Előzetesen ennél nehezebb mérkőzésre tippeltem volna. Féltem attól, hogy nem sikerül feltörni az Osasuna védekezését, legalábbis hamar, így aztán görcsösebbé válunk, ami aztán egy esetleges pontvesztést eredményezhet. Ezzel szemben a félidőben lerendeztük a meccset, látványos gólokat lőttünk, Dembi három gólpasszt adott. Minden tökéletesen működött ezen az estén. Értékeltünk!
Xavi Hernandez egy-két helyen pihentetett ill. rotált, így pl. Frenkie de Jong egy percet sem játszott, Araújo is pihenhetett, az őt helyettesítő Eric García sem sárgult be, senki sem sérült meg, így a kezdőcsapat, majd a cserék is „ültek” ezen az estén. Ennek fényében az alábbi kezdőtizenegy futott ki a Camp Nou gyepére: ter Stegen – Dani Alves, Piqué, Eric García, Alba – Gavi, Busquets, Pedri – Ferran Torres, Aubameyang, Dembélé, Jagoba Arrasate pedig az alábbi csapatot dobra harcba a Barcelona ellen: Herrera – Nacho Vidal, David García, Juan Cruz, Cote – Rubén García, Lucas Torró, Javi Martinez, Moncayola, Iker Benito – Kike. A mérkőzést Ricardo de Burgos vezette, különösebb hiba nélkül. A kezdőrúgás előtt a Camp Nou közönsége a gyepen üdvözölte a vasárnap kora délután bajnoki címet nyert Femení játékosait, ill. a nemrégiben Spanyol Kupa-győzelmet arató kosárcsapat boldog tagjait. Gratulálunk mindkét szakosztály képviselőinek, akik öregbítik a Katalán Óriás hírnevét!
Araújo helyett Eric kezdett, a középpályán de Jong pihent, így Gavi került a helyére, míg a jobbszélső Dembélé lett ezen a meccsen. Piqué pedig a 600. tétmeccsét játssza ezen az estén a Barçában! A 10. percben Dembélé 16 méteres lövése ment el a bal kapufa mellett. A 13. perc elején Gavi kapott tökéletes kiugratást, akit a 16-on belül Nacho Vidal buktatott, a bíró büntetőt ítélt: a 11-est Ferran Torres a bal alsó sarokba lőtte, a jobbra mozduló kapus mellett. A 18. percben Alves löbbölt a védelem mögé, amit auba éppen csak spiccel tudott kapura tenni, így Herrera védeni tudott. A 21. percben Dembélé adott tökéletes átadást Ferrannak, aki 8 méterről a kapus lába között, a hálóba lőtt. A 23. percben Ferran 18 méteres lövésébe blokkolt bele a védő, így az éppen csak elment a bal kapufa mellett. A 27. percben megint Dembélé ad asszisztot, most viszont Auba talált a kapuba: jobb oldali beadásába Auba bal lábbal spiccelt bele, ami a rövid sarokban kötött ki. Megérdemelt, magabiztos vezetés, jó és látványos játékkal. Csak így tovább!
Közel 55 ezer néző tekintette meg a helyszínen a mérkőzést. Az 50. perc elején Dembélé két Osasuna-védőt is becsapott, és veszélyes lövését Aridane blokkolta, szép megoldás volt. Az 51. percben Dembélé jobb oldali beadását Auba lőtte rá kapásból, 10 méterről, s az éppen csak elment a bal kapufa mellett. A 62. percben Piqué helyére Lenglet érkezett. A 70. percben Dembélé 13 méteres lövését védte Herrera. A 73. percben Auba és Pedri ment le, helyükre Memphis és Riqui Puig érkezett. A 75. percben Riqui Puig jött, látott és győzött: Dembélé jobb oldali passza után Riqui 18 méteres lövését védte még Herrera, de a kipattanóra ment, csinált két bődületesen pimasz cselt, kicselezte Nachót és a kapust és, a félig üres kapuba gurított. Bravúros gól! A 79. percben Ferran helyére Braithwaite, Alba helyére pedig Mingueza érkezett. A 86. percben Dembélé jobb oldali beadását Memphis sarokkal piszkálta kapura, ami éppen csak elment a jobb kapufa mellett. Szép megoldás volt, gólt érdemelt volna. A 87. percben három Barça-játékos indult meg az Osasuna kapujára, de Memphis röviden passzolt Riqui-nek, így nem lett belőle semmi.
Könnyed meccs volt, sima győzelemmel, amit az első 30 perc fantasztikus játéka alapozott meg. A 2. félidő kicsit „csendesebb” volt, de itt is láthattunk szép megoldásokat, és egy frenetikus Riqui-megoldást, ami góllal végződött. Kellemes este volt, amivel a Femení bajnoki címét sikerült megfejelni! Szép nap volt! Szép álmunk is lehet!
S akkor egy statisztika a mérkőzés margójára. A LaLigában debütáló Barça-játékosok, akik az első hat meccsükön 5+ gólt értek el az elmúlt 60 évben:
1960: Kocsis Sándor
1973: Cruyff
1978: Krankl
1989: Koeman
1993: Romário
1996: Ronaldo
2009: Ibrahimovic
2022: AUBAMEYANG
A mérkőzés embere: Ferran Torres
A találkozó értékelése:
Az értékelés mottójául Dani Alves Instagram-posztját hoztam, amit a meccs előtt osztott meg velünk:
Ha csapatként dolgozol, akkor azokat kell erősítened, akik mindig melletted vannak. Nincs csodálatosabb győzelem, mint a csapatként elért győzelem. Tehát, ha jó vagy, akkor taníts másokat is jónak lenni…mert az örökség nem az, amit az emberekre hagysz, hanem az örökség az, amit az emberekben hagysz! Ma a Barça napja van, és aki Culé #GoodCrazyLifeStyle.
Az elmúlt hetekben újra „sikk” lett Barça-szurkolónak lenni. Lassanként tovatűnik a szurkolók letargikus lelkiállpota, és visszatérnek a pozitív érzések a lelkivilágunkba. Élvezettel nézzük végig a meccseket, s amikor az egyik véget ért, már a következőt várjuk. Fura érzés ez, olyasféle attitűd, amitől az elmúlt évben, években elszoktunk. Izgalommal telve, sörrel, csipsszel, mogyival a kézben, szurkertársakkal együtt ülünk le a TV-képernyők elé, hogy megnézzük kedvenceink előadását. Nem úgy vagyunk a Barcelona-meccsekkel, mint akinek a fogát húzzák, hanem olyan izgalmak kavarognak bennünk, mint 3-5-10 évvel ezelőtt. Jó, ez lehet, hogy egy kissé költői túlzás, de mindenki érti, hogy mire akarok kilyukadni, mire szeretnék célozni. Nem az ötlettelen őgyelgést, a kilátástalan tántorgást, lassatott felvételű labdakihozatalt, pipogya támadásépítést látjuk a kedvenceinktől, hanem olyan Barçás cuccot.
Azért azt se felejtük el, bármennyire is nem leszek ezzel a megállapításommal népszerű, meg pozitív visszacsatolást sem fogok kapni, de ennek a csapatnak az alapjait, a magját Ronald Koeman tette le. Jön majd a riposzt, hogy „de hát nem volt más lehetősége”, különben is „a kényszer vitte rá” stb. Mindegy, ettől függetlenül Nico, Gavi, Pedri, Araújo, Eric García általa vált stabil elsőcsapatos játékossá, s kapott megfelelő bizalmat. De igen, ahhoz, hogy már 2022. március közepén ennyire pozitívan lássuk a Barça közeljövőjét, ahhoz szükség volt az edzőcserére, a szemléletváltásra, Xavi Hernandez és segítői érkezésére, az új impulzusokra, a pozitív hozzáállásra, a középszerűség hangsúlyozásának sutba dobására, az új hatásokra. Mindez pedig Xavinak, a ‘Maestro’-nak köszönhető, aki a gerontológus-szakosztályt is új alapokra helyezte, akinek a kezei alatt Piqué, Busi, alba is újfent – közel – régi „fényében” tündököl. Busquets nem lett ugyan gyorsabb, de a támadójátékban sokkal eredményesebben vesz részt, mint az elmúlt másfél évben. A „kulimunkát”, a futómennyiséget pedig zsenialitásával pótolja, ill. a fiatal középpályásokkal „végezteti el”. Pedri, Gavi, Nico, Frenkie – mind a négyen tökéletesen kiegészítik az „öreget”, aki így az elmúlt meccseken, egészen pofás teljesítményt mutatott be. A legszembetűnőbb pozitív változás viszont Jordi Alba játékában, munkásságában, önbizalmában következett be: mintha kicserélték volna Xavi érkezésével. Gólokat lő, asszisztokat oszt, a védőmunkája is némi javulást mutat. Határozottan mondhatom, az ő esetében történt meg a legkomolyabb előrelépés a Koeman-érához képest.
Gavi, Gavi, GAVI. Igen, így csupa csupa nagy betűvel. És az a megdöbbentő, hogy 17 éves létére, a Galatasaray ellen kifejezetten érződött a hiánya – ő az a rendezett káosz a pályán, amit Vidal is képviselt a gránátvörös kék mezben. Mindig benne van a játékában a sárga lap, de nem lehet őt levakarni, nincs elveszett labda, nincs megoldhatatlan szituáció – szerintem már most igazán sok szurkoló kedvence. Az enyém biztosan. A lógó cipőfűzővel, a pofazacskóhoz nyomott nyelvével, a bohókás hirtelenségével, a zabolázhatatlannak tűnő habitusával. Nem lehet, nem szeretni. Nem lehet nem úgy gondolni rá, mint egy kisöcsire, vagy a család kedvenc gyerkőcére, a pajkos kis srácra az utca végéből. Egy fékezhetetlenül zakatoló gőzmozdony, egy orkán erejű szélvihar, ami magával ragad, aki ámulatba ejt. Fergeteges. Lenyűgöző. Szavak nincsenek Rá. Az egyik legjobb „dolog”, ami velünk, Barça-szurkolókkal történhetett az elmúlt hónapokban, években.
Dembélé esetében fokozottan igaz, amit Busquets esetében elmondhatunk: ha Busquets mesterkurzust játszott a középpályán, akkor Dembélé legendás szintre kapcsolt – ez a szélsőteljesítmény minden szempontból emlékezetesre sikerült – szinte nem volt támadás, amelynek ne lett volna részese, a megoldásai ültek – gyakorlatilag 3 gólpasszt is kiosztott, és nem is akármilyeneket – emellett megvoltak a saját helyzetei is, kis szerencsével minimum duplázhatott volna. A rabóna a tizenhatoson belül pedig már tényleg csak a ráadás volt. Ha Dembélé valóban a távozók sorsára jut, akkor az ilyen meccsek miatt, rengeteg szurkolóban hagy majd egy fajta hiányérzetet – az önbizalma az egekben, de ennek ellenére becsülettel visszazárt védekezni is, akár a saját szögletzászlóhoz is – nem tudom, mit csinált vele Xavi, de a játékosra nem lehet ráismerni – 2022-ben egy eddig a szurkolók számára ismeretlen szinten űzi a labdarúgás nevű játékot.
Eric García – „szenyor Intelligencia”. Nagyon magabiztosan játszott végig, mintha valamiféle változás állt volna be a kisugárzásában – már nem az a félénk kisgyerek ott Piqué oldalán, vállalja a saját részét a feladatból, és elég hatékonyan végre is hajtja – az meg, hogy a passzjátéka védőmértékben legendás, már tényleg csak egy bónusz – úgy ível 40 méterre, mint más kettőre. Számomra pedig eléggé érthetetlen, hogy Ferranhoz hasonlóan, rendre kapja az ‘ívet’, sarazzák, nem értékelik mindazt, amit a jelenléte a pályán jelent. Persze, előfordult, hogy hibázott, meg még fog is, de kérdezem én: más nem hibázott még sosem? A ‘fotelszurkolók’ tökéletesek a maguk kis életében, a munkájukban, akármiben? Fiatal, agilis, tehetséges, érti és tökéletesen olvassa a játékot, igazi vezérszereplő. Azért nem véletlenül esik senkinek sem a felkarjára a ‘csékászalag’, mint ahogy Ericére a La Masía minden korosztályos csapatában. Fog ő még itt brillírozni, s akkor akik most elküldenék, ők is ajnározni fogják. Nem kell rá sokat várni.
Összességében elmondható, hogy ez a meccs talán a Lucho-korszak óta az első volt, amikor a Barça meg tudta közelíteni a Pep-csapat szintjét. A letámadás, a visszatámadás és a passzjáték is teljesítette azt a szintet, amit a szurkoló elvárna egy európai élcsapattól – mondhatni, a látott dominancia és játékfelfogás olyan volt, amit az FC Barcelona drukkerei évek óta nem láthattak a csapattól. Nem tudom mit lehetne még írni Pedriről és Gaviról, amit eddig még nem tettek meg a szakírók – egyszerűen hihetetlen mennyire jók a fiatal koruk ellenére. A csapat védelme látványosan fejlődött – a középhátvédek sokkal jobban helyezkednek, mint a szezon első szakaszában, és a szélsőhátvédek teljesítménye is lényegesen megbízhatóbb, mint korábban – külön kiemelve a 38 éves Dani Alvest – igaz ő inkább játszott középpályást, mint szélsővédőt – de amit csinált, azt világklasszis módon tette. A támadók oldalán ki kell emelni Ferran okos játékát – aki egy igazi modern szélső – a labda nélküli mozgásának alig van párja – folyamatosan kimozgatja a pozíciójukból az ellenfél védőit, emellett részt vesz a letámadásban és a visszatámadásban is – sőt védekezni is folyamatosan visszajár. Mindezek ellenére, úgy gondolom, még mindig korai lenne értékelni Xavi munkáját – kár lenne túlértékelni, vagy túlbecsülni a csapatot, de ha ilyen ütemben fejlődik tovább a Barça, akkor könnyen megeshet, hogy Xavi is felkerül az FC Barcelona legendás edzőinek listájára…
Végszó:
Magabiztos győzelem, gördülékeny játék, kevés ellenállást tanusító Osasuna, gyors gól/gólok, szemre tetszetős játék. Ez jellemezte a vasárnap esti Barçát. Reméljük, ezt az attitűdöt átmentik Busiék csütörtök kora estére is, amikor a Galatasaray otthonában próbálják kivívni a továbbjutást az Európa Liga negyeddöntőjébe. A találkozó 18:45 órakor kezdődik majd, és az M4 Sport közvetíti számunkra!
