Marc-André ter Stegen, ‘Club de Deportista’ futballmagazinnak adott interjújának kivonata, amelyben beszél a 2016-os évről, Zubizarretáról, Barcelonáról, a nyelvről, az életéről és a jövőjéről is. Nagyon érdemes megrágni azokat a mondatokat, amelyekben a Zubizarretával folytatott első találkozásáról beszél. Érdemes megfogadni, magunkévá tenni!!!
2016 tavaszán volt olyan pillanat, amikor arra gondoltam, hogy elhagyom az FC Barcelonát. Számomra ez egy felejthetetlen időszak volt, hiszen olyan vagyok, aki minden mérkőzésen a pályán akarok lenni. Akkoriban a helyzetem nagyon bonyolult volt, hiszen a bajnokságban Claudio Bravo védett. A Klub azonban maximálisan támogatott engem, és hitt bennem. Nagyon sokszor beszéltek velem, Luis Enrique is és a klubvezetés tagjai is. Mindannyian ugyanazt mondták: azért hoztak, mert hosszú távon terveznek velem.
Luis Enrique nagyon korrekt és egyenes volt velem, nagyon sok edzésen odajött hozzám, és beszélt hozzám, bíztatott. Tudom, hogy Bravo is fantasztikus munkát végzett, így a szituáció valamelyest érthető volt a számomra. Aztán 2016 augusztusában Luis Enrique közölte velem, hogy ebben a szezonban én leszek az első számú kapus, Bravót pedig eladta a klub a Citynek, így megoldódott minden.
19 éves voltam, amikor egyszer csak jelezték nekem, hogy Andoni Zubizarreta személyesen Mönchengladbach-ba jött, mert beszélni szeretne velem. Először a környezetemmel, majd a képviselőmmel vette fel a kapcsolatot, majd egy németországi szállodában találkoztunk egymással. Nem a pénzről, az ajánlat anyagi vonzatáról beszélt, hanem arról mesélt, hogy mit jelent az FC Barcelona kapusának lenni, hogy milyen felelősséggel jár, hogy a Klub múltja mire kötelezi az embert. Majd elmondta, hogy engem választottak, hogy hosszú távon viseljem az 1-es számú mezt, és mit várnak el tőlem. Meggyőzött. Szavakkal, és azzal az érzéssel, ahogyan a Barçáról beszélt.
Zubizarreta egy fantasztikus ember. Soha nem jártam addig Barcelonában, de minden, amit mondott nekem, ahogy beszélt a Klubról, a városról, a népről, magamévá tettem. Úgy beszélt, ahogyan addig senki más egy Klubról. Abban a pillanatban tudtam, mit akarok: része lenni ennek az érzésnek.
Szeretem a Barcelona játékát. De mást is: a várost, az egész miliőt. Épp ezért egyből nekiálltam tanulni a spanyol nyelvet, megismerni a várost, Katalóniát, az itteni mindennapokat. Boldog vagyok, mert minden nap többet tudok, sokat fejlődök. A városban járva igyekszem már katalánul megszólalni, s örülök, ha kijavítanak, vagy segítenek kifejezni magam az emberek, hogy megtaláljam a megfelelő kifejezést. Egyre inkább az az érzésem, hogy már valóban ide tartozom: ahogy élek, ahogy gondolkodok, s minden nap arra vágyom, hogy minél jobban megismerjem e nemzet kultúráját. Az az érzésem, hogy ez az a hely, ahol életem hátralévő részét le szeretném élni.
Madrid és Cristiano Ronaldo? Nem szeretek külön-külön beszélni a játékosokról. Az az igazság, hogy Cristiano sok gólt szerzett a Barcelona ellen, de a csapat mindig nagyobb és fontosabb, mint egy-egy játékos. Számunkra az a legfontosabb, hogy saját magunkra összpontosítsunk, hogy egy látványos szezont fussunk. Tudjuk, hogy nagy csapatunk van, hogy jobbak vagyunk mindenki másnál, és a végén elérhetjük a kitűzött céljainkat.
