Ne is húzzuk az időt felvezetéssel, bevezetéssel és egyebekkel. In medias res, azaz vágjunk egyből a közepibe: a mellékelt ábra szerint, “szeretett” Ernestónk fejét megcsapta a változás szele és ezt annyira, de annyira jó látni, hogy arra nincsenek szavak.
Aki csak kicsit is ismer, vagy olvasta pár írásomat, az tudja, hogy én vagyok az a radikális – már bocsánat – köcsög, aki egy jó két éve csak arra vágyik, hogy kikukázzuk az öregeket, főként a középpályáról. Erre ma (értsd: 2019.10.06.)… el se hiszem, de megtörtént. Rakitic pad, Busquets pad és az eredmény: egy izgalmas első félidő és egy középpálya, amiben van dinamika, erő, sebesség, só, bors és jóformán minden, ami csak kell nekünk. Ezt is megéltük… No de vegyük szépen sorra, hogy is lett ez négy és nulla!
Mint azt már megénekeltem, a középső hármas gyökeres változáson esett át, de Arthur, Frenkie és Vidal mellett a kezdőben kapott még helyet a 200-adik fellépését ünneplő M-A ter Stegen, Roberto, Todibo, Piqué, Semedo, Messi, Suárez és Dembélé. A kispad is elég komolyra sikeredett: Neto, Araújo, Alba, nyugger duó, Griezmann, Fati.
Az első játékrész egész pofás volt. Támadások itt-ott, kihagyott sevillai helyzetek sokasága, majd egy nyolc perces etap, amikor a katalánok végigsöpörtek, mint a hurrikán és egy szerény hármast hintettek az andalúzoknak, akik erre a kis időre látszólag teljesen kiestek a tér-idő kontinuumból. Magyarán csak álltak ott kezükben a …-ukkal és néztek, mint Rozi a moziban, miközben Vaclík kapus háromszor is maga mögé nyúlt. Nyolc perc alatt. Azért ez elég nagy szám. Ja igen, a gólok – csak, hogy ne érje szó a ház elejét: 27. perc, Semedo böki be középre a labdát, ráadásul ballal, hogy egyem a szívét, Luis Suárez pedig régi önmagát idéző mozdulattal, egy parádés ollóval alapozta meg a sevillaiak jó napját. Középkezdés, kis ‘piszi-paszi’, majd Arthur tol egy olyan ütempasszt Vidalnak, hogy a gólt még Lahoz barátunk se tudta elvenni. SZÉDÜLETES!! Három perccel később újfent Arthur készít elő, ezalkalommal Dembélé a kiszemelt, aki pazarul elküldte a védőjét gyufáért, aztán jobbal kilőtte a hosszú alsót. A hátralevő tíz minutum nem kecsegtetett újabb izgalmakkal.
A biztos előny birtokában a második félidő a lazázásról, meg a bohóckodásról szólt. Játékosaink fejében már a válogatottjaik jártak, mindenki benyomta magán a repülőgép módot, igaz, ez nem egyformán hatott az urakra. Volt, akiből kitört a brazil és freestyle-osokat megszégyenítő cselekkel szórakoztatta azokat, akik naívan a lelátón maradtak és volt, aki bekapcsolta a tempomatot, lement alfába és csak élvezte a barcelonai éjszakát, miközben sorra paszolgatta el a lasztikat. Hogy miért? Egyfelől azért, mert nálunk manapság ez a trend, másfelől pedig azért, mert szembetűnő volt, hogy Lopetegui csapata akkor se lőtt volna gólt, ha holnap estig tart a meccs, méghozzá úgy, hogy éjfél előtt pár perccel a gondnok a kulcsokat átadva, a “Zárjatok be légyszi, ha meguntátok” szavakkal utolsó hazaiként elhagyta volna a stadiont. Visszatérve a meccshez, Valverde a 60. perc tájékán ‘beflesselt’ egy 2018-at és hipp-hopp (…jön Vuk) pályán találta magát Busi és Raki is. YESS…örömömben majdnem kikapcsoltam a tévét, de akkor lemaradtam volna mindarról, ami a LaLiga fundamentuma. Egy ügyes fiatal, nevén nevezve Ronald Araújo debütált, Messi meglőtte idei első gólját, ráadásul szabadból, Piqué kioffoltatta magát az Eibar elleni meccsről, majd _dobpergés_ Lahoz Mátyás is villant. A fasziról ugyebár eddig is tudtuk, hogy nem szarral gurigázik, pláne, ha patkánykodásról van szó, de ez a mai… nos, értelmet adott az “it’s not football, it’s LaLiga” promószövegnek. A bírói dilettantizmus, a szelektív vakság és a Barca-utálat csúcsrapörgetése. Félreértés ne essék, nem szeretek bírózni, hiszen egykori edzőmtől megtanultam, hogy a sporit nem szidjuk, elvégre egyszer az ellenfél javára téved, máskor a mienkre, de Lahoz esetében mindig várom azt a bizonyos máskort, de sosem jön el. Ez a balpénisz ugyanis előbb Araújót állította ki, aki össz-vissz annyit tett, hogy testi erejét kihasználva odébb rakta az ellenfelet. Oké, volt egy kis kézimunka (rossz az, aki rosszra gondol), de a mai fociban mikor nincs?? Ezután a rend kedvéért Dembélét is lezavarta, aki ezzel a pirossal megkoronázta második félidei teljesítményét. Ja, és Businak is jutott a jóból, az ő retorikai képességei egy sárgával lettek honorálva. Lényeg a lényeg, végeredmény 4-0!
Úgy nagy vonalakban ennyi, itt a vége, fuss el véle, puszi-pá mindenkinek, a csapatnak meg csak annyit, hogy így tovább!
Mérkőzés legjobbja: Nélson Semedo (9)
Egyéni értékelés:
Kezdő:
ter Stegen: Clean sheet-tel és remekbeszabott védésekkel ünnepelt. Egy-két hitvány passz becsusszant, de összességében jár a taps! PONTSZÁM: 9 – Olvasók pontszáma: 8
Sergi Roberto: Igen, továbbra sem jobb bekk, igen, én voltam az, aki tavaly csak úgy emlegette, hogy a bérletesek egyike, de ezen a meccsen az egyik legjobb volt. Hátul sokat segített Todibónak, király szerelései voltak, valamint passzai és elfutásai is jól sikerültek többnyire. PONTSZÁM: 8 – Olvasók pontszáma: 7
Todibo: Nyilván kellett ehhez egy ilyen ellenfél is, de vele nem tűnt olyan botrányosan lassúnak ez a védelem. Szerintem van a srácban potenciál, igaz, a Camp Nou kicsit megszeppentette, meg sokat játszott haza, de viszonylag technikás, egész gyors és a passzaival sincsenek bajok. Már csak játszatni kéne néha-néha. PONTSZÁM: 7 – Olvasók pontszáma: 7
Piqué: Sallangmentes, korrekt játék. Ma ennyi kellett. A meccs végi okos húzásáért pedig jár a piros pont. PONTSZÁM: 7 – Olvasók pontszáma: 7
Semedo: Talán a meccs legjobbja. Egészen elképesztő, hogy milyen remekül szerepelt egy számára idegen poszton. Az assziszt tökéletes volt, csak úgy, mint az összkép. PONTSZÁM: 9 – Olvasók pontszáma: 9
Vidal: Arturo Vidal nem de Jong és nem is Arthur, de mégis tud valami olyat, amit Rakitic és Busquets már jó ideje nem. Képes megszakadni a csapatért. Jól játszott na, ráadásul egy golazo is befigyelt. PONTSZÁM: 8 – Olvasók pontszáma: 8
Frenkie: A kis herceg ismét brillírozott. Cselek, passzok, látvány a köbön. Ő aztán tudja, mi kell a népnek: kenyér és cirkusz. PONTSZÁM: 8 – Olvasók pontszáma: 8
Arthur: Két gólpassz, nagyszerű szólók… tovább is van, mondjam még? PONTSZÁM: 9 – Olvasók pontszáma: 8
Messi: Még mindig bízom abban, hogy csak a sok kihagyás miatt van ennyire elveszve a pályán, szerelik ilyen könnyen és azért ilyen lassú. A realitás azonban az, hogy sajna ő is öregszik. Lehet, hogy ez csak egy rossz periódus, de bele kell törődnünk, hogy egyszer minden véget ér. A gólja, valamint a szünet remélhetőleg felrázza és visszatér a tavalyi Leo. PONTSZÁM: 7 – Olvasók pontszáma: 7,5
Luis Suárez: Pár nap alatt berámolt három mesés gólt, ami bárhogy is nézzük, parádé, azonban ezeket leszámítva azt kell, hogy mondjam, vele is csak többen vagyunk. Keveset fut, kevésszer találkozik a labdával, ha pedig mégis, abban sincs sok köszönet. Luis a legügyetlenebb zseni, hogy egy oximoronnal éljek. PONTSZÁM: 7 – Olvasók pontszáma: 8
Dembélé: Semmi, tanári gól, semmi. Ennyi volt benne. Ma is. PONTSZÁM: 7 – Olvasók pontszáma: 7
Cserék:
Sergio Busquets: Volt egy kimondottan szép szerelése, aztán slussz. PONTSZÁM: 2 – Olvasók pontszáma: 6
Rakitic: Egy szép sarkazós passz. Becsüljük meg, tavaly több meccs alatt nem tett ennyit. PONTSZÁM: 2 – Olvasók pontszáma: 7
Araújo: Jött, látott és már ment is. Így debütál egy igazi rock’n’roll-arc. PONTSZÁM: – – Olvasók pontszáma: 5
Edző:
Valverde: Jó az irány, már csak a féket kéne elvágni, hogy aztán minden meccsen százzal veressük, és Senor Ernesto, teesék csak megnézni, hogy milyen szuperül elvolt Rakitic és Busquets a padon. Kérem, ne toljunk ki velük azzal, hogy kezdőbe tesszük őket! PONTSZÁM: 6 – Olvasók pontszáma: 7
Végszó:
Válogatott szünet, aztán remélhetőleg innen folytatjuk… csak sokkal jobban!
