Bajnokok Ligája – 2008/2009.

Közzétette: Blaugrana.hu

Mintha csak tegnap lett volna, és mégis történelem. 2008. augusztus 13-én kezdődött ez a mesebeli történet, hogy 2009. május 27-én este 22:35 óra tájban az öklünket a magasba emelve, örömkönnyek közepette halljuk meg a svájci Massimo Busacca hármas sípjelét, amellyel véget vetett a római BL-döntőnek. Azon a május végi római estén, a Colosseum, Titus és Nagy Constantinus császárok diadalívének árnyékában összecsaptak a jelenkor gladiátorai, hogy eldöntsék: kik uralkodnak Európa labdarúgásán a következő egy évben. Kísérjük figyelemmel e rögös út kilométer-köveit, s emlékezzünk egy nagy siker stációira.

Az első állomás: Wisla Krakkó

Mivel az FC Barcelona együttese a Primera División 2007/08-as kiírását csupán a harmadik helyen zárta, ezért előselejtezőt kellett vívnia a lengyel Wisla Krakkó csapatával. Ez volt az ifjú edző, az egykori zseniális irányító középpályás Josep Guardiola i Sala „tűzkeresztsége”. A 37 év 4 hónapos korában kinevezett katalán legenda nehéz örökséget vett magára. Az elmúlt idényben elfáradt, mentálisan gödörbe került együttest kellett felépítenie, s újra a sikerek útjára vezetnie. Ennek első lépéseként elküldte a Klubtól az elmúlt esztendők zseniális „varázslóját” Ronaldinhót, ill. az öltöző rendjének felborításában hangadó Decót. A csapatba ezen a nyáron érkezett a jobbhátvéd Dani Alves, a középső védő Gerard Piqué, a középpályás Seydou Keita és Aljakszandar Hleb, ill. a védelembe Martin Cáceres is.

A mentálisan, fizikálisan és alkotórészeiben is megújult csapat első nemzetközi megmérettetésére a Bajnokok Ligája harmadik selejtezőkörében került sor. A sorsolás következtében ellenfélül jutó Wisla nem tűnt legyőzhetetlen ellenfélnek a megújult Blaugrana számára sem. Akik pedig az ifjú katalán szakember tapasztalatlansága okán kételkedtek a sikerben, azoknak kellemes csalódásban volt részük. Mondják, új edző jól seper – ez Guardiolára is igaz lett. A debütálásra ráadásul hazai közönség előtt került sor, s kellemes nyári estében sikerült örömet szerezni a Nou Camp műértő közönségének. A 4-0 arányú győzelemhez, Samuel Eto’o két góllal járult hozzá; a további találatokat Xavi Hernández és Thierry Henry szerezték. A csapat nagyon pozitív benyomást tett a szurkolóra: számtalan helyzetet dolgozott ki, gördülékenyen járatta a labdát, könnyed játékkal mosta le ellenfelét a pályáról.

A hazai pályán elért magabiztos győzelmet követően a visszavágó tényleg csak formalitásnak tűnt. Az augusztus 26-iki krakkói mérkőzés igazolta ezeket a várakozásokat. Ugyan a Blaugrana 1-0 arányú vereséget szenvedett, de ezen a meccsen nem törték össze magukat a győzelemért. Így 4-1-es összesítéssel jutottak tovább, s folytathatták a küzdelmet a Bajnokok Ligája főtábláján.

A továbbjutást követő pénteken este Nyonban, az UEFA központjában megtartották a csoportkör sorsolását. Fortuna istenasszonya kegyelmébe fogadta a gránátvörös-kék csapatot, amikor a portugál Sporting Lisboa, az ukrán Sahtar Donyeck és a svájci FC Basel együtteseit sodorta a Blaugrana útjába. A sorsolásra tehát nem panaszkodhattak Katalóniában: sikerült – papíron – az egyik legkönnyebb csoportba besorolást nyernünk.

A második állomás: FCB – Sporting Lisboa

A csoportkör első fordulójában mindjárt sor került a „csoportrangadóra”: a Barça hazai pályán fogadta a portugálokat. A szeptember 16-án megrendezett meccset a francia Laurent Duhamel dirigálta, a katalán szurkolók pedig örömmel nyugtázták kedvenceik magabiztos győzelmét, és szemet gyönyörködtető játékát. Az első félidő derekán Rafa Márquez juttatta vezetéshez a gránátvörös-kék alakulatot, majd a második félidő 15. percében Eto’o növelte az előnyt büntetőből. Ezután a portugálok szépítettek, de a magabiztos győzelem nem forgott veszélyben. Annál is inkább, hogy a 87. percben Xavi is betalált, beállítva ezzel a 3-1 arányú végeredményt.

A harmadik állomás: Sahtar Donyeck – FCB

A csoportkör 2. fordulójában az ukrán bányászcsapat otthonába látogattak a katalánok. Egy keleti utazás sosem könnyű, mindig magában hordozza a „megfázás” lehetőségét. Október 1-jén este sokáig úgy tűnt, hogy ez akár be is következhet. Az angol Howard Webb dirigálta mérkőzésen a Donyeck együttese szerzett vezetést, és nagyon sokáig tartotta is a megszerzett előnyét. Az ukránok, a vezetés tudatában, nem játszottak szépen: tördelték a játékot, húzták az időt, nagyon sokat szabálytalankodtak. Sajnos, ehhez partner volt az angol játékvezető is: nem torolta meg kellő szigorúsággal a hazaiak keménységét, sok esetben durva belépőit, s nem szabott gátat az időhúzó ukrán taktikának. Azonban a katalánokat ez sem állította meg ezen az estén. A pontosság kedvéért inkább azt kellett volna írnom, hogy Messinek ők sem találták az ellenszerét. Az Henry helyére csereként pályára lépő argentin zseni hat perc leforgása alatt megfordította a mérkőzést: a 87. és 93. percben szerzett góljainak köszönhetően a Pep Team 2-1-es győzelemmel vonult le a Donbasz Aréna gyepéről. Azonban, hogy a katalán szurkolók öröme ne legyen teljes, a mérkőzés utolsó momentumaként Leo elszenvedett egy kisebb sérülést, az ukrán védők brutalitásának köszönhetően.

A negyedik állomás: FC Basel – FCB

2008. október 22-én este futottak ki a csapatok a St. Jakob-Park stadion gyepére, hogy a holland Eric Braamhaar sípjelére elkezdjék a két együttes BL-mérkőzését. Érdekesség, hogy a két csapat hivatalos színei megegyeznek, így akár hasonló mezben is pályára léphetett volna a két csapat – megtévesztve ezzel nézőt, játékvezetőt egyaránt.
A mérkőzés a futball igazi hírverése volt a szép futballnak: a stadionban helyet foglalók, és a képernyők előtt ülők is jól szórakozhattak. Formás támadások, szép megoldások, látványos gólok szerepeltek az „esti menüben”. A svájciak megtették azt a szívességet, hogy nem álltak be védekezni, nem „ölték” a futballt, mint három héttel korábban az ukránok. Ennek eredményeként a Blaugrana futószalagon szállította a helyzeteket, és a gólokat. A vége igazán meggyőző siker lett: Leo kezdte a gólgyártást, az ifjú Sergi Busquets folytatta, majd következett Bojan Krkics duplája. A gólok sorát a 48. percben Xavi Hernández zárta, beállítva ezzel az 5-0 arányú idegenbeli győzelmet.
Ezzel a Barça három forduló után hibátlanul, 10-2-es gólaránnyal állt csoportja élén, eldöntve ezzel a továbbjutás kérdését. Ettől kezdve a csoportelsőség megszerzése volt az elérendő cél, ami a csoportmeccsek első körének figyelembe vételével egyáltalán nem tűnt elérhetetlennek.

Az ötödik állomás: FCB – FC Basel

A Basel elleni mérkőzés „visszavágójára” november 4-én került sor a Nou Campban. A mérkőző felek Alexandru Dan Tudor román játékvezetővel az élen vonultak ki a gyepre, hogy újra megmérkőzzenek egymással. A katalán csapat szurkolói a két héttel korábbi gálaelőadás megismétlődésében reménykedtek, azonban csalódniuk kellett – no persze, csak egy picit.
A katalán gárda nem kívánta újra a földbe „gyalulni” a svájci bajnokot, s ők is jobban megszervezték a védekezésüket, így a katalóniai 90 perc 1-1 arányú döntetlennel végződött. Az első félidőben nem esett gól, bár a helyzetei megvoltak a Barçának. A második félidőt is támadó szellemben folytatta a csapat, s a 61. percben Messi révén a vezetést is megszerezték. Ez azonban kevés volt az „üdvösséghez”: a vége előtt nyolc perccel a Basel egyenlített, így a győzelem elmaradt.

A hatodik állomás: Sporting Lisboa – FCB

A csoportkör 5. fordulójában, 2008. november 26-án Portugáliába látogatott a csapat, hogy a fővárosiakkal vívott „ütközetben” eldöntse: kit illet a csoportelsőség, ami az egyenes kieséses etap első szakaszában némi előnyt biztosít a csoportelsők számára.

A lisszaboni mérkőzést az olasz Matteo Trefoloni sípjelére kezdték el a csapatok, s a Barça rövid úton tudatta ellenfelével: ezen az estén sem ismernek „kegyelmet”. Már a 17. percben 0-2 állt az eredményjelzőn: Henry a 14. percben volt eredményes, majd Anderson Polga talált a saját kapujába. Kétgólos Barcelona-előnnyel vonultak az együttesek az öltözőbe, hogy a második félidőben ugyanebben a szellemben folytassák. A támadójáték iskolapéldájának egyik tipikus példáját láthattuk a lisszaboni estében. A vége 5-2 lett a gránátvörös-kékek javára: a második félidőben még Messi és Bojan voltak eredményesek, ill. Caneirának is sikerült bevennie saját kapuját. A Sporting két találata csupán az eredmény szépítésére volt elegendő, ezzel együtt minden dicséretet megérdemelnek a portugálok. Nem álltak be védekezni, hanem szórakoztatni akartak. Pechjükre, egy ellenállhatatlanul, és mértani pontossággal játszó katalán csapatba botlottak. Nem ők jártak így egyedül ebben a szezonban…

A lisszaboni három pont egyben azt is jelentette, hogy a csoportkör utolsó mérkőzésének eredményétől függetlenül, a Barcelona végzett a kvartett élén.

 

A hetedik állomás: FCB – Sahtar Donyeck

A csoportkör utolsó mérkőzése egy teljes mértékben érdektelen összecsapás volt: A Barça megnyerte a csoportját, a Sahtar továbbjutására minimális esély volt, s a harmadik helyet mindenképpen megszerezték, ami az UEFA Kupában való folytatást biztosította a számukra.

Ezt jelezte a Barcelona december 9-iki összeállítása is: Jorquera – Cáceres, Piqué, Victor Sánchez, Sylvinho, Victor Vázquez, Busquets, Keita, Hleb, Bojan, Pedro. Ez olyan felállás volt, ami egyértelműen jelezte a mérkőzés „súlyát”. Az erősen kicserélt csapat ennek ellenére derekasan küzdött, Sylvinho és Sergi Busquets gólt is szerzett, azonban az ukránok eggyel többet lőttek ezen az estén, így 3-2-es győzelemmel távoztak a Nou Campból. Azonban egyetlen katalán drukker sem lehetett szomorú, hisz Pep az egyetlen lehetséges döntést hozta, amikor a sztárokat pihentette. Azon a héten egy sokkal fontosabb találkozó várt a Blaugranára: a Real Madrid elleni „klasszikus”.


A csoport végeredménye:

1.   FC Barcelona   4  1   1    18-8   13 pont
2.    Sporting Lisboa    4    –    2      8-8     12 pont
3.    Sahtar Donyeck    3    –    3     11-7     9 pont
4.    FC Basel                –    1    5    2-16      1 pont

2008. december 19-én Nyonban megtartották a nyolcaddöntők sorsolását, ahol a Barcelona együttese a kiemelt csapatok közé tartozott, mivel megnyerte csoportját. A sorsolás eredményeként a francia bajnok, Olympique Lyon csapatával került össze.  Elmondható, hogy az egyik legkönnyebbnek tűnő együttessel kellett játszania a Barçának a nyolcaddöntők során. Egy olyan csapattal, amely a támadójáték egyik elkötelezett híve, így jó meccsekre volt kilátás a sorsolás pillanatában. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom: nem kellett csalódnunk.

Nyolcaddöntő, első felvonás: OL – FCB

Elérkezett az idény tavaszi fele, amikor a dolgok már igazán komolyra fordultak, amikor nem volt helye mellébeszélésnek, erőtartalékolásnak. Itt már minden véresen komolyra fordult, itt minden gólnak, minden cselnek, minden hibának beláthatatlan következményei lettek/lehettek. A Csapat ebben a szellemben indult harcba, amelynek a végén ez a szó állt: Róma.

2009. február havát írtuk. Sokan emlékezhetnek erre a hónapra: a csapat kisebb hullámvölgybe került. A játék akadozott, az eredmények nem mindig jöttek. A Racing ellen Messi zsenialitása kellett a győzelemhez, majd a Betis ellen Eto’o duplája által mentett pontot a csapat. És a Lyon elleni első meccs előtti hétvégén szenvedett hazai pályán 2-1-es vereséget a csapat a városi riválistól. Ebben a helyzetben kellett helyt állniuk a Pep-fiaknak Lyonban, a francia bajnok otthonában.Február 24-én este a két együttes a német Wolfgang Stark vezetésével vonult ki a Stade Gerland gyepére, hogy megmérkőzzön egymással. Guardiola a legerősebb összeállításban küldte pályára a csapatot: ott volt Messi, Henry, Samu, a középpályán Xavi és Yaya Touré is. Azonban a csapaton látszottak az elmúlt hetek nehézkes játékának vonásai. Sok hiba, pontatlan passzok, rossz beadások jellemezték a Blaugrana játékát. A mérkőzés elejétől kezdve támadólag lépett fel a Claude Puel edzette francia bajnok, aminek rövidesen meg is lett az eredménye. Egy a bal oldalról elvégzett Juninho szabadrúgást követően Victor Valdés hálójában kötött ki a labda. S ezt követően is a hazaiak maradtak támadásban, alakítottak ki gólhelyzeteket, de újabb gólt nem sikerült szerezniük. A második félidőben némileg rendezte sorait a katalán gárda, s a 67. percben Henry góljának köszönhetően sikerült az egyenlítés. A mérkőzés hátralevő részében gólt nem láthattak a nézők, így meglehetősen kedvező helyzetben várhatta a visszavágót a Barça együttese.

Nyolcaddöntő, második felvonás: FCB – OL

Két hét múlva, március 11-én került sor a visszavágóra. Az eltelt két hétben két bajnokit játszott a csapat: az elsőn 4-3-ra kikapott az Atlético Madridtól, majd közvetlenül a Lyon elleni meccs előtt a Bilbaót 2-0 arányban verték a katalánok. Így tehát sikerült győzelemmel hangolni a fontos visszavágóra.

A barcelonai mérkőzést a norvég Tom Henning Övrebö vezette; jól jegyezzük meg e jeles norvég sípmester nevét, a későbbiekben még találkozni fogunk a nevével és ténykedésével…A Victor Valdés – Dani Alves, Márquez, Piqué, Sylvinho, Xavi, Yaya Touré, Iniesta, Henry, Eto’o, Messi összeállítású csapat az első félidőben igazi gálaelőadást tartott a katalán nagyérdeműnek. A Blaugrana olyan zseniális játékkal lepte meg szurkolóit, hogy mi csak ámuldoztunk, szinte elolvadtunk a gyönyörtől. Szebbnél-szebb támadások, briliáns gólok, álompasszok – a futball Chimborazó-ját láthattuk. A mérkőzés már az első félidőben eldőlt: a 25. és 27. percben Thierry Henry volt eredményes, majd a félidő végén gyors egymásutánban Messi (40.) és Samu (42.) terhelték meg egy-egy góllal a Lyon kapuját. A félidőre 4-1-es előnnyel vonultak le a csapatok; mindenki előtt nyilvánvalóvá vált ekkor: melyik csapat a jobb.

A második játékrészben a két csapat már nem igazán erőltette meg magát. A Barça megelégedett a három-, majd kétgólos előnnyel, a Lyon pedig belenyugodott az elkerülhetetlen vereségbe, egyszersmind a BL-búcsúba. Slusszpoénként a 90. percben még Keita is betalált a lyoniak kapujába, kialakítva így az 5-2 arányú végeredményt. A Barcelona együttese 6-3-as összesítéssel jutott a BL legjobb nyolc csapata közé.

A nyolcaddöntőket követően sor került a negyeddöntők, ill. az elődöntők ágának a kisorsolására. A negyeddöntőben a katalánoknak a bajor élcsapat, a Bayern München jutott ellenfélül, akik az előző körben a Sporting Lisszabon együttesét gázolták el (12-1-es összesített eredménnyel). Az is kiderült, hogy továbbjutásunk esetén a Liverpool-Chelsea párharc győztesével meccselünk a döntőbe jutásért. Két olyan angol együttessel nézhetünk farkasszemet, akik az elmúlt idényekben rendszerint borsot törtek az orrunk alá.

Negyeddöntő, első mérkőzés: FCB – Bayern

A negyeddöntő első mérkőzésére a Nou Camp stadionban került sor 2009. április 8-án este 20,45 órai kezdettel. A csapatokat az angol Howard Milton Webb játékvezető kísérte ki az öltözőkből, hogy aztán elkezdődhessen a mérkőzés. A Barça megint csak a legjobb, legerősebb összeállításában indult harcba; elöl a „Tridente” eddig is oly hatékony hármasa veszélyeztette a „bőrnadrágosok” kapuját.Az első félidő megint csak igazi gálát, fergeteges perceket hozott a katalán csapat szurkolói számára. Azonban nemcsak a Blaugrana elfogult szurkolói, hanem minden futballt szerető, ahhoz értő szakemberek is vörösre tapsolhatták tenyerüket az első 45 perc briliáns játéka alapján. Igazi show kerekedett a BL-negyeddöntőből, amire ritkán van példa két ilyen nagy múltú, kiemelkedő játékerőt képviselő csapat találkozóján. Az első mérkőzés végkimenetelét, és jó eséllyel a továbbjutás kérdését is lerendezte a Barça támadótriója bő fél óra alatt. Leo Messi a 9. és a 38. minutumban vette be a Bayern kapuját, Samuel Eto’o a 12., míg „Titi” Henry a 42. percben voltak eredményesek. A félidőben ez állt a Nou Camp eredményjelzőjén: FC Barcelona – Bayern München 4-0.

A második félidőt ezen az estén sem nyomták meg a hazaiak, így abban már nem esett újabb találat. Ezzel együtt minden katalán szurkoló tökéletes elégedettséggel, maximális örömmel állhatott fel a stadion ülőhelyeiről, vagy otthon a fotelből. A kedvencek újra csak elkápráztatták a bennük bízó, értük szorító emberek százezreit.

Negyeddöntő, visszavágó: Bayern – FCB

A 4-0-s első mérkőzést követő héten került sor a müncheni visszavágóra. Április 14-én az Allianz Arenában telt ház várta a katalán csapat képviselőit, bízva a csodában. Azonban tudjuk: a futballban csodák nincsenek, vagy legalábbis ritkán történnek meg. Így érezhettek a bajorok is, bár ennek beismerésére hiábavalóság lett volna várni.Ennek ellenére izgalmas, jó játékot hozó visszavágót láthattunk a két csapat tagjaitól. A Barça összeállításán látszott némileg az első mérkőzés megnyugtató előnye, ami teljesen érthető is ebben a helyzetben. Henry pihent, helyén Iniesta szerepelt a bal oldalon, akit később a belorusz Hleb váltott. Az olasz Roberto Rosetti által dirigált 90 perc sok izgalmat nem hozott, szép megoldásokat, gördülékeny támadásokat viszont annál inkább. Az első félidőben a Bayern mindent megtett a hátrány ledolgozásáért, azonban kísérletei nem jártak sikerrel. A Barcelona védői és középpályásai biztosan álltak a lábukon, s fojtották el csírájában a bajor támadásokat. Egyetlen alkalommal kapituláltak: a második félidőben Franck Ribéry találatánál, azonban az öröm nem lehetett teljes. A 73. percben Seydou Keita betalált a München kapujába, így a hazai visszavágót sem sikerült megnyernie a bajoroknak, akik 5-1 arányú összesítéssel maradtak alul a Pep Teammel szemben.

A Barcelona ágának másik negyeddöntőjében hatalmas küzdelem alakult ki a továbbjutásért, melynek végén a Guus Hiddink trenírozta Chelsea FC jutott a legjobb négy közé. Ennek köszönhetően összejött az „álom-elődöntő” a Bajnokok Ligájában. A két, korábban már többször összefutó két együttes újabb ádáz küzdelmének örülhetett a két fél szurkolótábora. A 2000-es évtizedben ez volt az ötödik alkalom, hogy Barça-Chelsea párharcra került sor. Az előzőekben három alkalommal a kieséses szakaszban futottak össze, míg egy alkalommal a csoportkörben találkoztak egymással.

Elődöntő: FCB – Chelsea

Az elődöntő párosítása meglehetősen szoros küzdelmet, kevés látványosságot és a végsőkig kiélezett érzelmi telítettségez hozott. Az első mérkőzést a Blaugrana otthonában játszotta le a két elitklub, amely gólnélküli döntetlennel zárult. A Chelsea tökéletesen megszervezte a védelmét, amit Pep fiai képtelenek voltak áttörni. A barcelonai 90 perc során igazi gólhelyzetet nem is sikerült kialakítaniuk, így a londoni estére maradt a továbbjutás kérdésének eldöntése.

A Stamford Bridge-en lejátszott összecsapás igazi „csata” volt, két mindenre elszánt csapat játékosai között. Ismerve az elődöntő visszavágóján látottakat, azt kell mondanunk: ez a meccs több volt, mint egy egyszerű elődöntő. A két klub, de főként a Chelsea játékosai úgy küzdöttek, mintha az életük múlott volna ezen a 90 percen. Ennek eredményeként Essien bombagóljával a 90. percig továbbjutónak érezhették magukat a kékek. Ekkor azonban érkezett Andrés Iniesta Lujan, a saját nevelésű zseni, a mindig csendes fuentealbillai középpályás. Jött, látott, s a döntőbe lőtte a katalánokat. Erről az összecsapásról a Kedves Olvasók a blaugrana.hu egy másik írásában már olvashattak, így megint csak ajánlom a figyelmükbe a korábbi írást, melyben minden mozzanattal részletesen megismerkedhetnek.

A felettébb izgalmasra sikeredett elődöntőt követően a Barça csupán egy lépésre került a történelmi triplázás elérésétől. Ugyanis, amikor 2009. május 27-én este a római Stadio Olimpicóban sor került a fináléra, a spanyol bajnoki és kupa – győzelmet már a vitrinjében tudhatták Pep fiai.

Döntő: FC Barcelona – Manchester United

A bajnok és hazai kupagyőztes Barcelona az angol bajnoki címét megvédő Manchester ellen készülődhetett a harmadik BEK/BL – elsőségére. 1961, 1986, 1992, 1994 és 2006 után hatodik alkalommal szerepelhetett a legrangosabb európai kupasorozat döntőjében. Az eddigi öt döntőből kétszer sikerült elhódítani a kupát (1992, 2006), míg három alkalommal az ellenfél hagyhatta el győzelmesen a zöld gyepet.Abban a labdarúgással foglalkozó szakemberek majd’ mindegyike egyetértett, hogy 2009. május 27-én este az európai labdarúgás pillanatnyilag két legjobb formában lévő együttese csapott össze. Az angolok évek óta a Premier League egyeduralkodói, a BL címvédői, akik szinte minden megnyerhető címet elértek Sir Alex Ferguson regnálása alatt. A MU kispadján egy „öreg róka”, egy nagyon tapasztalt, három évtized minden tudásával rendelkező tréner ült. Míg a másik oldalon egy „tejfeles szájú” ifjú, egy újonc, egy 37 éves „gyerek”, Pep Guardiola. Vajon mi nyom többet a latba: az ifjúi hév, vagy a tapasztalat? Vajon a spanyol bajnok legyőzi-e az angol bajnokot? Vajon a mérkőzés végén Leo Messi vagy a másik korszakos zseni, Cristiano Ronaldo „dicsőül meg”? Vajon a szép játék, a látványos támadófutball legyőzi-e a professzionális, taktikailag érettebb futballt bemutató angolokat? Kérdések, melyekre a kapott válaszok ma már történelemnek számítanak.

A két „kolosszus” összecsapása nemcsak Európában, de szerte a világban milliókat ültetett le május 27-én este a televíziók képernyői elé. Ez egy olyan csata volt, amelyre még sokáig emlékezni fogunk, melynek pillanatképei életünk végéig elkísérnek bennünket. Ezt volt hivatott szolgálni a helyszín, Róma, és az Olimpiai Stadion. A mérkőzést megelőző műsor az ókori Róma mindennapjaiba, a gladiátorok világába kalauzolta el a szurkolókat, amit Andrea Bocelli énekhangja tett még magasztosabbá. A mindkét szemének világát elvesztő olasz tenorista utánozhatatlanul adta a Bajnokok Ligája himnuszát. A stadion lelátóján a labdarúgás és a politikai élet prominensei foglaltak helyet. Silvio Berlusconi, olasz kormányfő mellett I. János Károly Spanyolország királya és José Luis Rodríguez Zapatero miniszterelnök foglalt helyet, akiről tudvalevő, hogy a Blaugrana elkötelezett szurkolója. Angliát Vilmos herceg, a királyi trón örököse képviseltet.

A zsúfolásig megtelt aréna gyepére a svájci Massimo Busacca vezetésével léptek a küzdő felek. A svájci játékvezető korunk egyik legfelkészültebb, legkonzekvensebb sípmestere, akit méltán jelöltek e nemes feladatra. A két csapat a következő összeállításban lépett pályára:

FC Barcelona: Victor Valdés – Puyol, Piqué, Yaya Touré, Sylvinho – Xavi, Sergi Busquets, Iniesta – Henry, Eto’o, Messi

Manchester United: Van der Saar – O’Shea, Ferdinand, Vidic, Evra – Cristiano Ronaldo, Anderson, Carrick, Park, Giggs – Rooney

Az összeállításból látszik, hogy a katalán gárda több alapemberét is kénytelen volt nélkülöznie. Dani Alves és Abidal eltiltás miatt nem lehetett ott a csapatban, így Puyol húzódott ki a jobbhátvéd posztjára, míg Yaya Touré lett a bal oldali középső védő. Abidal helyett a brazil Sylvinho játszott a balhátvéd posztján, aki ezen az estén pályafutásának minden tapasztalatát megvillantva alkotott maradandót. A középpályán Andrés Iniesta sérülten vállalta a játékot, amit azonban a döntő folyamán nem igazán tapasztalhattunk meg: a középpálya egyik legagilisabb része volt, pontos passzok, precíz kiugratások jellemezték a játékát. A támadósort a „Tridente” alkotta, ezért itt nem kellett eltiltások vagy sérülések miatt változtatást alkalmaznia Pepnek.

A mérkőzés pontban 20,45 perckor kezdődött meg Busacca sípjelére. Az első percekben az angolok ragadták magukhoz a kezdeményezést: Cristiano Ronaldo előtt több helyzet is kialakult, azonban egyikből sem született gól. A Barça mintha picit visszafogottan, félénken kezdte volna az összecsapást, azonban az angolok kezdeti vehemens rohamaitól nem ijedtek meg. A 8. perc tájékán volt látható egy statisztikai adat a televíziók képernyőjén, mely az addigi kapura lövések arányát mutatta: ebben 5-0-ra a MU vezetett; vezetést azonban mégis a Blaugrana szerzett. A 10. percben a középpályán labdát szereztek a gránátvörös-kékek, a labda Iniestához került, aki az angol védők szorításában előretört, majd kiváló ütemben ugratta ki a kameruni gólzsákot, aki becsapva Ferdinandot spiccel Van der Saar kapujába lőtte a labdát, mielőtt az érkező Carrick szerelni tudott volna – ezzel 1-0!

A gól teljesen megzavarta az addig pontos labdákkal, precíz összjátékkal operáló „Vörös Ördögöket”, akik ezt követően nem találták önmagukat. AZ első félidő hátralevő része úgy telt el, hogy a MU képtelen volt felocsúdni a Barça vezető találatából fakadó bénultságából. Hiába irányított vöröslő fejjel, duzzadó nyaki erekkel Sir Alex, csapata képtelen volt egyetlen értékelhető támadást is vezetni Victor Valdés kapujára. A Blaugrana játékosai nagyon tudatosan, nagyon magabiztosan járatták a labdát, szállták meg a középpályát. Ezzel szinte ellenőrzésük alatt tartották az egész pályát, az angolok kibontakozási próbálkozásait csírájában elfojtották. Az első félidő 10. percétől kezdve az történt a pályán, amit Pep fiai akartak. Nem kell futball-szakírónak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: Samu gólja a lehető legjobb pillanatban érkezett a katalánok szempontjából. A Barça megnyugodott, a MU játékosai alól pedig kicsúszott a talaj. A vezetés biztos tudatában ért véget az első félidő, s vonultak az öltözőbe a két csapat játékosai.

Nem lehetett kétséges: Sir Alex-nek volt több mondanivalója a fiainak. Valamit ki kellett találnia a nagyon profin futballozó katalán gárda ellenében, amely a vezetést követően szinte állva hagyta csapatát. Ennek érdekében rögtön a második félidő elején cserét hajtott végre a skót mester: a középpályáról lehozta Andersont, s egy csatárt küldött fel Carlos Tévez személyében. Ez picit merész húzásnak tűnt, hiszen így több csatár volt ugyan a pályán, de kevesebb középpályás, akik a támadásokat segíteni tudták volna.

A változtatás pozitív hatásai nem mutatkoztak meg a manchesteriek játékában. Továbbra sem találták a mérkőzés ritmusát, s a katalánok nem engedték kibontakozni őket. Továbbra is Barça mezőnyfölényt figyelhetett meg a római stadion nézőközönsége, ami helyzetekben, brilliáns támadásokban mutatkozott meg. Ahogy telt-múlt az idő, úgy lettek idegesebbek az angol csapat tagjai, s egyre több, apró szabálytalanságot követtek el. Egy ilyen szabálytalanság következtében Van der Saar kapujától mintegy 20 méterre szabadrúgáshoz jutott a gránátvörös-kék csapat, amelyet Xavi elemi erővel, és kiváló rúgótechnikával lőtt kapura, azonban a bal kapufáról kifelé pattant a bőrgolyó. Az égiek megmentették az újabb kapott góltól a MU csapatát. Sir Alex ezt követően újabb cserére határozta el magát: a 66. percben a dél-koreai Park Ji Sung helyére a bolgár Dimitar Berbatov érkezett, azaz még egy csatárt küldött harcba az ősz hajú mester.

Ezzel nem sokat, jobban mondva, semmit sem változott a mérkőzés összképe. S a 70. percben a katalánok megadták a kegyelemdöfést az angol csapat játékosainak, szurkolóinak. A Manchester védelme megint hibázott, s eladta a labdát a saját térfelén, ami Xavihoz került. A katalán irányító két tolást követően mértani pontossággal tekert a 11-es pont magasságában teljesen egyedül álló Messihez, aki felemelkedve jól irányzott fejessel továbbította a labdát Van der Saar kapujának bal oldalába. Érdekes megjegyezni, hogy Rio Ferdinand pocsékul helyezkedett, Vidic a környéken sem volt, így fordulhatott elő, hogy az óriás angol belső védők között szerezhetett gólt a 169 cm magas argentin – 2-0!

A hátralévő 20 percben semmit sem változott a mérkőzés menete. A gólt követően Pep is cserét eszközölt: Henry helyére Seydou Keita érkezett a 72. percben. Ennek különösebb jelentősége nem volt már: a Barça tökéletesen uralta a játékot, az angolokat kibontakozni nem hagyta. Az eddig oly precízen működő manchesteri gépezet teljes csődöt mondott, Sir Alex pedig magatehetetlenül, tanácstalanul ült a padon. A 75. percben Giggs helyére behozta ugyan Paul Scholes-t, de ez csak pótcselekvés volt már a skót tréner részéről. A maradék negyed órában értékelhető helyzet már nem alakult ki, a Barcelona úgy tartotta a labdát, ahogy az a „nagykönyvben” meg van írva. Néha az volt az ember érzése, hogy a másik oldalon nem az aktuális angol bajnok és BL-címvédő futballozik, hanem valami Tercera Divisiónban vitézkedő regionális együttes tagjai próbálják elkerülni az újabb katalán gólt. Magam is megrökönyödve figyeltem az angol csapat vesszőfutását, elképzelés nélküli „kóválygását” a pályán a mérkőzés befejező szakaszában. Az volt az ember érzése, hogy az angolok csak a játékvezető hármas sípszavát várják, ami megváltja őket a szenvedés kínos perceitől. A 93. percben be is következett: Busacca hármat sípolt, s katalán szurkolók százezrei ugrottak fel örömükben, sírtak, nevettek, örültek az újabb győzelemnek. Az FC Barcelona csapata történelme során harmadszor elhódította a legrangosabb európai kupát. Ezzel sikerült a triplázás: a spanyol bajnokság és a kupa után megnyerték a BL-t is. Pep Guardiola pedig a mennybe ment. Az ifjú edző legyőzte a tapasztalt, „vén rókát”. Felejthetetlen este volt.

A mérkőzést követően örömtől „megrészegült”, könnyező, egymással ölelkező, földöntúli boldogságban úszó Barcelona-labdarúgókkal lehetett találkozni, akik nem igazán tudták még elhinni, ami velük történt. Egy évvel korábban egy morálisan szétesett csapatból legyőzhetetlen „Armadává” magasztosultak. Vittek mindent: otthon és nemzetközi kupaporondon egyaránt. Tökéletes szezont produkáltak, s nem csak az eredmények, hanem a mutatott játék terén is. Megmutatták a világnak, hogy szépen, brilliánsan játszva a futballt is lehet eredményesnek lenni. Az örömök közepette sor került az érmek, majd a BL-serleg átadására is, amit féktelen ünneplés követett az Olimpiai Stadionban.

Ami örömöket ebben az idényben átélhettünk, megélhettünk Barça-szurkolóként, azt próbáltam tömören visszaadni a kedves szurkolótársaimnak. Remélem, sikerült. Magam jó pár éve szurkolója, szerelmese vagyok ennek a csodálatos Klubnak, láttam sok mindent, de ilyen meggyőző, professzionálisan megkomponált játékkal elnyert serlegeket nem igazán. A játék minden elemében Spanyolország és Európa fölé nőtt a csapat, aminek eredményeként minden sorozatban, amelyben elindult a Barça, a csúcsra ért. Hálásak lehetünk a sorsnak, hogy részesei lehettünk ezeknek a sikereknek. A magam részéről ehhez még annyit teszek hozzá, hogy bízom a további kiváló folytatásban, a további eredményekben, a szép játék megismétlődésében.

FORÇA BARÇA!!!!

Kapcsolódó cikkek