1970. június 6. szombat – l’escándol Guruceta

Közzétette: Blaugrana.hu

Tudom, hogy sokan nem értenek egyet, hogy ilyesmiről is szoktam/szoktunk írni. Én viszont úgy gondolom, ez is hozzátartozik a Barça és a spanyol futball történelméhez. A spanyol focinak nemcsak dicső pillanatai vannak, hanem sötét oldala is. Ilyen ez a történet is, amiről röviden írok az alábbi cikkben. Ez is a “gyalázat napja”, mint 1943. június 13-a, a ‘chamartíni botrány’ délutánja. Hasonló inszinuációt kellett elszenvednie a Katalán Óriásnak, mint akkor, s akkor is a Real Madrid ellenében. Ez az eset a ‘Guruceta-affér’ néven vonult be a spanyol futball históriás könyvébe. Lássuk, mi is történt azon az 1970. június 6-i szombat délutánon.

A Copa Generalísimo 1969/70-es kiírásának küzdelmei a bajnokság végét követően indultak el, mint ahogy ebben az időszakban megszokott volt. A legjobb 16 közé jutásért barcelonai derbit rendeztek, ahol a “papagájok” pályaválasztásával került sor az első mérkőzésére. Az ‘odavágót’ a kék-fehér egylet nyerte 2-1 arányban; a Katalán Óriás gólját Alfonseda szerezte. A május 10-i visszavágó előtt a Barcelona egy barátságos meccset játszott az egyik kiemelt katalóniai üdülőhely, Calella csapatával. Az Espanyol elleni visszavágót aztán 3-1-re nyerték a katalánok: egy eléggé nehéz, küzdelmes és küszködős meccsen ‘Paco’ Gallego, Martí Filósía és Zabalza góljai jelentették az üdvösséget. Azonban érezni lehetett, hogy a végső üdvösséghez ez kevés lesz.

Vic Buckingham, a Barcelona trénere

A nyolcaddöntőben is idegenben kezdett a csapat, ezúttal a Celta de Vigo otthonában. Ez a meccs sem a Barcelona szája íze szerint végződött, még ha az 1-0-s vereség nem is tűnt ledolgozhatatlan hátránynak. A Barça szegényes teljesítményt nyújtott a Balaidos-ban, az egyetlen értékelhető teljesítmény, a hosszú sérüléséből felépülő és visszatérő Bustillo nevéhez fűződött, aki egy felső kapufával is észrevétette magát. A barcelonai visszavágót aztán magabiztosan, 3-0 arányban nyerte a csapat: Bustillo, Marcial és Antoni Torres szerezték a gólokat. A mérkőzés az a Guruceta Muro vezette, akinek a nevével nemsokára újra találkozunk, s akinek ténykedése aztán zavargásokhoz, spanyol- és Franco-ellenes tüntetésekhez vezetett a barcelonai éjszakában.
A negyeddöntőben a Real Madriddal csapott össze az FC Barcelona, ami egy máig emlékezetes párharcba torkollott, és kőkeményen megmutatta a fasiszta rezsim arcát. Az első meccset a spanyol fővárosban rendezték, ahol a szezon elején Bustillo súlyos sérülést szenvedett, és az egész idényt szinte ki kellett hagynia. A Barça verbális megfélemlítése már a bemelegítésnél megkezdődött, és az embertelen légkör a mérkőzés egésze során folytatódott. Különösen a sérüléséből visszatérő Bustillót gyalázták a madridi “szurkolók”. Ebben a gyalázatos légkörben 2-0 arányú vereséget szenvedett az FC Barcelona, ez azonban nem egy ledolgozhatatlan hátrányt jelentett.
1970. június 6-án rendezték a Camp Nou-ban a visszavágót, amelynek bírája a baszk nemzetiségű Emilio Carlos Guruceta Muro (1941. 11. 04. San Sebastián – 1987. 025. Fraga) volt. Hosszú idő után ez volt az első meccs, amelyet a televízió nem közvetített élőben – talán nem véletlenül. A Camp Nou lelátói tömve voltak, a túlfűtött katalán szurkolók hatalmas ovációval fogadták kedvenceiket, ünnepre és továbbjutásra készültek. A katalánok a Reina – Torres, Eladio, ‘Gallego’, Rifé II, Marcial, Juan Carlos, Zabalza, Pujol, Alfonseda, Rexach összeállításban léptek pályára. A meccs elejétől fogva a Barcelona irányította a játékot, lövések sokasága érte el a Real kapuját, amelyikből aztán egy, a félidő végén utat is talált Junquera kapujába: a 45. percben a katalánok sztárja, Carles Rexach megszerezte a vezetést a Katalán Óriásnak.

A “büntető” | Guruceta Muro | Párnák a Camp Nou gyepén

Így indult útjára a második félidő, amelynek során olyan skandallum történt, amelyet a mai napig emlegetnek, akik pedig részesei voltak, nehezen tudják magukat türtőztetni, a jelzőket illetően. A Barça folyamatosan támadott, helyzetek követték egymást, levegőben lógott a második találat. Azonban ehelyett a baszk bíró vette kezébe az események irányításának menetét. A második félidő 14. percében a kitámadó Barçával szemben ellentámadásba lendült a Real, és Velázquez egyedül tört kapura, mögötte Rifé volt az üldöző. A katalán középpályás egy jó méterrel le volt maradva, így tudta, hogy szabályosan nem tudja megakadályozni Velázquezt a gólszerzésben, így a kaputól 18 méterre hátulról buktatta. A támadást a félpályáról, jó 25 méteres lemaradással követő Guruceta Muro pedig olyan döntést hozott, amely után kitört a “III. világháború” a pályán. A stadion nézőinek és a Barça játékosainak teljes megrökönyödésére a 11-es pontra mutatott. Azaz: a katalánok kapujától 18 méterre elkövetett szabálytalanságért büntetőt ítélt. A pályán és a nézőtéren elszabadult a pokol. A nézők tomboltak a lelátókon, és a székeken található párnákat a gyepre hajigálták: csakhamar több ezer ilyen párna borította el a játékteret. A helyi biztonsági erők megakadályozták a nézők egy részének a pályára való bejutását. Azonban a Barça-játékosok sem fogták vissza magukat, körülvették a baszk bírót, és válogatott sértések közepette kérték számon rajta a világra szóló inszinuációt. A leghevesebben reklamáló Eladiót kiállította a játékvezető, azonban érdekesség, hogy az utolsó emberként szabálytalanságot elkövető Rifé még sárga lapot sem kapott…Úgy három-négy percig állt a játék, ugyanis a Barça-játékosok egy része – Rifé II, Rexach, Torres és Reina vezetésével – azt szorgalmazzák, hogy a Barcelona csapata vonuljon be az öltözőbe, és tekintsék befejezettnek a mérkőzést a maguk részéről. Eközben a pályamunkások is serényen dolgoztak: a beszámolók és a képek szerint, olyan 20-30 ezer darab nézői párna hevert a gyepen, amit el kellett onnan távolítani. Nagyon lassan a kedélyek valamelyest megnyugodtak: a 11-t pedig Amancio Amaro belőtte, így a továbbjutás kérdése eldőlt. Azonban ekkor a nézőtéren újra kitört a “balhé”, és ekkor már a biztonsági erők is kevésnek bizonyultak: több ezer katalán szurkoló mászott át a korlátokon, és elözönlötte a Camp Nou zöld gyepét. Nagy nehezen sikerült őket visszaterelni, és folytatni a mérkőzést, azonban a lelátókon tovább folyt a tüntetés a nyílvános csalást elkövető bíró ellen, így Guruceta Muro öt perccel a rendes játékidő vége előtt lefújta a mérkőzést. Azonban a pályán körbevették a Barça-játékosok, a nézők is újra megjelentek, így a spanyol karhatalom kivezényelt erői vették körbe, és kísérték az öltözőjébe, nehogy a felbőszült tömeg ott helyben elégtételt vegyen a csalón, és meglincselje Guruceta Murót.
Ezzel azonban nem volt vége a tüntetéseknek, azok folytatódtak a Ramblán ill. a La Font Canaletes környékén: több ezer ember nyíltan szidalmazta a francói elnyomást, a madridi rezsimet, a csalást elkövető baszk bírót, s az egész egy rendszer ellenes spontán tüntetésbe torkollott, amely másnap délig tartott, mire a spanyol karhatalom képes volt a tüntetést feloszlatni, s a rendet helyreállítani. A Klub hivatalos panasszal élt a Spanyol Labdarúgó-szövetségnél, ill. a Nemzeti Sportfelügyeletnél is – természetesen mindhiába. Napokon át egész Spanyolországot ez a nyílt színi csalás uralta a közbeszédet, a sportújságok cikkeit, és a szövetség is érezte, hogy valamit tennie kell. A nyílt csalást elkövető Guruceta Murót 1970. december 30-ig mindenféle játékvezetői tevékenységtől eltiltottak; a kiállított Eladio kétmeccses eltiltást kapott, míg a Barcelonát 90 ezer pezetára büntették a nézőtéri rendbontások miatt, amit azonban felfüggesztettek. A meccs jegyzőkönyve szerint Eladio a reklamálás hevében a következőkkel illette – jogosan – Guruceta Murót: „Eres un madridista, no tienes vergüenza” = am. „Te egy madridista vagy, nem szégyelled magad?”

További felháborodásnak adott táptalajt a játékvezető-bizottság elnökének, José Plazának a mondata: „Amíg én vagyok a játékvezetői testület elnöke, a Barça nem nyeri meg a bajnokságot.” Ez a mondat kiverte a biztosítékot nemcsak a katalánoknál, hanem egész Spanyolországban, aminek következtében az említett „úri” ember kénytelen volt lemondani tisztségéről.
Amint említettem, nem ez volt az egyetlen ilyen eset Guruceta életében. S ezen tények ismeretében merem azt állítani, hogy Guruceta 1970-es ténykedése az ominózus kupameccsen nyílt csalás volt, amit a szövetség csendes beleegyezésével engedhetett meg magának a sípmester. Az eset az 1984-es UEFA Kupa elődöntője során történt, s ebben az esetben a bundavádak be is igazolódtak. Az RSC Anderlechtnek rövid idő alatt sikerült ledolgoznia kétgólos hátrányát az angol Nottingham Forrest ellen, s bejutnia a döntőbe. A csalás ténye ekkor még nem sejlett fel, csak 1997-ben nyert bizonyosságot, amikor Constant van den Stock, az Anderlecht akkori elnöke elismerte, hogy a mérkőzés előtt egymillió belga frank kenőpénzt bújtatott Guruceta zsebébe, hogy a mérkőzés folyamán segítsen továbbjutni csapatát. A vallomást követően az UEFA kivizsgálta az esetet, s bizonyítottnak találta a vesztegetést, ami miatt a belga együttest egy évre kitiltotta a nemzetközi kupaporondról. Ezzel egyértelművé vált, hogy a Guruceta Muro feddhetetlensége csupán üres szólam.
Lehet, hogy vannak, akik szerint túlzó lesz, amit írok, de van benne sorsszerű. Gurucetát ugyanis utolérte a végzete: 1987. február 25-én, mikor BMW-jével egy CA Osasuna – Real Madrid mérkőzésre autózott, Huesca mellett az autópályán egy teherautóval ütközött, és a balesetben szörnyethalt. Tehát: a halál Gurucetát ebben a kétes eredetű autóban érte. Halálát követően a spanyol szövetség róla nevezte el azt a díjat, amit az idény végén a szezon legjobb játékvezetőjének adományoz…

José Plaza

S ha már szóba került José Plaza neve, róla is érdemes egy-pár érdekességet megjegyezni. A fent nevezett “úr” a francóista rezsim tökéletes díszpéldánya volt. Focizott a Real Madridban és az Atleticóban is. Sok-sok éven keresztül ő volt a spanyol játékvezetői bizottság elnöke, és ő felelt a bíróküldésekért.

S akkor következzen egy kis statisztika az ő „áldásos” ténykedéséről. Ő volt a játékvezetői bizottság főnöke – először – az 67/68-as szezontól a ’69/70-es szezonig. Bajnokok: Real Madrid, Real Madrid, Atletico Madrid Ekkor lemondott a már említett Guruceta-affér miatt. Ezután, amikor nem ő volt a főnök, ők voltak a bajnokok: Valencia, Real Madrid, Atletico Madrid, Barça, Real Madrid. 1975-ben visszatért – előtte bajnok lett a Barça. Ekkor mondta, hogy amíg ő lesz a bírók főnöke, addig nem lesz bajnok a Barça. Ezt a mondatot megerősítette egy játékvezető is, név szerint: Antonio Camacho!!!!

A második szakasz ténykedésének a bajnokai: Real Madrid, Atletico Madrid, Real Madrid, Real Madrid, Real Madrid. Ugye, micsoda véletlen!? 1980-ban változtattak a játékvezetők kijelölésének mikéntjéről. Ezentúl három volt játékvezető választotta ki, hogy melyik meccset ki vezeti. Tehát, nem egyedül ő küldi a bírókat. Ekkor bajnokok: Sociedad, Sociedad, Bilbao, Bilbao, Barça. Már megint bajnok lett a Barcelona, és nem tudott bajnok lenni a Real Madrid. Valamit tenni kell! Visszatértek a régi módszerhez és újból Plaza Jose Pedraz jelölte a játékvezetőket közvetlenül. A harmadik szakasz, amikor ő a főnök, bajnokok: Real Madrid, Real Madrid, Real Madrid, Real Madrid, Real Madrid. Ez igen! Újból micsoda véletlen!
Összegezve: amikor eme bizonyos úrember küldte a bírókat 13 szezonból 11 Real Madrid bajnoki cím és 2 Atletico bajnoki cím született. Más nem nyerhetett. Közben, amikor ilyen-olyan okból nem ez a bizonyos úriember küldte a játékvezetőket, a 10 szezonból két Real Madrid, egy Atletico, két Barcelona, két Sociedad, két Bilbao bajnoki cím született.
Még egy kis számadat. Barça és Real Madrid abban a 13 szezonban, amikor Plaza Jose Pedraz volt a bírók királya így festett a kiállítások aránya: Barca – 40, Real Madrid – 25. Abban a 10 szezonban, amikor nem ő volt a főnök, kiállítások: Barca – 16, Real Madrid – 25. Ez alatt a 13 szezon alatt, amikor verhetetlenül 11 bajnoki címet tudott szerezni a Madrid, a BEK-ben sikerült egyszer döntőbe kerülniük, és ott ki is kaptak. Biztos ez is csak egy véletlen.

….

Kapcsolódó cikkek