Az RCD Espanyol Barcelona másik katalán egyesülete, a két csapat összecsapását nevezik „katalán derbinek” is. Ugyanakkor, sokan vannak, akik az Espanyolt sokkal inkább tartják spanyol klubnak, mintsem katalánnak. Ezt jelzi a címerben található korona is: katalán klub, királyi identitással. A klubot 1900-ban alapították, 1912-től viseli ezt a nevet – ekkor került a címerre a korona is.

A sport egyben politikai kérdés is. Meg identitásbeli kérdés is. Összeköt és egyben el is választ. Embereket. Eszméket. Gondolatokat. A legszebb, s egyben – az egyik – legádázabb dolog a világon. Öltek is már a sport „nevében”. Öngyilkosok is lettek szurkolók a sport következtében. S mindez hatványozottan igaz Katalóniában – ha elfogadjuk, ha nem. Akár hadakozunk ellene, akár nem. És igen, hajtogathatjuk azt is, hogy „mi itt Magyarországon mit foglalkozunk ezzel?” Nincs ezzel gond, vannak, akik így látják. És vannak jó sokan, akik nem így gondolják. Az is leegyszerűsítése a dolognak, ha azt mondjuk: aki katalán, ő a Barçának (Gironának, Lleidának, Tarragonának) szurkol, aki pedig spanyol, ő az Espanyolnak. Nem minden fehér vagy fekete, ez sem – de közel van hozzá. Főleg Katalónia, ill. a két klub legújabbkori történelmét, eseményeit, mindennapjait ismerve. Identitás kérdése.

Biztos hallottátok már, vagy akár itt is olvashattátok, Sir Bobby Robsonnak, a Barça korábbi trénerének híressé vált mondatát: „Katalónia egy ország, amelynek az FC Barcelona a hadserege”. Igen, jól mondta a fantasztikus tréner. És e két csapat mérkőzése nem csupán futballmeccs, sokkal inkább összecsapás, sok esetben durvaságokkal teletűzdelt, nyílt háború – a pályán, a lelátókon és a stadionokon kívül is. És ez így van jól, így a helyes. Így van ez 1900 óta, és így marad ez, míg világ a világ, s az Espanyol a Primera Divisiónban szerepel.

Az Espanyol története – dióhéjban

Az RCD Espanyol egy barcelonai székhelyű sportegyesület. Leginkább a labdarúgócsapatáról híres. Az Espanyol 1923-tól 1997-ig a Barcelona előkelő negyedében fekvő Estadio de Sarriàban játszott, melyet az ötvenes években meg is vásárolt. 1997 nyarától hazai pályája az Estadi Olímpic Lluís Companys lett, ahol az 1992-es nyári olimpiai játékokat is tartották. Az 55 926 néző befogadására alkalmas stadion Estadi Olímpic de Montjuïc néven is ismert. 2009. augusztus 2-án a Liverpool FC elleni győztes mérkőzéssel avatta új, 40 500 nézőt befogadó saját stadionját, az Estadi RCDE-t a Barcelonától mintegy 10 km-re – a barcelonai repülőtér közelében – El Prat de LLobregat és Cornellá de Llobregat városok között. 2014-től a stadion hivatalos neve – a fő szponzor cég nevéből – Power8 Stadium. Az Espanyol az FC Barcelona árnyékában élve is a spanyol labdarúgás történetének 6. legeredményesebb csapata.

Az Espanyolt 1900. október 28-án alapította Ángel Rodríguez, a barcelonai egyetem építészmérnök hallgatója. A labdarúgócsapat első otthona Barcelona jómódú városrészében, Sarriàban volt, ahol még Sociedad Española de Football néven szerepelt az egyesület. Egy évvel később Club Español de Fútbol lett a csapat neve. Az Espanyol volt az első olyan spanyol klub, amelyet spanyol és katalán szurkolók együtt támogattak.

A csapat először világos sárga mezben játszott, a nadrág színe nem volt megszabva, a játékosok különböző színű nadrágokban léptek pályára. A klub alapítójának egyik barátja textilipari vállalkozással rendelkezett, ezért bőven rendelkeztek sárga színű, a munka során megmaradt textillel. 1910-ben a csapat a Club Deportivo Español nevet kapta, és akkor választották a mai használt kék-fehér színt. Ettől kezdve a mezt és a klub címerét is a kék és a fehér szín határozza meg. Azért esett a választás erre a két színre, mert ezzel fejezték ki tiszteletüket a katalán admirális, Ruggiero di Lauria iránt, aki a középkorban védte a katalán érdekeket a Földközi-tengeren. A klub a kezdetektől sikeres volt, 1903-ban megnyerte a Campionat de Catalunyát (Katalán labdarúgó-bajnokság) és ennek következében a Copa del Rey küzdelmeiben is részt vehetett.

1906-ban pénzügyi problémák léptek fel az Espanyolban, ezért a játékosok elhagyták a csapatot. Legtöbben közülük az X Sporting Clubhoz kerültek, amely 1906 és 1908 között 3-szor megnyerte a Campionat de Catalunyát. 1909-ben ebből a csapatból újra létrehozták az Espanyolt, Club Deportivo Español néven. 1910-ben kialakult a csapat jelenlegi színvilága (kék-fehér) Ruggiero di Lauria admirális tiszteletére.

Az Espanyol is azon nagyszámú labdarúgócsapatok közé tartozott, akik a királyt támogatták. 1912-ben XIII. Alfonz engedélyezte számukra, hogy a címerükben a királyi korona megjelenésével és a nevükben a Real (király) szó szerepeltetésével ezt a támogatást jelezzék. A csapat neve Real Club Deportivo Español lett.

XIII. Anfonz spanyol király lemondása (1931) és a II. Spanyol Köztársaság kikiáltása ellenére megmaradtak a királyi szimbólumok a labdarúgócsapatok neveiben és címereiben. Az Espanyol katalán-barátra változtatta a nevét, mely így Club Esportiu Espanyol lett. A spanyol polgárháború után Francisco Franco betiltotta a katalán nyelvet, ezért a klub nevét ismét Real Club Deportivo Españolra változtatták.

A csapat neve 1995 februárjában vette fel végleg a katalán hangzást. Reial Club Deportiu Espanyol lett a csapat megnevezése. A ‘Deportiu’ szó szórakozás céljából való sportolást jelent. A helyes megnevezés az ‘Esportiu’ lenne, ami profi sportolást jelent, de a klub tradíciói miatt az előbbi mellett döntöttek.

Az Espanyol által elnyert trófeák (2019.01.01.)
– Copa del Rey-győztes (4) – 1929, 1940, 2000, 2006
– Campionat de Catalunya-győztes (11) – 1904, 1906, 1907, 1908, 1912, 1915, 1918, 1929, 1933, 1937, 1940
– Copa Catalunya-győztes (4) – 1995, 1996, 1999, 2006
– Ciutat de Barcelona Trófea-győztes (17) – 1975, 1977, 1978, 1979, 1981, 1984, 1986, 1987, 1990, 1996, 1997, 1998, 2000, 2001, 2004, 2006, 2007

Statisztikai egyveleg FC Barcelona és az Espanyol vetületében

Az alábbiakban négy táblázatot böngészhet a Kedves Olvasó, külön-külön az egyes versenysorozatokat. Az első táblázatban a spanyol ill. katalán futball hőskorának időszaka elevenedik meg, amikor még regionális bajnokságok uralták a félsziget labdarúgását, Primera División nem létezett.

Katalóniában 1900 és 1940 között rendezték meg a Campionat de Catalunya sorozatot, amely a katalán bajnokságnak felet meg. 1936 és 1939 között, a polgárháború éveiben nem voltak mérkőzések, majd 1940 közepén meg is szűnt, s innentől kezdve csak a La Liga és a spanyol kupa küzdelmei zajlottak, s azokban mérkőzött meg a két barcelonai csapat. Az első hivatalos találkozóra 1901. december 22-én került sor, mégpediglen a Katalán Óriás pályaválasztása mellett: a meccset a hazaiak nyerték 7-0 arányban, a gólokat Udo Steinberg (3), Joan Gamper (2) és García (2) szerezték. A frissen alapított Espanyol tehát a helyére került már az első hivatalos találkozó alkalmával. A második találkozót pedig 4-0-ra nyerték a gránátvörös-kék mezben futballozó katalánok; a gólokat ugyancsak Gamper (2), Steinberg és García lőtték. A Club Español első győzelmére 1904. február 17-ig kellett várni, amikor az ő pályaválasztásuk mellett 4-1-re verték a Barça legjobbjait.

Amint az adatokból látható, az FC Barcelona fölénye meglehetősen egyértelmű a megnyert meccseket és a lőtt gólokat tekintve is, és az elnyert katalán bajnoki címeket illetően is. Az FC Barcelona 23 alkalommal bizonyult a legjobbnak a Campionat történelmében, míg az Espanyol 11 szezon végén ünnepelhetett katalán bajnoki címet.

Campionat de Catalunya	Barça-győzelem	Döntetlen	Barça-vereség	Gólkülönbség
68	36	10	22	143-96

A Primera Divisiónban játszották le tétmérkőzéseik nagy részét, hiszen mindkét barcelonai csapat alapítója volt 1928 őszén a spanyol első osztályú bajnokságnak. Az FC Barcelona azóta minden idényt, amit megrendeztek, a legjobbak között töltött el, míg az Espanyol négy idényt (1962/63, 1969/70, 1989/90, 1993/94) a második vonalban töltött el, így – összesen – 169 alkalommal találkoztak egymással a csapatok. A statisztikai összevetésben az FC Barcelona fölénye meglehetősen nagy, mind hazai pályán, mind pedig az Espanyol pályaválasztásával lejátszott derbiket illetően.

Az első bajnoki találkozójára a két barcelonai gárdának 1929. április 7-én került sor a Les Corts-ban, s a meccset 1-0-ra a Barça nyerte – mégpedig a legendás, Josep Sastre találatával. Az FC Barcelona felállása a következő volt ezen a meccsen: Uriach – Martí, Saura, Walter, Sastre, Piera, Castillo, Ramón Guzmán, Manuel Parera I, García, Campabadal; a padon pedig az angol James Bellamy ült. Az Espanyol összeállítása így nézett ki: Zamora – Trabal, González, Saprissa, Broto, Tena I, Ventolrá, Padrón, Tena II, Prat, Altés; a padon pedig Jack Greenwell foglalt helyet, aki korábban a Barcelona trénere is volt. Az első idény „visszavágójára” június 16-án került sor, amely 1-1-es döntetlennel ért véget (a Barça találatát Sastre lőtte a 89. percben). Az első össz-spanyol bajnokságot az FC Barcelona nyerte, míg az Espanyol a 7. helyen végzett 18 ponttal a neve mellett.

A Barça hazai pályán mindössze 9-szer szenvedett vereséget, ebből néhy alkalommal az 1940-es évtizedben. Hazai pályán a leghosszabb veretlenségi sorozatot 1982 és 2008 között produkálták a gránátvörös-kékek: ekkor négy döntetlen mellett 20 katalán győzelem született. Hazai pályán a legnagyobb arányú vereséget az 1953/54-es szezonban szenvedte el a Barcelona, amikor az Espanyol 4-1-re legyőzte Daucík gárdáját. A legnagyobb gólarányú győzelmet hazai nézők előtt az 5-0-s végeredmény jelentette, amelyet több alkalommal is sikerült elérni: 1933/34, 1946/47,1963/64, 1975/76, 1992/93, 2015/16 és a 2017/18-as idényekben. A legtöbb gólt hozó találkozóra 1929/30-as szezonban került sor, amikor az FC Barcelona 5-4-re legyőzte a városi riválist. A két csapat góljait Severiano Goiburu (2), Bestit, Martí, Diego, ill. Gallart, Padrón, Ventolrá és Solé szerezték.

Az Espanyol pályaválasztásával a kék-fehérek valamivel eredményesebbek a városi rangadókon, hiszen 25 alkalommal győzték le a Katalán Óriást. Az első hazai győzelemre rögtön a második bajnoki kiírásban volt példa, akkor az Espanyol 4-0-ra „gázolta le” a Barça legjobbjait. Majd 1932 és 1936 között négyszer is az Espanyol győzött zsinórban, ami a leghosszabb győzelmi szériáját jelenti a ‘papagájoknak’. A legnagyobb gólarányú hazai sikerre az 1950/51-es idényben került sor, amikor az Espanyol 6-0-ra verte a Barcelona legjobbjait. Az Espanyol otthonában a legnagyobb arányú Barça-győzelem a 4-0, amelyet több alkalommal is sikerült abszolválni: 1981/82, 1991/92, 2018/19-es idényekben; ill. a 2010/11-es szezonban 5-1-re nyert a ‘Pep Team’ az El Prat-Llobregatban.

Az FC Barcelona csupán a Bilbao és a Real Madrid ellen játszott több bajnokit, mint amennyit az Espanyol ellen.

La Liga	Barça-győzelem	Döntetlen	Barça-vereség	Gólkülönbség
Otthon	68	9	9	214-72
Idegenben	32	29	25	118-106
Összesen	100	38	34	332-178

A Copa del Rey-ben, ill. annak jogelődjeiben 36-szor került sor barcelonai városi rangadóra (2019. 01. 01-ig), s – egy kivételével – minden alkalommal a kieséses szakaszban futott össze egymással a két együttes. Először az 1928/29-es kiírásban találkozott egymással a Barça és az Espanyol, akkor – 3-1-es összesítéssel – a ‘papagájok’ jutottak tovább. A következő párbajokban azonban erre már ritkábban volt példa, egészen pontosan még négyszer. Az 1940/41-es idényben (6-3-as összesítéssel) és az 1960/61-es kiírásban (4-2-vel) az Espanyol úgy jutott tovább, hogy oda-vissza verte a katalán egyesületet. Az FC Barcelona hat alkalommal jutott tovább úgy, hogy mindkét mérkőzést megnyerte. Legutóbb a 2017/18-as kiírásban találkozott egymással a Barcelona és az Espanyol, amikor 2-1-es összesítéssel a katalánok jutottak tovább, s a végén a kupát is elhódították.

Az egyetlen fináléra, amelyben a két barcelonai csapat vett részt, az 1956/57-es kiírás végén került sor, s ezt az FC Barcelona nyerte 1-0 arányban: a döntőt és ezzel a trófeát eldöntő gólt Francisco Sampedro szerezte a 79. percben. A két csapat összeállítása ezen a döntőn a következőképpen alakult:
FC Barcelona: Ramallets – Gensana, Segarra, Brugué, Olivella, Vergés, Sampedro, Kubala, Eulogio Martínez, Villaverde, Basora.
RCD Espanyol: Vicente – Gámez, Faura, Cata, Argilés, Moll, Oswaldo, Sastre, Ruiz, Casamitjana, Cruellas.
A Barça padján Doménec Balmanya ült, míg az Espanyol trénere Ricardo Zamora volt, a játékosként is kiemelkedő sportember.

Míg az FC Barcelona 30 alkalommal emelhette magasba a Spanyol Kupa-trófeát, addig az Espanyol négy alkalommal tehette ezt meg. Ebből kettőt a spanyol futball hőskorában, kétszer pedig a XXI. század elején. A finálékban az Espanyol a Real Madridot (1929, 1940), az Atlético Madridot (2000) ill. a Real Zaragozát (2006) győzte le, s tehette egy évig a klub vitrinjébe az azért járó serleget. Érdekesség, hogy ez utóbbi kupagyőzelemnek a folyományaként, augusztusban az FC Barcelonával játszották a kék-fehérek a Spanyol Szuperkupa-döntőt.

Spanyol Kupa	Barça-győzelem	Döntetlen	Barça-vereség	Gólkülönbség
Otthon	12	3	3	40-21
Idegenben	8	3	7	28-25
Összesen	20	6	10	68-46

A Spanyol Szuperkupa-finálék történetében egyetlen alkalommal találkozott egymással a két barcelonai csapat, mégpedig 2006. augusztusban, hiszen az azt megelőző idényben a Barça nyerte a bajnokságot, az Espanyol pedig a spanyol kupát. Az első meccsre az Estadio Lluís Companys-ban került sor, és a végén 1-0-s katalán győzelem született; a meccs egyetlen gólját Ludovic Giuly szerezte a 44. percben. A visszavágóra három nappal később került sor a Camp Nou-ban, amelyen az FC Barcelona együttese a Jorquera – Belletti, Puyol, Márquez, van Bronckhorst, Deco, Motta, Xavi, Ronaldinho, Messi, Eto’o összeállításban lépett pályára. A meccset a Barça nyerte 3-0 arányban, ahol a gólokat Deco (2) és Xavi Hernández szerezték. A kettős győzelem eredményeként az FC Barcelona meglehetően simán hódította el az az évi spanyol szuperkupát.

S az Espanyol együttese, hiába volt hat évvel korábban is kupagyőztes, akkor sem tudta elhódítani a spanyol szuperkupát, így a ‘papagájok’ ezzel a trófeával sem rendelkeznek, mint ahogy bajnoki címmel sem.

Spanyol Szuperkupa	Barça-győzelem	Döntetlen	Barça-vereség	Gólkülönbség
Otthon	1	0	0	3-0
Idegenben	1	0	0	1-0
Összesen	2	0	0	4-0

A két csapat az európai kupaporondon is találkozott egymással, mégpedig a Vásárvárosok Kupája (UEFA-Kupa elődje) 1965/66-os kiírásában, akkoris a negyeddöntőben. Mindkettő meccset az FC Barcelona nyerte, egyaránt 1-0 arányban. Az odavágóra a Camp Nou-ban került sor 1966. március 16-án, s a meccs egyetlen gólját az uruguayi Julio César Benítez szerezte. A visszavágót egy hét múlva rendezték meg a Sarriá-stadionban, ahol a mindent eldöntő gólt Luis María Vidal I szerezte; így 2-0-s összesítéssel az FC Barcelona jutott tovább, s a végén a kupát is sikerült elhódítania a Roque Olsen által trenírozott Katalán Óriásnak. A visszavágón az alábbiak szerint alakult az FC Barcelona összeállítása: Miguel Reina – Antoni Torres, Silvestre Eladio, Gallego, Benítez, Lucien Müller, Montesinos, Pedro Zaballa, Seminario, Vidal I, Rifé II. Érdekesség, hogy az Espanyol csapatában futballozott ekkor Alfredo Di Stéfano, a Real korábbi csillaga; Cayetano Ré, aki a megelőző idényeket a Barçában töltötte, és 1964/65-ben spanyol gólkirály is volt; vagy a kapus Carmelo Cedrún Otxandategui, aki 1950-64 között a Bilbao legendás portása volt.

Európai kupa	Barça-győzelem	Döntetlen	Barça-vereség	Gólkülönbség
Otthon	1	0	0	1-0
Idegenben	1	0	0	1-0
Összesen	2	0	0	2-0

Magyarok az RCD Espanyol szolgálatában

Azt sokan tudjátok, ezen oldalakon is számos írásban megemlékeztünk már róla, hogy az FC Barcelona múltjában a magyar labdarúgók – Kubala, Kocsis, Czibor, Plattkó, Szalay Tibor, Szegedi Miklós – fontos szerepet játszottak. Ugyanígy a városi riválisnál is szerepeltek magyar futballisták, főleg az 1960-as években.

Az első magyar, aki az Espanyolban szerepelt Szolnok Kis István volt (1932. Szeged – 2009. Szeged), aki csatárként és balszélsőként lépett pályára. A Szegedi MTE csapatában kezdte a pályafutását, majd 1948-56 között az MTK labdarúgója volt. Kétszeres bajnok és egyszeres kupagyőztes volt a csapattal. 1957 elején részt vett a Honvéd dél-amerikai túráján, amelyről nem tért vissza, hanem disszidált. Ezt követően Spanyolországban telepedett le, ahol az Espanyol labdarúgója lett. 1957-1960 között szerepelt a kék-fehéreknél, ahol 17 alkalommal lépett pályára és hat gólt ért el. Az 1960/61-es szezont a Mallorcánál töltötte, amelynek színeiben 10-szer lépett pályára, és egyetlen gólt ért el. Visszavonulása után Bécsben telepedett le. Az 1990-es években onnan tért vissza Szegedre, ahol 2009. szeptember 14-én hunyt el.

Az 1960-as években három magyar is alakította az Espanyol történetét: két játékos, és egy tréner. 1963 és 1966 között két magyar is viselte a ‘papagájok’ mezét. Kaszás Kaszner László 1938. február 18-án született Budapesten. Itthon a Vasasban játszott egy évet, amikor a forradalmat követően elhagyta az országot. 1959/60-as idényt a Real Madridnál töltötte, akikkel BEK-címet nyert. Ezután egy évet a Racing Santanderben töltött el, majd két idényt a Constánciánál. 1963 és 1966 között viselte az Espanyol mezét, ahol 19 mérkőzésen négy gólt ért el a védekező középpályás poszton játszó magyar játékos. Spanyolországi pályafutása alatt – 1959-67 között – összesen 101 meccsen lépett pályára és 36 gólt ért el, első és másodosztályú csapatai színeiben. Ugyancsak ebben a három évben volt Espanyol-játékos Kuszmann János Ervin (1938.12.03. Budapest -), aki fiatalon az MTK-ban kezdte a pályáját, de 1957-ben elhagyta az országot. Ezt követően Spanyolországban, Törökországban, az USA-ban és Görögországban futballozott. A leghosszabb időt a Real Betis Balompié csapatában töltötte el (1958-64), ahol 98 tétmeccsen 18 gólt ért el, és 1964. januárban igazolt el az Espanyolhoz, ahol ekkor Kalmár Jenő ült a padon. Az Espanyol színeiben 28 meccset játszott a középhátvéd posztján, és öt gólt ért el.

Kubala László (1927. Budapest – 2002. Barcelona) három nemzet válogatottjában szerepelt, de az FC Barcelona legendás játékosaként vonult be a labdarúgás történetébe. 1950 és 1961 között viselte a gránátvörös-kék mezt, majd rövid pihenő után visszatért a zöld gyepre, és egy idény erejéig a kék-fehérek mezében is pályára lépett. Az 1963/64-es idényben összesen 35 tétmérkőzésen nyolc gólt ért el. Ebből hét gólt a spanyol első osztályban szerzett, egyet pedig osztályozó mérkőzésen. 1964-ben végleg befejezte aktív pályafutását, s ekkor elfoglalta az Espanyol edzői székét.

Czibor Zoltán (1929. Kaposvár – 1997. Győr) az Aranycsapat, a Ferencváros, a Bp. Honvéd majd a Barça balszélsője egyetlen idényt töltött el az RCD Espanyol együttesében, miután 1958 és 1961 között az FC Barcelona alkalmazásában állt, és két spanyol bajnoki címet is szerzett. 1961 nyarán hagyta el a Katalán Óriást, és a kisebbik barcelonai csapatba szerződött, ahol összesen 15 tétmérkőzésen lépett pályára és három gólt ért el. A három gólból kettőt bajnokin ért el (egyet az Atlético Madrid, a a másikat meg a Santander elleni idegenbeli meccsen), a harmadikat pedig a spanyol kupában a Real Zaragoza otthonában elért 3-1-es siker alkalmával.

Edzőként három magyar teljesített „szolgálatot” az RCD Espanyolnál, akik közül a legismertebb – minden bizonnyal – Kubala László volt, az 1950-es évek Barçájának emblematikus alakja. Trénerként az 1964/65-ös idényt töltötte el a kék-fehér gárda padján ülve: irányításával a 11. helyen végzett az Espanyol ebben az évben, miután 30 meccsen 25 pontot szereztek.

Ugyancsak egy szezonon át trenírozta a ‘papagájokat’ Berkessy Elemér (jobb oldalt a képen), aki 1905. június 20-án született Nagyváradon, és 1993. július 7-én hunyt el Barcelonában. Az FC Barcelona magyar származású középpályása. Pályafutását a CA Oradea csapatában kezdte, majd a CS Jiul Petrosani együttesénél folytatta (1923-30). 1930-32 között a Ferencváros labdarúgója volt, majd Nyugatra távozott. Előbb az RC Paris csapatát erősítette (1932-34), majd a következő két idényt a katalán nagy csapatnál töltötte. Az FC Barcelona színeiben 28 mérkőzésen 3 gólt szerzett. 1936-37-ben a Le Havre AC csapatában szerepelt, majd fejezte be az aktív pályafutását. A magyar válogatottban 7 alkalommal lépett pályára (1928-30).

A labdarúgó pályafutást követően edzőnek állt. Dolgozott a Ferencvárosnál, a Vicenzánál, a Real Zaragoza csapatánál (1951-52), a belga Beerschotnál (1955-57), majd az RCD Espanyolnál (1957-58). Az 1957/58-as idényt Berkessy vezetésével a 8. helyen zárta a csapat: 30 bajnokin szerzett 28 pontjával. Összesen 33 tétmeccsen ült a kék-fehérek padján Berkessy Elemér: 11 győzelem, 8 döntetlen és 14 vereség a mérlege.

Három idényen át edzette az Espanyolt Kalmár Jenő (1908.03.21. Mocsolád – 1990.01.13. Málaga), aki 1958 és 1973 között edzett különböző spanyol csapatokat. Az Espanyolt 1966-69 között edzette, s összesen 70 tétmeccsen ült a padjukon. Az 1968/69-es idény elején azonban, a negyedik bajnoki forduló után megköszönték a munkáját, s innen a CD Málaga együtteséhez szerződött el. Összesített mérlege az Espanyollal: 30 győzelem, 14 döntetlen és 26 vereség; 1966/67-es idény végén bajnoki 3. hely, a következő szezon végén pedig a 9. helyig vezette a ‘papagájokat’.

Játékosok és edzők, akik mindkét barcelonai csapatban megfordultak

Több tucatnyi szereplője van a spanyol labdarúgásnak, aki mindkét barcelonai csapatban megfordult – ki hosszabb, ki rövidebb ideig. Olyan szereplő is van, aki játékosként és trénerként is szolgálta a két együttest, igaz csak két személy – mégpedig Kubala László és Ernesto Valverde Tejedor. Olyan sportember is van, aki játékosként állt az FC Barcelona szolgálatában, majd trénerként irányította az Espanyolt – ő nem más, mint Berkessy Elemér. Az alábbi táblázatból az is kitűnik, hogy a legtöbb átfedés a két klub játékosai között az 1930-as és 1960-as évek között voltak, azt követően csökkent a száma azoknak, akik mindkét együttesben megfordultak. A legtöbbször pedig az FC Barcelonából vezetett a játékosok vagy edzők útja az Espanyolhoz, nem pedig fordítva.

Az is egy érdekesség, hogy a García Junyent-testvérek (Oscár és Roger) mindegyike a La Masíán nevelkedett, majd szerepelt a Barcelona felnőtt csapatában is, és végül az Espanyolnál kötöttek ki mindketten. Magyarként Czibor Zoltán játékosként, Kubala pedig játékosként és trénerként is szolgálta mindkét együttest – igaz, az Espanyolnál mindketten csak 1-1 idényt töltöttek el.

Név	Játékos / Edző	FC Barcelona	RCD Espanyol
Martí Ventolrá	Játékos	1933-37	1928-30
Enríc Mas	Játékos	1929-32	1932-33
Josep Sastre	Játékos	1928-32	1932-33
Julio Gonzalvo I	Játékos	1945-47	1939-41
Jaime Elias	Játékos	1943-50	1939-43
Jaime Sospedra	Játékos	1939-47	1947-48
Isidro Flotats	Játékos	1952-61	1950-52
Dagoberto Moll	Játékos	1954-56	1956-57
Czibor Zoltán	Játékos	1958-61	1961-62
Marcial	Játékos	1969-77	1965-69
Cayetano Ré	Játékos	1961-66	1966-71
José Cano ’Canito’	Játékos	1979-81	1976-77, 1978-79, 1981-82
’Urruti’	Játékos	1981-88	1977-81
Urbano	Játékos	1982-92	1979-82
Ernesto Valverde	Játékos	1988-90	1986-88
Steve Archibald	Játékos	1984-87	1989-90
’Nando’	Játékos	1990-92	1995-2001
Toni Velamazán	Játékos	1995-96	1999-2006
Roger García Junyent	Játékos	1994-99	1999-2003
Iván De la Peña	Játékos	1993-98	2002-11
Oscár García Junyent	Játékos	1992-94, 1995-99	2000-04
Jordi Cruyff	Játékos	1994-96	2003-04
Dani García	Játékos	1999-2004	2004-05
Victor Sánchez	Játékos	2007-09	2011-
Jack Greenwell	Edző	1917-23, 1931-33	1927-29
Joan Josep Nogués	Edző	1941-44	1950-52
Berkessy Elemér	Játékos/Edző	1934-36 (J)	1957-58 (E)
Kubala László	Edző	1961-63, 1980	1964-65
Fernando Daucík	Edző	1950-54	1970-71
Luis Aragnés	Edző	1987-88	1990-91
Ernesto Valverde	Edző	2017-	2006-08
Kubala László	Játékos	1950-61	1963-64
Justo Tejada	Játékos	1952-61	1963-65

 

Visca el Barça!
Catalunya not Spain!
Catalunya triomfant!