Csütörtökön este a San Mamés-ben volt jelenése az FC Barcelonának a Copa del Rey nyolcaddöntőjének mérkőzésén, és bárcsak elmaradt volna a meccs, bárcsak földindulás lett volna, vagy bármi. Ugyanis, amit láthattunk a 120 perc alatt, az szégyenteljes, gyalázatos volt a Barça szempontjából nézve. Maximálisan megérdemelt a Bilbao továbbjutása, akik a futball minden elemében a katalánok fölé nőttek. A Barçának szerencséje volt, aztán a végén még az sem. Értékelés, kissé szubjektív megközelítésben!
Xavi végre a teljes csapatra számíthatott szinte, csak Eric és Memphis volt a maródiak listáján, na meg a keretből kitett Dembélé. Ennek megfelelően a következőp kezdőcsapatot láthattuk ezen az estén Bilbaóban: ter Stegen – Alves, Araújo, Piqué, Alba – Gavi, Busquets, Pedri – Ferran, jutglá, Ez Abde. A másik oldalon Marcelino García Toral az alábbi csapatot küldte ki a Katedrális gyepére: Aguirrezabala – De Marcos, Dani Vivian, Inigo Martínez, Yuri Berchiche – Iker Muniain, Mikel Vesga, Danbi García, Nico Williams – Oihan Sancet, Raúl García. A találkozót Munuera Montero vezette, különösebb hiba nélkül, a spanyol átlagnál jobban, magasabb színvonalon. A 11-es teljesen jogos volt, mezőnyben volt egy-két hibája, a végén hosszabbíthatott volna 1-2 perccel többet, de semmit sem befolyásolt a ténykedése.
A kapuban Stega, a csatársorban Abde-Ferran-Jutglá, a középpályán pedig Pedri került a kezdőbe; Frenkie a padon kezdte a meccset. A 2. percben Nico Williams jobb oldali beadását követően Iker Muniain, kiszorított helyzetből tekert a bal felső sarokba 9 méterről ter Stegen felett. Jó kezdés…A 6. percben egy jó középre adás után, Eilliams – szerencsére – a bal lábával elrúgta alabdát a jobb lába elől, ziccerben. A 20. percben egyenlített a Barcelona: 15 méterről jobb lábbal a Bilbao kapujának bal felső sarkába tekert. Brutálisan szép tekerés volt! A 27. percben Dani jobb oldali beadása után Jutglá fejelt 6 méterről kapura, de kicsivel fölé ment. A 29. percben Nico W. jobb oldali beadása után Muniain 11 méteres fejese ment el a felső léc felett picivel. A 32. percben Nico Williams 8 méteres lövését védte bravúrral ter Stegen. A 45. percben Alves adta el a labdát a kapunk előtt, ami után a bilbaói játékos lövését Piqué blokkolta; a szöglet után Raúl García fejesét védte ter Stegen hatalmas bravúrral. A védelem egy rakás trágyadomb. A Bilbao előtt több gólszerzési esély volt, szerencsére azt az egyet, ami előttünk adódott, azt Ferran értékesíteni tudta.
A szünetben Abde helyére Nico érkezett. Az 52. percben Nico Williams 6 méteres lövését védte ter Stegen. Folytatódik, amit az 1. félidőben láttunk, amikor 10-1 volt a kapuralövések száma…nem a Barcelona javára. A 60. percben Jutglá helyére Ansu Fati, Gavi helyére pedig Frenkie érkezett. A 63. percben Nico jobb oldali beadása után Inaki Williams 6 méteres lövése alig ment el a kapu felett. A 76. percben Piqué kapott sárga lapot buktatásért. A 85. perc elején Inaki jobb oldali beadása a felső kapufán csattant. A 86. percben egy szabadrúgás után Inigo Martinez gyötörte be ter Stegen kapujába a labdát. A 93. percben Dani Alves ollózó mozdulattal tette középre, amire Pedri csapott le, bal lábbal, 12 méterről a kapuba lőtt. Ezzel 2-2-re alakította a meccs állását, több gól nem esett a rendes játékidőben, így jöhetett a hosszabbítás.
A hosszabbítás első félidejét a Bilbao kezdte. A 95. percben Ansu Fati helyére Dest érkezett: a most visszatért Ansu sérülten, és sírva hagyta el a pályát. A 97. percben Pedri kapott sárgát. A 103. percben Dest lövését Aguirrezabala védte. A 104. percben egy jobb oldali beadásba Alba kézzel ért bele, így 11-hez jutott a Bilbao: Muniain a bünetőt a kapu jobb sarkába lőtte, ter Stegen balra vetődött. Ezután Pedrit kellett sérülés miatt lecserélni, helyére Braithwaite érkezett.
A Bilbao megérdemelte a továbbjutást. A Barça egyáltalán nem volt partiban a hazaiakkal, mondhatni osztálykülönbség volt a két együttes között. És nem a mi javunkra. elemi hibák tömkelegét követtük el, amiben Busquets, Alba, Frenkie jártak az élen. Annyi labdát adtunk el, mint az Adidas egy évtized alatt. A meccs jó részében indiszponáltak voltunk, kevés elképzeléssel játszottunk. És szegény embert az ág is húzza: Ansu Fati jobb combizom-húzódást szenvedett, és könnyek között ment le. Hogy mennyit kell kihagynia, majd holnap kiderül. Pedri – szerintem – inkább elfáradt a sok kihagyás után, semmint megsérült, reménykedjünk benne.
A találkozó legjobbja: Iker Muniain
A mérkőzés értékelése:
Előre bocsátom, ez egy nagyon szangvinikus, több helyütt is szubjektív értékelés lesz a részemről. Vállalom ennek az ódiumát, vállalom ennek a következményeit. Bár, akik rendszeresen olvassák az oldalt, a posztokat, értékelőket, tőlem ezt megszokhatták. Annál is inkább, és egy kis múltidézésbe fognék. Azt is bevallom, hogy ezen részét az értékelőnek, rögtön meccs után írom, és hát meg kell valljam, kétszer féldeci szilvapálinka lecsusszant a gigámon, mert felmérgelődtem a meccsen látottak alapján, így valamivel le kellett vinnem a megemelkedett vérnyomásomat. De megnyugtatok mindenkit, így 45 éves fejjel, két felestől nem ájulok be, és képes vagyok tiszta, őszinte gondolatokra – is. És afelől is biztos lehet mindenki, hogy alkesz sem vagyok, de ezt most, tökjózanul nehéz megemészteni, feldolgozni, megérteni.
Az oldalt 2009. augusztusában indítottam egy nagyon jó barátommal, azóta sok fészbúkos oldalunk volt, mert a facebook mindig kegyes volt hozzánk. Weboldalt illetően is ez a harmadik kiadás, ami – véleményem szerint, már eléggé pöpec, bár van hova fejlődni. De az idő, a lehetőségek, korlátozottak. Na, de miért is indítok innen? Azért, hogy alátámasszam azt, hogy akik rendszeres olvasói az oldalnak, ismerik a vérmérsékletemet, a gondolataimat. Tudok úriember lenni, de tudok kevésbé úriasan fogalmazni. Ilyen vagyok a való életben is, forró vérmérsékletű, hamar felmegy a vérnyomásom, és nem mindig tudok kulturáltan, úriember módjára megnyilatkozni. A mai világban ez nem előny, mert mindig, mindenkitől a tökéletest, a megfontoltat várják el, minden szituációban. Tőlem is, merthogy admin vagyok, meg viszonylag nagy táborral rendelkező oldal tulaja, szerkezstője, mittudoménmije. Ez jogos, de mindenekelőtt: Barça-szurkoló VAGYOK. Így bocsássátok meg nekem, ha most kicsit szubjektívabb leszek.
Szóval és tettel. Kezdjük az értékelést a dolgok könnyebbik végével. A gerontológusokkal. Tudjátok, ez az a tudományág, amely az idősekkel, a nyugdíjas embertársainkkal foglalkozik. Az FC Barcelona csapatában jó pár ilyen emberke van, akik nemcsak a padot melengetik, nemcsak néha napján, utolsó percekre, időhúzás céljából állnak be, hanem alapemberként, stabil kezdőként, meccseket végigjátszva vannak a keretben. Ezen korosztálynak a díszpéldányai: Sergio Busquets, Jordi Alba, Gerard Piqué, Sergi Roberto. Ők azok a játékosok, akik jöhet ide bárki, ülhet a padon Valverde, Setién, Ronald Koeman, Xavi Hernández, akkoris stabil kezdőként jönnek számításba. Nincs itt semmi látnivaló, mindenki nyugodjon le, és lehet továbblépni. Igen, lehetNE…de mégsem lehet, hiszen ezeken a játékosokon évek óta meccsek, pontok mennek el, égések sorozatát vagyunk kénytelenek elviselni, megélni, átélni. Emlékezzünk, hogy a Bayern elleni 2-8 után mit is nyilatkozott ‘El Presidente’ Piqué? Ugye, nem kell idefirkantanom. Meg hasonlókat azóta is kikottyantott a fogai között, és változott valami? Igen, megmondom, hogy mi: a padon ülő trénerek, edzői személyzet összetétele. Azonkívül semmi. Még annyi sem. Ezek az emberek, kétségtelenül világklasszisok – voltak, évekkel ezelőtt. m apedig, a csapat tehertételei. És nem, nem arról van szó, hogy nem ismerem el Őket. Ők a Barça történelmének meghatározó alakjai, világbajnokok, az egyetemes futball kiemelkedő képviselői, idolok, példaképek, zsenik, korszakot meghatározó katalán nagyságok, elementáris erejű futballisták. Voltak. Ma már nehezékek, fékek, kerékkötők – nevezzük úgy, ahogy akarjuk.
Ezt láthattuk csütörtökön este is. Na jó, Geri kivétel volt, ő teljesen elfogadható teljesítményt nyújtott. Busi és Alba viszont teljességgel vállalhatatlan munkát végeztek – nem először és nem utoljára. Alba pölö, a statisztikával foglalkozó oldalak szerint 33 lasztit vesztett, adott el, ajándékozott oda a Bilbaónak. Értitek? 120 percecske alatt 33 labdával dobta meg az ellent: kevesebb, mint 4 percenként eggyel. Néha az volt az érzésem, hogy ő valójában a baszkok beépített embere. A meccs jelenete is az ő nevéhez fűződik: emlékezhetünk arra a szabadrúgásra, ami mögé ő és alves állt, és ő lőtte kapura…és dobott egy akkora hátast, hogy lehet tikszarra lépett közben. Itt van képen is, csodáljátok meg eme remekművet….nem nem, nem Messi-féle remekbe szabott kivitelezésű, briliantot vártam tőle, na de nem is eztet:
Folytassuk a sort Sergio Busquets munkásságával, ami évek óta komoly kívánnivalót hagy maga után, mégis minden edzőnél alapember, stabil kezdő, világ legjobbja a posztán stb. Ilyen és ehhez jasonló lózungokat olvashatunk róla mindenfelé, főleg Katalóniában, de Xavi is ezt szajkózza napestig. Igen, valamikor az volt, de valamikor én is fiatal, kívánatos, snájdig fiatalember voltam. A múlt egy dolog, azt tisztelem, elismerem, de most már 2022-t írunk, és Busi télnykedése a katasztrófálistól a vállalhatatlan intervallumig terjed. Lassú, körülményes, forgolódik a középpályán, mint egy repedt sarkú az esti bálban, aki mindenképpen találni akar magának egy kant. Az a baj, hogy mire Busquets barátunk megfordul, arra lemegy a Nap, felfedezik az AIDS ellenszerét, az örök életet biztosító elixírt. Viszont, amennyiben az FC Barcelona csapata, Xavi, laporta, és végül, de nem utolsó sorban, a szurkolók eredményeket szeretnének látni, akkor meg kell hozni a fájdalmas, de szükségszerű döntést: előbb a csereapdra kell száműzni, majd pedig idény végén megkérni, hogy ugyan már, kedves Sergio, legyél szíves az MLS-ben levezetni, pénzt keresni. És nem, nem vagyok ezzel tiszteletlen. Én igenis tisztelem, becsülöm Őt és mindegyik “gerontológus-alanyt”, de az idő kegyetlen: senki sem fiatalabb, hanem idősebb lesz. Ezáltal kopik a gyorsasága, kopnak a reflexek, kopnak az izületek, izmok, csökken a reakcióidő, és még sorolhatnám. A jelenkor labdarúgásában pedig, aki ilyen lassú, az halálra van ítélve. S mivel Busi az a játékos, akin minden támadás keresztül megy, akinek a védekezésben fontos szerepe lenne, mármint a posztja szerint, az nem engedhető meg, hogy ilyen tesze-tosza módon tegye a dolgát. Ezzel ugyanis halálra van ítélve a csapat eredményessége, meg úgy en bloc mindene.
Ugyanez mondható el a szélsővédők esetében is. Az egyik oldalon a 38 éves Dani Alves futkorászik, a másik oldalon az indiszponált, önbizalom-hiánnyal küszködő, 32 éves Jordi Alba. Meg is látszott ez csütörtökön is, mert mindkét szélen úgy ettek meg minket a Bilbao szélsőjátékosai, mint a huzat. Nico Williams is úgy ment el Alba mellett, mint a TGW a MÁV “piroskái” mellett. De nem lehetek elégedett Dani játékával sem, mert ezen az estén ő is beleszürkült a csapatba, rewngeteg labdát eladott, sokszor rosszul helyezkedett, lemaradt az ellenfélről. A véletlenszerű gólpassza enyhíthetne a teljesítményén, de az is csak szépségtapaszt jelent. Bárcsak ne egyenlítettünk volna, mert így 90 perc alatt kipottyantunk volna, s akkor nem sérült volna le Ansu Fati, s nem dőlt volna ki több hónapra. De a “ha a nincsnek a sógora”, meg “ha a templomtoronynak gatyája lett volna, ő lett volna a legnagyobb fiú a faluban”, s különben is ez nem mese, hanem a szörnyű-szomorú-nehézkes valóság.
Természetesen, ez nem Xavi elleni ripost, nem a csapattól való határtalan elvárás, hanem pusza ténymegállapító firkálmány. Én magam is tisztában vagyok a nehézségekkel, elismerem, hogy alemany, Laporta, Xavi keményen dolgoznak a projekt szakmai, gazdasági, anyagi és morális vetületeinek megoldásán, de ennél azért még így is többet várnék el. Amit a Bilbao ellen a Csapat művelt, az vállalhatatlan. A baszkok mindenben, játékban, akaratban, taktikában, hozzáállásban, egységben, szervezettségben felülmúltak minket. Róluk lehetett látni, érezni, hogy mit akarnak: győzni és gólokat lőni. És ezt is tették, s az utolsó 15 percet leszámítva, még a korábbi favágó stílusukat is visszafogták. Teljesen vállalható játékot mutattak 105 percen keresztül, mi viszont 10 percen keresztül is képtelenek voltunk ilyesmire. Az első kapuralövésünk Ferran Torres gólja volt, amit 72 másodperc, 22 labdaérintés, 9 játékos részvétele idézett elő. A végén egy fifikás, pontos, briliáns befejezéssel. Ezenkívül minden ad hoc-jellegű volt, amit a San Mamés-ben láthattunk. Erről beszélt Xavi is a mérkőzés után, ami egyben aggasztó is. Mert lehet rosszul játszani, lehet sok hibát elkövetni, lehet elpasszolni a labdát, de egyet nem lehet: akarás és tűz nélkül kimenni a pályára, és lötyögni. Márpedig a Barcelona játékosai ezt tették csütörtökön este. A Bilbao játékosai haraptak, mi meg fogatlan oroszlánként vergődtünk a ketrecben. S mindez azért is érthetetlen, mert egy héttel korábban, a Real Madrid elleni szuperkupa-elődöntőn ennek pontosan az ellenkezőjét láthattuk. Egy határozottan, jól, elképzelésekkel teli Barçát láttunk, amelynek komoly esélye volt a győzelemre. Épp ezért hatalmas és fájdalmas a kontraszt a két kupameccs között, s mindez egy hét leforgása alatt.
Akik a pozitívumokat jelentették ezen az estén. Marc-André minden tőle telhetőt megtett, egyik gólról sem tehetett, viszont volt jó néhány komoly védése, s egy-két ziccert is védett. Lábbal lehetett volna kicsit magabiztosabb, de ebben a társai sem voltak segítségére, így közös a felelősség e téren. A német portás mellett még Piqué teljesítményét lehet megemlíteni a hátsó alakzatot illetően: ‘Geri’ végig küzdött, hajtott, csúszott-mászott. Számára Xavi érkezése egy pozitív impulzust jelent, hiszen azóta kissé összeszedte magát, nem csinál butaságokat, nem vét komoly hibát. Araújo is jó volt, bár neki is több hibája volt ezen az estén, mint amúgy szokott lenni. Nem éreztem rajta én azt a magabiztosságot, amit megszoktunk tőle, de ettől függetlenül még mindig a jobbak közé tartozott. A középpályán Pedri González agilitását, játékát, munkáját kell kiemelni: amíg a pályán volt, a csapat egyik legjobbja volt, minden tekintetben. A gólja előtt is próbálkozott távoli lövéssel, az egyenlítő találata pedig igazi bombagól volt. A végére elfáradt, ezért cserét kért, de szerencsére, ő nem sérült meg, így vasárnap pályán lehet Alavésben. A csatársorban pedig Ferran Torres gólja okán kell kiemelni, ami egy tökéletes megoldás volt. Mivel, a középpályásoktól ő sem kapott igazán sok támogatást, így ennél többre nem futotta tőle – de ez nem az ő hibája. Amit tudott, ő megtett a “haza” érdekében. Jó lesz ez, csak kapjon társakat, támogatást, főleg most, hogy Ansu Fati hónapokra kidőlt.
Végszó:
Egy hét alatt két kupáról is lecsúszott, kiesett a csapat, ehhez jött még Ansu Fati sérülése, elvesztése, ami – minden bizonnyal – együttesen nem tesz jót a Csapat mentális egészségének. Ezzel együtt is nincs mit tenni, nincs más út, csek felfelé – a csillagokig, a győzelemig. Idő nincs a sebek “nyalogatására”, vasárnap este a Mendizorrotzában van jelenése a Xavi-csapatnak, az Alavés vendégeként, 21 órakor. Újabb idegenbeli meccs, a Camp Nou-ba már el se találnak a fiúk, olyan régen játszottak hazai pályán. Ilyen ez a január, tavaly is ez volt – csak akkor pozitívabban jöttünk ki az év első hónapjából.
