BEK – 1991/1992.

Közzétette: Blaugrana.hu

Az 1991/92-es idén sok szempontból emlékezetes és fordulatos volt az FC Barcelona történetében. A ‘Dream Team’ időszaka ez, akik Johan Cruyff trénerkedésével, szakmai vezetésével az előző szezonban bajnoki címet nyertek, majd ezáltal elindulhattak a Bajnokcsapatok Európa-kupájában, aminek végső elhódítására már oly régóta ácsingózott a csapat, a klub és a szurkolók is. 1961-ben és 1986-ban nem sikerült, harmadik nekifutásra azonban már siker koronázta a Blaugrana próbálkozásait. Az út rögös volt, s már az elején kudarcba fulladhatott volna Kaiserslauternben, ha nincs Koeman precíz szabadrúgás, amiből Bakero a németek kapujába fejelt. A BEK-sikerben az első gólt Michael Laudrup, az utolsót Ronad Koeman szerezte – stílszerűen. Az 1990-94 közötti sikerek két letéteményese, a Cruyff-féle sikercsapat két ikonja, a korszakos zsenik.

Goicoetxea

Hosszú, rögös út vezetett el a Blaugrana történelmének első BEK-győzelméig, amire már több, mint három évtizede várt ekkor a Camp Nou közönsége. Megérte várni, még akkoris, hogyha már a korábbi bajnokcsapatok is rászolgáltak volna erre a sikerre. Hiszen már 1961-ben testközelbe érezhették a trófeát, majd az 1974/75-ös idényben is korszakos zsenik alkották a Barça együttesét, és az 1985/86-os különítmény sem maradt el tudásban elődeitől. Valami mégis hibádzott, valamit mégis ki kellett egészíteni, hogy a trófea a Barcelona múzeumának tulajdonába kerüljön egy esztendeig.

Az 1988-ban kinevezett vezetőedző Johann Cruyff, és segítője Carles Rexach nem csupán a padon voltak társak, hanem a ’70-es években a pályán is vállvetve küzdöttek a gránátvörös-kék színek sikeréért. Érthető volt tehát, hogy a padon, a szakmai munkában is tökéletesen megértették egymást, kiegészítették egymást. Mindketten korszakalkotó zsenik, legendás játékosai voltak a Michels-féle gárdának, a ’90-es évek elején pedig a sportszakmai sikerek letéteményesei lettek. S a katalán másodedző a siker aktív részese is lett, hiszen 1992 tavaszán Cruyffon szívműtétet hajtottak végre, s amíg a kórházban lábadozott, Rexach vezette a szakmai munkát. Így azt is lehet mondani, hogy a siker Rexach nélkül nem született volna meg.

Nézzük: milyen úton jutott el a gránátvörös-kék egyesület a Wembley-ben megrendezett fináléig? Egy biztos: az út rögös volt, fordulatokkal és izgalmakkal teli. S ezt a kiírást a mai Bajnokok Ligája elődjének is lehet tekinteni, hiszen a nyolcaddöntők után csoportmeccsek következtek, s a két csoport győztese játszotta 1992. május 20-án a finálét.

A legjobb 16 közé jutásért

A küzdelemsorozat első akadálya az NDK előző évi bajnoka volt. Máris egy mozzanat, ami magyarázatra szorul, hiszen sem ekkor, sem az előző évben már nem találtunk Európa térképén olyan államalakulatot, hogy Német Demokratikus Köztársaság. Az egységes Németország 1990. október 3-án jött létre, azaz: ekkor már javában folyt a keletnémet labdarúgó-bajnokság, amit aztán be is fejeztek. Ezáltal az UEFA döntése alapján a BEK 1991/92-es kiírásában indulhatott az utolsó keletnémet és nyugatnémet bajnok – ennek majd a nyolcaddöntőben lesz jelentősége, amikor pedig az NSZK előző évi bajnokával hozta össze a sorsolás szeszélye a Blaugranát.

Egy kis történelmi kitérő után lássuk, miképp abszolválta az FC Barcelona a Hansa Rostock elleni párosmérkőzést. Már előzetesen is a katalán csapat számított a párharc esélyesének, aminek aztán a két találkozón sikerült is érvényt szerezni. A hazai pályán elért 3-0-s siker után a visszavágó csupán puszta formalitásnak tűnt. A Camp Nou-ban Michael Laudrup duplájának és Andoni Goicoetxea találatának köszönhetően megnyugtató előnnyel utazhattunk el az észak-német kikötővárosba, ahol ugyan 1-0 arányú vereséget szenvedett a Barça, a továbbjutást azonban semmi sem veszélyeztette.

1991. 09. 18.

FC Barcelona – Hansa Rostock (NDK-beli) 3-0
Vezette: Alphonse Constantin (belga)
FC Barcelona: Zubizarreta – Juan Carlos, Ferrer, Koeman, Guardiola, Nadal, Goikoetxea, Sztoicskov (Cristobal), Laudrup, Witschge, Eusebio (Begiristáin).
Hansa Rostock: Hoffman – Böger, März, Alms, Straka, Machala, Spies (Dowe), Schlünz, Persigehl, Weichert, Sedlacek.
Gólszerzők: Laudrup (’24, ’47), Goikoetxea (’62)

1991. 10. 02.

Hansa Rostock – FC Barcelona 1-0
Vezette: Pierluigi Pairetto (olasz)
Hansa Rostock: Hoffman – Böger, Alms, Wahl (Krämer), Straka, Machala, Spies, Schlünz (Persigehl), Bodden, Weichert, Sedlacek.
FC Barcelona: Zubizarreta – Ricardo Serna, Ferrer, Koeman, Guardiola, Eusebio, Salinas (Nadal), Sztoicskov (Alexanko), Laudrup, Witschge, Begiristáin.

Továbbjutott az FC Barcelona 3-1-es gólkülönbséggel.

Nyolcaddöntő

Miután a Hansa Rostock csapatán túljutott a Barça következhetett az előző év NSZK bajnoka. Előzetesen ez a párharc sem tűnt nehéznek és izgalommal kecsegtetőnek, aztán mégis a sorozat egyik kulcsmérkőzéseként vonult be mindkét csapat történelmébe. Az odavágó az előzetesen várt végeredményt hozta, hiszen a telt ház előtt lejátszott meccset Aitor „Txiki” Begiristáin duplájának köszönhetően 2-0-ra nyerte a Blaugrana, így megnyugtató előny tudatában utazhatott el a németországi visszavágóra.

José Maria Bakero meze, amiben a mindent eldöntő gólt fejelte Kaiserslauternben

Aztán a második meccs maga volt a rémálom, amikor a Barcelona nagyon közel került ahhoz, hogy elképzelései ne valósuljanak meg. Az első félidő végén Hotic életre keltette a Kaiserslautern reményeit, majd a 49. percben egalizálni tudta a Barcelonában összeszedett hátrányt. Ekkor hosszabbításra állt a párharc, amit aztán a 76. perc eseménysora keresztülhúzott: Bjärne Goldbeak bevette Zubizarreta kapuját, így már a német csapat állt továbbjutásra. A Katalán Óriás ezt követően hatalmas elánnal kezdett támadni, helyzetek sorát dolgozta ki, de nem tudta feltörni a hősiesen védekező hazaiak védelmi vonalait, amikor elérkezett a 91. perc. Az FC Barcelona szabadrúgáshoz jutott Ehrmann kapujától 37 méterre: a labda mögé Ronald Koeman állt, aki beívelte az ötös bal sarkára a labdát, amit José María Bakero egy jól irányzott fejessel a németek kapujába bólintott. A katalánok a mennybe mentek, a németek pedig a pokolra jutottak. Egy nemes ellenfél ellen elért historikus továbbjutást konstatálhattak a helyszínen szurkoló katalánok.

S ez a momentum 2009. május elején újra életre kel, amikor egy hasonlóan fantasztikus meccs végén Andrés Iniesta betalált a Chelsea kapujába, amivel kiharcolta a Barça a BL-döntőbe jutást. S a meccs katalán kommentátora artikulálatlan, elfúló hangon ezt kiabálta a mikrofonba: „Kaiserslautern, Kaiserslautern!” Egy soha nem volt mérkőzés megelevenedett ezen az estén is.

1991. 10. 23.

FC Barcelona – 1. FC Kaiserslautern (NSZK-beli) 2-0
Vezette: Gerard Biguet (francia)
FC Barcelona: Zubizarreta – Ferrer, Nadal, Koeman, Guardiola, Bakero, Eusebio (Cristobal), Sztoicskov (Julio Salinas), Laudrup, Witschge, Begiristáin.
Kaiserslautern: Ehrmann – Sherr, Funkel, Hotic, Stumpf, Hoffmann, Kranz, Dooley, Witeczek, Haber (Degen), Kuntz (Goldbaek).
Gólszerző: Begiristáin (’41, ’62)

1991. 11. 06.

1. FC Kaiserslautern – FC Barcelona 3-1
Vezette: Eric Fredriksson (svéd)
Kaiserslautern: Ehrmann – Shäfer, Funkel, Hoffmann, Goldbaek, Lelle (Kranz), Hotic, Sherr, Witeczek, Haber, Kuntz.
FC Barcelona: Zubizarreta – Nando, Cristobal, Koeman, Eusebio, Bakero, Guardiola (Nadal), Sztoicskov, Laudrup, Witschge, Begiristáin (Serna).
Gólszerző: Bakero (’90)

Továbbjutott az FC Barcelona 3-3-mal, idegenben lőtt góllal.

Csoportmeccsek

A legjobb nyolc közé jutott bajnokcsapatot az UEFA két négyes csoportba sorsolta, aminek eredményeként az FC Barcelona a Sparta Prahával, a Dinamo Kijevvel és az SL Benfica csapatával került egy kvartettbe. A körmérkőzések alapján döntötték el, hogy melyik csapat jut be a fináléba: a két csoport győztese játszotta 1992. május 20-án a londoni finálét. Előzetesen a katalánok mellett a portugál bajnokcsapat számított a legnehezebb ellenfélnek, azonban a csehszlovák bajnok rácáfolt erre.
A Katalán Óriás rögtön testközelből tapasztalhatta meg a prágaiak játékerejét, akiknek padján az ekkor is ismert Dusán Uhrin ült. Pedig a mérkőzés úgy indult, ahogy azt a hazaiak elképzelték: a 16. percben Guillermo Amor bevette a Petr Kouba hálóját: Richard Witschge lövését a cseh kapus nagy bravúrral hárította még, de a kipattanót Amor nem hibázta el 12 méterről. Rá egy percre azonban a kiállítás sorsára jutott a Barça középpályása, ezzel meglehetősen nehéz helyzetbe hozta csapatát: a kiugró Frydeket utolsó emberként hátulról buktatta, és Nielsen teljesen jogosan leküldte a pályáról. A megítélt szabadrúgásból egyenlítettek a vendégek Petr Vrabec találatával, így kezdődhetett minden elölről. Szerencsére még az első félidőben sikerült újra megszerezni a vezetést Laudrup révén, majd a 63. percben Bakero 3-1-re alakította a mérkőzés állását. A Praha azonban továbbra is veszélyesen támadt, számtalan helyzetet teremtett a 10 fővel játszó katalánok kapuja előtt, ami aztán a 65. percben góllá érett: Vaclav Nemecek 3-2-re felhozta a csehszlovákokat. Ennél többre nem futotta már az erejükből, így egy mozgalmas meccsen sikerült nyernie a Cruyff-legénységnek.

1991. 11. 27.

FC Barcelona – Sparta Praha (csehszlovák) 3-2
Vezette: Kim-Milton Nielsen (dán)
FC Barcelona: Zubizarreta – Nando, Koeman, Guardiola, Serna, Bakero, Goikoetxea (Nadal), Amor, Laudrup, Witschge, Begiristáin (Juan Carlos).
Sparta Praha: Kouba – Hornak, Mistr (Cerny), Vrabec, Lavicka (Matta), Nemecek, Nemec, Novotny, Siegl, Kukleta, Frydek.
Gólszerzők: Amor (’16), Laudrup (’34), Bakero (’63)

Karácsonyhoz közeledve a csapatok még egy csoportmeccset lejátszottak: a Barça a portugál Benfica otthonába látogatott, és egy eléggé unalmas találkozón, gólnélküli döntetlent ért el. Maga a meccs nem volt túl izgalmas, a csapatok nem igazán erőltették meg magukat, mintha úgy állt volna a csoport, hogy az eredmény mindkét félnek megfelel. Pedig hát az SL Benfica, amelynek padján ekkor a svéd Sven-Göran Eriksson ült, elég rosszul kezdte a csoportkört, hiszen kikapott a Dinamo Kijev vendégeként, így a győzelem adhatott volna csak reményt a döntőt jelentő első hely megszerzésére. A mérkőzésen az izgalmat csupán a kiosztott négy sárga kártya jelentette. Két forduló után a csoport élén az FC Barcelona állt, a másodikon – meglepetésre – a Sparta Praha, harmadikon az ukrán bajnok, míg az utolsón a lisszaboni együttes.

1991. 12. 11.

SL Benfica (portugál) – FC Barcelona 0-0
Vezette: Bruno Galler (svájci)
Benfica: ’Neno’ – Rui Costa (César Brito), Paulo Madeira, Rui Bento, Veloso (Pacheco), Thern, Vitor Paneira, Schwartz, Kulkov, Juran, Isaias.
FC Barcelona: Zubizarreta – Nando, Juan Carlos, Koeman, Serna, Bakero, Guardiola (Begiristáin), Sztoicskov (Salinas), Laudrup, Witschge, Eusebio.

Zubizarreta

Az 1993-as tavaszt a Katalán Óriás egy idegenbeli utazással kezdte a BEK-ben: a Dinamo Kijev otthonába látogattak Sztoicskovék, ahol egy meglehetősen nehéz 90 perc várt rájuk. A Viktor Kolotov edzette kijeviek feltett szándéka a csoportjuk megnyerése volt, ehhez azonban hazai pályán le kellett volna győzniük az FC Barcelonát is. Változatos meccset játszott a két együttes: rengeteg helyzet adódott mindkét oldalon, amiből azonban az ukránok egyet se tudtak kihasználni, míg Cruyff fiai két alkalommal is bevették a jól védő Kutyepov hálóját. Az első félóra végén Julio Salinas volt eredményes, majd a második félidő közepén a bolgár gólvágó, Sztoicskov juttatta Kutyepov hálójába a labdát, ezzel alakítva ki a 2-0 arányú végeredményt. A csoportkör felénél továbbra is a Barça állt az élen, míg a Sparta a másodikon, mivel ők 1-1-es döntetlent értek el a Benfica otthonában.

 

1992.03. 04.

Dinamo Kijev (ukrán) – FC Barcelona 0-2
Vezette: Guy Goethals (belga)
Dinamo: Igor Kutyepov – Oleg Luzsnij, Ahrik Cveiba, Besszmertnyij, Smatavalenko, Gricina, Andrej Annyenkov, Zaets, Oleg Szalenko, Jurij Moroz, Vologyimir Saran (Volotiok).
FC Barcelona: Zubizarreta – Nando, Guardiola, Koeman, Juan Carlos, Bakero (Salinas), Nadal, Sztoicskov, Laudrup (Begiristáin), Witschge, Eusebio.
Gólszerzők: Julio Salinas(’33), Sztoicskov (’66)

Julio Salinas

A kijevi meccs után két héttel rendezték meg a párharc „visszavágóját”, amely ugyancsak izgalmas, és sokáig kiegyenlített mérkőzést hozott. A Katalán Óriás támadott, azonban az ukránok hősiesen tartották magukat, így a félidő gólnélküli döntetlennel zárult. A második etapban sem változott a mérkőzés összképe: a Barcelona támadott, a Kijev védekezett. A Kijev ellenállása az első óra végén tört meg: ekkor Ronald Koeman 17 méterre Valdemaras Martinkenas hálójától végezhetett el szabadrúgást. A szabadrúgást megelőző szabálytalanság következményeként a nyugatnémet játékvezető kiállította Jurij Morozt, így az ukránok 10 főre fogyetkoztak. Na, már most ez már önmagában felért volna egy találattal, ha a litván kapus hatalmas vetődéssel nem üti ki a bal alsó sarok felé tartó labdát. A kipattanó labda Miguel Ángel Nadal elé pattant, akinek 5 méterről leadott lövését a kapus a felső lécre tolta; az újabb kipattanót aztán Hriszto Sztoicskov az üresen tátongó kapuba fejelte. Szerencsés gól volt, Martinkenas mindent megtett a gól elkerüléséért.

A vezető gól megszerzése nyugtatólag hatott a Blaugrana játékosaira, akik ezután is támadásban maradtak, s a mérkőzés utolsó tíz percében még két gólt értek el. A 81. percben Sztoicskov volt eredményes: egy szerencsésen lepattanó labda Julio Salinas elé került a 16-os előtt, aki rögtön középre passzolt a bolgárhoz, aki egy cselt követően Martinkenas kapujának jobb oldalába továbbította a labdát. A végeredményt Julio Salinas állította be, aki beleért Michael Laudrup kapu irányába tartó lövésébe. Négy fordulót követően a Barça neve mellett 7, a Praha neve mellett 4 pont állt, így nem volt kérdéses, hogy ezen két csapat valamelyike juthat be a londoni fináléba. S a következő fordulóban a katalánok a cseh fővárosba látogattak.

1992. 03. 18.

FC Barcelona – Dinamo Kijev 3-0
Vezette: Karl-Josef Assenmacher (NSZK-beli)
FC Barcelona: Zubizarreta – Nando, Koeman, Guardiola (Salinas), Nadal, Bakero (Amor), Goikoetxea, Sztoicskov, Laudrup, Witschge, Eusebio.
Dinamo: Martinkenas – Luzsnij (Volotiok), Cveiba, Annyenkov, Smatavalenko, Gricina, Jakovenko, Zaets, Szalenko (Kuvitkauskas), Jurij Moroz, Saran.
Gólszerzők: Sztoicskov (’60, ’81), Salinas (’88)

A csoportkör ötödik meccse akár fordulópontot is jelenthetett volna a végső siker felé vezető úton. A cseh bajnok végig uralva a meccset, sikeresen ráerőltette akaratát a katalán csapatra, akik nem igazán tudtak mit kezdeni Dusan Uhrin fiaival. Petr Kouba megint csak tökéletes napot fogott ki, és a csehet támadójátéka is átlagon felüli volt. Mindez együttesen eredményezte, hogy a Katalán Óriás pont és lőtt gól nélkül távozott a Letná-stadionból.

A mérkőzést eldöntő találat Horst Siegl nevéhez fűződött, ami a 65. percben esett: Vonásek lövése kipattant a kapufáról, ami Vrabec elé került. Ő is lőtt, de Zubizarreta kiütötte a labdát pont Siegl elé, aki harmadszor már nem hibázott. Ebben a pillanatban szinte felrobbant a stadionban ülő 27 ezer néző hangorkánjától a Letná. Dusan Uhrín így emlékezett vissza erre az estére: „Láthattunk egy csodálatos kapusteljesítményt Koubától. A régi Letná közel 30 ezer nézőjének szereztünk örömet, akik a lefújást követően még negyed órával is ünnepeltek és tapsoltak.”

Siegl így nyilatkozott a meccsről: „Emlékszem, fehér mezünk volt. Talán Adidas. Emlékszem, az első lövés kipattant a kapufáról, majd az újabb lehetőség is kimaradt, én azonban nem tágítottam, s elértem a célomat. Számomra a Barça mindig is egy nagy csapat volt, mint ma. Nézzék meg, kik játszottak ott akkor: Zubizarreta, Koeman, Guardiola vagy éppen Michael Laudrup.”

1992. 04. 01.

Sparta Praha – FC Barcelona 1-0
Vezette: Bo Karlsson (svéd)
Sparta: Petr Kouba – Novotny, Mistr, Vrabec (Matta), Hornak, Nemecek, Vonasek, Chovanec, Cerny, Siegl (Joksimovic), Frydek.
FC Barcelona: Zubizarreta – Nando, Guardiola (Nadal), Koeman, Serna, Bakero, Salinas (Goikoetxea), Eusebio, Laudrup, Witschge, Begiristáin.

A csoportkör zárómérkőzései előtt az FC Barcelona 7, a Sparta Praha 6 ponttal állt; a katalánok hazai pályán fogadták a Benficát, míg a cseh bajnok az ukrán fővárosba látogatott. A két meccset egy időben, 20 órakor játszották, a tét nem volt kicsi. Vajon az előzetesen favoritnak tartott katalánok jutnak a döntőbe, vagy meglepetés születik?

A kérdésre a választ Barcelonában elég hamar meg szerették volna adni, hiszen a 23. percben már 2-0 állt a Camp Nou-stadion eredményjelzőjén. Előbb Sztoicskov, majd pedig José María Bakero talált be ’Neno’ /Adelino Barrios/ hálójába. A magabiztos vezetésnek azonban nem sokáig örülhetett a katalán szurkolósereg, hiszen a 27. minutumban César Brito betalált Zubizarreta hálójába, ezzel izgalmassá téve a mérkőzést.

Kijevben is jelentős izgalmak közepette folyt a mérkőzés, de a tét rányomta bélyegét arra a meccsre is: sokáig gólnélküli állást jelzett a kijevi stadion eredményjelzője, mígnem a 84. percben Oleg Szalenko bevette Petr Kouba hálóját. Ezzel eldőlt minden fontos kérdés: a Katalán Óriás döntőbe jutott, míg a Sparta Praha nagyszerű teljesítménnyel, nagy meglepetésre a csoport második helyén végzett.

1992. 04. 15.

FC Barcelona – SL Benfica 2-1
Vezette: Hubert Forstinger (osztrák)
FC Barcelona: Zubizarreta – Nando, Koeman, Serna, Guardiola, Amor (Nadal), Eusebio, Bakero, Goikoetxea, Sztoicskov, Laudrup (Alexanko).
SL Benfica: ’Neno’ – José Carlos (Rui Costa), Paulo Madeira, Rui Bento, Veloso, Sousa, Vitor Paneira, Schwartz, César Brito, Juran, Isaias (Pacheco).
Gólszerzők: Sztoicskov (’12), Bakero (’23)

Csapat

Győzelem

Döntetlen

Vereség

Gólarány

Pont

1. FC Barcelona

4

1

1

10-4

9

2. Sparta Praha

2

2

2

7-7

6

3. SL Benfica

1

3

2

8-5

5

4. Dinamo Kijev

2

0

4

3-12

4

A csoport végeredménye

Döntő

Az olasz UC Sampdoria együttesével rövid időn belül másodszor találkozott a „Dream Team” egy európai kupa döntőjében. A KEK 1988/89-es kiírásában is ez a két együttes játszotta a döntőt, s akkor 2-0 arányban győztek Johan Cruyff fiai. Akkor a Barça számára rossz emlékeket idéző berni Wankdorf-stadionban találkoztak egymással a felek: a katalánok 2-0 arányú sikerét Julio Salinas és Aitor López Rekarte góljai biztosították.

1992. május 20-án este eljött a folytatás vagy éppen visszavágás pillanata. Az 1989-es részvevők közül a Wembley-ben is fellépett a katalánok részéről Zubizarreta, Alexanko, Eusebio, Beguiristáin, Julio Salinas, míg az olaszok részéről Pagliuca, Mannini, Lanna, Pari, Toninho Cerezo, Vialli és Mancini.

A két csapat a német Aaron Schmidhuber vezetésével vonult ki a londoni Wembley-stadion „szent gyepére”. Egy olyan este elé nézett mindkét szurkolótábor, ahol mindkét csapat történelmi tettet hajthat végre: első alkalommal nyerheti el a legrangosabb európai trófeát. A döntő előtti esélylatolgatások során, minden sajtóorgánumot figyelembe véve, a Katalán Óriást tartották a favoritnak. Egy ilyen mérkőzésnek azonban nincsen egyértelmű esélyese, csak olyan van, hogy egyik csapat mellett több érv szólhat, mint a másik mellett. Azonban ez sem jelent semmit, látott mindenki olyat, hogy nem az a csapat nyert, amelyiket előzetesen esélyesebbnek tartottak, lásd az 1986-os sevillai estét, amelyen épp az FC Barcelona játékosai bandukoltak le a Sánchez Pizjuán gyepéről szomorúan.

A londoni este azonban nem ilyen módon ért véget, még akkoris, ha egy nagyon kemény, fordulatos meccsen sikerült érvényre juttatni az előzetes „papírformát”. Az olasz bajnok Vialli és Mancini vezényletével számtalan gólszerzési lehetőséget dolgozott ki: volt amikor Zubizarreta mentette meg a katalánokat a góltól, de az olasz csatárok pontatlansága is a Blaugrana segítségére sietett, amikor már minden veszni látszott. Na persze, a másik oldalon is számtalan helyzetet alakított ki a Sztoicskov – Salinas támadósor, de Pagliuca ezen az estén is csúcsformában repkedett a kapuja előtt. Felváltva forogtak veszélyben a kapuk, mindkét együttes merészen felvállalta a támadójátékot – ami manapság már a legtöbbször elképzelhetetlen, és nóvumnak számít. 1992-ben azonban még természetesnek tűnt, s ennek következtében egy magas színvonalú döntőt láthattak Londonban, és szerte a világban.

A rendes játékidő gólt nem, csak helyzeteket és mindkét oldalon kiemelkedő kapusteljesítményt hozott.  Így aztán következhetett a hosszabbítás, amire senki sem számított. A ráadásban is ugyanazt a támadófutballt láthattuk mindkét fél részéről: sem a Sampdoria, sem pedig a Barça nem állt vissza, nem a „csak gólt ne kapjunk” elv vezérelte őket. A döntő végkimenetelét mégsem a káprázatosan játszó csatárok valamelyike döntötte el, hanem egy középhátvéd. A ’Tin-tin’ becenévre hallgató holland válogatott játékos ezen az estén is meglendítette félelmetes jobb lábát, aminek eredményeképpen Pagliuca kapujának jobb alsó sarkában kötött ki a labda. A 113. percben Ronald Koeman eredményes tudott lenni szabadrúgásból, ami aztán a végeredményt is jelentette. A vezetés tudatában Cruyff hatalmas emberi nagyságról tanúságot téve a pályára küldte a korábbi évek meghatározó középhátvédjét, a csapat első számú csapatkapitányát, José Ramón Alexankót, aki így magasba emelhette a BEK-trófeát.

A BEK-döntő magyar kommentátorától – id. Knézy Jenőtől – a mérkőzés alatt érdekes információkat tudhatott meg a szurkoló, aki látta a londoni döntőt az ő konferálásában. Eszerint a Wembley-stadionból 18 kamera és 63 televízió-társaság közvetítette a döntőt 1992. május 20-án este. Londonban ekkor szokatlanul meleg volt az idő: napközben 28-30 Celsius-fokot mértek, míg a döntő pillanatában is 20 fok felett volt a hőmérő higanyszála. A döntő előtt az angol fogadóirodákban az FC Barcelona győzelmét 7:3, míg a Sampdoria sikerét 13:8 arányban adták, tehát: egy árnyalatnyival itt is a Katalán Óriás számított esélyesebbnek.

Megtudhattuk emellett, hogy a győzelemért a katalán játékosok – összesen – 10 millió pezetát kapnak. S érdekességként elmondta, hogy 1986-ban Andoni Zubizarreta 8 éves szerződést írt alá: aláírási pénz gyanánt 1.2 millió fontot kapott, míg a nyolc idényre – összesen – 1.8 millió fontot.

További érdekessége volt a döntőnek, hogy mennyire más volt akkor a labdarúgás: egy fokkal lassabb mederben folyt a játék, de taktikailag és technikailag tökéletes felkészültségű volt mind a két csapat. A játékosok játszani akartak, nem pedig színészkedni vagy „fetrengeni”. Számtalan kemény belépőt láthattak a meccsen, de senki nem játszotta el a „nagy halált”, senkit sem kellett „újraéleszteni”. A fiúk egyszerűen csak futballozni és szórakoztatni akartak.

1992. 05. 20. Wembley-stadion, London

FC Barcelona – UC Sampdoria (olasz) 1-0 (0-0, 0-0, 0-0)
Vezette: Aaron Schmidhuber (német)
FC Barcelona: Zubizarreta – Nando, Ferrer, Koeman, Juan Carlos, Bakero, Salinas (Goikoetxea), Sztoicskov, Laudrup, Guardiola (Alexanko), Eusebio.
UD Sampdoria: Gianluca Pagliuca – Moreno Mannini, Srecko Katanec, Fausto Pari, Pietro Vierchowod, Marco Lanna, Attilio Lombardo, Toninho Cerezo, Gianluca Vialli (Renato Buso), Roberto Mancini, Ivano Bonetti (Giovanni Invernizzi).
Gólszerző: Koeman (113.)

VISCA EL BARCA!
VISCA CATALUNYA!

Kapcsolódó cikkek