Megvan az első idegenbeli sikere a Barcelonának ebben a bajnoki idényben, elég sokáig kellett várni, de megérte! Emellett zsinórban a második meccsét is megnyerte a csapat Xavival a bajnokságban, erre sem volt még példa ebben a szezonban. Voltak ugyan üresjáratok, rossz döntések a pályán és a pálya mellől is, de a lényeg, hogy valami mintha alakulóban, fejlődőben volna. Értékelésünket olvashatjátok!
Amint az várható volt, a csapat hasonló felállásban lépett pályára a Le Ceramicában, mint kedden a BL-ben a Benfica ellen, csak Yusuf Demir helyett Ez Abde kezdett a jobbszélső posztján. S a három középhátvédes felállás is adott volt, noha Alba azért többször visszajött védekezni, így néha visszaálltunk a négyvédős rendszerre. Ennek fényében az alábbi kezdőcsapatot küldte pályára a ‘Maestro’: ter Stegen – Eric García, Piqué, Araújo, Alba – Frenkie de Jong, Busquets, Nico González – Ez Abde, Memphis, Gavi. A hazaiak trénere, Unai Emery is igyekezett támadó szellemben felküldeni az övéit: Geronimo Rulli – Foyth, Albiol, Pau Torres, Pedraza – Moi Gómez, Dani Parejo, E. Capoue, Yeremi Pino – Manu Trigueros, Arnaut Danjouma. A találkozót César Soto Grado vezette, olyan „spanyolosan”, azaz: kritikán aluli módon, számtalan, durva tévedéssel megspékelve.
Xavi 3-4-3-ban küldte fel a csapatot. A 2. perc elején Parejo ocsmány módon megtaposta Busquets-et, de még sárga lapot sem kapott. A 4. percben Memphis szöglete után Ez Abde veszélyes fejesét védte bravúrral Rulli. A 6. percben Eric adta el a labdát, de Arnaut Danjouma lövésébe Piqué csúszott bele. Majd előbb Memphis 18 méterről nem találta el a kaput jó helyzetben, majd a 9. percben Gavui hibázott ziccerben: lövése a bal kapufa mellett ment el. A 19. percben Frenkie briliánsan ugratta ki Memphis-1, aki 10 méterről 3 méterrel a bal kapufa mellé lőtte…megmagyarázhatatlan. A 26. percben Pino és Alba kapott sárgát kakaskodásért egy szöglet előtt. A félidő közepétől a Villarreal fokozatosan átvette a játék irányítását. A 33. percben egy jobb oldali szöglet után Pau Torres fejese szállt el a kapu fölött. A 36. percben Pedraza húzta meg a jobb oldalon, de Araújo tökéletesen szerelt, miközben a Villarreal játékosa letaglózta az uruguayi védőt. A 39. percben Arnaut Danjouma ziccerét védte bravúrral ter Stegen, majd szépen indította Araújót, aki majdnem helyzetbe tudott kerülni. A 43. percben egy szabadrúgás után Pedraza lőtt kevéssel ter Stegen kapuja mellé. A 43. perc végén Piqué kapott sárgát.
Ez Abde nagyon jól muzsikál a jobb szélen: merész, határozott, látványos, nem ijedt meg a Villarreal-védelemtől, viszont a védekezésben nem sokat tud segíteni a bal oldalon. Memphis teljesítménye viszont vérlázító, gyalázat, helyzet-kihasználása megyehármas színvonalú. Az első félidő közepétől a Villarreal került fölénybe, és a hazaiak akarata érvényesült inkább. Ennél sokkal több kell, főleg amit a 20. perc után láttunk. Abdét a félidőben le kellene cserélni, mert rendre megverik, megfutják, megelőzik.
A 47. percben egy jobb oldali beadás után a labda átkerült a bal oldalra, onnan Alba középre rúgta, Memphis beleért, Rulliról pedig az Frenkie de Jong elé került, aki az üres kapuba lőtt. A VAR az 50. percre döntötte el, hogy a gól szabályos volt. Az 56. percben Memphis 12 méteres lövését Rulli jobb lábbal védte. A 66. percben Abde helyére Dembélé érkezett. A 70. percben alba sérülés miatt elhagyta a pályát, helyére Mingurza érkezett. Rulli indítása után Mingueza szerencsétlenkedett, a labda Chukwueze elé került, aki középre adott, de Trigueros kapu fölé lőtt 13 méterről – szerencsére. A 76. percben bedobást végezhettünk el, amit odaadtunk a Villarrealnak, amiből Chukwueze egyenlített: előtte Piqué lemaradt, Mingueza pedig elkésett. A 81. percben Nico helyére Coutinho érkezett; így két cserét „bennhagyott” Xavi. A 82. percben Estupinán lövését blokkolta szépen Eric. A 84. percben Aranut Danjouma lövése ment el kevéssel a bal kapufa mellett. A 88. percben egy védelmi hibát használt ki Memphis, és kicselezve a kapust Estupinán lábai között, 2 méterről a kapuba lőtt: Estupinán fejelt haza röviden, amire Memphis lekapcsolt, ebből lett eredményes. A 93. percben Foyth buktatta Coutinhót a 16-on belül, amiért a spori 11-t ítélt: a büntető mögé Cou állt, amit a jobb alsó sarokba bombázott magabiztosan. A 96. percben Coutinho ollózott még egy mutatósat közelről, de kicsivel célt tévesztett.
A félidő közben volt egy statisztika arról, miszerint 34 lövésből mindössze egy gólt szerzett a Barça Xavi edzősködése alatt, azt is 11-ből. Szerencsére, a második félidő elején ez a „jég” megtört, és Frenkie akcióból is eredményes tudott lenni. Azt azért halkan megjegyezném, hogy Alba sérülését követően miért az elmúlt hetelben hibát hibára halmozó Mingueza lépett pályára Dest helyett. Fordulatos, látványos meccsen sikerült nyerni a Barçának, amivel megvan a csapat első idegenbeli sikere. Ráadásul három gólt lőttünk, de nem szabad elfelejteni, hogy azért voltak hiányosságai a csapatnak. Ezzel együtt is örüljünk a 3 pontnak és a 3 gólnak!
A mérkőzés legjobbja: Frenkie de Jong
A találkozó értékelése:
Érdekes mérkőzést láthattunk szombaton este. Teljes mértékben egyet kell, hogy értsek Xavi mérkőzés utáni szavaival, miszerint a Villarreal nem érdemelt vereséget. Ugyanakkor ez a siker úgy kellett nekünk, mint a „szenteltvíz” – ez is Xavi meglátása meccs utánról. Nemcsak azért, mert így zsinórban két bajnokit tudott nyerni a csapat, hanem mert ezzel megvan a Barcelona első idegenbeli sikere is – egyikre sem volt még példa a 2021/22-es bajnoki kiírásban. Egyszer minden sorozatnak meg kell szakadnia, hát megtörtént szombaton a Ceramicában. A Villarreal jól, látványosan, bár néha eléggé durván futballozott, s ami ezen az estén is folytatódott, az Unai Emery pechsorozata az FC Barcelona ellen. Az EL-győztes mesternek nagyon nem megy a katalánok ellen, pontot is ritkán tud szerezni a Barça ellen a spanyol tréner – nem volt ez másként most sem.
Amint írtam, érdekes egy este volt ez, sok szempontból. Kezdve azzal, hogy három középhátvédes felállással indított Xavi, ami aztán néha átváltott négyvédős rendszerre. Az is meglepő volt, hogy Eric García szerepelt a védelem jobb oldalán, Piqué a közepén, Araújo pedig a bal felén – de aztán, menet közben ez az elrendezés is változott. A legfeltűnőbben Eric Garcíát találták meg a szurkolók a mérkőzés alatt és azt követően is. Tény, hogy 13 labdát veszített el, a sofascore.compedig 6.2-es osztályzattal „honorálta” a teljesítményét. A számok alapján mondhatjuk, hogy nem ez volt a legjobb barcelonai teljesítménye a katalán védőnek. Ugyanakkor csak a számokat sosem szabad alapul venni egy játékos értékelésénél, hanem a körülményeket is illik figyelembe venni. Eric-nek három ember helyett kellett dolgoznia ezen az estén: 1. egyrészt el kellett végeznie a saját feladatait; másrészt be kellett segítenie Busquets-nek a középpályás védekezésben is, ami ezen az estén nem igazán ment a ‘csékának’, hisz meglehetősen körülményesen tette a dolgát; harmadrészt pedig Ez Abde a jobb oldalon szinte értékelhetetlen teljesítményt nyújtott védekezésben, így Eric teljesen magára volt utalva. Abde támadójátéka nagyszerű volt, védőmunkája nulla. Ebben javulnia kell az ifjú jobbszélsőnek. Ugyanakkor a 13 elvesztett labda sok, de a mérleg másik serpenyőjében ott van a számtalan becsúszó szerelés, a blokkolt lövések, a sikeres közbeavatkozások Eric García esetében.
Érdekes, és nem igazán értelmezhető forgatókönyvű volt a mérkőzés más szempontból is. Úgy indult, ahogyan az a „nagykönyvben” meg van írva, ahogy azt Xavi is eltervezte a találkozó előtt. Az első negyedórában uralta a csapat a játékot, magasan letámadott, gyorsan visszaszerezte a labdákat, és Memphis révén egy közepes és egy ordító ziccere is volt. Az ordító ziccer előtt Frenkie labdájának nemhogy szeme volt, de ezt egy tervezőasztal mellett, a világ legfelkészültebb mérnöke sem tudta volna jobban megtervezni és kivitelezni, mint ahogyan de Jong tette. Azonban, Memphis kihagyta a kihagyhatatlant – méterekkel kapu mellé lőtte. Foghatta is a fejét és a kapufát is. Ami azonban ezután következett, arra senki sem számított, még Xavi sem, amint azt a találkozó utáni gondolataiban elmondta. A ‘Sárga Tengeralattjáró’ fokozatosan átvette a játék irányítását, a Barça pedig képtelen volt levegőhöz is jutni. Sorra jöttek a hazaiak helyzetei, főleg az Eric-Abde-oldalon. A katalán védelem csak kapkodta a fejét, utolsó pillanatokban sikerült tisztázni, becsúszni, blokkolni, olyan ad hoc-jellegű volt a csapat játéka, védekezése. Kapkodtak a srácok, ez az igazság, s ebben a mederben telt le az első 45 perc. Szerencsére ter Stegen is magabiztosan állt a lábán, így egy-két briliáns védéssel tartotta meccsben az övéit. Érthetetlen volt az a visszaesés az első negyedóra után, amit a Blaugrana játékosai produkáltak, és Xavi sem erre számított, ahogy azt a meccs utáni gondolataiban kifejtette.
A védelem, és egyben a csapat legjobbja Frenkie mellett, Ronald Araújo volt. Az uruguayi „szikla” a háromvédős rendszerben is eszméletlenül stabilan áll a pályán, emellett mentálisan is nagyon erős. Nemcsak játékosként, hanem emberként is igazi vezértípus, aki küzd, hajt, nem ismer lehetetlent és elvesztett szituációt sem. Megy előre, bíztatja, hergeli a társait, irányítja a védelmet és a csapat egészét is egyben. A jelenlegi csapat egyik legértékesebb, leginkább meghatározó játékosa, akire hatalmas szüksége van az újjáalakuló, újjáépülő Barçának. Nem véletlen nyilatkozta pár napja Koeman is, hogy Araújo volt az a játékos, aki a legjobban meglepte, akinek hozzáállása, teljesítménye egyenletesen kiemelkedő. Nemhiába, igyekszik jó pár angol klub is megszerezni, ami a hosszabbítási tárgyalásokat kissé komplikáltabbá teszi vele. Nem kérdés azonban, hogy a két fél egy irányba húz: a maradás felé, ehhez azonban kicsit mélyebben a zsebéne kell nyúlnia Laportáéknak. Teszem hozzá: teljesen érthetően és jogosan. Az ő esetében is igaz a mondás: „a maté csodákra képes, és mindent lebíró akaratot ad”.
A fiatal titánok ezen a meccsen inkább brusztoltak, küzdöttek, mintsem látványosan kiemelkedtek. Nico, Gavi és Abde is nagyon hasznosan játszottak, minden tőlük telhetőt megtettek a siker érdekében. Nico amolyan „szürke eminenciás” volt ezen az estén, aki stabilan állt a lábán a középpályán, s ezzel folytonosságot, határozottságot adott ennek a csapatrésznek. Frenkie mellett ő nyújtotta a második legjobb teljesítményt a pálya közepén. Egy igazi kincs, akit meg kell becsülni, mert sok örömet fog nekünk még szerezni. Gavi kevésbé volt látványos, mint a korábbi mérkőzésein, azonban így is futotta jó pár, szemet gyönyörködtető megoldásra tőle. Én azonban most nem ezt emelném ki, hanem azt a felhőtlen, mindent elsöprő, magával ragadó, szinte gyermeki örömet, amit a gólok után láthattunk tőle. Úgy ünnepelt, olyan tisztán, szívből jövően sugárzott a boldogságtól, mintha mindhárom gólt ő szerezte volna. Ez Abdéval kapcsolatosan némi kettősség van bennem, mert támadásban lendületes, határozott és jó volt, azonban a védekezésben komoly hiányosságokat mutatott a 20. és 45. perc között, amit a Villarreal jól megérzett, és majdnem ki is használt. Ezen a téren fejlődnie kell a marokkói-spanyol fiúnak.
A csatársorban Memphis Depay szombati előadásával kapcsolatban ambivalens érzéeim vannak, meg úgy en bloc is a teljesítményét illetően. A meccs végén ő lőtte a – minden bizonnyal – győzelmet érő gólt, amit jól és okosan oldott meg, emellett szemfüles és higgadt is volt. Azt is tudom, hogy a Liga őt választotta a meccs legjobbjának. Azt is tudom, hogy ő a legeredményesebb góllövőnk a maga nyolc góljával. Ezek tények, amiket magam is elimerek, és fontos pontokat köszönhetünk neki. Ugyanakkor a helyzetek kihasználásában vannak bennem hiányosságok vele kapcsolatban. Az első 10 percben akár két gólt is lőhetett volna, mert olyan helyzetekbe került, amit az ő szintjén, ill. a Csapat jelenlegi állapotában, illendő lett volna gólra váltania. Főleg a Frenkie-álompassz „elbaltázása” verte ki nálam a biztosítékot; megmondom őszintén, abban a pillanatban nagyon pipa voltam rá, és kellően hangosan kikeltem rá. Azt a ziccert nehezebb volt kihagyni, mint Rulli kapujába juttatni. Érthetetlen az a dekoncentráció, amivel sok esetben a kapu előtt ügyködik. Reméljük, sikerül kicsit élesebben ténykednie a kapu előtt, mert Ansu Fati és Aguero távollétében ő az egyetlen, igazi, vérbeli befejező játékosunk.
Végszó:
Kulcsfontosságú győzelmet arattak Villarealban Xavi fiai. Nem csupán a három pont megszerzése szempontjából, hanem az idegenbeli „átok” megtörése okán is. Mivel az előttünk álló csapatok közül a két madridi együttes nyert, így pláne fontos volt ez a siker. Most egy kis pihenője van a játékosoknak, legközelebb szerdán kell edzésre jelentkezniük a Ciutat Esportiva Joan Gamperben. A következő fellépés a Camp Nou-ban lesz szombaton 16:15 órai kezdettel, ahol a Real Betis Balompié gárdája lesz a katalánok ellenfele. Jó hír, hogy a ‘verdiblancos’ legjobbja, Nabil Fekir, „kisárgázta” magát erről a találkozóról.
Visca el Barça!
Som i serem!
122!
