Szombaton kora este lépett pályára az FC Barcelona a kiesőjelölt ellen, hazai pályán, 41 ezer néző előtt. A nézők és a szurkolók azt láthatták a csapattól, amit ebben az idényben oly sokszor: jó első félidőt, majd teljes, totális összeroppanást. annyi változott az elche elleni meccsen, hogy végül nagy nehezen, vért izzadva, sikerült megnyerni a találkozót. Értékeltük a látottakat!
A sok sérült és Piqué eltiltása okán, nem sok variációs lehetősége volt ezen a meccsen sem Xavinak. A Boca elleni Maradona Kupa-meccsen elért gólja kezdőtagságot hozott a fiatal, 23 éves Ferrán Jutglá számára, aki ezt pompás előadással hálálta meg. Xavi három középhátvédes rendszerben küldte pályára a csapatot, az alábbi összeállításban: ter Stegen – Araújo, Eric García, Lenglet – Alba, Gavi, Frenkie de Jong, Busquets – Dembélé, Jutglá, Ez Abde. Az Elche trénere, Francisco Rodríguez az alábbi kezdőt választotta erre az estére: Badíá – Palacios, Roco, Diego González, Mojica – Fidel, Omar Mascarell, Marcone, Josan Fernandez, Boyé, Lucas Pérez. A találkozót Alberola Rojas vezette, különösebb hiba és rossz döntés nélkül; rajta semmi sem múlott ezen az estén.
Ferrán Jutglá kezdett a középcsatár posztján, így a nyáron a B-csapatba érkező katalán csatár, immár a felnőtt csapatban is debütálhatott, tétmeccsen. Hátul pedig három középhátvéddel állt fel Xavi csapata: Araújo-Eric-Lenglet részvételével. A 16. percben Dembélé bal oldali szögletét Jutglá csúsztatta meg úgy, hogy az az elche kapujának bal alsó sarkába jutott – góllal debütált a fiatal srác a spanyol bajnokságban! A 19. percben Lenglet ugratta ki Gavit a felezővonalnál, aki egy csodás testcsellel megetette Mascarellt, végig vitte a pályán, majd 15 méterről a gólt lőtt: a lövése a jobb kapufáról a hálóba pattant! 2-0!!!!! A 28. percben Dembélé tökéletesen ugratta ki Jutglát, aki kapura vezette, de 14 méteres lövését védte Badía. A 44. percben bal oldali beadás után Gavi került helyzetbe, de lövését az elche védelme blokkolta – majdnem duplázni tudott a „kisfiú”.
Összességében megérdemelt a vezetés, a fiatalok nagyon jól mozognak, Dembélé is hasznosan játszik. Külön öröm Jutglá és Gavi gólja, viszont ami elszomorító, az a védelem instabilitása. Két pontrúgásnál is bődületesen bealudtak, és csak a csoda ill. leshelyzet mentett meg minket a kapott góltól.
A találkozót 41.664 néző tekintette meg a helyszínen. A 47. percben jobb oldali beadás után Boyé köteli lövését védte ter Stegen; a beadásról Lenglet maradt le. A 48. percben egy felpassz után Alba röviden fejelte haza a labdát, Lucas Pérez lecsapott rá, de kapu mellé lőtte 7 méterről. Az 50. percben Gavi 19 méteres lövése ment el a jobb kapufa mellett, Ez Abdéval játszott össze jól. Az 58. percben Gavi ugratta ki szépen Jutglát, akinek 16 méteres lövését Badía védte bravúrral. Szép támadás, szép befejezés volt. A 62. percben egy kontra végén Morente lőtte ki ter Stegen kapujának jobb felső sarkát: a védelem asszisztált a gólhoz, de a főbűnös Lenglet volt, aki most se tudta, hogy milyen rendezvényen van. A 63. percben Araújo adta el a labdát, aminek végén megint csak „frenetikusan” védekezett a csapat, amit Pere Milla használt ki: szűk két perc alatt egyenlített az Elche. Mondjuk, hogy ter Stegen is mit művelt a 2. bekapott gólnál, azt megkérdezném tőle…A 66. percben Gavi bal oldali beadásáról éppen csak lemaradt Jutglá, így fölé lőtt 2 méterről. A 72. percben Nico jött Jutglá helyére. A 75. percben Nico 15 méteres lövését Palacios mentette a gólvonal elől, majd Nico ismétlését Badía védte. A 76. percben Frenkie de Jong helyére Riqui Puig érkezett. A 79. percben Eric kapott sárgát. A 85. percben Dembélé-Gavi-Nico volt a labda útja, aminek végén Nico 11 méterről a jobb felsőbe lőtt: Dembélé precíz kiugratása Gavinak volt a gól kulcsa. A 88. percben Abde helyére Baldé érkezett.
Az Elche 1968-ban lőtt utoljára gólt a Camp Nou-ban…Egy egész pofás első félidő után jött a menetrendszerű „feketeleves”, aminek csúcspontján két perc alatt egynelített az Elche. Az egész csapat teljesen összeesett, mint a sok napos kefír. Ez az állapot tarthatatlan, mint ahogy Lenglet, ter Stegen teljesítménye is. Azt nem tudom, hogy mi kell ahhoz, Xavi ezt a két félnótást leültesse a padra, vagy akár a lelátóra. Stegen akkor képes lövést védeni, ha telibe találják, máskor esélye sincsen. A kiesőjelölt ellen, hazai pályán izzadtságszagú, kínkeserves győzelmet aratott a Barça. Leírni is szörnyű, nemhogy végignézni.
A mérkőzés embere: Pablo Páez Gavi
A találkozó értékelése:
Amint láthattátok, tapasztalhattátok, az előző két meccsről nem született itt szöveges értékelés: sem a Betis elleni vereségről, majd az Osasuna elleni ikszről sem. Így most a három meccsen tapasztaltakat összesűríteném ebbe az értéklőbe, hiszen az Elche ellen ugyanazokat a hibákat láthattuk viszont, mint a megelőző két bajnokin. Nincs könnyű helyzetben sem Xavi, sem a Klub, sem a szurkolók. Nehéz időszakot élünk meg, de nem olyan rosszat, amit a pályán leművel a csapat. Abban a 90 percben, amíg a pályán vannak a srácok, mindenkinek úgy kellene hajtania, mint Gavinak, Nicónak, Abdénak, vagy tegnap Jutglának. Sajnos azonban, a csapat fele, és ebben főleg a gerontológusok, úgymond a tapasztaltabbak járnak az élen, nincs ott a meccsen fejben, és sok esetben fizikailag sem. Gyermeteg hibák, nulla önbizalom, vállalhatatlan teljesítmények, alpvető helyezkedési hibák, tanácstalanság jellemzi őket. Egyszerűen rossz nézni, hogy azok a játékosok, akiknek jó példával, önbizalommal kellene élen járniuk, egy kis mértékű megingás után, úgy rogynak össze, mint egy kártyavár. Nincs tartásuk, nincs erejük, nincs önbizalmuk, nincs mentalitásuk. Mentálisan gyengék. Gyenge emberekkel pedig el lehet indulni egy háborúba, de a végeredmény nem kecsegtet sok jóval.
Ezt láthatjuk ebben a szezonban, a mérkőzéseken, hétről-hétre. Nem véletlenül mondta Xavi pár napja, hogyha „11 Gavim lenne, mindenkin keresztülmennénk”. De csak egy van belőle, sajnos…mint ahogy Nicóból, Abdéból, Araújóból és a többi fiatalból is. A tapasztaltabbak, pedig akiknek irányt kellene mutatniuk, ők csődöt mondanak. Minden meccsen. Kikről beszélek: ter Stegen, Busquets, Alba, piqué, FDJ. Vegyük is őket szépen sorba.
Kezdjük a kapussal, Marc-Andréval. Előrebocsátom, kevés nagyobb csodálója volt bárhol a világban nálam. Amikor érkezett, s jó pár éven keresztül megelégedéssel, csodálattal, sokszor tátott szájjal néztem a munkásságát. S örültem, mert végre sikerült egy kimagasló tehetségű, csupa szív, igazi vezéregyéniség kapust találnunk. Aztán egy ideje már azon kapom magam, hogy undorral, keserű szájízzel nézem mindazt, amit védés címszó alatt előad. Csak abból nem lesz gól manapság, ami elkerüli a kapuját…védenie akkor sikerül, ha az ellenfél játékosa telibe találja az ‘Alemánt’. Azonkívül, ami kapura megy, azt úgy nyeli benek, mint kacsa a nokedlit. Így van ez ebben az idényben is. Boldog-boldogtalan szétszopatja Stegát, akinek az önbizalma a holdon vagy Isten se tudja, hogy hol van. Az Osasuna ellen két kapuralövésből két gólt nyelt be, az elche ellen háromból kettőt, előtte a Bayern ellen akát hatot is kaphatott volna. Márpedig, a futball egyik alaptörvénye nem változott, azaz: végy egy jó kapust. Lehet, hogy ter Stegen jó kapus, de ezt hónapok, sőt évek óta nem tapasztaljuk. Nálam már hetekkel ezelőtt a padon ücsörögne, hátha észhez térne, ha mégsem, akkor a nyáron el kell adni, amíg 30 millió euro körüli összeget kapunk érte. Amit ebben a szezonban nyújt, arra Iñaki Peña, de még Arnau Tenas is képes lenne, ezt minden túlzás nélkül állíthatom. Nem tudni, mi van a drasztikus formahanyatlás hátterében, de minden bizonnyal, nem felejtett el védeni ter Stegen. Bármi is az oka ennek, mentális vagy lelki jellegű, vagy krónikus önbizalomhiány, egy a lényeg: nagyon hamat oldja meg, mert ez a teljesítmény vállalhatatlan. Messze van attól a szinttől, ami egy Barça-kapustól elvárható.
Ugyanez igaz a védelem nagy részéről is. Tragikomikus, hogy sokkal „gólképesebbek”, mint jó pár spanyol (közép)csapat védelme. Nyugodtan meg lehet tenni tippmixen, hogy minden meccsen gólt kap a katalán csapat. Nem volt ez másképp szombaton sem: 18 bajnokin 21 gólt „nyeltek be” Piquéék, a BL-ben pedig hat meccsen pedig kilencet – 30 gól/27 meccsen. Röhejes, csak épp nevetni nem tudunk rajta, hanem inkább sírnivaló a szituáció. És ebben az egész védelem benne van, két kivétellel: Ronald Araújo és Eric García azok, akik igyekeznek úgy tenni, ahogy mindenkinek kellene. Eric-nek is voltak gyengébb meccsei, de újonc létére sokkal stabilabban áll a lábán, mint Piqué, Lenglet, Umtiti, Mingueza vagy Dest, mint ahogy Alba védőmunkája is messze van a minimálisan elvárttól. Araújo a szombati meccsen nem volt a legélesebb, a 2. gólban vastagon benne volt: először bugyuta módon eladta a labdát, majd a védekezésnél elemi hibát vétett. Ettől függetlenül messze az uruguayi védő a megstabilabb, legbiztosabb pontja a – nem létező – Barça-védelemnek. Ennyi baki és hiba után, nem csoda, ha Ronald is elbizonytalanodik egy-két alkalommal. Lenglet és Umtiti pedig kézen fogva elhúzhatnak a Camp Nou-ból, legkésőbb ezen a nyáron. Igaz, már 1-2 évvel korábban meg kellett volna tenniük. Umtiti 3 éve nyaral, ha néha a pályára téved, közröhej tárgya lesz, fingja sincs, hogy mit kellene csinálnia, míg Clément barátunk merő homály, két lábon járó életveszély. Lenglet annyival szimpatikusabb, Umtitivel ellentétben, hogy ő csendben, vérprofin teszi a dolgát, nem sír, nem nyafog, nem üzenget a médián keresztül boldog-boldogtalannak, Samuellel ellentétben. Annál is inkább felelőtlenség a védelemtől, hogy ennyire impotensek, hogy a csatársorban nincs egy igazi vérprofi „kilences”, ill. a csatáraink sérültek, így hátul sokkal jobban kellene a srácoknak koncentrálni. De nem, hátul még nagyobb „kula”, amit előadnak a csapattásak, nehéz helyzetbe hozva így a fiatalokat, Xavit és a szurkolókat is. Felelősségérzetük a nullához közelít.
A középpályán is van ilyen léhűtő, akinek múltja van, de jelene nincs, jövője pedig végképp nincsen. Igen, Sergio Busquets-ről és Sergi Robertóról beszélek, akikhez az elmúlt hetekben Frenkie de Jong is csatlakozott. Ezzel együtt is, Frenkie fiatal, agilis, tanulékony és okos srác, ő még alakítható, fejleszthető, és akarat is megvan benne erre. Ugyanakkor a két Sergi már a múltat képviseli, akiknek be kellene látniuk, hogy már csupán tehertételt jelentenek a csapat számára. Busi hiába egy géniusz, hiába lát kiválóan a pályán, hiába vannak zseniális megoldásai, ha olyan lassú, mint egy kivénhedt pesti troli. Fizikálisan, gyorsaságban már képtelen felvenni a versenyt még egy spanyol középcsapat középpályásaival is, hogy akkor a Bayernről vagy Benficáról már ne is beszéljünk. Sajnos, az edzők is képtelenek arra, hogy padoztassák, hogy elmagyarázzák neki a szituációt. Sem Koeman, sem Xavi nem tudják, nem merik vagy nem akarják megtenni ezt a fájdalmas lépést, Busi pedig nem Iniesta vagy Xavi, akik tudták, hogy mikor jött el a távozás, a továbblépés ideje. S mivel gyaníthatóan, a jövő év végi VB-n ott lesz a spanyol válogatottban, így még egy szezonban kirobbanthatatlan lesz a Barcelonából is.
Ennyit a negatívumokról, térjünk rá az örömtelibb fejezetére a jelenlegi FC Barcelonának. Ők pedig a fiatalok, akik tanítanak, pedig még tanulniuk kellene. Ők viszik hátukon a csapatot, ők érzik át az egész szituációt teljes egészében. Elég ránézni Gavira: ez a srác, egy csoda, egy hihetetlen csávó, egy „kisfiú”, aki olyan természetességgel oldja meg a dolgokat, mintha már 27 éves lenne. Amikor Xavi „tátott szájjal” nézi, amit művel, s ahogyan műveli a labdarúgást a középpályán, akkor elhihetjük: egy olyan kincsre leltünk, egy olyan gyémántot dobott a mélyvízbe Ronald Koeman, akire, ha rátekintünk, akkor kicsit megnyugszunk. Az a vehemencia, az a kitörő öröm, az a lelkesedés, az az alázat, amivel rendelkezik a „kisfiú” egyszerűen könnyeket csal a Barça-szurkolók szemébe. Épp ezért, amikor szombaton gólt lőtt, szégyen vagy nem, én elsírtam magam örömömben: ha valaki, hát Ő megérdemelte ezt a brutálisan szép gólt! De milyen gólt! Ahogy lefordult egy testcsellel ellenfeléről, és ahogy kilőtte a jobb alsó sarkot, az valami csoda volt. Emellett adott egy briliáns gólpasszt, és több, mint 13km-t futott. Emberfeletti. Sőt, ez máár nem emberi – jó értelemben véve! Hatalmas kincs, mihamarabb aláírni vele a hosszabbításáról szóló szerződést! Csak így tovább Gavi, csalj mosolyt, örömet az arcunkra, tégy minket boldoggá, sose változz meg, s cserébe megtanítunk cipőt kötni…sőt, jobbat mondok: bekötjük mi a cipőidet!
Gavi mellett a másik Koeman-felfedezett Nico González, a méltán legendás Depor-játékos, Fran fia. Még amikor a B-csapatban varázsolt, akkor olvashattuk róla, hogy mekkora tehetség. Koeman megtalálta, hitt benne, csapatba állította, és Gavihoz hasonlóan berobbant, berúgta a Camp Nou öltözőjének, bejáratának ajtaját úgy, hogy az tokostól kiszakadt. Itt van, velünk van, a mienk. Itt akart játszani mindig is, hiába hívta a Real meg más csapatok, ő kikötötte az apjának: „én a La Masíán akarok tanulni”. Az apa pedig megértette fia kívánságát, feladta életét La Corunában, Barcelonába költözött, és egyengette fia útját. A kis Nico pedig küzd, hajt, megy előre ezerrel, nem ismer lehetetlent. Nem ijedt meg a lehetőségtől, hanem élt/él vele. S ami külön kiemelendő, hogy védekező középpályás létére a kapu előtt is nagyon jól feltalálja magát, lő, fejel, érkezik, bombagólt szerez, győztes gólt lő. És mindezt teszi mély alázattal, szerénységgel, odaadással.
Folytassuk az értékelést a Xavi által „fellelt” két kiváló, ígéretes támadóval. Meglepően jó meccset láthattunk Ferrán Jutglától, a B csapat támadójától, aki remekül érezte a bemozgásokat, szépen vitte el a védőket, hogy területet nyisson a második hullámban érkező társaknak. A gólja a szögletből pedig szintén egy remek megoldás eredménye volt. Lehet, hogy csak azért látni őt ennyire jónak, mert nagyon nem voltunk elkényeztetve mostanában értékelhető támadóteljesítményekkel középen, de ha hosszútávon tartani tudja ezt a formát, az egy remek előjel lehetne a szezon további alakulásának szempontjából. Ez Abde pedig, ami a feladata volt, azt tökéletesen ellátta. A sebessége kiemelkedő, nagyon okosan szélesíti a pályát folyamatosan, a cselei működnek, összességében egy remek kis szélső. Ha kicsit pontosabban lövöldözi majd vissza a labdákat a második hullámba, akkor majd kezdhetünk arról beszélgetni, hogy a La Masia újabb klasszis játékost adott a futball világának.
Ami Dembélét illeti, ez már sokkal jobb volt, mint az előző meccs. Xavi beszélt a fejével, és kezdenek működni nála a dolgok, kezd hasonlítani egy értelmes szélsőtámadóéra a játéka. Ha kellett visszazárt védekezni, ha kellett kiszolgált, a pontrúgásai mindig veszélyesek voltak, a sebessége kiemelkedő, a cselei működtek. És ami a legfontosabb, vigyázott a párharcoknál: teljesen tudatosan került a durva ütközéseket, és szerintem ez az egyik alapja annak, hogy hosszú távon is egészséges maradhasson. Tetszik ez az intelligens futball a franciától. Amiben azonban van még mit fejlődnie, az az, hogy tudja, mikor kell kapura lőnie és mikor kell cseleznie.
Ha a csapat szintet lép pozíciós játékban, akkor az első négy helyezés egyike teljesen elérhető cél lehet majd a ligában, még ezzel a védelemmel is. Xavi munkája kezd nagyon látványossá válni, és szerintem januárban ez hatványozottan lesz majd igaz. Jó látni, hogy a csapat kezd irányba kerülni. Nyilván, rengeteg érkezőre lehet még szükség, hogy a csapat visszatérjen az európai elitbe, de ha a bajnokságban sikerül megszilárdítani a csapat játékát, akkor a szurkolók többsége elégedettséggel fogja nyugtázni ezt a totális átépítésről szóló szezont.
Végszó:
Bár az előjelek alapján egyáltalán nem a Barca az esélyes a Sevilla elleni derbin, de kis szerencsével, akár még meg is szorongathatjuk az eddig remeke szezont futó piros-fehéreket. Folytatás tehát kedden este, 21 óra 30 perces kezdettel, az Estadio Ramón Sánchez Pizjuánban, Sevillában.
Visca el Barça!
Visca Catalunya Lliure!
