Az FC Barcelona az Európai-Szuperkupa-döntőkben

szerző: Blaugrana.hu
849 megtekintés

Az FC Barcelona együttese – 2018-ig – összesen kilenc alkalommal szerepelt az európai Szuperkupa-finálékban, amelyekből öt alkalommal győztesen került ki a párharcból, míg négy alkalommal alulmaradt. Mint köztudott, ezt a trófeát az előző idény BL/BEK-győztes vívja az előző szezon KEK ill. ma már Európa-Liga győztesével. A katalánok először 1980-ban szerepeltek ebben a sorozatban, amelyet sokáig oda-visszavágós alapon rendeztek meg, azonban 1998 óta egyetlen meccset játszanak, semleges helyszínen, s rendszerint augusztus hónap közepén-második felében. Az alábbi összefoglaló írásban a Katalán Óriás – eddigi – fináléit vesszük sorba. Kellemes szórakozást és jó olvasást kívánunk hozzá!

1980. január 30. Európai Szuperkupa-döntő, 1. mérkőzés

Az 1979. évi Európai Szuperkupa-döntő két felvonására meglehetősen nehezen találtak megfelelő időpontot a csapatok. A BEK előző évi győztese, az angol Nottignham Forest, valamint a KEK előző évi kiírásának nyertese, a katalán FC Barcelona. Végül már az 1980-as naptári év elejében egyeztek meg.
Brian Clough csapata ekkor élte virágkorát, hiszen a bajnok cím mellé BEK-sikereket is fel tudott mutatni. A Barça pedig egy fantasztikus döntőben verte a német Fortuna Düsseldorf gárdáját, az 1979. májusi baseli fináléban.

Nottingham Forest – FC Barcelona 1-0
Nottingham: Shilton – Anderson, Gray, O´Neil, Lloyd, Burns, Trevor Francis, Bowyer, Birtles, George, Robertson. Edző: Brian Clough
FC Barcelona: Pedro Artola Rafael Zuviria, Migueli, Olmo, Serrat, Costas, Allan Simonsen (Estella), Landaburu, Roberto Dinamite (‘Lobo’ Carrasco), Juan Manuel Asensi, Rubio. Edző: Joaquím Rifé II
Játékvezető: Adolf Prokop (kelet-német)
Gól: George (’9)
A szuperkupa-döntő első mérkőzésére Nottinghamben került sor, amelyen egyetlen gól esett. Ezt Charlie George szerezte még az első félidő közepén. Az angolok többet támadtak, több helyzetük is volt – különösen Trevor Francis volt elemében, azonban nem tudták újból feltörni a Barça védelmét.
A döntő első meccsének érdekessége, hogy a játékvezetőről, az NDK-beli, Adolf Prokopról később kiderült, hogy a kelet-német titkosszolgálat, a ‘Stasi’ különleges rendeltetésű tisztje volt.

Roberto Dinamite

1980. február 5. Barcelona, visszavágó:

FC Barcelona – Nottingham Forest 1-1
FC Barcelona: Pedro Artola – Estella, Migueli, Olmo, Serrat (Vigo Benítez Esteban), Rubio, Simonsen, ‘Tente’ Sánchez, Roberto Dinamite, Asensi, ‘Lobo’ Carrasco. Edző: Joaquím Rifé II
Nottingham: Peter Shilton – Anderson, Gray, McGovern, Lloyd, Burns, Trevor Francis (O´Neil), Bowyer, Birtles, George, Robertson. Edző: Brian Clough
Játékvezető: Walter Eschweiler (nyugat-német)
Gól: Roberto Dinamite (’25/ 11-es) / Burns (’42)

A visszavágót február 5-én rendezték a Camp Nou-ban, ahol a Barça ragadta magához a kezdeményezést, és a 25. percben sikerült megszerezniük a vezetést. A katalánok brazil csatára, Roberto Dinamite ugrott ki a védők közül, de az angolok kapusa, Peter Shilton elhúzta a lábát – büntető. A 11-es mögé a sértett állt, és higgadtan helyezett a legendás kapus hálójába. A hátrányba került Nottingham azonban nem adta fel, s még a félidő vége előtt, Kenny Burns révén egyenlítettek is.
A második félidőben már nem változott az eredmény, így a BEK-győztes Nottingham vitrinjébe került az 1979. évi Európai Szuperkupa-serleg.

1983. január 19. Európai Szuperkupa-döntő, 1. mérkőzés:

Miután 1981-ben a Dinamo Tbiliszi és a Liverpool nem tudott megegyezni a két mérkőzés időpontjáról, így abban az évben nem rendeztek Európai Szuperkupa-döntőt. Az 1982-es döntő megrendezése sem volt egyszerű, miután az előző évi BEK-győztes Aston Villa, és KEK-győztes FC Barcelona is nehezen talált megfelelő időpontot. Végül, mint három évvel korábban, most is 1983. januárban találtak alkalmas időpontokat.

FC Barcelona – Aston Villa (angol) 1-0 (0-0)
FC Barcelona: ’Urruti’ – José Vicente ‘Tente’ Sánchez, Migueli, Julio Alberto, ‘Perico’ Alonso (Urbano), José Ramón Alexanco, Marcos Alonso, Schuster, ‘Quini’ (‘Pichi’ Alonso), Victor Munoz, ‘Lobo’ Carrasco. Edző: Udo Lattek
Aston Villa: Spink – Jones (Gibson), Williams, Evans, McNaught, Mortimer, Bemener, Shaw, Withe, Cowens, Morley. Edző: Tony Barton
Játékvezető: Bruno Galler (svájci).
Gól: Marcos Alonso (’57)

Az „odavágót” a Camp Nou-ban rendezték meg, 40 ezer néző előtt. A mérkőzés nagy küzdelmet, de kevés látványosságot, izgalmat hozott. A meccs egyetlen gólját a katalánoktól, Marcos Alonso szerezte. Ezzel minimális előnnyel utazhattak Londonba, a visszavágóra.

1983. január 26. London, visszavágó:

Aston Villa – FC Barcelona 3-0 (0-0, 1-0, 3-0) h. u.
Aston Villa: Spink – Williams, Evans, McNaught, Gibson, Blair, Bremmer, Cowens, Shaw (Birch), Withe, Morley (Walters). Edző: Tony Barton
FC Barcelona: ’Urruti’ – ‘Tente’ Sánchez, Migueli, Alexanco, Julio Alberto, ‘Perico’ Alonso, Bernd Schuster, Victor Munoz, Urbano Ortega, Marcos Alonso, ‘Lobo’ Carrasco (Quini [Manolo]). Edző: Udo Lattek
Játékvezető: Alexis Ponnet (belga)
Gólok: Shaw (’79), Cowens (’99/ 11-es), McNaught (’104)
Kiállítva: Allan Ewans / Julio Alberto, Marcos Alonso (‘106)

Aston Villa: Gary Shaw – Tony Morley – Peter Withe

A visszavágón is inkább a küzdelem dominált, sok esetben durvaságokkal, alantas szerelésekkel fűszerezve. Az indulatok elszabadulásában a belga játékvezetőnek, Ponnet-nak is elévülhetetlen „érdemei” voltak, aki hiába osztogatta a kártyákat, mint egy ‘hamis kártyás’, képtelen volt kordában tartani a fokozódó feszültséget. Folyamatos játék alig alakult ki, a sok szabálytalanság megtörte a meccs menetét. Az első fordulópont az 53. percben jött el, amikor második sárga lapját gyűjtötte be Julio Alberto, így a Barça balhátvédje a kiállítás sorsára jutott. Innentől kezdve a katalánok számára csak az egy gólos előny megtartása volt a cél. Ez azonban nem sikerült: a 80. percben Gary Shaw bevette ‘Urruti’ hálóját, ezzel egalizálta az eredményt. A rendes játékidőben több gól nem esett, csak egy durva szabálytalanság, ami megtorlatlan maradt: az utolsó percben az Aston Villa egyik játékosa lekönyökölte Miguelit, akinek orrából ömlött a vér, s percekig képtelenek voltak azt elállítani.
A hosszabbítás is inkább durvaságot, semmint futballt hozott. Az emberelőnyben futballozó Aston Villa került némi fölénybe, s a 98. percben 11-hez jutottak, miután ‘Tente’ Sánchez buktatta a londoniak egyik játékosát. A jogosan megítélt büntető után elszabadult a „pokol”: a feldühödött Barça-játékosok kis híján megverték a belga bírót, ‘Urruti’ rángatta el a játékostársait. A büntetőt Gordon Cowans végezte el, de a baszk kapus sikerrel hárította a lövését – balszerencséjére, a kiapattano az angol elé került, s az ismétlést már a kapuba pofozta. Ezzel a Villa oldalán volt az előny, amit a 104. percben McNaught újabb góllal toldott meg, ezzel a kupa sorsa eldőlt. A 106. percben Marcos Alonso is a kiállítás sorsára jutott, majd a 120. percben, a magáról megfeledkező, s a Barça egyik játékosába durván beleszálló, Allan Ewans is mehetett zuhanyozni.
Az 1982. évi Európai Szuperkupa az Aston Villa vitrinjébe került, de a katalánoknak sem volt szégyenkezni valójuk.

1989. november 23. Barcelona, Európai Szuperkupa-döntő, 1. mérkőzés:

Az 1989. évi Európai Szuperkupa-döntő két résztvevője között számtalan párhuzam, és közös pont húzható. Az AC Milan az 1989-es BEK-döntőben azt a Steauát verte meg, akitől a Barça 1986-ban vereséget szenvedett. A Barça a KEK-fináléban az olasz UD Sampdoriát múlta felül, akikkel majd az 1992-es BEK-fináléban is összefutnak. A Milanban és a Blaugrana soraiban is találhattunk holland futballistákat: a milánóiaknál Marco van Bastent és Frank Rijkaardot (aki később a Barça edzője lesz 2003-08 között), míg a katalánoknál Ronald Koemant.

FC Barcelona – AC Milan 1-1 (0-1)
FC Barcelona: Zubizarreta – Aloisio, Ronald Koeman, Julio Alberto, Ricardo Serna, Luis Milla Aspas, José María Bakero, Eusebio Sacristán, Guillermo Amor (Onesimo), Julio Salinas (Roberto Fernández), Michael Laudrup, Begiristáin. Edző: Johan Cruyff
AC Milan: Giovanni Galli – Salvatori, Maldini, Fuser, Tassotti, Costacurta, Rijkaard, Evani, Donadoni (Stroppa), van Basten, Massaro (Simone). Edző: Arrigo Sacchi
Játékvezető: Jöel Quiniou (francia)
Gól: Amor (’67) / Marco van Basten (’44/ 11-es)

Az „odavágóra” Barcelonában került sor, ami 1-1 arányú döntetlent hozott. A két csapat 50 ezer néző előtt „esett egymásnak”, s egy meglehetősen lüktető meccset vívott. A vezetést az olasz gárda szerezte meg az első félidő lefújása előtt nem sokkal: van Basten büntetőből volt eredményes, amit Aloisio szabálytalansága után ítélt meg a francia játékvezető. A brazil védő Daniele Massarót buktatta a 16-on belül, a holland a büntetőt a jobbra vetődő Zubizarreta mellett a kapu bal alsó sarkába lőtte. A második félidőben a Barça vette magához a kezdeményezést, s a 67. minutumban sikerült is az egyenlítés: a labda szerencsésen került a 16-os bal szélénél Roberto Fernández elé, akinek pontos beadását Guillermo Amor lőtte Giovanni Galli hálójába. A meccsen több gól nem esett, így a Milan került közelebb a trófea megnyeréséhez.

1989. december 7. Milánó, visszavágó:

AC Milan – FC Barcelona 1-0
AC Milan: Giovanni Galli – Carobbi, Maldini, Fuser, Tassotti, Costacurta, Rijkaard, van Basten, Donadoni, Evani, Massaro (Simone). Edző: Arrigo Sacchi
FC Barcelona: Zubizarreta – López Rekarte (Onésimo), Alexanko, Luis Milla, Ricardo Serna, Bakero, Jordi Roura Solá (Soler), Eusebio, Roberto Fernández, Julio Salinas, ‘Txiki’ Begiristáin. Edző: Johan Cruyff
Játékvezető: Helmut Khol (osztrák)
Gól: Evani (’55)
A visszavágót 1989. december 7-én játszották a San Siróban, 52 ezer szurkoló előtt. A Barça összeállításának érdekessége, hogy a kezdőben kapott helyet Roberto Fernández (későbbi sportigazgató), ill. Jordi Roura, aki Tito Vilanova másodedzője volt, ill. a klubon belül a fiatalokkal foglalkozott később. A mérkőzés nagy részében a küzdelem dominált, a Milan őrizte az „előnyét”, a katalánok pedig képtelenek voltak feltörni a Sacchi által megszervezett Milant. A meccs egyetlen gólját Alberigo Evani lőtte, így erről a trófeáról is le kellett mondania a Katalán Óriásnak. Harmadik nekifutásra sem sikerült elhódítani az Európai Szuperkupát.

1989. AC Milan: Marco van Basten és Maldini

1993. február 10. Bremen, Európai Szperkupa-döntő, 1. mérkőzés

Az 1992-es kiírás végre meghozta a várva-várt sikert a Barçának, így ezt – a még hiányzó – serleget is sikerült elhelyezni a Klub vitrinjében. A katalánok BEK-győztesként (a Sampdoriát legyőzve), míg a Werder Bremen KEK-győztesként (a döntőben az AS Monaco gárdáját verték 2-0-ra) volt részese az Európai Szuperkupa-finálénak.
Az első találkozót a német városban rendezték meg: a Weser-stadionban 22 ezer néző előtt csapott össze a két fél. A Bremennek ekkor a legendás Otto Rehhagel volt az edzője, aki csodát tett a zöld-fehéreknél; emellett olyan játékosok alkották a csapatot, mint Klaus Allofs, Oliver Reck, az osztrák Andreas Herzog. A döntő első felvonása kiélezett küzdelmet, kevés helyzetet hozott. A két kapu ritkán forgott veszélyben, némi mezőnyfölényben a katalánok voltak. A játékot nehezítette a meccs elejétől leszálló komoly köd, így a látási viszonyok meglehetősen zordak voltak. Az első félidőben előbb Nadal, majd Herzog előtt adódott lehetőség, de a kapusok a helyükön voltak. Majd a félidő közepén Zubizarreta védett hatalmasat: Bratseth beadása után Neubarth óriási fejesét szedte ki a jobb alsó sarokból. A 38. percben Koeman jutott szabadrúgáshoz Reck kapujától 25 méterre, lövése azonban elakadt a sorfalban, majd ide-oda pattogott. Végül Amor elé pattant, aki kiugratta Julio Salinas-t: a csatár pedig 10 méterről, higgadtan a németek kapujának bal alsó sarkába helyezett.

Werder Bremen – FC Barcelona 1-1 (0-1)
Werder Bremen: Reck – Bockenfeld, Legat, Bratseth, Bode (Kohn), Borowka, Eilts, Votava, Hobsch (Klaus Allofs), Herzog, Neubarth. Edző: Otto Rehhagel
FC Barcelona: Zubizarreta – Albert Ferrer, Amor, Ronald Koeman, Miguel Ángel Nadal, Bakero (‘Txiki’ Begiristáin), Andoni Goikoetxea, Sztoicskov, Julio Salinas (Chistiansen), Robert Witschge, Eusebio Sacristán. Edző: Johan Cruyff
Játékvezető: Kim Milton-Nielsen (dán)
Gól: Klaus Allofs (’87) /Julio Salinas (’37)

A második félidőt szinte végigtámadta a hazai együttes, helyzetek sokaságát dolgozta ki. Rögtön a 2. etap elején Bernd Hobsch bevette ‘Zubi’ kapuját, azonban a beadás pillanatában lesen állt, így a dán játékvezető annullálta a találatot. Ezt követően megint Neubarth előtt adódott hatalmas ziccer: egy beadásra a katalánok kapusa rosszul mozdult ki, a kapu üresen maradt, s Neubarth lövését csak a gólvonalra érkező Goicoetxea tudta a mezőnybe bombázni. Már mindenki elkönyvelte a vendéggyőzelmet, amikor a 88. percben a csereként beálló Allofs 18 méterről bevette Zubizarreta kapujának jobb alsó sarkát – döntetlenre mentve a meccset.

1993. március 10. Barcelona, visszavágó:

FC Barcelona – Werder Bremen 2-1 (1-1)
FC Barcelona: Zubizarreta – Ferrer, Guardiola (Julio Salinas), Koeman, Nadal, Bakero (Begiristáin), Goikoetxea, Sztoicskov, Michael Laudrup, Amor, Eusebio Sacristán. Edző: Johan Cruyff
Werder Bremen: Reck – Schaaf (Gundelach), Legat (Allofs), Bratseth, Wolter, Borowka, Eilts, Rufer, Hobsch, Herzog, Bode. Edző: Otto Rehhagel
Játékvezető: Bo Karlsson (svéd)
Gól: Sztoicskov (’32), Goikoetxea (’48) / Rufer (’41/ 11-es)
Kiállítva: Reck (30.)
A visszavágóra 1993. március 10-én került sor a Camp Nou-ban, ahol 75 ezer néző előtt léptek pályára a felek. A mérkőzés elejétől kezdve a Barça lépett fel támadólag, egymásután vezették a támadásokat. A mérkőzés döntő momentuma a 30. percben érkezett el: a középpályáról kapott kiugratást Sztoicskov, de a kapujából kifutó Reck felszedte előle a labdát. Pechjére mindezt a kaputól 17 méterre tette meg, amiért a Barça szabadrúgást, a németek kapusa pedig piros lapot kapott. A Reck helyére lépő cserekapusnak, Hans-Jürgen Gundelach-nak nem volt ideje bemelegíteni, de ha lett volna, se járt volna szerencsével. Meglepő módon a labda mögé nem Koeman, hanem a bolgár sztár állt, aki bal lábbal, hatalmas erővel bombázott a kapu jobb oldalába – védhetetlen lövés volt. Azonban még a félidő vége előtt egyenlíteni tudtak a németek: Dieter Eilts kapott tökéletes labdát, elhúzta Zubizarreta mellett, aki pedig a kitörő német játékos lábát húzta el – büntető. A 11-es mögé az új-zélandi Wynton Rufer állt, aki a balra mozduló ‘Zubi’ mellett a jobb alsó sarokba lőtt. Így 1-1-vel mentek félidőre a felek. Kezdhette elölről a meccset a Katalán Óriás. Az emberhátrányban küzdő Werder játékosai derekasan helyt álltak, de a meccset elveszítették. Rögtön a 2. félidő elején Goicoetxea talált be a cserekapus hálójába: Gundelach előbb hatalmas bravúrral védte Sztoicskov bal lábas löketét, azonban a kipattanóra a katalánok csatára érkezett, s helyezett a Werder hálójába. Több gól a visszavágón nem esett, így a Barça örülhetett a végső sikernek.

1998. január 8. Barcelona, Európai Szuperkupa-döntő, 1. mérkőzés

Az 1997. évi szuperkupa-finálét is már 1998 első harmadában rendezték meg. A BL-győztes Borussia Dortmund és a KEK-győztes FC Barcelona részvételével.
Az első találkozót a Camp Nou-ban rendezték meg, 50 ezer néző jelenlétében. A jó iramú, sok helyzetet hozó találkozón mindkét csapat merészen felvállalta a támadójátékot. Számtalan helyzet, gólszerzési lehetőség adódott mindkét csapat előtt. A döntő esélyesének a kiváló formában levő Barça számított, amit aztán az első meccsen alá is támasztott. Már a meccs elején kapuja elé szögezte a Dortmundot, s a 8. percben a vezetést is sikerült megszerezni: a tökéletes kiugratást, és szép csellel helyzetbe kerülő Rivaldo lövése elment a Klos kapuja előtt keresztbe, azonban a baloldalon álló Sergi Barjuán középre ívelte a labdát, amit Sonny Anderson fejjel lekészített Luis Enriquének, s a spanyol csatár 16 méterről nem hibázott. Továbbra is a Katalán Óriás maradt támadásban, sorra dolgozták ki a helyzeteket.

1997: Barça-győzelem

A második félidőben folytatódott a Barça dominanciája, ami a 61. percben érett góllá. Luis Figo ment el a baloldalon, beért a 16-on belülre, s visszahúzta a labdát, a becsúszó Jörg Heinrich pedig buktatta. Az angol Elleray büntetőt ítélt, amit Rivaldo helyezett Klos kapujának jobb alsó sarkába – a német kapus hiába érezte az irányt, védeni nem tudott.
FC Barcelona – Borussia Dortmund 2-0 (1-0)
FC Barcelona: Ruud Hesp – Mikael Reiziger (Abelardo Fernández), Celades, Boogarde, De la Peña, Albert Ferrer, Luis Enrique, Sergi Barjuán, Luis Figo (Sztoicskov), Sonny Anderson, Rivaldo (Giovanni). Edző: Louis van Gaal
Borussia Dortmund: Klos – Schneider (Reinhardt), Freund, Kree, Heinrich, Ricken, Kirovski, But (Zorc), Binz, Decheiver, Tanko (Chapuisat). Edző: Ottmar Hitzfeld
Játékvezető: David Elleray (angol)
Gól: Luis Enrique (‘9), Rivaldo (’61/ 11-es)

1998. március 11. Dortmund, visszavágó

A visszavágóra majdnem két hónappal később, március elején került sor. Ezen a meccsen is a Barça állt közelebb a győzelemhez: az első félidőben csak Klos kapuja forgott veszélyben, a katalánok sorra dolgozták ki a helyzeteiket. Az egyik ilyen végén a vezetést is megszerezték: igazándiból ez Giovanni „egyszemélyes” támadása volt, aki végigvitte a labdát a Dortmund térfelén, kicselezett két védőt és a kivetődő Klos lábai alatt a kapuba helyezett. Ezzel a trófea sorsa el is dőlt.
A második félidőben van Gaal fiai visszavettek az iramból, de még így is növelhették volna előnyüket. Nem tették, helyette Jörg Heinrich egy kiváló beadás végén Hesp kapujába helyezte a labdát, s döntetlenre mentette a visszavágó végeredményét.
Borussia Dortmund – FC Barcelona 1-1 (0-1)
Borussia Dortmund: Klos – Köhler (Kirovski), Binz, Kree, Ricken, Schneider, Freund (Mehnert), Heinrich, Zorc, Decheiver, Chapuisat (Gambo). Edző: Ottmar Hitzfeld
FC Barcelona: Ruud Hesp – Ferrer, Nadal, Winston Boogarde, Luis Enrique (Ciric), Albert Celades (Amor), Sergi Barjuán, Luis Figo, Giovanni, Rivaldo, Sonny Anderson (Oscár García). Edző: Louis van Gaal
Játékvezető: Pietro Ceccarini (olasz)
Gól: Jörg Heinrich (’65) / Giovanni (‘7)

2006. augusztus 25. Monaco, Európai Szuperkupa-döntő

2006-ban már csupán egy mérkőzésen dőlt el a kupa sorsa, aminek időpontját mindig az UEFA szabta meg, s rendszerint a szezon kezdetére tették. Így esett ez 2006-ban is, amikor a BL-győztes Barça ellenfele az UEFA-Kupa-győztes Sevilla volt. Spanyol házidöntőt rendeztek hát a Monacói Nagyhercegség fővárosában.
Az augusztus végi este nem a Katalán Óriásról szólt. A jobb erőállapotban lévő, motiváltabban pályára lépő andalúz gárda keresztülszáguldott a fásult, fáradt ’banda’ benyomását keltő katalánokon. A mérkőzés első pillanatától kezdve Juande Ramos fiai vették a kezükbe a kezdeményezést, ami rögtön a döntő elején góllá érett: a 6. percben a brazil Renato vette be Victor Valdés hálóját. A bekapott gól sem változtatta meg a játék képét, továbbra is a Sevilla irányította a játékot, az ő akaratuk érvényesült. Frank Rijkaard fiai nem tudtak mit kezdeni a Sevilla védelmével, igaz, olyan sokszor nem is tették próbára ezen az estén őket. A Sevilla támadójátéka viszont továbbra is életveszélyes volt, ami a 42. percben újabb gólt eredményezett: a mali válogatott csatár, Fréderic Kanouté volt eredményes. Így kétgólos sevillai előnnyel mentek az öltözőbe a csapatok.

2006 – A Barcelona szomorkodott, a Sevilla boldog volt

A második félidőben sem változott sokat a játék képe: Ronaldinhóék ezen az estén nem tudtak a megfelelő fordulatszámra felpörögni. Hiába cserélt a holland mester, sok minden nem változott. A Barça birtokolta többet a labdát, azonban a meddő mezőnyfölény nem vezetett eredményre. Érdekes adat a 2. félidőt illetően is, hogy Valdésnek háromszor kellett védenie, míg Palopnak kétszer. A Barça továbbra sem találta a ritmust, így, ahogy haladt előre az idő, úgy vált biztossá a katalánok veresége. A kegyelemdöfést a 88. percben az olasz Enzo Maresca találata adta meg, kialakítva a 3-0 arányú végeredményt. A trófea a Sevilla vitrinjébe került, a döntő legjobbja pedig Dani Alvés lett.
FC Barcelona – FC Sevilla 0-3 (0-2)
FC Barcelona: Victor Valdés – Belletti, Rafael Márquez, Puyol, Sylvinho (Giuly ’71), Motta (Gudjonhsen ’56), Xavi (Iniesta ’56), Deco, Lionel Messi, Samuel Eto’o, Ronaldinho. Edző: Frank Rijkaard
Sevilla: Palop – Daniel Alvés, Javi Navarro, Escudé, David Castedo, Jesús Navas, Renato, Poulsen, Adriano Correia (Antonio Puerta ’80), Kanouté, Luis Fabiano (Martí ’45). Edző: Juande Ramos
Játékvezető: Stefano Farina (olasz)
Gól: Renato (’6), Kanouté (’42), Maresca (’88)

2009. augusztus 28. Monaco, Európai Szuperkupa-döntő

Nem kis meglepetésre a 2008/09-es UEFA-Kupát az ukrán bajnok, a Lucescu által dirigált Sahtar nyerte meg, így ők voltak az FC Barcelona ellenfelei az Európai Szuperkupa-fináléban, amelyet Monacóban rendeztek meg. Az idegenlégiósokkal, főleg brazilokkal teletűzdelt ukrán gárda nagyszerű játékerőt képviselt, látványos és eredményes futballt játszott. Nem volt véletlen a kupagyőzelme sem.
Érdekesség, hogy a BL 2008/09-es kiírásában találkozott egymással a két klub, a csoportmeccsek folyamán. Mivel a csoportban a Sahtar a 3. helyen végzett, így folytathatta 2009 tavaszán az UEFA-Kupában, amit aztán a végén meg is nyert. A BL-csoportmeccseken a Barça 2-1-re nyert Donyeckben, majd – egy tétnélküli meccsen, a kör 6. etapjában – a Donyeck győzött 3-2 arányban a Camp Nou-ban. A két gárda tehát jól ismerte egymást, s a katalánok is tudták: Lucescu csapata kemény ellenfél.

A szuperkupa-döntő sokkal inkább hozott küzdelmet, semmint látványos játékot. Az ukránok stabilan megszervezték a védelmüket, nem voltak hajlandók kinyílni, hisz tudták: ha így tesznek, egy komoly verésbe is beleszaladhatnak. Az egész meccsen – ami 120 percet jelent – összesen három kaput eltaláló lövésük volt, ami jól jellemzi az ukránok játékát. Pep csapata ennek ellenére végig irányította a meccset, az adódó lehetőségeket azonban nem tudta kihasználni.
A rendes játékidő nem hozott gólt, annak ellenére, hogy a Katalán Óriásnak jó pár ziccere volt a megerősített ukrán védelem ellenében is. Következhetett hát a 2*15 perces hosszabbítás, ami – ha lehet így fogalmazni – még nagyobb küzdelmet hozott: a Sahtar foggal, körömmel védte a gól nélküli döntetlent, tördelte a játékot. Öt minutum híján, majdnem sikerrel is jártak. Azonban érkezett Pedro Ledesma a 115. percben, s eldöntötte a döntő végkimenetelét. A kaputól 12 méterre Messitól kapott labdát, amit aztán három védő gyűrűjében Pjatov kapujának jobb alsó sarkába gurított ’Pedrito’, ezzel sikerre vezetve a Katalán Óriást. A bekapott gól után az ukránok megpróbáltak egyenlíteni, s megmutatták, hogy ha akarnak, képesek futballozni is: azonban 5 perc foci kevésnek bizonyult az üdvösséghez. A serleget megérdemelten emelhették a magasba Xavi és társaik.
FC Barcelona – Sahtar Donyeck 1-0 (0-0, 0-0, 0-0)
FC Barcelona: Victor Valdés – Dani Alvés, Piqué, Puyol, Abidal, Yaya Touré (Sergi Busquets, ‘101), Xavi, Keita, Messi, Henry (Bojan, ’97), Ibrahimovics (Pedro, ’79). Edző: Pep Guardiola
Sahtar Donyeck: Pjatov – Srna, Kucher, Csihrinszkij, Rat, Gai (Kobin, ’78), Hübschman, Ilsinho, Willian (Aghahowa, ’93); Fernandinho (Jadson, ’77), Luiz Adriano. Edző: Mircea Lucescu
Játékvezető: Franck de Bleeckere (belga)
Gól: Pedro (115.)

2011. augusztus 26. Monaco, Európai Szuperkupa-döntő

Két éven belül újra az Európai Szuperkupa-döntő résztvevője lehetett a Barça, miután megnyerte a BL 2010/11-es kiírását. Az ellenfél ezúttal az FC Porto gárdája volt, amely az UEFA-Kupát hódította el a nemzettárs Sporting Bragával szemben.

A döntőnek ezúttal is a Hercegség adott otthont; a II. Lajos-stadionban 18 ezer néző tekintette meg a katalán-portugál összecsapást. A mérkőzés esélyesének a Barça számított, amit aztán a mérkőzés folyamán sikerült is számszerűsíteni. A döntő egészében a katalánok akarata érvényesült, akik a kezdő sípszótól kezdve magukhoz ragadták a kezdeményezést. A labdabirtoklásban is hatalmas fölény mutatkozott – 70-30% a katalánok javára -, s a kaput eltaláló lövésekben is Barça-fölény volt (5-2).
A vezetés megszerzésére azonban az első félidő hajrájáig kellett várni, ami felettébb szerencsés körülmények közepette esett: a saját térfelének közepén felesleges cselekbe bocsátkozó Fredy Guarín megpróbálta hazaadni a labdát, azonban a 16-on belül ólálkodó Messi lecsapott arra, kicselezte Heltont, s az üres kapuba gurított.

2015 – Leo és Cesc góljai hozták meg a sikert

A második félidőben a Porto kicsit magához tért a sokkból, több helyzete is volt, azonban vagy a védők mentettek, vagy Victor Valdés volt a helyén. A katalánok is számtalan gólszerzési lehetőséget alakítottak ki, Iniestának volt egy ordító helyzete, amit a Porto kapusa bravúrral hárított. A kegyelemdöfést a 88. percben kapta meg a Porto: Messi ugratta ki hatalmas passzal Cesc Fábregas-t, aki mellel maga elé vette a labdát, s Helton kapujának jobb felső sarkába helyezte azt. A döntő ezzel eldőlt, újfent a katalánok és Pep Guardiola örülhettek. A meccs krónikájához tartozik, hogy a döntő utolsó fázisára a Porto játékosai elvesztették a fejüket, s előbb Rolando, majd Fredy Guarín is piros lapot kapott a holland Kuipers-től.
FC Barcelona – FC Porto 2-0 (1-0)
FC Barcelona: Victor Valdés – Dani Alvés, Javier Mascherano, Éric Abidal, Adriano (Sergi Busquets), Xavi, Keita, Iniesta, Messi, David Villa (Alexis Sánchez), Pedro (Cesc Fábregas). Edző: Pep Guardiola
FC Porto: Helton – Sapunaru, Rolando, Nicolás Otamendi, Fucile, Souza (Fernando, ’77), Guarín, Joao Moutinho, Hulk, Cristian Rodríguez (Varela, ’69), Kléber (Belluschi, ’77). Edző: Vítor Pereira
Játékvezető: Björn Kuipers (holland)
Gólok: Messi (’39), Cesc Fábregas (’88)
Kiállítva: Rolando (’86), Guarín (’90)

2015. augusztus 11. Tbiliszi, Európai Szuperkupa-döntő

Az UEFA egy eléggé megmagyarázhatatlan okból úgy döntött ekkor, hogy az eddig megszokott helyszín helyett, minden esztendőben másutt rendezik meg az Európai Szuperkupa-döntőt. Így került sor két spanyol csapat összecsapására a „szomszédos” Grúziában. Igen, ez irónia akart lenni, hiszen a Barça és a Sevilla szurkolóinak a fél világot át kellett utazniuk, hogy kedvenceiket láthassák. Abszurd.
Ha már így alakult, a két együttes is repülőre szállt, s meg sem álltak Tbilisziig, hogy az 54 ezer főt befogadni képes Borisz Pajcsadze-stadionban megküzdjenek egymással. Küzdelem volt ez a javából: egy látványos, a futball minden szépségét megmutató, vérbeli döntő, ahol a nézők egyetlen pillanatig sem unatkozhattak. Az utazás okozta fáradtság, a szezon eleji forma nem volt észrevehető sem Emery, sem Luis Enrique gárdáján. Az Európai Szuperkupa-döntők történetének egyik legemlékezetesebb meccsét játszotta a két együttes.
Pedig nem így indult. Az első félidőben a Barça valami elementáris erejű, precíz, pontos támadójátékot mutatott be. Mondom ezt annak fényében is, hogy a vezetést Éver Benega révén az andalúzok szerezték meg. Ezzel azonban felébresztették az „alvó oroszlánt”: nevezetesen Messit. Jött is a „büntetés”: nyolc perc alatt duplázott az argentin klasszis, s az első negyedóra végén már a katalánoknál volt az előny. A Sevilla a bekapott góloktól némileg megrogyott, így a Barça további helyzeteket alakított ki, amelyek a 43. percben góllá értek: Rafinha talált be Beto kapujába. Alig kezdődött el a második félidő, amikor Luis Suárez is betalált a Sevilla hálójába – ekkor mindenki elkönyvelte a katalánok magabiztos sikerét.

Pedro lendít és lő, a végeredmény: győzelem

Az volt a baj, hogy maga a csapat is így gondolta – csak a Sevilla nem. Nem sokkal a Barça negyedik találata után Juan Antonio Reyes bevette ter Stegen kapuját, így 4-2-re alakult az állás. Az andalúz gárda pedig vérszemet kapott: hatalmas elánnal esett ellenfelének, akik már azt gondolták, hogy itt semmi baj nem érheti őket. Sajnos, érte. Előbb Gameiro volt eredményes, majd a 81. percben Jevhen Konopljanka is gólt lőtt, így 4-4-re alakult a döntő állása. Következhetett a hosszabbítás, amire fél órával korábban senki sem gondolt.
A 2*15 perces ráadásnak a Sevilla futhatott neki mentális előnnyel, azonban hiába támadtak, újabb gólt nem értek el. Emellett ’Lucho’ is lépett, s a 93. percben becserélte Pedrót, aki ekkor már fél lábbal a Chelsea játékosa volt. A hosszabbítás 2. félidejét már újra a Katalán Óriás uralta, s a 114. percben újból vezetéshez jutottak: a kaputól 17 méterre szabadrúgáshoz jutott a csapat, amit Messi végzett el; első próbálkozása visszajött a védelemről, azonban ismételni tudott, amit Beto hatalmas bravúrral ütött oldalra, ahol azonban Pedro érkezett, s a kipattanót hatalmas erővel bombázta a kapu jobb felső sarkába. A vezetés megszerzése után két óriási egyenlítési lehetősége is volt a Sevillának: az elsőt Coke, a másikat pedig Adil Rami puskázta el, így maradt az 5-4 arányú Barça előny. Fergeteges este volt, a futball igazi ünnepe, két nagyszerűen játszó csapat részvételével.
FC Barcelona – FC Sevilla 5-4 (3-1, 4-4, 4-4)
FC Barcelona: ter Stegen – Dani Alvés, Piqué, Mascherano (Pedro, ’93), Mathieu, Rakitic, Sergi Busquets, Rafinha (Bartra, ’77), Iniesta (Sergi Roberto, ’63), Messi, Luis Suárez. Edző: Luis Enrique
Sevilla FC: Beto – Coke, Rami, Krychowiak, Trémoulinas, Éver Banega, Vicente Iborra (Mariano, ’79), Reyes (Jevhen Konopljanka, ’68), Krohn-Dehli, Vitolo, Kevin Gameiro (Ciro Immobile, ’79). Edző: Unai Emery
Játékvezető: William Collum (skót)
Gólok: Messi (‘7, ’15), Rafinha (’43), Luis Suárez (’52), Pedro (‘114) / Benega (’3), Reyes (’57), Gameiro (’72), Konopljanka (’81)

Visca el Barça!
Som la gent Blaugrana!

You may also like

Írj kommentet