Juliano Belletti a ‘Mundo Deportivo’ hasábjain emlékezett vissza a 2006. május 17-i párizsi döntőre, a BL-sikert hozó találatára. Az ő életét megváltoztatta az a gól, s a mienket is, valamilyen szinten. 14 év után újra Európa trónjára ülhetett az FC Barcelona.
Minden esztendő május 17. napjára ünnepet szervezek az otthonomba.
Mi jut olyankor eszembe, mikor a párizsi gólomra gondolok? Számomra az egy nagyon érzelemdús pillanat volt. Az ilyen pillanatok minden futballista számára egyediek. Lenyűgöző nap volt, és mindenkit sikerült meglepnem, még magamat is, mert addig csak álmodoztam arról, hogy gólt szerezhetek a Bajnokok Ligája fináléjában, és ezzel olyan sok embernek szerezhetek örömet.
Ez volt az első gólom az FC Barcelona mezében, ha nem vesszük figyelembe azt, amelyet 2004-ben egy barátságos meccsen szereztem. A hátvédektől nem várható el, hogy gólt szerezzenek, de a döntőben erre lehetőségem akadt, és én kihasználtam.
Az első dolog, amire emlékszem a gólszerzés után, az az ünneplés, ill. az, hogy az összes csapattársam rajtam ünnepelte ezt a pillanatot. Úgy számolom, kb. 40 másodpercet töltöttem el úgy, hogy a csapattársaim rajtam feküdtek, akik rám ugrottak, hogy így ünnepeljék a gólomat. A meccs után mindenki gratulált nekem, és ez volt az első alkalom, hogy egy meccsen vezető szerephez jutottam.
A csapattársaim és én a meccs után természetesen, megünnepeltük a trófeát, de ez nagyon egyszerű ünneplés volt. A döntő után egy negyed órára kimentem a stadionba, hogy végiggondoljam mindazt, ami azon az estén történt. Ezután mindannyian együtt mentünk a szállodába, és páran késő estig fennmaradtak ünnepelni.
Az egész családom a stadionban volt, a szüleim, a feleségem, a legidősebb fiam. Az első, aki eszembe jutott, az apám, aki akkor már kicsit idősebb volt. Sokáig volt a gondolataimban a gól után.
Tudtam aludni azon az éjszakán? Igen, tudtam. Nagyon boldogan feküdtem le és békésen aludtam egész éjjel, s arról álmodtam, ami előtte este történt velem.
Egyetlen győzelem sem könnyű. Sokan emlékeznek arra a napra, amikor veszítesz, de kevesen emlékeznek akkor, amikor nyersz. Amikor a második félidő elindult, Iniesta jött be Edmílson helyére, aztán bejött Larsson, de mindaddig az Arsenalnak, főleg Henrynak voltak komoly lehetőségei. Amikor én is pályára léptem, akkor az Arsenal megváltoztatta a játékmódját, és rendszeresen lemaradnak rólunk, és meglátjuk a győzelem lehetőségét. Először érkezik Eto’o gólja, majd az enyém.
Hányszor néztem vissza azt a gólomat? Már belefáradtam abba, hogy megszámoljam. Sokszor láttam a közösségi médiában, és Brazíliában számtalanszor levetítik a televíziókban is. Ezt a felvételt előadásaim során is felhasználom, hogy ezzel is motiváljam a hallgatóságomat.
Kapcsolatban vagyok még Larssonnal, aki a passzt adta? Nem nagyon vagyunk kapcsolatban, kevésszer találkoztunk azóta, de amikor látjuk egymást, mindig köszönetet mondok neki a segítségért. Ezek gyönyörű pillanatok, amire mindig emlékezni fogunk.
Az a találat megváltoztatta az életemet? Igen, ez a gól esélyt adott arra, hogy folytassam a pályafutásom, mert ekkoriban arra gondoltam, hogy befejezem a pályafutásom. Azonban jött a Chelsea ajánlata, és ott folytattam.
