BL – 2010/2011.

Szerző: Blaugrana.hu
340 megtekintő

A 2010/2011-es idény végén megint csak BL-sikernek örülhettek Katalónia lakói, az FC Barcelona szurkolói, a sociók, s mindenki, aki szereti a szép futballt. A ‘Pep Team’ újfent fantasztikus szezonon voltak túl, hiszen a bajnoki elsőség megszerzéséhez sem fért semmi kétség. Európa ura egyértelműen és megfellebbezhetetlenül a Katalán Óriás volt, amelynek ‘csatahajóját’ Pep Guardiola és Tito Vilanova kormányozta, a győzelemért pedig Xavi, Puyol, Iniesta, Pedro, Messi, David Villa és Dani Alves “fedélzetmesterek” voltak a felelősek. Kövessük végig kedvenceinket ezen az úton!

Pep Guardiola harmadik vezetőedzői szezonjának futott neki 2010 őszén. A csapat az előző idényben is megnyerte a spanyol pontvadászatot, a BL-ben elődöntőig jutott, míg a Király Kupában a nyolcaddöntőben a Sevilla jelentette a végállomást. A Barça játékosai közül jó páran úgy tértek vissza a 2010. évi nyaralásról, hogy előtte a világbajnokságon aranyérmet szereztek, így kellően jó kedvvel, megfelelő önbizalommal felvértezve futhattak neki az új szezonnak. Az átigazolási szezonban nem volt túl nagy a mozgás a csapat háza táján: Yaya Touré és Zlatan Ibrahimovics döntöttek úgy, hogy másik klubban folytatják pályafutásukat. Helyükre David Villa, Javier Mascherano és Ibrahim Afellay érkezett, ill. a balhátvéd posztját erősítendő Adriano Correia Claro az FC Sevillából.

Villa és Messi a Pana’ ellen

Mint az aktuális spanyol bajnok, s mint az előző évek Bajnokok Ligája-sorozat eredményes csapata, kiemeltként várhatta a Katalán Óriás a csoportkör sorsolását, amelyre 2010. augusztus végén került sor Nyonban. Ennek megfelelően egy kényelmesen könnyű kvartettbe kapott besorolást a csapat: a görög Panathinaikosz Athén, a dán FC Köbenhawn és az orosz (tatár) Rubin Kazany csapataival kellett megküzdeni a csoportelsőségért. Előzetesen nem számított nehezen abszolválható csoportnak ez a négyes, s aztán 2010. december közepére aztán kiderült: sikerült hozni a papírformát.

Csoportkör, 1. mérkőzés

A csoportkör nem túl nehéz menetelését hazai környezetben kezdte a csapat; az ellenfél a görög bajnok, Panathinaikosz volt. A görög csapatban jó pár ismert labdarúgó futballozott ebben az évben: Lukas Vyntra, Gilberto Silva, Govou, Simao Sabrosa, Luis García ill. Djibrill Cissé. Ennek megfelelően, bár némi hidegzuhanyként, a mérkőzésen a görögök szerezték meg a vezetést, Sidney Govou vette be Victor Valdés hálóját. Ez azonban arra volt elegendő, hogy „megrángassa az oroszlán bajszát”, hiszen ettől a pillanattól kezdve a katalánok egy magasabb sebességi fokozatba kapcsoltak, s már a szünetre kétgólos előnnyel vonultak. Előbb Messi egyenlített, majd David Villa szerezte meg a vezetést, s a 45. percben újfent Leo volt eredményes. A második félidőben még Pedro Rodríguez és Dani Alvés is bevette Tzorvas hálóját, így alakítva ki az 5-1-es végeredményt.
A nagy gólarányú, jó játékkal, könnyedén megnyert első meccs megalapozta a csoport „hangulatát”: a Barça elfoglalta az első helyet, s azt ki sem engedte a kezéből egyetlen pillanatra sem.

Csoportkör, 2. mérkőzés

A csoportkör második találkozójára a messzi Oroszországba, pontosabban Tatárföld fővárosába kellett utaznia a Pep-legénységnek. A Rubin Kazany, akik az előző évben megnyerték az orosz pontvadászatot, meglehetősen erős kerettel álltak ki erre a szezonra, amit aztán maga a mérkőzés is alátámasztott. A Kurban Bergyijev edzette Kazany végig méltó partnere tudott lenni a Katalán Óriásnak, a meccs során számtalan helyzetet dolgoztak ki, s nem egy alkalommal a Blaugrana fölé tudtak kerekedni. Ebben – minden bizonnyal – szerepe volt a már télbe forduló időjárásnak is, de a tatárföldiek masszív csapatjátéka is említést érdemel. Ennek eredményeként az első fél óra végén a csapatkapitány, Christian Noboa találatával a vezetést is megszerezte a Rubin Kazany, ami rögtön jó kedvre derítette a 22 ezer főnyi hazai szurkolósereget. A félidő végéig sikerült is megőrizni az előnyt, s a második etapban sem nagyon tudott a Barcelona megfelelő helyzeteket kialakítani a tökéletesen záró Kazany kapuja előtt.
A 60. percben aztán büntetőhöz jutottak a katalánok, amit David Villa higgadtan értékesített, s ezzel egalizálta a mérkőzés állását. Ez az 1-1- lett aztán a mérkőzés végeredménye is, így az FC Barcelona csak „meghűlt”, de „meg nem fázott” a tatár télben.

Csoportkör, 3. mérkőzés

A Koppenhága elleni siker hősei

A harmadik mérkőzésen, hazai pályán a dán FC Köbenhawn volt Xaviék ellenfele. A dán főváros csapata az első fordulóban a Kazanyt verte hazai pályán 1-0 arányban, majd a 2. körben a Panathinaikosz otthonából hozta el a három pontot (0-2), így – némi meglepetésre – csoportelsőként érkezett a katalán fővárosba. A dánok szakmai munkáját ekkoriban a norvég Ståle Solbakken irányította, aki nagyon ütőképes csapatot rakott össze Koppenhágában úgy, hogy – viszonylag – ismeretlen játékosokra tudott építeni.
Ennek megfelelően a barcelonai fellépés sem ígérkezett sétagaloppnak, egyik csapat számára sem. Ezt támasztotta alá a dánok masszív csapatjátéka, amelyet csupán Leo Messi két zseniális megmozdulása döntött el a Katalán Óriás javára. Az argentin gólvágó a 19. és a 92. percben vette be Johan Wieland hálóját, így a Barça otthon tartotta a három pontot, s ezzel – a csoportkör félidejénél – a négyes élére állt.

Csoportkör, 4. mérkőzés

A negyedik fordulóban a dán fővárosban lépett pályára Pep Guardiola együttese, s az előző mérkőzésből kiindulva, nem számíthatott könnyű találkozóra. Hazai pályán az FC Köbenhawn együttese ugyanis, mindenkire veszélyt jelentett, ami aztán a hideg északi estében be is bizonyosodott.
A dánok nagyon jól megszervezték a játékukat, a meccs nagy részében egyenlő partnerei voltak nagyobb nevű ellenfelüknek. A norvég edző kiemelkedő munkát végzett, amit a megtöltött koppenhágai aréna nézői hangos ovációval és odaadó szurkolással háláltak meg – segítve ezzel is csapatukat. Az 1-1-es döntetlen egy gyors gólváltás után alakult ki: a 31. minutumban Leo Messi szerezte meg a vezetést a Barçának, majd a középkezdés utáni támadás végén a brazil Claudemir de Souza vette be Victor Valdés hálóját, alakítva ki a döntetlen végeredményt. Az egy ponttal a katalánok továbbra is veretlenül álltak a ’D’ jelű kvartettjük élén, de a Koppenhága együttese szorosan követte őket; a Blaugranának 8, a dánoknak 7 pontjuk volt a negyedik fordulót követően.
Mindez azt jelentette, hogy Pep Guardiola és együttese korántsem lehetett nyugodt a hátralévő két csoportmeccs előtt: mindkét találkozón kellett a győzelem ahhoz, hogy magabiztosan végezzenek a csoportjuk élén.

Csoportkör, 5. mérkőzés

Pedro gólöröme Athénban

2010. november 24-én a görög fővárosban lépett fel az FC Barcelona, a Panathinaikosz Athén vendégeként. A Spyros Louis-stadionban (más néven Olimpiai-stadion) megrendezett mérkőzés helyszíne szomorú emlékekkel tölthette el a katalánok labdarúgóit, s személyesen Pep Guardiolát is, hiszen 1994. májusban itt szenvedte el története egyik legnagyobb vereségét a Katalán Óriás. A BL-döntőben 4-0 arányban győzték le a „Dream Team” tagjait az AC Milan akkori legjobbjai. A 2010. késő őszi találkozónak azonban minden kétséget kizáróan, a katalánok voltak az esélyesei.
A Panathinaikosz az előző négy meccsük után már lemondhatott a továbbjutás lehetőségéről, így nem csoda, hogy ezen a meccsen sem fejtettek ki különösebb ellenállást a portugál Jesualdo Ferreira tanítványai. A katalánok 3-0 arányú győzelmét a két gólig jutó Pedro Ledesma, ill. Leo Messi találata biztosította, s mivel ebben a fordulóban a Köbenhawn vereséget szenvedett a tatár fővárosban, így az is eldőlt: hogy a Blaugrana végez a csoportja élén.

Csoportkör, 6. mérkőzés

2010. december 7-én játszotta le a Barça a csoportkör utolsó találkozóját, amelynek már semmilyen tétje nem volt Xaviék számára. Ennek megfelelően meglehetősen tartalékos felállásban küldte pályára csapatát Pep Guardiola, gondolván a szezon hátralévő részére. A történelmi hűség kedvéért álljon itt a Rubin Kazany elleni csapat: Pinto – Adriano, Piqué, Andreu Fontás, Maxwell, Mascherano, Thiago Alcántara, Sergi Busquets, Jeffrén (Victor Vázquez), Jonathan Dos Santos (Messi), Bojan (Bartra). Egy kis zárójeles megjegyzés: megérne egy misét az, hogy a 2010. decemberi fellépők közül hányan maradtak mára is a klub alkalmazásában, s mi lett az akkori ifjak további pályafutásának alakulása.
Mindenesetre a pályára lépő játékosok nem szerették volna, hogy a kilátogató nézők üres kézzel, győzelmi élmény hiányában menjenek haza, így Andreu Fontás és Victor Vázquez góljainak köszönhetően 2-0 arányban győztek. A sikerrel az FC Barcelona 14 ponttal végzett az ’E’ jelű csoportja élén; másodikként a dán Köbenhawn jutott tovább, míg a Rubin Kazany az Európa Ligában folytathatta a küzdelmeket. A görög bajnok pedig csoportutolsóként befejezte arra az évre az európai kupaküzdelmeit.

Kemény küzdelem árán továbbjutás a nyolcaddöntőből

A csoportmeccsek lezárulta után, még 2010. decemberben megtörtént a nyolcaddöntők párosításának a kisorsolása. Mivel a Katalán Óriás megnyerte a saját csoportját, így annyi előnyt élvezett, hogy a párharc első meccsét idegenben játszotta. A sorsolás szeszélye folytán egy jól ismert ellenfelet sikerült megkapnia Pep tanítványainak: az angol Arsenal FC csapatával a megelőző idényben is „összefutottak”, csak akkor a negyeddöntőt vívták Arséne Wenger fiaival. Emellett a 2005/06-is BL-idény fináléjából is ismerős lehetett egymásnak a két csapat: abból a fináléból voltak jó páran, akik a 2011 kora tavaszi fellépésen is a pályán voltak. Többek között Iniesta, Xavi, Puyol, Victor Valdés, Messi vagy a másik oldalon Cesc Fábregas, Emmanuel Eboué, ill. az edző, Arséne Wenger.

Xavi és Nasri küzdelme Barcelonában

Az odavágóra 2011. február 16-án került sor az Emirates-stadionban. A hazaiak meglehetősen jó előjelekkel,m jó formában várhatták az összecsapást, míg a katalánoknál némi visszaesés, kisebb gödör jellemezte a meccset megelőző hetek játékát. Ennek ellenére az FC Barcelona számított a párharc esélyesének, amit a két meccs alapján sikerült is valóra váltani. Még akkoris, ha kicsit nehézkesebben, nem mellőzve a szerencsét és az Arsenal játékosainak „segítségét”.
A mérkőzést, a párharc esélyeséhez méltó módon, a Katalán Óriás kezdte jobban, sorra alakította ki a helyzeteket, amelyek aztán meghozták a várva-várt vezetést, ill. idegenben lőtt gólt. A 26. percben David Villa vette be Wojciech Szczęsny hálóját, megszerezve az előnyt a Blaugrana csapatának. Ezt követően is a vendégek maradtak fölényben, újabb és újabb lehetőségek adódtak Pep fiai előtt, ezeket azonban nem sikerült kihasználni. Így 1-0-s előnnyel vonulhattak öltözőbe a küzdő felek.
A második félidőben aztán jelentősen megváltozott a játék képe. A szünet jót tett az Arsenalnak, Arséne Wengernek sikerült feltüzelnie Fabregasékat, s a Barça játéka is – ezzel párhuzamosan – némiképp visszaesett. Az angolok támadásait sokáig sikerült elhárítani, ill. hatástalanítani, azonban a meccs utolsó negyedórájában a helyzeteiket kihasználták, s a maguk javára fordították az első találkozót. Előbb a 78. percben Robin van Persie, majd a 83.-ban Andrej Arsavin vette be Victor Valdés kapuját, kialakítva ezzel a 2-1-es végeredményt. A visszavágót – tehát – minimális előnnyel várhatták az „ágyúsok”.
A 2011. március 8-i mérkőzésre a Valdés – Alvés, Mascherano, Abidal, Adriano – Xavi, Sergi Busquets, Iniesta – Villa, Messi, Pedro összeállításban küldte pályára tanítványait Pep Guardiola. Jól látszik, hogy a védelem eléggé felforgatott összetételű volt, ami a sérülések és eltiltás miatt alakulhatott így. A Massimo Busacca dirigálásával lejátszott mérkőzés meglehetősen izgalmas, parázs játékot, egy-két fordulatot és kritikus játékvezetői döntést hozott magával. A visszavágót is a Barça kezdte fölényben, s folytatta, azonban a támadásokat sokáig nem koronázta siker: hol az Arsenal védelme alkotott maradandót, hol a lengyel kapus fogott ki Messin és társain, vagy épp az utolsó passzba csúszott hiba. Már mindenki elkönyvelte, hogy az első félidőben nem esik gól, amikor a hosszabbítás harmadik percében Leo Messi bevette Almúnia hálóját, ezzel megszerezve a vezetést a Blaugranának, s továbbjutásra állítva a párharcot. Sokan emlékezhetnek erre a gólra, amint átpöccinti a kivetődő spanyol portáson a labdát, s úgy lövi az üres kapuba a „bőrgolyót”.
A második félidő elején az Arsenal változtatott, s kénytelen volt támadni, aminek meglett az eredménye is: Sergi Busquets szerencsétlen fejese után Valdés hálójába került a labda, egalizálva ezzel a mérkőzés állását; ekkor meg az Arsenal számított továbbjutónak. A gól után három perccel azonban 10 főre fogyatkozott az Arsenal: a partjelző lesen állította meg van Persie-t, a holland csatár azonban továbbvitte a labdát, és Valdés hálójába lőtt – sípszó után. Ezért a svájci bíró felmutatta neki a sárga lapot, s mivel volt már neki egy, kiállította a holland csatárt.

Az emberelőnybe kerülő katalánok újra támadásba lendültek, hogy megszerezzék a továbbjutáshoz szükséges gólokat. A vezetés megszerzése a 69. percben sikerült, amikor Iniesta passzát Xavi Hernández lőtte Manuel Almúnia hálójába. A 2-1 azonban csak – összesítésben – egyenlővé tette a párharc állását. Nem sokat kellett azonban várni a harmadik gólra: a 70. percben a 16-on belül Laurent Koscielny buktatta a kilépő Pedrót, amiért Busacca a 11-es pontra mutatott; a jogosan megítélt büntetőt Leo Messi lőtte az Arsenal hálójába, 3-1-re alakítva ezzel a visszavágó állását. A hátralévő időben több gól nem esett, így 4-3-as összesítéssel a Katalán Óriás jutott a negyeddöntőbe. Nem volt könnyű „szülés”, az Arsenal nemes és egyenrangú ellenfélnek bizonyult, és rendesen megnehezítette a katalánok dolgát.

Iskolajátékkal abszolvált negyeddöntő

Alves és Adriano öröme a Camp Nou-ban

A sorsolás következtében a negyeddöntős ellenfele a Barcelonának az ukrán Sahtar Donyeck lett, akik az előző körben az AS Roma együttesét ütötték el a továbbjutástól. A kettős győzelemmel, 6-2-es gólkülönbséggel abszolvált nyolcaddöntő után következhetett a katalánok elleni párharc, amelynek első felvonására a Camp Nou-ban került sor 2011. április 6-án; a meccs játékvezetője a skót Craig Thomson volt.
A Valdés – Dani Alvés, Piqué, Mascherano, Adriano – Xavi, Sergi Busquets, Keita – Iniesta, Messi, Villa összeállítású Barça igazi gálaelőadást varázsolt a stadionba kilátogató 87 ezer embernek, s a televízió nézőinek. Az ’odavágó’ egyetlen pillanatig sem hozott igazi küzdelmet, s nem csupán az első meccs végkifejlete, de a továbbjutás kérdése is csakhamar eldőlt. A meccs alaphangját már a 2. percben megadta Andrés Iniesta találata, amit még további négy Barça-gól követett; sorrendben: Dani Alvés, Piqué, Seydou Keita, végül pedig Xavi állította be az 5-1-es végeredményt. Érdekessége a mérkőzésnek, hogy a katalánok góljait két hátvéd és három középpályás szerezte.
Az április 12-i visszavágó csupán formalitás volt, amit le kellett játszani a tisztesség szellemében. A donyecki estében is a katalánok bizonyultak jobbnak: Leo Messi 43. percben szerzett találatával 1-0-ra nyertek idegenben is Pep Guardiola fiai, így kettős sikerrel, 6-1-es gólkülönbséggel jutottak tovább a negyeddöntőből a Barcelona legjobbjai.

„El Clásíco” az elődöntőben

Az elődöntőben a sorsolás – eredményeként, szeszélyeként, előre eltervezett döntéseként (hideg-meleg golyók, egyéb nyalánkságok) – a Real Madrid együttese következhetett, amelynek padján ekkor José Mourinho ült, akit Barcelonában páran csak a „tolmácsként” ismertek meg. A Real a nyolcaddöntőben a francia Lyon gárdáját verte ki, míg a negyeddöntőben az angol Tottenham Hotspur együttesén jutott túl. Következhetett hát a „klasszikus” összecsapás az elődöntőben, ami – ekkoriban sem – számított úrifiúk könnyed játszadozásának, sokkal inkább hasonlított, egy életre-halálra menő, véres küzdelemnek. Különösen igaz volt ez a portugál tréner madridi időszakában.
Az ’odavágóra’ a április 27-én Bernabéu-stadionban került sor, és a forma, a mutatott játék alapján, a Katalán óriás volt az esélyese a meccsnek és a párharcnak is. A meccsen aztán mindez meg is látszódott, hiszen a hazaiak inkább a játék ölésére, tördelésére helyezték a hangsúlyt, míg Pep fiai megpróbálták azt, amiért ezt a sportágat szeretjük: űzni a futballt. Sokáig azonban úgy tűnt, hogy a madridiak elképzelése győzedelmeskedhet, azaz: gól nélküli döntetlennel mehetnek a csapatok a barcelonai visszavágóra. Azonban Pep Guardiola húzott egy merészet, amikor a 71. percben pályára küldte Ibrahim Afellayt, aki a télen érkezett a csapathoz: a holland támadó teljesen megbolondította a Madrid védelmét, amiből aztán Messi eredményes tudott lenni, majd az előnyt is megduplázta.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Real a 61. perctől kezdve már csak tíz emberrel küzdött, miután Pepét a német Stark játékvezető, az aktuális „hentelését” követően kiállította. Így a portugál védő első lehetett a melegvízért folytatott „harcban” a Bernabéuban.
Real Madrid – FC Barcelona 0-2 (0-0)
Real Madrid: Casillas – Arbeloa, Sergio Ramos, Albiol, Marcelo, Pepe, Xabi Alonso, Lassana Diarra, Özil (Adebayor, ’46), Cristiano Ronaldo, Di María.
FC Barcelona: Víctor Valdés – Dani Alves, Piqué, Mascherano, Puyol, Sergio Busquets, Xavi, Keita, Pedro (Afellay, ’71), Messi, Villa (Sergi Roberto, ’90).
Gól: Messi (’76, ’85)

A május 3-i visszavágó egy kicsit szolidabb körülmények között, visszafogottabban zajlott, miután a Realnak kénytelen-kelletlen futballoznia is kellett – volna, ha tudott volna. Erre azonban az a keret nem igazán volt képes, főleg nem a világot uraló Katalán Óriás tökéletesen működő gépezete ellen. A Barça a visszavágón, a két gólos előny tudatában, pont annyit adott ki magából, amennyi kellett a döntőbe jutáshoz. Így is a Barcelona szerezte meg a vezetést Pedro révén, amivel aztán végérvényesen eldőlt a párharc sorsa; Marcelo gólja csupán szépségtapasz volt, vagy még az sem.
FC Barcelona – Real Madrid 1-1
FC Barcelona: Valdés – Alves, Piqué, Mascherano, Puyol (Abidal, ’90), Busquets, Xavi, Iniesta, Pedro, Messi, Villa (Keita, ’74)
Real Madrid: Casillas – Arbeloa, Carvalho, Albiol, Marcelo, Lass Diarra, Xabi Alonso, Di María, Kaká (Özil, ’60), Cristiano, Higuaín (Adebayor, ’55).
Gól:Pedro (’54); Marcelo (’64)

A 2009-es döntő ’visszavágója’ a fináléban

Az FC Barcelona játszott pályaválasztóként hagyományos, gránátvörös-kék szerelésében, a Manchester United fehér-feketébe öltözött. Hatalmas élőképpel nyitott a döntő előtt mindkét szurkolótábor. A két kapitány Xavi Hernández és Nemanja Vidics volt. Tizenöt fokban kezdődött a találkozó, az eső addigra elállt – a két szurkolótábor teli torokból dalolva köszöntötte az európai futball két óriását. A United kezdett.
A két kapus közül Valdés melegedhetett be hamarabb, miután egy ártalmatlan, jobb oldali beadást kellett lehúznia nem sokkal a kezdés után. Két perc után jöhetett az első ápolás, Carrick rúgta nagyon fejbe a labdával Sergio Busquetst (természetesen nem szándékosan), az első lövést pedig egy agresszív labdaszerzés után Chicharito eresztette meg – a blokkba.
Az első percekben a Manchester United volt az agresszívabb, de emlékezhetünk rá: 2009-ben nagyon jól kezdett az angol csapat, majd egy védelmi kihagyás után hátrányba került, és Eto’o gólja tulajdonképpen végig sokkolta. Most legalább Eto’o-val nem kellett törődni…
A 8. percben hördült a nézősereg az első helyzet után: Wayne Rooney robbant rá egy hosszú Van der Sar-kirúgásra, de Valdés akrobatikus mozdulattal tisztázni tudott előle, kevéssel később egy védelmi zavar után ismét a spanyol kapusnak akadt dolga. A Barcelona a 11. percben jutott el az angolok kapuja elé, egy szöglettel, a kombináció végén Vidics takarított a tizenhatoson belül.
A 14. percben a labdát többet birtokló Barca kidolgozott egy helyzetet: Villa passzolt a jobb oldalon Dani Alveshez, akinek beadására Pedro érkezett, de nem találta el a kaput. Az egyre élénkebb Barca következő kísérlete az április óta vészes gólszegénységben szenvedő Villa nevéhez fűződött, a csatár kevéssel lőtt a tizenhatoson kívülről a bal kapufa mellé.
Villa hamarosan megmozgatta egy újabb lövéssel Van der Sart, az első tíz perc után a katalánok átvették az irányítást. Egy jellemző adat: Xavi az első húsz percben 37 passzt kísérelt meg – 37 volt jó közülük.
A két kapus közül Valdés melegedhetett be hamarabb, miután egy ártalmatlan, jobb oldali beadást kellett lehúznia nem sokkal a kezdés után. Két perc után jöhetett az első ápolás, Carrick rúgta nagyon fejbe a labdával Sergio Busquets-et (természetesen nem szándékosan), az első lövést pedig egy agresszív labdaszerzés után Chicharito eresztette meg – a blokkba.
A United védelmének többször is nagyon melege lehetett, de Vidics és Ferdinand is nagyot mentett Messi elől. Sir Alex Ferguson jelezte, hogy elégedetlen – úgy jött ki „ketrecéből”, mint az oroszlán, és közvetlenül a pálya mellől ordított játékosainak. Az első félidő első felében a Barcelona labdabirtoklási fölénye hatalmas (71–29 százalék) volt, a lövésarány 4:1.
A 27. percben góllá érett a Barcelona fölénye: Xavi pazar labdával kínálta meg a jobbra ellépő Pedrót, aki teljesen üresen maradt, Vidics már nem tudott időben keresztezni, a fiatal csatár így a rövid oldalra, a bal alsóba lőtte a labdát – 1–0.
A Manchester United sokszor csak nyomozta a labdát, a 34. percben aztán Abidal beadása után Rio Ferdinand labdát szerzett, és ebből gólt érő, igen szép támadást vezettek az angolok. Giggs passzolt egy kényszerítő után Wayne Rooney-hoz az akció végén, aki ziccerben nézett szembe Valdésszel, és nagy erővel a kapu jobb oldalába vágta a labdát – 1–1 és némileg váratlan egyenlítés! Heves reklamálás nem volt, de lesgyanú igen – a visszajátszások tehetnek igazságot.
Különösebben nem hökkentette meg a Barcát a bekapott gól, Xavi lövése fütyült el a 37. percben a léc fölött, majd Iniesta kísérletezett, lövése Van der Sar kezében halt el.
A 42. percben kitűnő szabadrúgás-kombinációval etette meg a Barca a Unitedet, végül Pedro maradt le, de nagyon kevéssel (a védőknek fogalmuk nem volt arról, hogy mi zajlott). Kassai hosszabbítás nélkül fújta le az első félidőt – a Barca fölénye gólt eredményezett, a United a semmiből egy nagyon szép góllal egyenlített, 1–1-ről folytatták.

David Villa gólöröme

A két szakvezető nem cserélt a szünetben, változatlan összeállításban és néhány kósza Barca-lövéssel folytatódott a döntő. Az 51. percben aztán előbb Dani Alves lövését kellett védenie Van der Sarnak, majd a kipattanó után Lionel Messi emelt volna a kapuba, de szándékát a védők meghiúsították.
Messi előbb finoman próbálta, úgy nem ment, aztán az 54. percben kevésbé finoman, úgy viszont igen.
Középpályás adogatás végén az argentin középen indult meg, a védők nem léptek ki rá, így 21 méterről lőtt, labdája laposan vágódott a kapu bal oldalába – 2–1! Ez volt egyébként Messi első gólja angol földön felnőtt tétmérkőzésen. Az élete utolsó tétmérkőzésén védő Van der Sar a visszajátszások alapján kicsit benne volt a gólban.

Xavi

Kassainak a 60. percig nem kellett előhúznia a lapot (bár Valencia kezdett vészesen közel kerülni a gyufa kihúzásához sok szabálytalanságával), ekkor azonban villant a sárga, az Evrát felrúgó Dani Alves kapott figyelmeztetést.
Messi a 64. percben úgy fordult le Ferdinandról, hogy az angol védő kapásból másfél méter hátrányból olvashatta le a rendszámot, betalálnia viszont nem sikerült, mert Van der Sar lábbal védett. Egy perccel később már cifrázták a katalánok, pedig egyszerűen le is nullázhatták volna a Unitedet – a túljátszott akciót megúszták a fehér mezesek.
A 65. percben Xavi nézte meg magának a kapu jobb oldalát, Van der Sar repült és hárított – szögletre. A Barca-játékmester szöglete után nem tudott tisztázni az MU-védelem, Pedro lekészítette a labdát Iniestának, a középpályás bombáját Van der Sar védte.
Van der Sar sem tudta végig állni a sarat: a 68. percben David Villa Busquets passza után csodaszépen csavart a tizenhatos félkörének széléről a kapu bal felső sarkába – addig jóformán semmit sem csinált a csatár, ez viszont remek volt, 3–1!
A Manchester Unitednek nem sok momentuma akadt, egy Rooney-lövés landolt a háló tetején, de a Barcelona teljesen kézben tartotta a mérkőzést. A 80. percben Giggs próbálta meg befelé hozni a labdát Villa mellett, a labda a spanyol kezére pattant, Kassai nem látott szándékosságot, így nem ítélt büntetőt, bár Giggs ezt nagyon szerette volna.
A hajrá viszonylag csendes volt: a Manchester Unitedben nem maradt erő (akarat igen, de az kevés volt), egyértelműen jobban játszó ellenfele békésen tarthatta az előnyt. Guardiola a legvégén pályára küldte Puyolt is, ünnepelhetett a katalán drukkerhad.
Iniesta még egy igen szemtelen emelést is megpróbált, a másik oldalon csak beadásokig jutottak. Időhúzó cserének még Ibrahim Afellay is bejött, az első gólt szerző Pedro távozott. Afellay kihasználta a rendelkezésre álló minimális időt még egy lövésre, Van der Sar védett.
Ez volt az utolsó említésre méltó jelenet: a Barcelona sokkal jobban játszott a Manchester Unitednél, és teljesen megérdemelten nyerte meg 1992, 2006 és 2009 után a legrangosabb európai kupát. Sir Alex Ferguson nem tudott ellenszert találni, csapata sem, az MU egyébként is jócskán elmaradt legjobbjától: Barcelona–Manchester United 3–1, negyedszer BEK/BL-győztes a Barca.

 

Nem nagyon lehet vitatni: Európa valóban legjobb csapata ült fel a trónra – a meccs embere pedig a Manchestert megtörő második gól szerzője, Lionel Messi lett. A kupát pedig a súlyos betegségéből felgyógyuló Abidal vehette át – csodás napot zárt a francia védő.

DÖNTŐ
FC BARCELONA – MANCHESTER UNITED 3–1 (1–1)
London, Wembley Stadion. V: Kassai (Erős, Ring)
FCB: Víctor Valdés – Dani Alves (Puyol, 88.), Mascherano, Piqué, Abidal – Xavi, Busquets, Iniesta – Villa (Sey. Keita, 86.), Messi, Pedro (Afellay, 92.) Vezetőedző: Josep Guardiola
MU: Van der Sar – Fábio (Nani, 68.), R. Ferdinand, Vidics, Evra – Valencia, Carrick (Scholes 77.), Giggs, Pak Dzsi Szung – Rooney, J. Hernández. Menedzser: Sir Alex Ferguson
Gólszerző: Pedro (27.), Messi (54.), Villa (68.), ill. Rooney (34.)
Sárga lap: Dani Alves (60.), Carrick (61.), Valencia (79.), Víctor Valdés (86.)

Visca el Barça!
Visca Catalunya!

Kapcsolódó cikkek