Merülhet fel a jogos kérdés, hogy hogy jön ide a szerda. Hát, úgy, hogy ugyan a szombati napon az Alavés volt az ellenfél, de egyszerűen képtelen vagyok magamban tartani a klasszikusról alkotott véleményem. Kikívánkozik, na.
Ami már a meccs előtt bő egy órával tarkón vágott, az a két retro kezdő. Hiába a fiatalok, Valverde, és ami talán még durvább, Zidane is maradt a régiek mellett: Jovic, Vinicius, Rodrygo pad, Bale, Benzema, Isco kezdő. De mint az utóbb kisült, Isco játszatása madridi részről nagy ötlet volt, hiszen Valverde – elmondása szerint – nem számolt azzal, hogy a Real egyik meccskeretbe nevezett játékosa játszani fog. Mondjuk ez tényleg ritka… De a mieinkre térve: az utóbbi időben (években) már megszokhattuk, hogy rendre Rakitic a kakiban az aki, de Ernesto ezt azzal honorálta, hogy kezdőbe tette egy Clasicón. Csodás! Pedig esküszöm, nagy reményekkel vártam a meccset és még a levegőbe is csaptam, mikor Busquets nevét a cserék közt találtam. Na és ezután elkezdődött a meccs, ment a tébláb, a fejvakarás, az ötlettelen izzadás, majd eltelt életem egyik leghosszabb kilencven perce, 0-0 hazai pályán és valljuk be, ez az eredmény ránk nézve hízelgő. Hölgyeim és Uraim, az FC Barcelona eljutott oda, hogy már egy el Clásicóra se képes felpörögni, hogy egy ilyen nívós meccset képes lejátszani rendesen kialakított helyzet nélkül és még csak azt se mondhatják el utólag büszkén a tagok, hogy legalább mi kontrolláltuk a meccset, nálunk volt többet a labda. Jó, oké, 52-48 volt a ‘poszesszió’ százalékos formában. De ez nulla. Suárez nudli, Fati tíz perc alatt nagyobbat ment, Rakitic csak az alibi passzokat lőtte meg, időnként azokat is szarul, Jordi Alba meg úgy vonaglott, mint aki be van kómálva. Ez az egész meccs egyre volt jó: mindenki, aki látta és Barca-szimpatizáns, az megismerkedhetett a szekunder szégyenérzettel, amikor történik valami, amihez konkrétan semmi közünk nincs, mégis ég miatta az arcunk. Nem akarok Valverdézni, de egyszerűen muszáj…
Ezután meg jött a szombat, újra megtelt a Camp Nou. Legalábbis a kétharmada. Szerencsénkre Busi visszatért a kezdőbe, Robi meg jobb bekkbe. Ja meg Vidal és Alená is befért kivételesen. Újabb érdekes húzás. A meccs meg… az évtized utolsó meccse… ebbe belegondolni is rossz. Pár szó az Alavésről. Már ami az első félidőt illeti: teljes homály, teljes elveszettség, nagyon gyönge játék, semmi önbizalom, egyedül a lestaktika pörgött jól, 52 perc alatt kilencszer esett bele ebbe a Barca, összességében pedig két gól ment a levesbe a türelmetlenség okán. De lényeg a lényeg, ez az Alavés az a fajta ellenfél, akit pl. egy Pep-csapat röhögve vert volna szarrá, pusztán önmaguk és a közönség szórakoztatása végett. Napjaink Barcelonája viszont megint csak küszködött, pedig az évtized utolsó meccsén hatalmas mák egy ilyen ellenfelet kapni, mégis hatalmas mák kellett ahhoz, hogy egyáltalán magához ragadja az előnyt a csapat. Suárez tette középre a labdát, az elcsusszant a bekk lába alatt, aztán Grizi tekerte be kegyetlenül jobbal az alsóba. Egy. A félidő legvégén Messi, majd Suárez, majd Vidal, majd a nagy gól. Kettő, Arturótól pedig szép lassan kezdhetünk búcsút venni. Mégis mit képzel magáról a srác, kezd egy számára idegen poszton és gólt lő? Tudja, kivel szórakozzon…
A második felvonásra egy tök más Alavés futott ki. Támadtak, nyomtak, mindezt addig, míg bevittek egy ravasz fejes gólt. Pere Pons rázta az öklét, mikor Busi még a kezdőkör magasságában nyalogatta sebeit, Jordi meg megérkezett a helyre, ahol másodpercekkel az előtt kellett volna lennie. És nem, ez nem vicc, nem egy rész a Benny Hillből, hanem egy spanyol elsőosztályú meccs, mi több, a regnáló bajnok meccse. 2-1. Aztán jópofa volt, mert úgy tűnt, hogy ki is egyenlítenek majd, de jött egy újabb Lajos-assziszt és egy Messi-tekergő, aminél Pacheco igen rossz esélyekkel indult. Valószínűleg csak akkor védte volna, ha belerúgja. Aztán a 75. percben egy tizi, amit Messi helyett Suárez végzett el és magunk közt szólva, nem viccelt a kis dagi, csuma erőből berázta. Ezt követően a cserék, akik megint akkor csöngettek be a buliba, amikor annak már vége volt. The end!
A mérkőzés embere: Luis Suárez (10)
Egyéni értékelés:
Ter Stegen: Nem volt sok dolga, de amit lehetett, azt védte, viszont megint nem úszta meg cumi nélkül. PONTSZÁM: 8
Sergi Roberto: Hátul gyér, elől meg úttalan utakon próbált befutni, miközben Vidal vonalszélsőt játszott. PONTSZÁM: 5
Piqué: Nem ez volt az utóbbi időben a legjobb meccse, de mivel Umtitivel co-operált ezúttal, így a gyenge se volt olyan gyenge, de rohadt lassú, ezt megint láthattuk. PONTSZÁM: 7
Umtiti: Talán mondanom se kell. Még mindig ő a legjobb középső védőnk. PONTSZÁM: 8
Alba: Visszatért és azóta valami értékelhetetlenül cudarul tolja. Főleg korábbi önmagához képest. Szörnyű megoldások, késések, hülye hibák, lassú gondolkodás. Mindeközben meg egy bizonyos Junior Firpóból kihal minden vitalitás, mert, ha szerencséje van, akkor is csak a padra fér oda. PONTSZÁM: 4
Vidal: ‘Namármost’ van egy remek, robotolós 50-50-es középpályásunk, erre kipakoljuk a zsinór mellé, hogy ívelgessen középre. Szerintem ez még annál is hitványabb húzás, mint mikor valaki terítőt rak az üvegasztalra. Kivi vagyok, hogy mi lesz a reakció arra, hogy a góljával nyilvánosan intett be Valverdének. PONTSZÁM: 8
Sergio Busquets: Már annyira bosszant, hogy azt inkább nem is ecsetelem. Ezentúl indoklás nélküli 1 pontokat fog kapni tőlem, ha csak világklasszis teljesítményt nem nyújt. Ez nyilván Ivánra is vonatkozik, akivel kapcsolatban a legnagyobb pozitívum az az, hogy gyönyörűen vezeti a labdát. Legalábbis Farkas Norbi szerint. PONTSZÁM: 2
Carles Alená: Van vitamin a srácban. Kár, hogy nem látjuk többet…PONTSZÁM: 6
Messi: Okosba, óvatosba lehozta a meccset. Lőtt egy gólt, meg átpasszolt egy tizit a havernak. PONTSZÁM: 7
Luis Suárez: Három gólpassz, egy gól. PONTSZÁM: 10
Griezmann: Lőtt egy tetszetős gólt, majd eltűnt. PONTSZÁM: 6
Cserék:
de Jong: Tizen valahány percet kapott, de legalább a saját posztján, Busquets helyén, akit rendesen lejátszott. De ebben nincs semmi új…PONTSZÁM: 5
Semedo: Csak pár percet kapott, de kiosztott egy olyan kötényt, hogy a gyerek, aki kapta, még most is szédül. PONTSZÁM: –
Carles Pérez: Aki vele cserélt mezt, jól járt. Ki se kell mosnia. PONTSZÁM: –
Edző:
Ernesto Valverde: Mindent elmondtam már. Hétről hétre leégeti a klubot. PONTSZÁM: 0
Végszó:
Gyorsan felejtsük el ezeket a meccseket, imádjuk a klubot és bízzunk egy jobb 2020-ban. Jobb tippem nincs. Viszont ezúton szeretnék minden Kedves Olvasónknak békés, boldog karácsonyt kívánni és élvezetes meccsekben gazdag új esztendőt!
Meccs előtt ‘Puyítól’ megkapta a 2019. november hónap játékosa serleget Leo
