Az alábbi írásban egy katalán tréner rövid életútját ismerheti meg az Olvasó, aki nagyon kevés időt töltött a Klubnál. Mégis, érdemesnek találtam, hogy írjak Rabassáról, aki másodedzőként is szolgálta a Barçát. Izgalmas és sikeres időszakban vette át a csapatot 11 meccs erejéig: Helenio Herrera után – Ljubisa Brocic előtt.
Egy „elfelejtett” szakember a Barça kötelékében – Enríc Rabassa
A Helenio Herrera-korszakot követően került kinevezésre. Az argentin edző, a „catenaccio” atyja két idényt töltött el az FC Barcelona kispadján: 94 hivatalos mérkőzésen 71 győzelmet aratott, 10 döntetlent és 13 vereséget ért el, a gólaránya a csapatnak 295-95 volt. 75,3%-os
teljesítményt nyújtott a két bajnoki címet hozó Herrera, mégis távoznia kellett.
Új edző után kellett néznie Miró-Sans-nak. Először a „Pelucas” (azaz „Paróka”) becenévre hallgató César Rodríguezre esett a választása, ő azonban ekkor az Elche edzője volt, s azt nem szerette volna otthagyni. Így sürgősségi „beavatkozásra” volt szükség – ekkor esett a választás Herrera segítőjére, Rabassára.
Teljes neve: Josep Enríc Rabassa i Llompart, aki 1920. április 19-én született a katalán fővárosban. Játékosként szerény képességű, alsóbb osztályú csapatokban játszott, mint az UE Sants, a Badalona, a Sant Celona ill. a Sant Sadurni együttesei. A nemzeti edzőképzőt 1953-54-ben végezte el, kiváló eredménnyel.
Edzői pályáját a Poble Sec kis csapatnál kezdte, majd innen került az FC Barcelonához: előbb Plattkó Ferenc (1955-56), majd Doménec Balmanya (1956-58), végül Helenio Herrera (1958-60) segítője lesz a Barçánál. Az 1959/60-as szezonban, másodállásban, a 17. fordulótól kezdve a Sant Andreu edzője is lesz, ahonnan ekkor menesztették Juan Gómez de Lecube edzőt.
Az FC Barcelona vezetőedzőjeként 1960. május 1-én mutatkozott be, s összesen öt Spanyol Kupa-mérkőzésen, a VVK-döntő visszavágóján, ill. négy barátságos meccsen ült a Blaugrana kispadján.
A Barça szakvezetőjeként 1960. május 1-én mutatkozott be a Copa Generalísimo selejtezőjének a visszavágóján, a Racing de 
Ferrol elleni idegenbeli visszavágón: ez csupán formalitás volt, hiszen a hazai „odavágót” már 7-1-re megnyerte a csapat. A május 1-i meccsen 3-1-re nyertek vele idegenben a Ferrol ellen, a gólokat Czibor (2) és a perui Miguel Ángel Loayza (1940. 06. 21. Lima, Peru – 2017. 10. 19. Buenos Aires, Argentína) szerezték.
A legfontosabb megmérettetésre május 4-én került sor, a Vásárvárosok Kupája-döntőjének a visszavágója alkalmával. A Birmingham City ellen idegenben 0-0 arányú döntetlen született, így a Camp Nou-beli visszavágóra maradt a döntés. Rabassával a padon sikerült is a győzelmet megszerezni: a csapat 4-1-re nyerte a döntő második felvonását Kubala duplájának, ill. Eulogio Martínez és Luis Coll Hortal góljainak köszönhetően. A Barça a Ramallets – Olivella, Rodri, Sígfrid Grácia, Martin Vergés, Joan Segarra, Luis Coll, Enríc Ribelles, Eulogio Martínez, Kubala László, Czibor Zoltán felállásban lépett pályára.
A győztes VVK-döntő után négy Spanyol Kupa-mérkőzés következett: a nyolcaddöntőben a Terrassát verte oda-vissza a csapat (hazai pályán 4-2-re, idegenben 2-1 arányban), majd a Bilbao elleni negyeddöntő következett. Barcelonában 3-1-re nyertek Rabassa irányításával, viszont a baszk csapat otthonában 3-0-ra kikaptak, így nem jutottak be az elődöntőbe se.
A szezon zárásaként négy barátságos mérkőzésre került még sor, amelyen továbbra is Rabassa ült a padon. Június 1-jén a Sampdoria otthonában lépett pályára a csapat, és 4-0 arányú, megalázó vereséget szenvedett. A következő barátságos találkozóra június 23-án került sor hazai pályán, s a Monaco volt az ellenfél. A Ramallets (Medrano) – Ferrán Olivella (Pinto), Rodri, Grácia, Vergés, Segarra (Ribelles), Justo Tejada, Kubala (Loayza), Evaristo de Macedo (Fusté), Luis Suárez, Czibor (‘Suco’) összeállítású csapat 5-1-re verte a hercegségbelieket; a gólokon Czibor (2), Kubala, Luis Suárez Miramontes és ‘Suco’ (Andrés Parada Alvite; 1938. 09. 27. La Coruna) osztoztak. Majd június 26-án jött a Barça – Padova meccs, amit 3-1-re nyert meg a Katalán Óriás Martin Vergés duplájának és Kubala ‘szimplájának’ köszönhetően.
E mérkőzéssorozat zárásaként egy igazi csemege várt a csapatra: 1960. július 3-án a brazil FC Santos látogatott a Camp Nou-ba, fedélzetén Pelével. A Blaugrana a Ramallets – Segarra, Olivella, Grácia, Vergés, Ribelles, Tejada, Luis Suárez, Eulogio Martínez, Kubala, Ramón Villaverde összeállításban lépett pályára, s igazi előadást varázsolt a két csapat a stadionba. Egy felettébb látványos és fordulatos meccsen 4-3-ra verte a brazilokat a Barça: a gólokat Kubala (2), Luis Suárez és Ramón Alberto Villaverde szerezték. Az első félidő maga volt a káprázat, amikor az öltözőbe vonultak a felek, már 4-0 állt a stadion eredményjelzőjén. A Santos a második félidőben magához tért, s Pepe duplájával, ill. Pelé góljával szépíteni is tudtak.
Rabassa a Deportivo játékosai gyűrűjében
Ezt követően Rabassa elhagyta a Blaugrana kispadját, hiszen Miró-Sans a jugoszláv Ljubiša Broćić kinevezése mellett döntött – a szakember előtte a holland PSV ill. az olasz Juventus munkáját irányította. Rabassa hat hivatalos meccsen irányította az FC Barcelona munkáját, a mérlege 5 győzelem és egy vereség, 16-9-es gólkülönbség.
A Barça után a Segunda Divisiónban szereplő Condal csapatának az edzője lett, ahol egy idényt töltött el, s a 12. helyen végzett csapatával. Az 1961/62-es idényt a CD Tenerife kispadján kezdi meg, azonban az eredmények elmaradása miatt, szezon közben menesztik. Az 1962/63-as idényben a Deportivo La Coruña vezetőedzője lesz, azonban nem tud sikeres lenni: irányításával a Deportivo kiesik a spanyol első osztályból, így az idény végén megköszönik a munkáját. Ezt követően három kisebb katalán csapatnál vállal szakmai munkát (CE L’Hospitalet, CE Atlétic Balears és a CF Reus Deportiu), majd 1969-ben befejezi az edzősködést. Ezt követően a labdarúgással a kapcsolata szinte teljesen megszakad.
A vendéglátásban talál magának új perspektívát. Előbb Czibor Zoltán éttermében, a „Kék Dunában” helyezkedik el, majd a felejthetetlen „Pajaro Loco” vendéglőben. Az 1970-es évek végén súlyosan megbetegszik, s hosszan tartó szenvedés után, 1980. december 29-én örökre lehunyja szemeit Barcelonában.
