Vasárnap délután a 27. forduló keretében az Elche otthonában lépett pályára a Katalán Óriás. Francisco együttese, amint az várható volt, nehéz ellenfélnek bizonyult. A Barçában sem volt meg az a játékosság, az a lehengerlő erő, ami az elmúlt meccseken, ami együttesen egy küzdelmes mérkőzést hozott, aminek végén nekünk kedvezett a szerencse. Értékelésünket olvashatjátok!
Bár vasárnap délelőtt a katalán sajtóban arról írtak, hogy pár kulcsemberét a padon kezdeti Xavi, végül nem így lett, s az egyik legerősebb kezdőcsapatot küldte pályára a katalán tréner, így Araújo és Busquets is a kezdőben kapott helyet, elöl pedig Dembélé, aki a Bilbao ellen beállva, 23 perc alatt emlékezeteset nyújtott. Némi meglepetést az okozott csak, hogy Gavit megint a balszélre állította. Ennek eredményeképpen az alábbi kezdőcsaptot küldte pályára Xavi: ter Stegen – Dani Alves, Piqué, Araújo, Alba – Frenkie de Jong, Busquets, Pedri – Gavi, Aubameyang, Dembélé. A hazaiak az alábbi csapattal futottak ki a Martinez Valero-stadion gyepére: Edgar Badía – Barragán, E. Roco, Diego González, J. Mojica – Fidel, Omar Mascarell, Raúl Guti, Tele Morente – L. Boyé, Pere Mila. A találkozót Hernández Hernández vezette, meglehetősen sok hibával, engedve az Elche kemény játékát, de ennek ellenére a Barça játékosainak könnyedén mutatta fel a sárga kártyát. Viszont a büntetőterületen belüli kezezéseket most helyesen ítélte meg, amiből mi jöttünk ki jobban.
Bár, előzetesen arról szóltak a hírek, hogy Xavi egy-két játékost pihentet, végül meglehetősen erős kezdővel indult neki a csapat az Elche otthonában; elöl a Gavi-Auba-Dembélé hármassal. Az első negyed órában a Barcelona uralta a meccset, de komoly esélyt nem sikerült kialakítania a csapatnak. A második negyed óra sem hozott komoly áttörést vagy helyzetet, ugyan a Barcelona fölényben van, de ez meddő volt eddig. A 37. percben Morente 15 méteres lövése veszélyesen, alig ment el a keresztléc fölött. A 38. percben de Jong lövését védte Badia. Aztán a 44. percben jött a „hidegzuhany”: Fidel góljával megszerezte a vezetést az Elche. A gólpasszt Pedri „adta”, akinek a felszabadítása került szerencsésen az Elche csatára elé. Az első félidőben meglehetősen visszafogott, közepes Barcelonát láthattunk, ennél sokkal több kell, ha győzelemmel akarnak zárni a fiúk, na és jobb helyzetkihasználás.
A félidőben Gavi helyére Ferran érkezett, aki a 60. percben Alba passzát gólra váltotta. A 49. percben Araújo, az 58.-ban Dembélé kapott sárga lapot. A 68. percben Nico érkezett Frenkie helyére. A 73. percben Nico kapott sárgát, így kihagyja az Osasuna elleni bajnokit. A 74. percben Auba helyére Memphis, Dembélé helyére Adama érkezett. A 76. percben Ferran lövését védte Badia, majd a kipattanó Adama elé került, ő visszaadta Ferrannak, de a duplázását is védte az Elche kapusa. A 82. percben Piqué kapott sárgát. A 83. percben Barragán kezezése miatt a VAR 11-t ítélt a Barcelonának, amit Memphis Memphis kíméletlenül bombázott a bal felső sarokba. A 86. percben Alves helyére Dest érkezett. A 88. percben a cserepadról Pastorét állította ki a spori. A 92. percben Adama iramodott meg a jobb oldalon, 8 méterről leadott lövését Badia védte. A 93. percben Josan lövését védte ter Stegen. A 96. percben Memphis kapott sárgát labdaelrúgásért.
Izgalmas, nyögve-nyelős mérkőzés volt. Inkább küzdöttek a srácok, mintsem brillíroztak. Ferran lendületet hozott, és gólt lőtt, de még duplázhatott is volna. Memphis tizije brutál magabiztosságról, és önbizalomról tett tanúbizonyságot. Ter Stegen is feljavult, szép védéseket mutatott be. A lényeg a 3 pont. Csak így tovább.
A mérkőzés embere: Ferran Torres
A találkozó értékelése:
Ez a meccs nem az a meccs volt, amihez az elmúlt 3-4 hétben „hozzászoktunk”, itt inkább a küzdelem, a harc dominált, de mégis: az ilyen győzelmek jelenthetik idény végén a boldogságot, a stabil BL-hely egyikének a megszerzését, sőt! Az ellenfelek botladozása okán, minden nehézség nélkül odaérhetünk a 2. helyre, ami egy ilyen őszt követően maga lenne az Elysium. A Barça Xavival az élen, a legjobb sorozatot produkáló csapat a Ligában az elmúlt 10 fordulót tekintve. A 11. forduló óta, amikor a Rayo otthonában 1-0-ra kikapott a Barcelona, és Koeman menesztésre került, idegenben nem szenvedtünk vereséget, s összesen is csak egy nullpontos meccset játszottunk: a Betis elleni hazai 0-1-et, de ott is, ha a helyzeteinket kihasználjuk, meglett volna a 3 pont. Azóta viszont négy döntetlent és hét győzelmet söpört be a Blaugrana, ami által mindannyiunk kedélyállapota növekedett, visszatért a hit és a remény a Camp Nou-ba, ill. mindne szurkoló szívébe. S ezt nemcsak a pontok száma, a lőtt gólok számának a növekedése, hanem a mutatott játék is generálja. Igaz, az Elche ellen nem brillírozott a csapat, de így is számtalan helyzetet, ziccert kidolgozott, amiből kettőt sikerült értékesíteni. Nem kérdés, hogy a győzelem, s ezzel együtt a három pontot megérdemelten vitte haza a Xavi-csapat a Martínez Valero-stadionból.
A játékosok értékelését kezdjük Marc-André ter Stegennel, akinek teljesítménye kimagasló volt, s döntő módon hozzájárult a három bajnoki pont bezsebeléséhez. A közelmúltban sokszor kapott hideget-meleget, hogy nem képes bravúrokra, hogy beleszürkült a stabil kezdőtagságba, hogy nincs versenyhelyzet a posztján, így gyengébb teljesítményt mutatott. Az akkori kritikák jogosak voltak, úgy most az jogos, ha kiemeljük: Xavi érkezése az ő munkájára is pozitív hatással volt, visszatért a magabiztossága, az önbizalma, és újra fontos, pontokat érő védéseket láthatunk tőle. Bár, még így is kevés olyan mérkőzés van, amelyiken nem kell maga mögé nyúlnia a hálóba, ezzel együtt is szembeötlő az az előrelépés, amit tapasztalhatunk nála. Így volt ez az Elche ellen is, amikor két hatalmas ziccert sikerült védenie, amelyeket én már „bent” láttam, úgymond. A kapott gólról nem tehetett, azonkívül mind a beadásoknál, mind a szögleteknél, mind a lövéseknél stabilan állt a lábán.
Ebben szerepet játszik az a tény is, hogy a védelmünk is összeszedte magát, különösen Alba és Piqué esetében szembetűnő a fejlődés és az előrelépés. Mindkét „veterán” új erőre kapott Xavi érkezésével, sokkal motiváltabbak, sokkal koncentráltabbak, ami elsősorban a védőmunkájukban mutatkozik meg, de az ellenfél kapuja előtt is termékenyebbek. Piqué a Napoli elleni idegenbeli meccsen lőtt fontos gólt az első félidő lefújása előtt, emellett igazi vezére a csapatnak. Jordi Alba Atlético elleni bombájára is emlékezhetünk, de emellett már hét gólpassznál jár ebben az idényben, s e tekintetben korábbi önmagára kezd hasonlítani. Érezhetően helyreállt az önbizalmra neki is, élvezi a játékot, és Xavi bizalmát. Az ő esetében is igaz a mondás, hogy „jó az öreg a háznál”. Ronald Araújo is hozta a tőle megszokott stabil játékot, bár egy kis pihenő neki is jót tenne, ill. Eric García is kaphatna újra perceket, mert rá is nagy szüksége van a csapatnak. A jobboldalon Dani alves kicsit halványabb, szürkébb volt ezen a délutánon, de jelenléte az öltözőben elengedhetetlenül fontos a csapat morálja, közérzete szempontjából, viszont ki kell aknázni Dest javuló, stabil formáját is. Destet én hamarabb beküldtem volna, mert Mojica tényleg nagyon élt az Elche baloldalán, és könnyedén döntőfaktor is lehetett volna – a remek formában lévő Destnek több idő dukált volna, mint öt perc. Viszont, mivel Alves nincs jelen az EL keretben, így szinte 100%, hogy ő kezd majd csütörtökön – kipihenve, sikerre éhesen.
A középpálya kissé szürkébben mutatott ezen a meccsen, mint az előző találkozókon, talán ennek is volt köszönhető a csapat nyögve-nyelősebb, akadozóbb játéka. Pedri esetében az önhibáján kívül adott „gólpassz”, nagyon benne maradt a játékában, és nem is tudta magáról levetkőzni a mérkőzés hátralévő részében – talán inkább őt kaptam volna le, mint Frenkie de Jongot, de a győzelem Xavit igazolja. Mezőnyben jól játszott, sajnos a támadójátékban, ahogy a csapat legtöbb tagjánál, nála is sok volt a hiba és a pontatlanság. Sergio Busquets uralta a középpályát, a labdái élményszámba mentek – Xavi megpróbálkozott azzal, hogy Busquets végig fennmaradt a támadóharmadban és Frenkie járkált vissza a védőkhöz a labdákért, és ez minden tekintetben működött is, kivéve a gólok számát. A letámadás alapembere, és nála jobban nagyon kevesen tudják uralni egy mérkőzés tempóját. Sajnos a hajrára elfáradt, és az Elche majdnem visszatalált a meccsbe, de amilyen szerencsétlenek voltunk az ellenfél kapuja előtt, olyan szerencsések a sajátunk előtt, így például Busquets kezezése sem ért büntetőt az Elche számára. Frenkie azt csinálta, amihez mindennél jobban ért, a védővonalról cipelte fel a labdákat a támadóharmadba. Végig otthonosan mozgott a pályán, és kétszer komoly helyzetbe is került, sajnos a gól ezen a meccsen most nem jött össze a részéről. Egyértelműen jó formában van, és remélhetőleg, a hétközi EL-meccsen is bizonyítani fogja ezt.
A középpálya gyengélkedése miatt a támadójáték is akadozott, főleg az első félidőben. Jellemző, hogy ekkor a két komolyabb helyzet is Frenkie előtt adódott, amiket Edgar Badia bravúrral hárított. Xavi mester elővette újra a Real ellen alkalmazott taktikát, és Gavit hamis szélsőként állította a támadósor bal oldalára, de ezúttal nem nagyon működött, Gavi nem tudott hasznára lenni olyan mértékben a csapatnak, mint a középpályán, ill. a szezon nagy részében. Az ifjú titán küzdött, harcolt, nem ismert lehetetlent, de ez nem volt sikeres a támadások szempontjából, így a félidőben Ferran érkezett a helyére. Ferran pedig színt és lendületet vitt a csapat elülső alakzatának életébe, még akkoris, ha ezen a meccsen is jobban kihasználhatta volna a helyzeteit. A tény azonban az, hogy a csapat egyetlen akciógólját, ami az egyenlítést eredményezte, a katalán balszélső szerezte. Nemhiába dícsérte Ferrant a meccs után Xavi, majd tegnap este Laporta is. Ferran magas intelligenciájú, fineszes, technikás futballista, aki kiválóan nyitja meg a tereket, fut be üres területekre, ad tökéletes passzokat. Egyedül a helyzetkihasználásán kel egy kicsit javítania, de hiszem, hogy ekllő támogatással, ez is meg fog érkezni. Mindenesetre a folyamatos ekézése, gyalázása, „adjuk el”, „minek jött”-szerű vélemények ebben nem segítenek neki. Szerencsére, a szakvezetés látja az erényeit, játékának előnyeit, így élvezi Xaviék bizalmát. S a jó magamét is, bár tudom, ez úgyse jut el hozzá.
Dembélének, ahogy Alvesnek, neki sem volt egyszerű dolga Mojicával, de becsülettel melózott a csapatért, többször visszazárt a védekezéssel, háromszor szerelt is, és a kulcspasszok is érkeztek tőle. Talán több átlövést vállalhatott volna a betömörülő Elche védelemmel szemben, ahelyett, hogy buta labdavesztésekbe fut bele, de ezen kívül remek meccset játszott – nehéz dönteni, hogy ő vagy Adama-e a jobb szélső a csapat számára, mindkettőjüknek megvannak a maga erősségei és gyengéi – ez viszont a versenyhelyzet szempontjából rendkívül pozitív és a csapat érdekeit szolgálja. Aubameyangtól ez most egy csendesebb meccs volt, de egy komoly helyzete és egy kulcspassza még így is volt. Kicsit érthetetlen módon a társak főleg a levegőben próbálták őt kiszolgálni az első félidőben, pedig a földön lényegesen erősebb. Nem tartom valószínűnek, hogy hosszú gólcsend következne ezután, szerintem legkésőbb a hétvégén újra beköszön majd.
Adama Traoré a kontrajáték mestere, és ezt Xavi is jól tudja, nem egyszer szabadult el mérkőzés hajrájában, és több remek megmozdulása volt. Talán a beadások terén jobb, mint Dembélé, viszont a kapu előtt mintha a francia lenne a veszélyesebb – tényleg, öröm látni, hogy ez elmúlt évek szenvedései után, nemcsak, hogy vannak szélsői a csapatnak, de egészséges versenyhelyzet van a kezdőpozícióért – Alemany csodákat művelt a kerettel. Memphis Depaynak kulcsfontosságú volt a pályára lépése, ő hozta meg az a nyugalmat és a rutint a csapatba, ami végül a meccse megnyeréséhez vezetett. Lehet Depayt cseszegetni, hogy nem Barça-szint, de a realitás az, hogy a keret legkomplettebb támadója, ha megvan a középpályás támogatás számára, akkor egy 30 gólos játékosról beszélünk. Csak így tovább!
Összességében a csapat szinte mindent jól csinált a meccsen, kivéve a gólszerzést. De, ahogy Pep sokszor elmondta, az edző feladata, hogy eljuttassa a labdát a támadóharmadba, ezt követően már a támadóknak kell gólokat szerezniük – nagy felelősség, de ott van cserébe a rivaldafény. A legnagyobb pozitívum talán az, hogy a csapat annyi helyzetet dolgozott ki, hogy még ilyen förtelmes befejezéssel is képes volt megnyerni ezt a meccset. Ez Elche ezzel a teljesítménnyel könnyedén győzte volna le pár hónappal ezelőtt a Barçát, de az idők változtak, és Xavi vezetésével az egész keret szintet lépett. Jó látni, hogy szép lassan az FC Barcelona kezdi stabilizálni a pozícióját a tabellán, és a közvetlen üldözők közül a Betisen kívül a többiek már szép lassan kezdenek leszakadni a BL indulást érő helyezésekről. Bár még mindig látni hibákat a csapat játékában, de ezek eltörpülnek a rengeteg pozitív tendencia mellett, és a csapat meccsről meccsre képes egyre dominánsabb játékot mutatni. Reméljük ez a lendület most már kitart a szezon végig, és akkor esetleg, talán, megeshet, hogy mégsem zárják a fiúk trófea nélkül az évet…
Végszó:
Nagyon fontos három pontot szerzett a csapat egy nehéz terepen, amelynek edzője nagyszerű munkát végez a kis csapattal. Nem ment minden flottul, de a küzdés, a hajtás végül meghozta a remélt sikert. A tabellán immár a 3. helyen áll a csapat, egy meccsel kevesebbet játszva az ellenfeleinkhez képest – s már a Sevilla is lőtávolon belül van. Folytatás csütörtökön este az Európa Liga nyolcaddöntőjének első felvonásán, amelyet a Camp Nou-ban rendeznek majd meg. Az ellenfél a török Galatasaray együttese lesz, a találkozót pedig az M4 Sporton követhetjük majd figyelemmel!
