Izgalmas és fordulatokban gazdag mérkőzést hozott az FC Barcelona valenciai vendégjátéka. Előzetesen sem számítottam könnyű összecsapásra, annak ellenére sem, hogy a Valencia a kiesőzónához közelebb áll, mint a középmezőnyhöz. Nem is csalódtam előzetes elvárásaimban: a hazaiak szereztek vezetést, amit aztán 12 perc alatt megfordított a Blaugrana együttese, amelynek padján ezúttal Alfred Schreuder ült. Értékeltük a látottakat!
Vasárnap este is a 3-5-2-es felállás mellett tette le a voksát Ronald Koeman, aki nem ülhetett ott a padon, mivel a Granada elleni meccsen a kisebbségi komplexusos, feltűnési viszketegségben szenvedő kopasz nímand elküldte a padról a holland legendát. Ugyanakkor két helyen is változtatott a mester az előző meccshez képest, hiszen Dest és Araújo bekerültek a csapatba, ill. Umtiti helyén is Lenglet játszott. ennek fényében így állt fel a Barça a Mestallában: ter Stegen – Araújo, Piqué, Lenglet – Dest, Pedri, Busquets, de Jong, Alba – Griezmann, Messi. A Valencia trénere, Javi García így küldte ki csapatát a hazai gyepre: Cillessen – Thierry Correia, Gabriel Paulista, Hugo Guillamón, Toni Lato, José Gayá – Racic, Wass, Carlos Soler – Guedes, Mario Gómez. A találkozón Sánchez Martínez fújta a sípot, a spanyol bíróktól megszokott botrányos módon.
A 12. percben Messi szabadrúgása után Araújo fejelt kapura veszélyesen, de Cillessen védett. Az első 20 percben teljesen más Barçát láthattunk, mint a Granada elleni utolsó fél órában: sok passz, jó elgondolás, intenzitás. A 23. percben Pedri sarkát megtaposták a 16-on belül, meg sem nézték…A 26. percben Racic lövését védte ter Stegen. A 35. percben Racic rúgott bele Pedribe, amiért sárga lapot kapott. a 40. percben Pedri alig maradt le a beadásról, pedig az üres kapuval állt szembe, pech.
A 49. percben ter Stegen védte Guedes lövését, az 50. minutumban egy szöglet után Paulista a hálóba fejelt. Mondjuk, azért az megérne egy misét, hogy a ter Stegen akadályoztatásáért nem sípolt a bíró kifelé szabadrúgást…Az 56. percben kezezésért büntetőhöz jutott a Barça, amit Messi a végén értékesített: lövését Cillessen védte, majd a kipattanót Pedri lőtte rá, de a gólvonalon álló védőről kipattant a laszti, pont Leo elé, aki harmadszorra már beverte a Valencia kapujába az egyenlítő gólt. A 63. percben de Jong fejesét még védte Cillessen, de a kipattanót Griezmann közelről a kapuba lőtte. Fordít a Barcelona. A 69. percben Messi 24 méteres szabadrúgása a bal kapufáról Cillessen hálójában kötött ki, 3-1 a Barçának! A 75. percben Dest és Pedri mentek le, Roberto és Moriba jöttek a helyükre. A 83. percben egy Barça-bedobás után elveszik a labdát Griezmanntól, és Soler 25 méterről hatalmas gólt lőtt a jobb felső sarokba. A négy perces ráadásban nem esett gól, így a Barça, ha nehezen is, de megérdemelten szerezte meg a három pontot. A Barça győzelme Javi García állásába került: hétfőn a Valencia elnöksége menesztette a trénert, négy fordulóval a bajnokság vége előtt.
A mérkőzés embere: Lionel Messi
Egyéni értékelés:
Kezdjük egy kis visszatekintéssel a Granada elleni fiaskóra. Leszögezem: magam is kissé, na jó, eléggé csalódott voltam. Nem feltétlenül a vereség, hanem a mutatott második félidei játék ill. a kihagyott „ziccer” miatt. Igen, az se nyerte el a tetszésemet, hogy Umtiti és Sergi Roberto a kezdőcsapatban kaptak helyet, majd végig a pályán voltak. Mindketten árnyékuk régi önmaguknak, egyiküknek sem szabad a nyár után a Klubnál maradniuk. Nem ütik meg a Barça szintjét. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy az egy „agyonnyert” mérkőzés volt, amit egy óra alatt le kellett volna zárni. A csapat nem tette, Messi kihagyta a kihagyhatatlant, és ez megbosszulta magát. Viszont, volt valami, ami a vereségnél is sokkal jobban bosszantott – ez pedig egyes „szurkolók” viselkedése, reakciója a nem várt vereségre.
Ez sokkal jobban felidegesített, mint az eredmény. Értetlenül álltam azon vélemények előtt, amelyek alpári stílusban, mérhetetlenül bunkó, helyenként ocsmány stílusban kerültek ki az oldalra, a csoportba. Önmagukból kivetkőzött emberek, egymást túllicitálva gyalázták a csapatot, a Klubot, Koemant, Robertót, mindenkit, aki szembejött velük. Letaglózva, leforrázva olvastam azokat a véleményeket, hogy „én több meccset meg se nézek a szezonban”, meg hogy „az Atlético elleni meccset le kell adni, hogy ne a Real legyen a bajnok”, és ehhez hasonlók. Megkövülten olvastam, és azt kérdeztem magamtól: „ezek Barça-szurkolók egyáltalán?” Érthető a csalódottság, a játékosok jó része is az volt, ebben biztos vagyok. ÉS akkor a magukat „szurkolónak” mondó valakik úgy viselkednek, mint az a drukker, aki keményen beolvasott a Granada-meccsről hazafelé tartó ter Stegennek? Hát, emberek. Gondolkodjunk már!
Itt van egy átalakuló csapat, amely 4-5 hónappal ezelőtt a pokol legmélyebb bugyrait járta meg, ahol nem volt se elnök, se senki, ahol káosz és anarchia uralkodott. Ezeket ezerszer leírtam, d eúgy látszik nem elégszer. Lassan már ott tartunk, hogy Valverde és a legelőőr nagyobb tiszteletnek örvend, mint Ronald Koeman. A Valverde idején látott labdatologatással szemben nagyobb volt a türelme a szurkolóknak, mint a jelen helyzetben, Spanyol Kupa-siker után két héttel. Pedig egyértelmű az előrelépés, mind játékban, mind hatékonyságban. A játékosokon látszik a munka, az elhivatottság, az izgalom, a küzdeni akarás. Nem sz@rnak bele, mint Valverde idején, vagy mint Setién alatt. Csapatként funkcionálnak, és igen, közben veszítenek. Na de, melyik csapatnál nincs ilyen? Ott van a Liverpool idei vesszőfutása…olvastatok olyat, hogy a szurkolók egymást túllicitálva gyalázták, szidalmazták Kloppot, Salah-t vagy bármelyik játékost is? Pedig ők – nálunk – sokkal rosszabbul állnak, és olyan körülmények között, hogy arról a mi játékosaink, edzőink csak ábrándozhatnak. Mégse küldik el a k.anyjába az edzőt, a játékosokat, se senkit sem, hanem kimennek, szurkolnak a csapatuknak. Pedig nekik se tetszik a bajnokságban látott vergődés, ebben biztos vagyok, de mégse zavarnák el a csapatot a náthásba. Szóval, néha azt gondolom, hogy hálátlan egy népség a Barça-szurkolók egy része: sokaknak soha, semmi nem elég, nincsenek türelemmel, megértéssel a játékosok, edzők, alkalmazottak iránt. pedig bármilyen hihetetlen: ŐK is emberek!
Ezek után térjünk rá a Valencia elleni győztes mérkőzésre. A védelem megint csak nagyon „gólérzékeny” volt, amint azt a legutóbbi 5-6 tétmeccsen megszokhattuk, sajnos. A naptári év első 2-3 hónapjában amennyire koncentráltan védekezett a csapat, egy-két kivételtől eltekintve, úgy esett széjjel mostanra a jól működő gépezet. Ez akkoris igaz, ha a Valencia ellen az első gól előtt akadályozták ter Stegent, Soler távoli bombája pedig tökéletesen el volt találva, és ki volt centizve. Ezzel együtt is, elfogadhatatlan, hogy szinte minden kaput eltaláló lövés életveszélyes állapotokat teremt a kapunk előtt, s nagy hatékonysággal gólt/gólokat kap a Barça belőle. Ez megengedhetetlen, ahogyan Piqué is mondta a mérkőzést követően – mondjuk, pont ‘Geri’ mondja, aki a Granada és a Valencia ellen sem állt mindig a feladata magaslatán. Az Atlético elleni szombati rangadón az ilyen hibák megengedhetetlenek, mert a madridiak védelme eléggé szilárdan áll a lábán, így nem lenne szerencsés nehéz helyzetbe hozni a támadószekciót, meg úgy en bloc magunkat sem.
A középpályás-sor, de az egész csapat egyik legjobbja ezen az estén is Frenkie de Jong volt: a holland válogatott játékos fantasztikus szezont fut, elnyűhetetlen, hatalmas futómennyiséggel, s mindemellett briliáns, kiemelkedő játékkal. Szinte alig volt ebben a szezonban olyan meccse, amikor az átlagos, vagy annál gyengébb teljesítményt nyújtott. A pálya minden pontján feltűnik, meccsek óra négy sárgával játszik, teljes intenzitással és maximális koncentrációval. Koeman megtalálta a helyét, a számára tökéletes pozíciót, amit a Valencia ellen is tökéletesen megoldott. Mellette Sergio Busquets-et is ki kell emelni, aki meccsek óta tanárian futballozik: a lassúságát, ill. a védekezésbeli hiányosságait maximálisan pótolják a briliáns kiugratásai, meglátásai, átadásai. Úgy gondolom, hogy ebben az idényben az ő teljesítményével is elégedettek lehetünk, csakúgy, mint Pedriével. A fiatal középpályás az elmúlt meccseken ugyan gyengébb volt (önmagához és a szezonban tőle megszokotthoz képest!), de véleményem szerint, a Valencia ellen jól meccselt. Igaz, a helyzetei közül egyet belőhetett volna, de neki nem ez a feladata: Iniesta sem az a gólvágó volt. Ugyanakkor őt is egyre több szurkoló „veszi elő”, amit ugyancsak érthetetlennek tartok: 18 éves, a Barça legtöbbet „használt” játékosa. Természetes, ha kicsit fáradtabb, vagy dekoncentráltabb. Legyünk már vele – is – türelmesebbek!
A csatársor mindkét tagjával hónapok óta maximálisan elégedettek lehetünk. Messi és Griezmann tökéletes harmóniában rohamozzák az ellenfél kapuját, gólokkal és gólpasszokkal segítik egymást és a csapatot. Leónál ez megszokott, mondhatni, hogy csak azt látjuk tőle, amit az elmúlt években megszoktunk. Pedig, valójában ez is egy rossz szurkolói felfogás: nincs olyan, hogy „elvárt”, „megszokott”, hiszen Ő is emberből van, még hogyha néha rá is cáfol erre a biológiai tényre. Antoine viszont ebben a naptári évben azt játssza, és úgy, ahogyan tudja, és amiért igazolva lett. Igazi csapatemberként gürizik elöl-hátul, s emellett – végre – eredményesség is párosul. Sokat „csesztettem” a múltban, nem tagadom, de akkoris elmondtam, hogy ez nem a személyének, hanem a teljesítményének szól. Az idei Griezmann-nal maximálisan elégedett vagyok. Azt mondom, hogy a nyáron ő maradjon, Dembélé pedig menjen. Ezt gondolom az FC Barcelona érdekének.
Végszó:
Ha nehezen is, de hozta a 3 pontot az Alfred Schreuder irányította Barça: egy közepes első és egy jó intenzitású második félidőt láthattunk, ahol a Messi-Griezmann-kettős jó teljesítménye hozta meg a győzelmet. Folytatás szombaton délután 16:15 órakor a Camp Nou-ban, ahol az Atlético Madrid lesz az ellenfél. Igazi rangadó vár mind a négy, bajnokesélyes csapatra, hiszen ekkor rendezik meg a Real Madrid-Sevilla mérkőzést is. Akár sorsdöntő forduló is lehet a 35.
Força Barça!
Visca Catalunya!
