A tartalékosan elutazó és felálló Barça, remek második félidei játékkal, magabiztos győzelmet aratott Kijevben. A meccs hőse Martin Braithwaite volt, aki két góllal és egy gólpasszal járult hozzá a sikerhez. Mellette meg kell említeni a két amerikai játékosunkat: Dest gólt szerzett, míg Konrad de la Fuente bemutatkozhatott a Barça felnőtt csapatában tétmeccsen. Értékeltük a látottakat.
Ronald Koeman húzott egy váratlant, de teljesen jót: Frenkie de Jongot és Leo Messit el sem vitte magával Ukrajnába, akik így pihenhettek. Mellettük egy fél csapatnyi sérültet kellett nélkülöznie, így egy eléggé szokatlan kezdőcsapat állt fel az Olimpiai-stadion kezdőkörében: ter Stegen – Dest, Lenglet, Óscar Mingueza, Junior Firpo – Pjanić, Aleñá – Pedri, Coutinho, Trincão – Braithwaite. A hazaiakat edző Mircea Lucescu az alábbi kezdőt küldte a pályára: Buscsan – Kedziora, Zabornij, Mikolenko, Karavajev – Saperenko, Sepeljev, Harmash, de Pena – Bujalszkij – Verbics. Érdekesség, hogy Lucescu 75 évesen a BL történetének legidősebb szakvezetőjeként irányítja az ukránokat.
A „cséká” karszalagot ter Stegen kezén láthatjuk, így kezdődött a mérkőzés. A 15. percben Pjanic kapott sárga lapot. A 18. percben egy szabadrúgás után de Pena lövését védte ter Stegen. A 28. percben Coutinho lőtt kevéssel a bal kapufa mellé 18 méterről eleresztett lövése után. A 36. percben Trincao lőtt kapura 20 méterről, de Buscsan biztosan védett. Az utolsó pillanatban de Pena bal oldalról leadott lövését védte szépen az ‘Alemán’.
A 46. percben Verbics lőtt kapura 10 méterről, amit ter Stegen védett magabiztosan – előtte Lenglet volt bizonytalan. Az 51. percben egy veszélyes jobb oldali beadás alkalmával Oscar Mingueza hatalmasat mentett. Az 52. percben formás támadás végén Braithwaite tálalt Dest elé, aki 4 méterről a kijevi kapu jobb alsó sarkába lőtt. Az 57. percben egy Alená jobb oldali szöglete után Mingueza megcsúsztatta a labdát, amit a hosszú oldalon Braithwaite lőtt Buscsan kapujának jobb felső sarkába. A 65. percben Pjanic helyett Riqui Puig érkezett, Coutinho helyett Griezmann, míg Lenglet helyett Alba jött be. A 69. percben 11-hez jutott a Barça: Popov lökte el a gólhelyzetben fejelő Martint: a büntetőt Braithwaite lőtte a kapu jobb oldalába; Buscsan eltalálta az irányt, de védeni nem tudott. A 73. percben Pedrit váltotta Matheus Fernandes, aki így debütált a BL-ben és a Barçában egyaránt. A 77. percben Dest adott középre, de Riqui 8 méterről fölé lőtt nagy helyzetben. A 83. percben Trincaó helyére egy újabb amerikai játékos érkezett a Barçába a pályára: Konrad de la Fuente. A 89. percben de la Fuente-Dest összjáték után a jobbhátvéd lőtt kapura 18 méterről, s alig ment el a bal felső sarok mellett. A 91. percben Alba bal oldali beadását Griezmann lőtte kapura 7 méterről, de Buscsan jól védett. A 92. percben Alba passzából Griezmann lőtt 8 méterről a kijeviek kapujának jobb alsó sarkába – előtte Riqui Puig briliáns, álomszerű labdát adott Jordinak.
A mérkőzés legjobbja: Martin Braithwaite
Az első félidő volt a „bemelegítés”, a második pedig az előadás, vagy másképpen: az első 45 perc volt az előétel, aztán jöhetett a több fogásos, királyi lakoma. Már az első félidőt is a Barça uralta, de ekkor még nem tudott igazán helyzeteket kialakítani, ami érthető is, hiszen ebben a felállásban, ezek a játékosok tétmeccsen még nem játszottak együtt, de még edzésen se biztos, hogy egy csapatban voltak. A második etapra aztán összeértek, és egy sima, 4-0 arányú siker kerekedett belőle. A találkozónak – meglátásom szerint – három kiemelkedő alakja volt: Sergiño Dest, Óscar Mingueza és Martin Braithwaite.
A kapuban ter Stegen magabiztosan állt a lábán, igazi „csékához” métó módon irányította a védelmet, a csapatot. Ebben fontos láncszem volt Dest, ill. az ifjú, La Masía-tehetség. A holland-amerikai jobbhátvéd nemcsak a védekezésben, de a támadásban is nagyon jó teljesítménnyel rukkolt elő. Fantasztikus cseleket láthattunk tőle, igazán látványos, meggyőző teljesítménnyel rukkolt elő. Bár még mindig az alkalmazkodás fázisában van, ahogy azt Koeman is elmondta, mégis jól láthatóak a kvalitásai: a labdabiztossága, a kimagasló technikai képessége, a csibészsége és a támadófelfogása. Határozottan jobb képet mutatott vele a csapat jobb oldala, mint Robertóval. Remélhetőleg, ez a két hónap elegendő lesz arra, hogy Koemant is meggyőzze erről.
A védelem másik kimagasló teljesítményét az újonc, a Barça felnőtt csapatában most debütáló Óscar Mingueza tette le az Olimpiai-stadion gyepére. 86/93-as passzpontossággal operált, emellett az első félidőben egy bődületes mentést mutatott be, majd ő csúsztatta meg tökéletesen a labdát Martin első góljánál. Kell ennél tökéletesebb antré egy olyan 21 éves védőtől, aki a ‘B’-csapatban is csak kiegészítő ember? Nem hinném. Jó volt látni a magabiztosságát, a gyorsaságát, a határozottságát. Ki kell mondani, hogy a „nullkilométeres” Mingueza lefutballozta a pályáról francia védőtársát, aki ezen az estén is értékelhetetlen, vérszegény játékot produkált. Én nem tudom, mi történt Lenglet-vel, de hónapok óta nem volt egy közepes mérkőzése, rosszabbnál is rosszabb teljesítményt produkál. Nem véletlen az sem, hogy őt cserélte le Koeman: ha valaki, akkor ‘Tin-Tin’ tudja, hol kezdődik a megbízható középhátvéd-munka.
A Csapat és a mérkőzés legjobbja pedig Martin Braithwaite volt: kiosztott egy gólpasszt majd lőtt két gólt. Ezzel a BL-ben is beköszönt már a dán csatár, aki eddig csak epizódszerepre volt kárhoztatva. Hátán a ‘9-es’ számmal igazi kilencesként funkcionált: helyzetbe került, hajtott, brusztolt, ment előre, aminek meg is lett az eredménye. Mingueza csúsztatásánál lecsapott, mint egy vércse a labdára, majd kiharcolt egy büntetőt is, amit ő maga értékesített. Bajnoki meccseken is kaphatna lehetőséget, lehet, hogy ott is meghálálná a bizalmat. Mert azért elég érdekes kettősséget mutat a Barça: a LaLigában döcög a szekér, míg a BL-ben száguld a Barça vonata; a bajnokságban nyolc meccsen 15 gól a termése a csapatnak, a BL-ben négy meccsen 13 találat. Érdekes ez a kettősség. Lehet, hogy a bajnokikon is tovább lehetne fiatalítani a csapatot, s akkor ott is eredményesebbek, gyorsabbak lennénk.
A középpályán érdemes kiemelni Carles Aleñá játékát, aki egészen elképesztő, 99.1%-os passzpontossággal hozta le a mérkőzést: 107 átadásából 106 saját emberéhez ment. Ez már-már Xavihoz mérhető teljesítmény volt a katalán középpályástól, aki ebben a szezonban most kapott először lehetőséget. Lehet, hogy őt is többször kellene csatasorba állítani, egy de Jong-Aleñá kettőst megnéznék Busi és Pjanić helyett. Ki kell még emelni Riqui Puig-ot, aki szűk fél órát kapott, de neki ennyi idő is elég volt a varázslatra. Egyszerűen érthetetlen a számomra az a tény, hogy Koeman ennyire mellőzi a csupa szív, katalán srácot: az a briliáns mozdulat, ahogy a negyedik gól előtt, bal külsővel odavarázsolta Alba lábára a lasztit, azt nemcsak élmény nézni, hanem oktatófilmbe illő mozdulat volt. Sokkal több lehetőséget kellene kapnia, mint amennyit Ronald biztosít a számára – de reméljük, hogy változik a helyzet, és több játékidőt kap Ricardo.
A Ferencváros ezúttal Torinóba utazott azzal a céllal, hogy minél jobb eredményt sikerüljön elérni a Juventus vendégeként. A Fradi ezen a meccsen az öt védős rendszert választotta, Rebrov így küldte pályára a játékosait: Dibusz – Lovrencsics, Blažić, Frimpong, Dvali, Heister – Somália, Sigér – Zubkov, Uzuni, Tokmac.
Míg a Juventus így állt fel: Szczesny – Cuadrado, Danilo, de Ligt, Alex Sandro – McKennie, Bentancur, Arthur, Bernardeschi – Dybala, Ronaldo.
Nem kezdett megilletődötten a Ferencváros, már a 13. másodpercben jött egy kósza lövés Tokmac részéről, de ez nem volt veszélyes. Aztán a Juventus egyre inkább magához ragadta a kezdeményezést, de a zöld-fehérek nagyon magabiztosan védekeztek és nagyon nehéz volt átjátszani a védelmüket. Aztán a 19. percben Tokmac tudott elfutni, középre adott az érkező Uzunihoz, aki gólra váltotta a helyzetet, ezzel 0-1 volt a magyar csapat javára. Sokáig úgy tűnt, hogy a félidőt lehozzuk az egygólos vezetéssel, de a 35. percben jött Ronaldo és egy átlövéssel egyenlített. A félidőben tehát 1-1 volt az állás.
A második félidőben már jobban nyomott a Juventus, többek között két kapufát is szereztek, és Dibusznak is volt egy óriási mentése. A csapat végig szervezett volt, de a tudásbeli különbség azért néha érződött. És hát milyen a foci…amikor már abban a tudatban voltunk, hogy sikerül megszerezni az 1 pontot, jött Morata a 92. percben és egy szerencsés góllal megnyerte a meccset a hazaiaknak. Hatalmas kár ezért, mert a Fradi talán most játszott a legjobban a csoportkörben, igazán megérdemelt lett volna az egy pont. De az EL-helyezés még mindig elérhető, szurkoljunk, hogy meg legyen. Erre minden esély megvan.
Végszó:
Martin duplájával, ill. Dest és Griezmann góljaival magabiztosan nyert a Barça Kijevben. Ezzel megvan a továbbjutás: az utolsó 18 BL-kiírásból 17. alkalommal abszolválta magát a Katalán Óriás a legjobb 16 csapat között, ami BL-csúcsot jelent a csapatok között. A fiatalok lendületet vittek a játékba, amit jó lenne a bajnoki meccseken is viszontlátni, mondjuk már vasárnap kora délután az Osasuna elleni hazai bajnokin.
Força Barça!
Som i serem!
