A Blaugrana sikerei a Klub-Vb-n

Szerző: Blaugrana.hu
398 megtekintő

Egy versenysorozat ez a FIFA égisze alatt. 2004-ig ’Világkupa’, ’Interkontinentális Kupa’ vagy ’Toyota-kupa’ néven volt ismert. Addig csupán egyetlen mérkőzésből, döntőből állt: A BL/BEK győztese játszott a Libertadores Kupa nyertesével. Ezt 1960-tól kezdve rendezik meg, s az 1980-as kiírásig oda-visszavágós rendszerben bonyolították le. 1980-tól kezdődően egyetlen mérkőzést, döntőt rendeztek, s ezeket mindenkor Japánban játszották le: Tokióban, a Nemzeti-stadionban (1980-2000), majd Yokohamában az Intenacional Stadiumban (2000-04).

A FIFA azonban szerette volna kibővíteni a résztvevők listáját a többi kontinens bajnokaival is, s egy több napos sorozatot „kreálni” belőle: az 1990-es évek közepétől ötleteltek ezen, ami aztán 2005-ben öltött testet. Így ettől az évtől kezdve ez egy hat csapat, a hat kontinens bajnokának a részvételével zajló esemény lett, amit hol Japánban, hol Marokkóban, hol pedig az Egyesült Arab Emirátusokban rendeznek meg. A lebonyolítás egyszerű: Afrika, Ázsia, Ausztrália és Észak-Amerika bajnoka előbb játszik egymással két „negyeddöntőt”. Ezek győzteseihez csatlakozik Európa és Dél-Amerika bajnoka, akikkel elődöntőt játszik a negyeddöntő két győztese. Az elődöntők győztesei játsszák a finálét, a vesztesei pedig a bronzmeccset.

1992. december 13. Interkontinentális Kupa

Az 1991/92-es idény Libertadores kupáját a brazil São Paulo nyerte, míg a BEK-et a Katalán Óriás, ennek megfelelően ez a két együttes találkozott egymással a japán fővárosban. A Barçánál három hely kivételével ugyanaz a kezdő állt fel, akik a májusi londoni finálén is: a BEK-döntőben Amor helyett ’Nando’ szerepelt, Witschge helyén Julio Salinas, míg Begiristáin helyén Juan Carlos. Goicoetxea mindkét meccsen csereként lépett a pályára.
A São Paulo a Libertadores Kupa 1992. június 17-i fináléjában az argentin Newell’s Old Boys gárdáját múlta felül, s kvalifikálta magát az Interkontinentális Kupa döntőjében. A brazil csapatból Cafú (1994 és 2002 világbajnoka); Müller (1994: VB), a PSG-ben később brillírozó Rai (1994: VB), Toninho Cerezo, Zetti (VB: 1994), és az edző, Telé Santana számított ismert személyiségnek már ekkor is.
Egy ilyen meccsnek esélyese nincs, így a két csapat, egymást alig ismerve rontott egymásnak. Mindkét együttes a támadófutball elkötelezett híve volt, így jó mérkőzés elé nézhettek a tokiói stadionba kilátogató nézők. A kezdeményezést a katalán gárda ragadta magához, rögtön a meccs elején komoly lehetőségei akadtak, amelyek közül egyet aztán gólra is váltott. A 12. percben Pep Guardiola ugratta ki Sztoicskovot, aki egyet tolt a labdán, majd 20 méterről Zetti kapujának jobb felső sarkába bombázott. A brazilok kapusa hiába nyújtózkodott, esélye sem volt a hárításra. A vezetés kicsit megnyugtatta a Barçát, a São Paulo viszont magához tért. Nem sokkal később Cafu eresztett meg egy életerős lövést a 16-os előteréből, amit Zubizarreta védett. A 27. percben egy formás támadás végén egyenlítettek a brazilok: Müller húzta meg a baloldalon, majd a 16-on belül megforgatta Albert Ferrert, s középre centerezett, amit Rai fejjel ’Zubi’ hálójába csúsztatott. Az egyenlítés után tovább rohamoztak a csapatok: előbb Pepnek volt egy távoli lökete, amit Zetti védett, majd Begiristáin előtt adódott egy ziccer, ami túljutott a kapuson, de a gólvonalon álló Ronaldo Luiz menteni tudott. Így maradt az 1-1-es döntetlen a félidőben.
A második félidőt is a Barça kezdte támadólag: előbb Sztoicskov lövése ment alig mellé, majd Laudrup távoli bombáját védte Zetti. Ezt követően a São Paulo előtt adódott lehetőség: Ronaldo Luiz beadása után Rai lőtt közelről kapura, de a katalánok kiválósága hárítani tudott. Lüktető meccsen, mindkét kapu előtt adódtak lehetőségek. A félidő közepén újfent Rai előtt adódott lehetőség, de Zubizarreta nagy helyzetben lábbal védett. A 78. percben a katalánok kapujától 23 méterre jutott szabadrúgáshoz a São Paulo: a labda mögé Rai állt, aki röviden legurította Cafúnak: ő megállította és Rai védhetetlenül bombázta Zubizarreta kapujának jobb felső sarkába a labdát. Ezzel a brazilok átvették a vezetést, s mivel több gól a meccsen nem esett, így a döntőt is megnyerték.

Tokió, Nemzeti-stadion, 60 ezer néző
FC Barcelona – Sao Paulo 1-2 (1-1)
FC Barcelona: Zubizarreta – Albert Ferrer, Ronald Koeman, Pep Guardiola, Eusebio Sacristán, José María Bakero (Andoni Goikoetxea, ’52), Guillermo Amor, Sztoicskov, Michael Laudrup, Richard Witschge, Begiristáin (Nadal, ’81). Edző: Johan Cruyff
Sao Paulo: Zetti – Vitor, Adilson, Ronaldo Rodrigues, Pintadao, Ronaldo Luiz, Müller, Toninho Cerezo (Dinho), Palinha, Rai, Cafu. Edző: Telé Santana
Játékvezető: Juan Carlos Loustau (argentin)
Gólok: Sztoicskov (’12); Rai (’27, ’78)

2006. december 14. – 17.

2006-ban már a KLUB-VB rendszerében zajlottak a küzdelmek, így elődöntőre és döntőre került sor. A december közepén Tokióban megrendezett tornán a Katalán Óriás a CONCACAF-zóna bajnokával, a mexikói Club Américával csapott össze. A mérkőzés ’Rafa’ Márquez számára volt érdekes, hisz mégiscsak egy mexikói együttes ellen kellett pályára lépnie.
Az elődöntőn ez már nem zavarta, hiszen a 29. percben bevette Ochoa hálóját, ami már a második gólja volt a Katalán Óriásnak. A mérkőzés elejétől kezdve a katalánok uralták a játékot, már a vezetés megszerzése előtt is számtalan helyzetet dolgoztak ki: Ronaldinhónak, Decónak is volt gólhelyzete. Aztán a 8. percben egy formás támadás végén Iniesta tálalt ’Guddy’ elé, aki estében, jobb lábbal Ochoa kapujának bal alsó sarkába helyezte a labdát. A vezetés megszerzése után is a katalánok maradtak támadásban a meccsen, amelyen meglehetősen cudar körülmények uralkodtak: erős szél, végig ömlő eső. A 29. percben Deco végzett el szögletrúgást baloldalról, s a beadásra tökéletesen érkező Márquez védhetetlenül fejelt a mexikóiak hálójába.
A második félidőben sem változott a meccs képe, aminek a 65. percben lett meg az eredménye: Giuly közeli lövését védte nagy bravúrral Ochoa, azonban a kipattanó a brazil Aranylabdás elé került, aki 10 méterről védhetetlenül bombázott a léc alá, 3-0. A végeredményt Deco állította be, egy 22 méterről leadott hatalmas bombával.
Elődöntő:
FC Barcelona – Club América (mexikói) 4-0 (2-0)
FC Barcelona: Victor Valdés – Zambrotta, Puyol, Márquez, Giovanni van Bronckhorst, Thiago Motta (Xavi, 59′), Iniesta, Deco, Giuly (Belletti, 73′), Gudjohnsen (Ezquerro, 66′), Ronaldinho. Edző: Frank Rijkaard.
Club América: Ochoa – Castro, Oscar Rojas, Ricardo Rojas, Davino, Argüello, Mosqueda, Villa, Pereira (Mendoza, 73′), Piojo López (Vuoso, 73′), Cabañas (Guauhtemoc Blanco, 45′). Edző: Luis Fernando Tena.
Játékvezető: Oscár Julián Ruíz (kolumbiai)
Gólok: Gudjohnsen (’10), Márquez (’29), Ronaldinho (’65), Deco (’84)

Döntő:
A brazil csapat az elődöntőben az egyiptomi Al-Ahly gárdáját győzte le 2-1 arányban, Pato és Luiz Adriano góljaival. A döntőben a Milan leendő játékosa nem léphetett pályára, de a végső győzelme így sem maradt el az Internacional együttesének.
A döntő nagy részében az történt a pályán, amit a Katalán Óriás akart, azonban a befejezéseknél pontatlanság, figyelmetlenség jellemezte őket. Legtöbbször Gudjohnsen került helyzetbe, de hol mellé lőtt, hol a kapu fölé fejelt centikkel, vagy Clemer védett. Az első félidő közepén a guatemalai játékvezető sem volt a helyzet magaslatán, amikor az ötös vonalán Ronaldinhót felrúgta az egyik védő, Batres sípja azonban néma maradt.
Az Internacional játékosai előtt ritkán adódott lehetőség, de azok is – többnyire – hamvába holt próbálkozások voltak. Ilyen lett volna az a támadás is, amiből végül a mindent eldöntő találat született. A 82. percben Iarley ugratta ki Adrianót, a menteni próbáló Puyol és Márquez egymásnak futottak, így a labda a brazil csatár elé került, aki jobb külsővel a kapu bal alsó sarkába helyezte a labdát – Valdés csak belekapni tudott, hárítani nem. A gól után két komoly esélye volt a Barçának az egyenlítésre: előbb Deco lövését védte hatalmas bravúrral Clemer, majd Ronaldinho 21 méteres szabadrúgása haladt el a jobb kapufa mellett milliméterekkel.
FC Barcelona – Internacional Porto Alegre 0-1 (0-0)
Tokió, Yokohama-stadion, 67 ezer néző
FC Barcelona: Victor Valdés – Zambrotta (Belletti, ’46), Rafael Márquez, Puyol, van Bronckhorst, Motta (Xavi, ’59), Iniesta, Deco, Giuly, Ronaldinho, Gudjohnsen (Ezquerro, ’88). Edző: Frank Rijkaard.
Internacional: Clemer – Ceara, Indio, Fabiano Eller, Wellington, Alex (Vargas, ’46), Edinho, Fernandao (Adriano Gabiru, ’76), Iarley, Alexandre (Luiz Adriano, ’61), Rubens Cardoso. Edző: Abel.
Játékvezető: Carlos Alberto Batres González (guatemalai)
Gól: Adriano Gabiru (’82)

2009. december 16. – 19. Abu Dzabi

2009. decemberben nem kellett Japánig „kutyagolnia” a Katalán Óriásnak, hiszen az az évi Klub-VB küzdelmeit az Arab Emirátusokban rendezték meg. Az elődöntőben megint csak egy mexikói együttes várt a Barçára: ezúttal az Atlante Cançún gárdája, akik a „negyeddöntőben” az új-zélandi Auckland City gárdáját múlták felül 3-0 arányban.
A Barça védősorában pályáéra lépő ’Rafa’ Márquez megint érdekes szituációban találta magát, azonban profi módjára megoldotta feladatát. Még akkoris, ha nem úgy indult a mérkőzés, ahogy Pep csapata gondolta: az 5. percben a középpályán Dani Alvés passzolta el magát, s a kiugró Rojas előbb átemelte a labdát a kifutó Valdés felett, majd az üres kapuba pofozta a labdát. Hidegzuhany a javából. Jó pár perc kellett, hogy a katalánok magukhoz térjenek a sokkból, s támadásba lendüljenek. Fokozatosan vették át a játék irányítását, s alakítottak ki helyzeteket a mexikói kapu előtt: előbb Ibrahimovics lőtt mellé, majd Iniesta lövése kerülte el a kaput centikkel. A 35. percben a nyomás aztán góllá érett: Xavi végzett el szögletet a jobb oldalról, a beadást Yaya Touré fejelte le, amit az érkező Sergi Busquets 6 méterről, laposan Vilar kapujának bal alsó sarkába helyezett. A szünetig több gól nem esett, így döntetlennel vonultak az öltözőbe a felek.

A második etapot a Barça ott folytatta, ahol az elsőt abbahagyta. Rögtön a játékrész kezdetén majdnem sikerült a vezetés megszerzése: Abidal bal oldali beadása megpattant egy mexikói védőn, s majdnem a kapuban kötött ki a labda. Az 50. percben Iniesta beadása centikkel ment el ’Ibra’ lába előtt, majd az 53. minutumban pályára lépett Messi. A csere után nem sokkal be is köszönt a mexikóiaknak is: a svéd csatár passzából kicselezett három védőt, elhúzta a labdát a kapus mellett, s az üresen árválkodó kapuba gurított – 2-1 ide. A vezetés megszerzése után a katalánok maradtak támadásban, ami a 67. percben újabb gólt eredményezett. Iniesta cikázott végig a mexikóiak térfelén, kicselezett mindenkit, majd a 16-on belül kiugratta Pedrót, aki magabiztosan bombázott Vilar kapujába. Ezzel az elődöntő minden fontos kérdése eldőlt.

Elődöntő:
FC Barcelona – Atlante Cancún (mexikói) 3-1 (1-1)
FC Barcelona: Victor Valdés – Dani Alvés, Puyol, Rafa Márquez (Gerard Piqué, ’54), Abidal, Xavi, Yaya Touré (Messi, ’53), Sergio Busquets, Pedro, Ibrahimovics, Iniesta (Bojan, ’76). Edző: Pep Guardiola
Atlante: Vilar – Miguel Martínez, Fernando Navarro, Guillermo Rojas, Luis Velásquez (Pereyra, ’63), Daniel Arreola, José González, José Guerrero, Christian Bermúdez, Santiago Solari (Carevic, ’56), Rafael Márquez. Edző: José Cruz
Játékvezető: Carlos Eugénio Simon (brazil)
Gólok: Busquets (’35), Messi (’55), Pedro (’67); Rojas (‘5)

A döntőben újfent a Libertadores Kupa győztese, az argentin Estudiantes La Plata gárdája következett, akik az elődöntőben a kongói TP Mazembe együttesét verték 2-1-re. Alejandro Sabella mester fiai meglehetősen szervezett futballt játszottak, akik tökéletesen felkészültek a Barçából: masszív középpálya, zárt védelem. A cél: elkerülni mindenáron a katalán gólt, a támadásokat. S az elképzelés, a taktika tökéletesen kivitelezésre került ezen a meccsen.
Az első percektől kezdve látható volt, hogy nehéz döntő elé néznek a katalánok. Az Estudiantes nem hagyta „levegőhöz jutni” a katalán csapatot. Szervezetten játszottak, s közben veszélyesek is tudtak lenni. Jobbára az argentin csapat akarata érvényesült, Pep fiai nem nagyon találták az ellenszert. Az első félidő nagy részében a küzdelem dominált, s az Estudiantes állt közelebb a vezető gól megszerzéséhez. A 37. percben aztán megtörtént az, amit szeretett volna elkerülni Pep, előnybe került az Estudiantes gárdája: Juan Manuel Díaz bal oldali beadását, a Puyol és Abidal szorításában felugró Boselli, 10 méterről Valdés kapujának jobb alsó sarkába fejelte.
A második félidőben kicsit feljavult a Barça. Rögtön az elején Ibrahimovics került helyzetbe, de a kapu mellé lőtt pár centivel. Ezután Pedro hagyott ki egy komoly helyzetet, miután Henry beadása után épp lemaradt a beadásról. Majd újra Pedro előtt adódott lehetőség, azonban közeli lövését nagy bravúrral védte Vilar. A 2. félidőben az argentinok alig lépték át a felezővonalat, mindenáron a vezetés megtartására törekedtek. Már mindenki elkönyvelte a vereséget, csak a játékosok nem. A 89. percben Xavi emelt a térfél közepéről az argentin kapu irányába, ami egy védő fején megcsúszott, ezt a levegőben Piqué továbbstukkolta Pedro elé, aki 6 méterről a kimozduló Vilar felett a kapuba bólintotta a labdát. Jöhetett a hosszabbítás.
Az extra időben aztán már csak egy csapat volt a pályán: az argentinok elkészültek az erejükkel, amit a katalánok ki is használtak. Egyre-másra vezették támadásaikat, s dolgozták ki a helyzeteiket, ami aztán a 110. percben góllá, győztes találattá érett: Dani Alvés tekerte be a labdát a jobb oldalvonal mellől, amit a kaputól hat méterre érkező Leo Messi mellkassal a kapuba továbbított. Ezzel a serleg a Barça vitrinjébe került, a döntő legjobbjává pedig Lionel Messit választották. Ki kell azonban emelni, hogy Sabella fiai derekasan küzdöttek, jól szervezetten, masszívan, taktikusan játszottak.
Döntő:
FC Barcelona – Estudiantes La Plata (argentin) 2-1 (0-1, 1-1, 1-1) h. u.
FC Barcelona: Victor Valdés – Dani Alvés, Piqué, Puyol, Abidal, Sergi Busquets (Yaya Touré, ’79), Keita (Pedro, ’46), Xavi, Messi, Ibrahimovics, Henry (Jeffrén, ’83). Edző: Pep Guardiola
Estudiantes: Damián Albil – Desbato, Cellay, Perez (Nuñez, ’80), Germán Ré (Rojo, ’90), Díaz, Juan Sebastián Verón, Mauro Boselli, Rodrigo Braña, Leandro Benitez (Sánchez, ’76), Rodriguez. Edző: Alejandro Sabella
Játékvezető: Benito Armando Archundia (mexikói)
Gólok: Pedro (’89), Messi (‘110); Boselli (’37)

2011. december 14. – 18. Yokohama, Nemzetközi-stadion

2011 telén újra világ körüli útra kellett indulnia a BL-győztes katalánoknak, hogy megküzdjenek a Klub-VB-elsőségért, hiszen újfent Yokohamában rendezték meg az eseményt. Az elődöntőben ezúttal Ázsia bajnokával, a katari Al-Sadd együttesével kellett megküzdeniük Pep fiainak, akik a ’negyeddöntőben’ a tunéziai Espérence együttesét múlták felül 2-1 arányban. Ez a mérkőzés egy könnyed ujjgyakorlat volt a Katalán Óriás számára, hisz – nem állunk messze a valóságtól, ha azt mondjuk – a két csapat nem volt egy súlycsoportban.
Az erősen tartalékos és takaréklángon ’égő’ Barça egy könnyed négyest gurított az Ázsia-bajnoknak. A meccs örömfoci volt a javából, aminek főszereplője a brazil balhátvéd, Adriano Correia volt: az első félidőben kétszer is betalált a katariak hálójába, eldöntve ezzel a döntőbe jutás kérdését. A második félidőben sem sok energiát pazaroltak el Messiék, mégis újabb két gólt értek el. Előbb Keita, majd a másik brazil balhátvéd, Maxwell Scherrer Cabelino Andrade volt eredményes. Tökéletes bemelegítés volt ez a Santos elleni fináléra.
Elődöntő:
FC Barcelona – Al-Sadd (katari) 4-0 (2-0)
FC Barcelona: Victor Valdés – Puyol, Mascherano, Abidal (Maxwell, ’66), Iniesta, Keita, Thiago, Adriano, Pedro, Messi, David Villa (Alexis Sánchez, ’39 [Cuenca, ’71]). Edző: Pep Guardiola
Al-Sadd: Saqr – Abdulmajed, Lee Jung Soo, Koni, Nadir Belhadj, Abdulmajid, Mohammed, Albloushi (Al-Yazidi, ’65); Al-Khalfan, Keita (Al Haydos, ’82), Niang (Ali, ’77). Edző: Jorge Fossati (uruguayi)
Játékvezető: Joel Antonio Aguilar (salvadori)
Gólok: Adriano (’25, ’43), Keita (’64), Maxwell (’81)

A fináléra december 18-án került sor a yokohamai Nemzetközi-stadionban, 68 ezer néző előtt. Az ellenfél a brazil bajnok és Libertadores Kupa-győztes Santos FC volt, amely az elődöntőben a japán Kashiwa Reysol együttesét gyűrte le 3-1 arányban; a gólokat Neymar, Borges és Danilo szerezték. Létrejött tehát az álomdöntő, ahol mindenki jó játékot, kiegyenlített küzdelmet és sok gólt várt.
Jó játékot, sok gólt láthattak a nézők – kiegyenlített küzdelmet közel sem. Az első pillanattól kezdve egy csapat volt a pályán: az FC Barcelona. A Santos fiataljai, tehetséges labdarúgói nem voltak egy súlycsoportban a Katalán óriással. Ha nagyon „keményen” akarunk fogalmazni: semmivel sem okozott nagyobb nehézséget a brazilok legyőzése, mint az elődöntős ellenfelük. Az első félidőben minden nyitott kérdés eldőlt: Messi, Xavi és Cesc góljai után 3-0 arányú előny tudatában vonultak az öltözőbe a küzdő felek. A katalánok sorozatban vezették a szebbnél-szebb támadásokat, a nézők egyik ámulatból a másikba estek. Neymar és Ganso képtelenek voltak kibontakozni a Barça-védők között, egy-egy villanásra futotta az erejükből.
A második játékrész nyugalomban telt el, hisz a katalánoknak nem volt célja a brazilok földbe döngölése, így csak egy gól esett: a 81. percben Messi duplázott, s állította be a 4-0-s végeredményt. A trófea megint Barcelonába került; a torna Aranylabdáját Messi, ezüstlabdáját pedig Xavi kapta. Neymarnak meg kellett elégednie a bronzlabdával. A dobogón a két Barçás között állva érezhette a tudást és a nagyságot, aminek majd két esztendő múltán ő is részese lett.
Döntő:
FC Barcelona – FC Santos (brazil) 4-0 (3-0)
FC Barcelona: Victor Valdés – Puyol (Andreu Fontás, ’85), Piqué (Mascherano, ’56), Abidal, Dani Alvés, Sergi Busquets, Xavi, Thiago (Pedro, ’78), Iniesta, Cesc, Messi. Edző: Pep Guardiola
FC Santos: Rafael – Danilo (Elano, ’30), Edu Drácena, Bruno Rodrigo, Severino Durval, Léo, Henrique Pacheco, Marcos Arouca, Ganso (Ibson, ’83); Borges (Kardec, ’78), Neymar. Edző: Muricy Ramalho
Játékvezető: Ravsan Irmatov (üzbég)
Gólok: Messi (’17, ’82), Xavi (’24), Cesc Fábregas (’45)

2015. december 17. – 20. Tokió, Yokohama-stadion

2015 karácsonya előtt újból Japán volt az útirány, miután a katalánok megnyerték a BL 2014/015-ös kiírását, míg Dél-Amerikát az argentin River Plate gárdája képviselte a tornán. Az elődöntőben Luis Enrique fiai – némi meglepetésre – a kínai bajnokkal és Ázsia-bajnokkal találkoztak. A ’negyeddöntő’ során ugyanis a Kvangcsou legyőzte a mexikói Club Américát (2-1 arányban), így Luis Felipe Scolari csapata volt a Barça ellenfele.
A Kvangcsou (más írással Guangzhou) Evergrande együttesében a külföldiek vitték a prímet, de a kezdő gerincét a kínai játékosok adták. A meccs nagy részében méltó ellenfelei voltak a Barçának – igaz, ’Lucho’ jó pár alapemberét pihentette. A csatársorban az uruguayi támadó társai Munir és Sergi Roberto voltak. Így az elődöntő mindhárom gólja Luis Suárez nevéhez fűződött. A 24. percben Munir került ziccerbe Iniesta passza után, azonban Li Shuai hatalmas bravúrral védeni tudott. A 32. minutumban újra Iniesta volt a passz adója, akinek beadását Munir pár centivel fejelte kapu mellé. A nyomás aztán a 39. percben érett góllá: úgy 22 méterről Rakitic hatalmas bombát zúdított a kínaiak kapujára, amit Li csak kiütni tudott, éppen az érkező Luis Suárez elé, aki 8 méterről, kíméletlenül a kapuba bombázott. A félidő lefújása előtt érkezett az első kínai helyzet: egy szabadrúgás után Elkeson csúsztatta kapura a labdát, amit Bravo gyors vetődéssel védeni tudott.

A triplázó Luis Suárez

A második játékrészben sem változott a mérkőzés képe. Az 50. percben növelte előnyét a katalán egyesület: Iniesta fantasztikus labdáját váltotta ezúttal gólra az uruguayi csatár. A 67. percben Iniesta ugratta ki Munir el-Haddadit, akit a 16-on belül a kínai védők buktattak. A megítélt tizenegyest Luis Suárez vágta Li kapujának jobb oldalába. Ezzel a továbbjutás kérdése végleg eldőlt. Ezt követően még Munir és Sandro előtt adódott gólszerzési lehetőség, ezek azonban nem értek célba.
Elődöntő:
FC Barcelona – Kvangcsou Evergrande (kínai) 3-0 (1-0)
FC Barcelona: Bravo – Alvés, Piqué, Mascherano, Alba (Adriano, ’76); Sergi Busquets, Rakitic, Iniesta (Sergi Samper, ’81); Munir, Luis Suárez, Sergi Roberto (Sandro, ’72). Edző: Luis Enrique
Kvangcsou: Li Shuai – Zsang Lin-peng, Feng Hsziao-ting, Young-Gwon Kim, Zsou Cseng (Li Hszue-peng, ’35), Paulinho, Zseng Csi, Huang Bo-wen, Goulart, Zseng Long (Yu Han-csao, ’56), Elkeson (Gao Lin, ’67). Edző: Luis Felipe Scolari (brazil)
Játékvezető: Joel Antonio Aguilar (salvadori)
Gólok: Luis Suárez (’39, ’50, ’67/ 11-es)

A fináléban következhetett a River Plate gárdája, akik az elődöntőben a japán Sanfrecce Hiroshima gárdáját múlták felül (1-0, a gólt Alario szerezte). Marcelo Gallardo együttese csak nehezen bírkózott meg a japánokkal, ez pedig előrevetítette a finálé erőviszonyait is. A döntőben már helyet kapott a kezdőben Messi és Neymar is, így a legerősebb csapattal állt fel a Katalán Óriás.
A kezdősípszótól kezdve a katalánok ragadták magukhoz a kezdeményezést, az argentin csapat pedig védekezett, ritkán járt Bravo kapujának a közelében. A vezetést Leo Messi által szerezte meg a Barça a 36. percben: a 16-os jobb sarkáról Dani Alvés ívelt a kapu elé, akinek labdáját Neymar lekészítette az argentin sztár elé, aki estében, bal lábbal Barovero hálójába rúgta azt. Az első félidőt így egy gólos előnnyel zárta a Blaugrana, de a második etapban nem kellett sokat várni az újabb találatra. A 49. minutumban Sergi Busquets indította még saját térfeléről a kiugró Luis Suárezt, aki végigvitte a River Plate térfelén, majd 13 méterről az ellenfél kapujának jobb alsó sarkába lőtt. Továbbra is a Barça maradt támadásban: előbb Luis Suárez, majd Messi hagyott ki komoly ziccert. A 69. percben aztán már nem mentette meg az argentinokat senki a Barça harmadik góljától: a középen cselsorozatba kezdő Messi kipasszolta a labdát a bal szélre Neymarhoz, aki azt középre kanyarította, s a tökéletes ütemben felugró Suárez 7 méterről Barovero kapujának jobb oldalába fejelt. 3-0 lett ezzel, s eldőlt minden a meglehetősen egyoldalú fináléban. A River Plate egyetlen komoly gólszerzési lehetősége a meccs hajrájában volt, amikor Gonzalo Martínez 17 méterről leadott löketét Claudio Bravo a bal kapufára tolta, ami onnan kifele pattant.
Döntő:
FC Barcelona – River Plate (argentin) 3-0 (1-0)
FC Barcelona: Bravo – Dani Alvés, Piqué, Mascherano (Vermaelen, ’81), Alba, Sergi Busquets, Rakitic (Sergi Roberto, ’67), Iniesta, Messi, Luis Suárez, Neymar (Mathieu, ’89). Edző: Luis Enrique
River Plate: Barovero – Mercado, Maidana, Balanta, Vangioni, Kranevitter, Sánchez, Viudez (Driussi, ’56), Ponzio (Lucho González, ’46), Mora (Gonzalo Martínez, ’46), Alario. Edző: Marcelo Gallardo
Játékvezető: Alireza Faghani (iráni)
Gólok: Messi (’36), Luis Suárez (’49, ’69)

Visca el Barça!
La pilota ens fa més!

Kapcsolódó cikkek