Érdekes mérkőzés volt. A meccs nagy részében azt éreztem mindkét csapaton, de főleg a Barcelonán, hogy itt nem sok mindent akarnak, csak letudni a 90 percet. Koeman felfogása annyiban érthető volt, hogy csapatnyi sérülttel, foghíjas védelemmel érkezett Andalúziába, azt azonban már kevésbé értettem, hogy nem cserélt. A Sevilla kihasználta a védelmi megingásainkat, Bono jól védett, így két gólos előnyt szerzett a március 3-i visszavágóra. Értékeltük a látottakat!
Mivel a védelemből jó pár játékosa hiányzott Koemannak, így érdekes megoldást választott: Firpo került a jobbhátvéd posztjára, míg a kapuban ezúttal is ter Stegen állt. Ronald Koeman a következő kezdőt küldte pályára a Sánchez Pizjuánban: ter Stegen – Firpo, Mingueza, Umtiti, Alba – de Jong, Busquets, Pedri – Dembélé, Griezmann, Messi. A hazai csapat így állt fel Julen Lopetegui döntése értelmében: Bono – Aleix Vidal, Jules Koundé, Diego Carlos, Escudero – Joen Jordán, Fernando – Papu Gómez, Rakitic, Suso – En-Nesiry. A találkozót Mateu Lahoz vezette (el), aki meglehetősen érdekes felfogásban dirigált, és fújta a sípot – a Barça kárára tévedve több alkalommal is. Mondjuk, a spanyol bíróknál ez megszokott, ebben semmi meglepő nincsen.
A védelem a Firpo-Mingueza-Umtiti-Alba összeállításban állt fel. A mérkőzést a Barça kezdte. A 11. percben Dembélé passzolt Griezmann-nak, aki beemelte a védelem mögé Messinek, akinek 6 méteres lövését Bono védte lábbal, nagy bravúrral. A 19. percben Suso cselezgetett a jobb oldalon, középre adása után Koundé lőtt mellé kevéssel. A 25. percben Koundé brusztolta ki magának a helyzetet, és 11 méteres lövése a kapu jobb alsó sarkában kötött ki: sem Griezmann, sem Umtiti nem tudta szerelni. A gólt követően folytatódott a labdázgatás, ami az egész első 45 percet jellemezte. Túl sok izgalom nem akadt az első félidőben, bár a végén még Escudero jó lövését védenie kellett ter Stegennek.
Az 55. percben egy Barça-kontra végén de Jong passzolt vissza középre Messinek, akinek 16 méteres lövését védte Bono. A 66. percben Escudero taglózta le Dembélét az oldalvonal mellett, amiért sárgát kapott. A szabadrúgást Messi kapura tekerte olyan 26 méterről, de Bono védeni tudta. A 69. percben a Sevilla cserélt hármat, a Barcelonánál egyelőre nem volt változtatás. A 71. percben Messi 7 méteres lövése ment el kevéssel a bal kapufa mellett. A 73. percben Albát a 16-oson belül lerántják, amiért szabadrúgást kap…Lahoz forever…A 85. percben Pedri helyére Riqui Puig érkezett a pályára. A 85. percben Rakitic kapott tökéletes kiugratást, rávezette a kapura és 8 méterről irgalmatlanul bevarrta ter Stegen kapujába. A 90. percben Umtitit Trincao váltotta. A 91. percben Messi 19 méteres szabadrúgását védte bravúrral Bono.
1970-ben egy Barça-Real kupaelődöntőn a real egy kaputól 19 méterre történt szabálytalanságért, büntetőt kapott. Ma este a Barça a Sevilla kapujától 14 méterre elszenvedett szabálytalanságért, szabadrúgást kapott. Van ami sosem változik. Ezzel együtt mi sem voltunk jók, sőt. Sok apró hiba, rossz passzok, enervált és sok hibával játszó védelem. Pedrin kisebb fáradtság látszódott. A cserék pedig a Holdon – ezt valahogy nem értettem ma este Koeman részéről.
A mérkőzés legjobbja: Bono (a Sevilla kapusa)
Egyéni értékelés:
Hát, nincs könnyű dolgom, ezt meg kell valljam. A mérkőzés nagy részében az volt az érzésem, hogy az FC Barcelona arra törekszik, hogy valahogyan letudja a Spanyol Kupa elődöntőjének ‘odavágóját’, lehetőleg kapott gól nélkül. Azonban, mint tudjuk, aki erre játszik, az a végén ráfázik. Így járt a Blaugrana is. Ebben döntő szerepe volt a hibát hibára halmozó védelemnek, a középpályán megint csak gyengélkedő Busquets-nek, ill. a támadásokért felelős személyzet halványabb előadásának. A védelemben Umtiti és Firpo, míg a támadószekcióban Pedri ill. Griezmann nyújtottak gyengébb, halványabb teljesítményt.
Kezdjük Umtitivel, aki az elmúlt két évben kipihente magát, de ez idő alatt annyira elkényelmesedett, meglassult, hogy csak az nem futja le, az nem megy el mellette, aki nem akar, vagy aki elmúlt 80 éves, esetleg még járókerete is van. A múltkor a 35 éves Soldado hagyta ott, mint eb a sz.rát, most az ifjú Koundé vert rá három méteren ötöt. A tapasztalat egy dolog, a megkopott gyorsaság egy másik. Ráadásul, a helyezkedései is hajmeresztőek, így hiába 25 éves, nem ér annyit se, mint a 35 éves Puyol, a sorozatos térdproblémái után. Sajnos, aki helyette tegnap este szóba jöhetett volna, ő még nála is gyengébb. Így a jövő keddi, PSG elleni BL-elődöntőn fel van adva a lacke a csapatnak, Koemannak, mindenkinek. A Lenglet/Umtit-Mingueza belsővédő-sort a francia-arab együttes csatárai megeszik reggelire, akarom mondani vacsorára. Gyönyörű kilátások…már csak a csodában lehet bízni, hogy Araújo összekaparja magát.
Sajnos, Junior Firpo sem hozta azt a minimális szintet, ami elvárható lenne egy Barça-játékostól. Ebben benne van a komoly meccshiány, ill. az is, hogy balhátvéd létére jobbhátvédet kellett játszania. Erre viszont ott van az ellenpélda, amikor Sergino Dest játszott balhátvédet, amit egy jó szinten megoldott, s nem lehetett rá egy rossz szavunk sem. Pedig ő meg jobbhátvédként állt helyt a balbekk posztján. Firpo amekkora tehetségként érkezett a Real Betis-ből, annyira nem képes itt bizonyítani azt, miért is fizettek érte 31 millió eurót. Igen, tudom: játszhatna többet. De vajon, nem azért játszik ennyire keveset, mert nem éri el azt a szintet, amivel be lehet kerülni a Barcelona kezdőjébe? A szerdai meccsen a sok rossz teljesítmény közül övé volt a leggyengébb, véleményem szerint. Képtelen volt lezárni a jobb oldalt, se a védekezésben, se a támadásban nem tudott egy átlagot hozni. Pedig az egész csapat nem brillírozott ezen az estén, sőt.
A középpálya volt a leggyengébb csapatrész, a Firpo-Umtiti páros bóklászása mellett is. Frenkie de Jongnak többet kellett visszamennie segíteni védekezni, mint amennyi energiát belefektethetett volna a támadások segítésébe. Ennek elsődleges oka Sergio Busquets volt, aki ezen az estén is lassú, körülményes, tesze-tosza volt. Lassan reagált a labdákra, számtalan labdát elszórt, és mellé még reklamálásban is élen járt. Minden tiszteletem az övé, de tényleg jobb lenne, ha csereként lépne pályára. Igaz, a helyettese, Pjanic még annyit sem ér. Pedrin pedig a fáradtság jelei mutatkoznak, ezért volt – önmagához képest – kissé fásultabb ezen az estén. Ez teljességgel érthető, hiszen egy 18 éves „gyerekről” beszélünk, aki ebben a pár hónapban robbant be, de az ilyen jellegű sorozatterheléshez még nincs, nem is lehet hozzászokva: sem fizikálisan, sem mentálisan. Egy-két meccses pihentetés rá férne, meg is érdemelné.
A támadósorban Dembélé volt a legenergikusabb, rajta láttam igazán azt, hogy itt futballozni is kellene. Ment előre, futott, besegített a védekezésbe Firpónak. Ugyanakkor néha elszórta, eladta a labdákat, kissé szétszórtnak, szeleburdinak tűnt. Mindezzel együtt őt tudom kiemelni a legjobban, az ő játéka, hozzáállása hajazott arra, amit egy FC Barcelona-futballistától elvárhatunk. Leo Messi se volt a legélesebb, mégis az ő lábában maradt a gól: főleg a meccs elején előtte adódó ziccer kihagyása volt fájdalmas, mert érezhető volt, hogy ezen az estén nem sok ilyen esélyünk adódik. Bono kiváló érzékkel védte lábbal a lövését, majd a meccs végén a szabadrúgását is. Ezzel együtt is, minden kaput eltaláló lövése a csapatnak ezen az estén Leo nevéhez fűződött. Sajnos, Griezmann sem volt hű társa ebben, rajta is a fáradtság jeleit véltem felfedezni. Embertelen mezőnymunkát végez, jobban teljesített védekezésben, mint Umtiti vagy Firpo. Viszont ennek negatív hatása lett, hogy a támadójátékban halovány és enervált volt. Ez azonban a csapat döntő hányadára igaz.
Ronald Koeman nincs, nem volt könnyű helyzetben szerda este: nyolc sérülttel eléggé korlátozottak voltak a lehetőségei. Ehhez járult az a tény, hogy ez volt a 12. tétmeccse a csapatnak 35 nap leforgása alatt, amiben ott van négy hosszabbításba torkolló találkozó is. Tehát: valójában 13 mérkőzésnyi időt töltött a pályán a Csapat, amiből csupán egyet játszottak hazai környezetben. Azaz: nem elég az erőltetett menet, mindezt idegenben kellett megtenniük, több, mint 8000 km-t utazgatva, hajnalban való hazatéréssel. Ez mindenkit megterhelt, még akkoris, ha tudom, hogy erre jön a szurkolói válasz: „de hát, ez a dolguk, ezért kapják a fizetésüket”. Ez igaz, de ők is emberből vannak. Épp ezért volt kissé érthetetlen a számomra, hogy csak kettőt cserélt a holland mester, azt is az utolsó percekben. Sokkal korábban jöhetett volna Riqui, Ilaix, Konrad és Trincao is. Ők fittek, fiatalok, buzog bennük a bizonyítási vágy, és így lendületet adhattak volna az enerváltan labdázgató csapatnak. Ez a része nem tetszett, de ettől függetlenül én elégedett vagyok Koeman eddigi teljesítményével. Igenis alkalmas és méltó az FC Barcelona edzői padjára. Csak így tovább, ‘Tin-Tin’!
Végszó:
Két gólos hátránnyal, lőtt gól nélkül várhatja a csapat a Spanyol Kupa visszavágóját, amit majd március 3-án rendeznek meg a Camp Nou-ban. A helyzet nem egyszerű, de nem is megoldhatatlan, volt erre példa, hogy 0-2 után 6-1-gyel küldtük haza a Sevillát Andalúziába! Megállás azonban nincs, szombaton este már újra a pályán lesznek Messiék: a bajnokság 23. fordulójában hazai pályán fogadják a Deportivo Alavés együttesét, amelyet 21 órai kezdettel rendeznek meg a Camp Nou-ban.
Força Barça!
Catalunya triomfant!
