Ronald Koeman karácsony alkalmából interjút adott a Klub hivatalos honlapjának. Sok mindenről beszélt a holland Legenda. Életről. Futballról. Egészségről. Barcelonáról. Messiről. Vírushelyzetről. Holland elődeiről. Álma beteljesüléséről, amit így hívnak: FC Barcelona!
Minden edzőnek, aki a Barçához jön, győznie kell és boldoggá kell tennie a szurkolókat. Lehet, hogy van neved a klubban, és korábban játékosként is szolgáltad a klubot, de végül minden a trófeákról szól és arról, hogy mit nyertél.
Nagyon sok meccset játszottam itt, és a szurkolók mindig segítségünkre voltak, így nélkülük és csak magunkban a pályán lenni, nagyon nehéz. De ez a többi csapatnál is így van, mindannyian nehézségekkel küzdünk a COVID miatt.
A koronavírus is valami új volt a számomra és a csapatnak is. Így nehéz játszani. Különösen nehéz, ha otthon játszunk, mert hatalmas stadionról van szó, és itt hatványozottan érzed az ürességet, hogy nincs a lelátókon senki. Egy idő után lehet, hogy megszokja az ember, hogy szurkolók nélkül játszik, de azt gondolom, hogy amikor a játékosok kimennek a pályára, és nincs semmi hangulat, akkor nagyon furcsán érzik magukat. Nagyon hiányoznak a szurkolók és az általuk teremtett légkör.
Ez az év nehéz volt a számomra, ugyanakkor mérhetetlenül boldog is. Májusban komoly szívproblémákkal küzdöttem: az orvosok szerint a stroke-om pillanatában veszélyben forgott az életem, de szerencsére, túléltem és itt vagyok. Ekkor eldöntöttem, hogy a következő Barça-ajánlat számomra a ‘most vagy soha’ lehetőség lesz, és ha érkezik ilyen felkérés, azt elfogadom. Már több éve edzősködöm, és nem akarok 70 éves koromban is edzősködni. Épp ezért, ez volt a megfelelő alkalom. Ezután magam is elkaptam a koronavírust. Nagyon szenvedtem, nagyon rosszul éreztem magam és nagyon gyengének. Nagyon fáradt voltam és magas lázzal küszködtem. Éjjel még rosszabbul éreztem magam, de igyekeztem pozitívan megélni. Pedig nagyon rosszul éreztem magam, és nagyon fáradt, levert voltam.
A koronavírus-járvány sok mindent befolyásolt. Talán az én helyzetemet is. Amikor januárban felhívtak a szerződtetésem miatt, azt mondtam, hogy az EB előtt 4-5 hónappal nem hagyhatom ott a válogatottat. Márciusban, amikor világossá vált, hogy az Európa-bajnokságot elhalasztják, megváltozott a személyes helyzetem Hollandiával. Normális EB-t reméltünk, szurkolókkal a lelátókon, különböző országokban, de aztán minden megváltozott. Talán, ha nem lett volna a pandémia, akkor még egy évet kellett volna várnom.
Sajnos, ebben az évben mindenki nagyon sokat szenved, minden családot érint a járvány. Számomra különösen nehéz volt, hogy személyes betegségeim mellett, elvesztettem egy jó barátomat. Tony Bruins Slot nagyon közel állt hozzám. Tony és én 2003-ban együtt edzettük az Ajax-ot, és emlékszem, mikor megtudta, hogy prosztatarákja van, egyből közölte velem. 17 évet élt vele együtt, kemoterápiás kezelésekre járt, de évről-évre gyengült. Láttam, ahogy fizikailag elfogy, felőrli szervezetét a kór. Sokat beszélgettünk, sokszor mentünk vacsorázni közösen, sokat voltam nála az otthonában. Mindig tanácsokkal látott el a futballról, az ellenfelekről, a játékosokról, de mindig kevesebbet bírt már. Nem gondoltam, hogy ilyen közel van a végéhez. Ezekkel a dolgokkal nehéz megbirkózni, és nem hiszem, hogy képes volt olyan életet élni, amilyet az ő korában élnie kellett volna. Nagyon nehéz volt ez neki és a családjának is, de azt hiszem, minden nap végén boldog volt, hogy ezt a napot is megélte.
Ronald Koemanként élem az életemet, amit a családom, a gyermekeim, a hazám és a Barcelona határoz meg. És valahányszor, amikor a Barça új edzőt keres, a nevem felmerül a klubban és a szurkolók között is, de nálunk is, mert mindig elmondtam, hogy a legfőbb álmom, hogy az FC Barcelonát eddzem. Aztán, amikor a nyáron felmerült újra az esély, a feleségem és a gyermekeim érezték, tudták, hogy eljött a pillanat, mert a korábbiakhoz képest is sokkal izgatottabb voltam. És valójában, inkább itt éltek, mint Hollandiában. Ez nem a sportról, a sportszerűségről szól, hanem az életről. Mindig is otthon éreztük magunkat Barcelonában, de Bartina és a gyermekeim – Debbie, Tim és Ronald – is tudták, hogy számomra ez a legnagyobb álom.
Nyár végén már nem gondolkodtam az ajánlaton, mert mindig is ez volt az álmom: a Barça az otthonom, és edzeni szerettem volna őket. Nem szabad várni a ‘megfelelő pillanatot’, mert olyan nincs. Főleg a futballban. Ha egy csapat jó eredményeket ér el, akkor nem cserél edzőt. A változások akkor történnek, amikor az emberek boldogtalanok, mert kedvenc csapatuk nem nyer. Bátorságnak sem nevezném azt, hogy ebben a nehéz helyzetben mondtam igent a klubnak. Azt hiszem, minden edző, aki ilyen ajánlatot kap, azt mondaná, hogy igen. Az emberek irántam érzett szeretete, a Klub miatt, a személyes kapcsolatom miatt – jól ismerem a klubot, az itt élő embereket. Hat csodálatos évet töltöttem itt játékosként, majd másfél évig voltam van Gaal asszisztense a csapatnál. Tudtam, hogy nehéz időszak ez, és hogy nagy változások lesznek a klubban. De én edző vagyok, és tudom, hogy jó játékot és győzelmeket várnak el tőlem az emberek. Az ezen kívül eső dolgok nem állnak az irányításom alatt, nem tudok rájuk hatással lenni.
Egy olyan klubban, mint a Barcelona, meg kell nyerned mindent, a végső célunk csakis a mérkőzések és a trófeák megnyerése lehet. Ezzel a mentalitással kell küzdenie a csapatnak, kevesebbel nem elégedhetünk meg. A negyedik helyért nem jár semmilyen díj, se elismerés, csak az első helyezettet honorálják. Tudjuk, hogy a szezonban sok változást kell megélnünk, a klub nehéz pénzügyi helyzetben van, a játékosok figyelmét lekötik a fizetésekkel kapcsolatos problémák. Ez nagyon kényes helyzet a számunkra, de a Barcelona számára továbbra is csak a győzelem lehet a célkitűzés. Mindenki tudatában van annak, hogy változtatni kell, de közben mégis a legmagasabb szint elérésére kell törekedni és a legmagasabb követelményeket kell támasztani magunkkal szemben. Itt mindig is ez volt a mentalitás, és mindig ennek is kell lennie.
Az, hogy Barça-legendaként érkeztem a klubhoz, sok mindenben segít, de ez így van más klubok esetében is. Amikor egy edző a legmagasabb szinten futballozott, akkor valamivel nagyobb iránta a bizalom. De a játékosok nem vakok, így látják, hogy egy edző jó-e vagy sem. Hasznos, ha topjátékos voltál, de edzőként bizonyítanod kell az értékeidet, és az edzőséged megítélése nem a játékosmúltadban elért sikereidtől függ.
Számomra nagyon fontos, hogy hű maradjak az elképzeléseimhez, az eszméimhez. Nagyon fontos hinni az elképzelésekben, mert ha az ember elveszíti a hitét vagy megváltoztatja a gondolkodásmódját, akkor hiteltelenné válik. Fontos megtalálni a megfelelő egyensúlyt, olyan szakemberekkel körülvennie magát, akikkel meg tudja vitatni a meghozandó döntéseket, és a kitűzött célokat határozottan végre tudják hajtani, közösen. Ez egyértelmű üzenet a játékosok felé is. Ha az edző egyik nap fekete, a másik nap fehér, akkor nem juthat előre. Ha veszítek, akkor az az ötleteim és a filozófiám miatt van, d emégis inkább így veszítsek, mint határozott ideák nélkül.
Mi a közös Koemanban, a játékosban és Koemanban, az edzőben? Leginkább a győzelem iránt érzett csillapíthatatlan éhség. Szeretnék egy olyan csapatot látni, amelyik játszik, dominál, de ez nyomást is generál, hiszen a futballban sok minden megváltozott. Az én időmben inkább a középhátvéd volt az, aki elkezdte az építkezést, de manapság a szélsőhátvédek dominálnak, akik inkább hasonlítanak szélső támadóra, semmint jobb- és balhátvédre. A futball megváltozott, de azt szeretném, hogyha a csapatom győzne, küzdene, dolgozna. Látványosan kell játszanunk, de realistának kell lennünk a jó eredmény elérésének a módjában is.
Én vagyok a csapat ötödik holland edzője, mindegyikük más volt, de mindegyikük meghatározó volt a maga idejében. Michelsszel a válogatottban is együtt voltam, akivel az 1988-as Európa-bajnokságon győzedelmeskedtünk. Mindegyik edzőnek más volt a stílusa, mindegyiktől tanulhatott az ember, pozitívakat és negatívakat is, egyaránt. Johan egy évig volt az Ajax-nál, mielőtt mindketten Barcelonába érkeztünk. Azt megelőzően a világ legjobb játékosaként vonult be a futball történelmébe, aki annyi információval rendelkezett a futball legapróbb részleteiről is, amennyivel rajta kívül senki. Hat nagyon sikeres évet töltöttem el itt a kezei alatt. Nagyon sokféle játékos alkotta azt a csapatot, a pályán belül és kívül egyaránt, mégis sikeresek voltunk. Fantasztikus évek voltak. Másfél évig voltam van Gaal asszisztense a Barçában. A különbség Johan és van Gaal között, hogy Johan úgy edzősködött, hogy előtte nagyon sikeres játékos-pályafutás állt, míg Louis ezt nem mondhatta el magáról. Van Gaal inkább volt professzor, aki sokat adott a módszertanra, míg Johan a saját tapasztalataira, érzéseire támaszkodott.
Leo Messi 33 éves már, de a pihentetését ugyanúgy kezelem, mint bármely más játékosét: ha fizikálisan alkalmas a játékra, akkor a pályára fogom küldeni. De természetesen, Leo idősebb már, mint pár évvel korábban volt, bár ő olyan játékos még mindig, aki minden meccsen játszani akar, és főleg megnyerni azokat. Minden nap keményen edz. Maximálisan elkötelezett. Edzőként szeretek sokat beszélni a játékosaimmal, és Leóval is beszélek: erről is, és sok más egyéb aspektusáról a futballnak. Annál is inkább, mert ő a csapatkapitány. Vannak csapatügyek, szabályok, egyéni elképzelések, és ezenkívül is sok mindenről beszélünk, nemcsak a játékrendszerről. Ez az edző minden napos feladata: kommunikálnia kell a játékosaival.
Mindig örömmel beszélek a fiatalokról. Megérdemlik a bizalmat és a játékperceket, de még olyan korban vannak, amikor sokat kell tanulniuk. De amit Pedri vagy Ansu tesznek 17-18 évesen, főleg egy ilyen nagy csapatban, mint a Barça, az hatalmas dolog. Pedri nagyon fiatalon érkezett a Las Palmas-ból, most pedig a Real Madrid vagy a Juventus ellen futballozik, és mindezt fantasztikus minőséggel teszi. Azonban fontos, hogy egy csapat a fiatalok mellett rendelkezzen tapasztaltabb játékosokkal is. A fiataloknak meg kell adni az esélyeket, de az idősebb játékosokra is szükséged van. A változtatásokat azonban jól meg kell tervezni. Pedri edzésmunkája kimagasló, éppen ezért kivívta a helyét a felnőtt csapatban. Megmutatta, milyen jó játékos, és képes magas szinten teljesíteni egy olyan csapatban is, mint a Barcelona.
A klub nagyon nehéz intézményi és pénzügyi válságban van. Ez nehéz szituáció, mert ez egy olyan kérdés, amely egyáltalán nem a mi kezünkben van. Mindig igyekeztem ragaszkodni ahhoz, hogy a játékosok gondolatai tiszták legyenek, nyugalomban készülhessenek a meccsekre, mert akkor fizikálisan is rendben lesznek. Minden csapatnak bizonyos nyugalomra van szüksége ahhoz, hogy sikeres legyen és képes legyen megnyerni a mérkőzéseket és a trófeákat.
Kellemes karácsonyi ünnepeket!
Bon Nadal!
Força Barça!
Grácies, ‘Tin Tin’!!
