, hogy egyáltalán ne írjunk erről a vitóriai förmedvényről értékelőt, mert nem érdemlik meg a srácok, hogy két órát rájuk, ill. a játékuk elemzésére szánjunk. Való igaz, ők a90 perc alatt nem nagyon dolgoztak meg a pénzükért, nekünk viszont “kötelességeink” vannak az Olvasók/Szurkolók felé. Azonban az tény, hogy erről a bajnokiról nehéz hosszadalmas esszét írni, ráadásul a téma egy része visszatérő, nincs benne semmi újdonság.
Igen, a veteránok helyzetét lehet elővenni ezen meccs láttan is, akikkel kapcsolatban komoly kritikák jelennek meg a katalán, de a világ minden táján megjelenő Barçás elemzésekben, írott vagy online médiatérben egyaránt. Ezzel kapcsolatban Jordi Alba is kifejtette önérzetes, helyenként feldúlt véleményét az Alavés meccset illetően. Idemásolom a szavait, hátha valakinek elkerülte a figyelmét “Fehér Gyurka” kifakadása:
“Ha jól játszom, nem beszélnek rólam, ha normálisan futballozom, akkor kritizálnak, hogy miért nem adtam két gólpasszt, és ha rosszul játszom, mint a legutóbbi San Mamés-ben lejátszott meccsen, akkor keresztre feszítenek. Mindig a veteránok a hibásak itt, ha veszítünk.”
“Szerencsére a technikai személyzet és a csapattársaim tiszteletét élvezem. 10 éve vagyok itt. Amikor veszítesz, mindig a veteránokat kritizálják. Mindenhol vannak veteránok, de úgy tűnik, csak azokra mutogatnak ujjal, akik a Barcelonában játszanak.”
“Elfogadom a kritikát, mert része ennek a cirkusznak!”
Kedves Jordi! Bár, tudom, hogy nem olvasod a soraimat, én azért reflektálnék rájuk. A kritika független az életkortól. Amennyiben Gavi, Frenkie, Pedri, Nico játszik gyengén, akkor az is szóvá van téve. Csak tudod, az a különbség, hogy ők még pályájuk legelején vannak, 17-19 évesek, akik tapasztalatlanságukból kifolyólag, többet hibáz(hat)nak, mint Ti, veteránok. Illetve, ha ők hibáznak, akkor az más súllyal esik latba, mint azoknak a hibája, hibái, akik tizenéve szolgálják az első csapatot, akiknek magabiztosságot, labdabiztosságot kellene mutatniuk. Nektek kell(ene) jó páldával elöl járniuk, utat mutatni a fiataloknak. Valójában azonban az van, hogy lassan a fiatalok hozzátok idomulva, átmennek lötyögésbe, sétálgatásba, semmittevésbe, mint vasárnap este a Mendizorrozában. Márpedig, ha ez így van, akkor rátok, veteránokra nincsen szükség, mert visszahúzó erők vagytok, mert rossz példával jártok elöl, mert veszélyeztetitek a Klub közeljövőjét, ebből a mély gödörből való mihamarabbi kikászálódás esélyét.Tehát: ha nem tudtok meggebedni a pályán, jó és pozitív példával Gaviék előtt állni, akkor mehettek Isten híérével. Márpedig, azt mutatják a tények, hogy nem tudtok.
Jordi! Senki sem vár Tőled meccsenként két gólpasszt, három gólt, csak tisztességes, csupa szív játékot, nem pedig azt az alibizést, amit jó ideje nekünk bemutatsz. Az a mimózáskodás, az a lötyögés, az a siránkozás pedig, amit látunk tőled, az gyomorforgató. Ez jellemezi a pályafutásod utóbbi éveit: sok duma, kevés munka, még kevesebb teljesítmény. Ezzel együtt végig a pályán vagy, kapod a meccseket, mikor már csak csereként szabadna, hogy pályára lépj a meccsek 80. percében. És igen, az nem szerencse, hogy az edzők babusgatnak, dícsérnek és pályára küldenek, hanem katasztrófa, sőt annál is több: bűn. Bűncselekmény a Klub jövője ellen. Azt is elmondanám, hogy más csapatoknál is “ujjal mutogatnak” azokra a veteránokra, akik csak a csukájukat küldik ki a pályára, majd meccsek után sértődötten nyilatkozgatnak bele a vak világba. Ja és még valami: ez nem cirkusz, hanem egy szórakoztató műfaj, ami elé mi, szurkolók úgy ülünk le, hogy szeretnénk jól szórakozni, szeretnénk magunkat jól érezni, szeretnénk boldogan felkelni a TV-képernyők elől, vagy a stadionból kijönni egy-egy 90 perc után. Ezzel szemben az a “jussunk”, hogy nézhetjük ezt a sz.rt, amit előadtok, hallgathatjuk az unalomig ismert mantrát, hogy “küzdenünk kell, tovább dolgozunk keményen, mindent megteszünk a sikerért” stb. Elegünk van ezekből a hablatyokból, már a könyökünkön jön ki, ezt hallgatjuk a 0-4 meg a 2-8 óta.
És igen, azzal is tisztában vagyunk, jó magam is ismerem a tényeket: elmentek fontos szereplők, kulcsfigurák, akát Leo, akár Luis. Az idényben Aguero, Ansu végig sérült, Memphis hetek óta sérült, Luuk nem lendült formába, és rajtuk kívül is számtalan sérülttel kell számolni. Azt is tudjuk, hogy Abde, Jutglá, Baldé, akhomach ne jelentenek megoldást még hosszú távon, nem várhatunk tőle Messihez, de még Pedróhoz fogható mutatványt sem. Tisztában vagyok én is a Klub minden bajával, minden nehézségével. A vereségek, a nihil megtépázta mindenki önbizalmát, az utolsó percekben elvesztett pontok, az egy hét alatt két kupából való kizúgás nem múlt el nyomtalanul. Csak lassan mindenki türelme elfogy azzal kapcsolatban, hogy “legyünk türelemmel”, hogy “nemsokára minden fasza lesz”, hogy “ez a győzelem önbizalmat ad majd nekünk”, meg az ehhez hasonló mantrákból. Meddig kell türelemmel lennünk? Meddig kell még a körmunket a körömágyig lerágni a mérkőzések végére, meddig kell még anyázva mérgelődnünk, hogy csak ne nyeljünk be gólokat az utolsó 10-15 percben? Mikor lesz vége annak a tendenciának, hogy az ellenfél első támadásából, első kapura menő lövéséből gólt kapunk? Vasárnap este a 19. helyezett ellen, az ellen az Alavés ellen rezgett a léc, akik egy héttel korábban, bő fél óra alatt egy négyest kaptak a Real Betis-től. Nem egy sociedad vagy Bilbao, ne adj Isten Sevilla ellen szenvedett a csapat, mint malac a jégen, hanem az egyik kiesőjelölttől.
Akinek a teljesítményével elégedettek lehetünk vasárnap estéről, azoknak a sora elég rövid: Pedri, Frenkie de Jong, Araújo és Ferran. A támadószekció értékelése meglehetősen nehézkes kísérlet, mivel hátulról elég kevéstámogatást kaptak. Azzal együtt is igaz ez, hogy Pedri egészen jól mozgott, a csapat egyik motorja volt, de a helyzetek kialakításában ő sem jeleskedett. A mutatói nagyon jók voltak, Xavi is dícsérte, hosszú sérülés és kihagyás után van, így maximálisan elégedettek lehetünk a játékával. Ugyanakkor volt a meccsen egy-két szituáció, amikor ő is rossz döntést hozott: lőnie kellett volna, ehelyett passzolt. Lövésből lesz a gól – régi igazság, gyakorolnia kell ezt. Tegye úgy, mint a Bilbao elleni kupameccsen: ha olyan a szituáció, nyugodtan lőjje kapura. Mellette Frenkie játékát lehet kiemelni, bár még mindig sokh hibával játszott ezen az estén is, tőle szokatlanul több labdát is eladott. A gólja viszont kulcsfontosságú lehet: mind a saját, mind a csapat szempontjából. Emlékezzünk vissza 2015. januárjára, amikor ugyancsak nagy kátyúban voltunk, az öltöző lázongott, Lucho és Messi kapcsolata holtpontra jutott, amikor jött az Atlético elleni meccs, és sikerült 3-1-re nyerni. Onnantól kezdve pedig nem volt megállás, letaroltuk Spanyolországot és európát is. Természetesen, most tarolás nincs benne apakliban, de talán ez a gól lesz az, amely meggyújtja a szikrát: a csapatban és Frenkie-ben egyaránt. És most is a ‘Colchonerók’ jönnek majd látogatóba a Camp Nou-ba február 6-án.
Ferran Torres-nek még időre lesz szüksége, amíg megtalálja az összhangot a csapattársakkal, és rendszeresen játékban lesz. Az erősségei egyértelműek – nagyon jó befejező, remekül lát a pályán, és folyamatosan jó döntéseket hoz. Ha több labdát fog kapni, akkor bizonyítani fogja, hogy az átigazolása remek döntés volt. Egy igazán visszafogott figura – nem balhés arc, egy jó fiú, de látni rajta, hogy a háttérben ott a rengeteg belefektetett munka – jó formában van, és amint megtalálja az összhangot a társakkal, a támadójáték vezére lesz. Ronald Araújo esetében nem szabad elmenni szó nélkül amellett, mennyit fejlődött az elmúlt időszakban a sokat kritizált passzjátéka. A hosszú labdái ültek, a passzai szinte hibátlanok voltak, nagyon kevés hibával játszott. Talán a helyezkedésén még van mit csiszolnia, de ha ilyen ütemben fejlődik, akkor a korszak egyik legjobb belsővédője válhat belőle.
Sergio Busquets ismét rengeteg labdát szerzett – szám szerint 6 szerelés köthető a nevéhez. Ha szűk területen kell védekeznie, vagy a letámadást vezetnie, akkor még mindig kimagasló képességű játékos – a fejpárbajokkal viszont hadilábon állt az egész mérkőzésen, alig-alig tudott párharcot nyerni a levegőben. A kontrák elleni védekezésben teljesen használhatatlan, a támadásépítés, amit képvisel pedig túl lassú és körülményes – már folyamatosan érezhető, hogy a játéka bár statisztikai szempontból rendben van, visszafogja a csapat középpályáját – hogy ez jó dolog-e vagy sem, azt csak Xavi tudhatja. Az egyik forgatókönyv, hogy a játéka nélkül a sok fiatal játékos elkapkodná a támadásépítéseket, és a védelem egész biztos kapitulálna 2-3 alkalommal, ha az ellenfél 10-20 kontrát vezethetne egy meccsen, a másik forgatókönyv, hogy a gyorsabb átmenetek a védekezés és a támadás között segíteni tudnák a csapatot, és a rendezetlen védelmeknek több gondot tudnának okozni a támadók. Nagyon nehéz megmondani mi lehet az igazság – de ahogy többször sokan hangsúlyozták már, ez nem is fog kiderülni addig, amíg Busquets végre le nem ül a padra pár mérkőzésre. Lassan itt az idő kezdeni valamit a helyzettel, mert a csapat játéka a Real Madrid elleni rangadót követően teljesen bezuhant…
Végszó:
A lényeg a három pont, a többit nagyon gyorsan felejtsük el – ez a kitétel most hatványozottan igaz. Mondjuk, nem lesz nehéz elfelejteni, mert sok érdemeleges esemény nem történt az Alavés elleni meccsen. Most egy kis pihenőt kapnak a srácok a dél-amerikai VB-selejtezők miatt; így Dani alves és Araújo lesz csupán leterhelve, a többiek töltődhetnek, pihenhetnek kicsit, ami rájuk is fér, hiszen nehéz meccsek, EL-szereplés vár a Barçára. Folytatás február 6-án az Atlético Madrid ellen. Igazi hatpontos mérkőzés lesz a BL-indulást jelentő hely elérése érdekében. Csak a győzelem lesz elfogadható!
Força Barça!
Catalunya triomfant!
