Az alábbi írás főhőse Dorogról indult, s onnan jutott el Spanyolországba, ahol az Atlético Madridban elismert játékos lett, de egy súlyos autóbaleset derékba törte felfelé ívelő pályafutását. Ezt követően került Katalóniába, ahol egy félidő erejéig viselhette az FC Barcelona mezét is. Majd kisebb katalán csapatokban szerepelt, miközben letelepedett új hazájában. 1993-ban tért haza Magyarországra, de a Katalán Óriás nem felejtette el egykori játékosát, aki a centenáriumi ünnepségekre is meghívást kapott. Ő Ilku Péter – róla szól eme rövid életpálya.
Ilku Péter – Dorogról a Barçába
Az 1956-os magyarországi események, s az azt követő megtorlás, elnyomás elől nagyon sok labdarúgó Nyugatra menekült, s választotta a szabadságot. Az 1950-es évek első felének „Aranycsapata” uralta a világ futballját, még akkoris, ha a VB-döntőt Bernben elvesztette az NSZK-val szemben. Az 1956-os forradalom leverése után azonban jó páran elhagyták Magyarországot, és – főként – a német nyelvterületeken, ill. Spanyolországban telepedtek le. Ekkor érkezett az Ibériai-félszigetre számtalan magyar kiválóság: Szalay Tibor, Kaszás, Kuszman, Szolnoki, Csóka József, Beke, ill. történetünk főhőse, Ilku Péter, akit Spanyolországban „Peter”-ként ismernek, s a keresztnevén szerepel az almanachokban.
Ilku Péter Ilku István és Kampfl Krisztina gyermekeként született: hárman voltak testvérek, Péter volt a középső fiú. Péter 1936. február 22-én született Dorogon, amely egy kis város a Dunántúl északi részén, Esztergom közelében. Dorog az 1900-as évek elejétől fontos szénbányászati központ lett, a század első felében főleg német ajkú lakossággal. Az 1950-es évek első felében a dorogi labdarúgás két jelentős alakja Grosics Gyula és Buzánszky Jenő voltak, mindketten az „Aranycsapat” alapemberi voltak. A Dorogi Bányász csapatában mutatkozott be 16 évesen Ilku Péter, aki ekkorra már kiváló fizikai képességekkel bírt. A tehetséges középcsatár az utánpótlás-válogatottba is meghívást kapott, s három alkalommal lépett abban pályára.
A forradalom leverése után azonban nem volt maradása Magyarországon, és a disszidálás mellett döntött. Csapattársával, Csóka Józseffel 1957 elején elhagyták Magyarországot, és Spanyolországban telepedtek le. Mindketten a fővárosba mentek, ahol 1957 közepén Ilku szerződést kapott az Atlético Madridtól, amelynek ekkoriban Ferdinand Daucík volt az edzője (1950-54-ig ő volt a Barça trénere). Az Atlético ekkoriban – is – egy nagy csapat volt, ahol olyan kiválóságok futballoztak, mint a kapus Pazos, a középhátvéd Heriberto Herrera és Miguel Agustín, vagy a kiváló csatárok, mint Escudero, Peiró és Collar. A csapat gyenge pontja a középpálya volt, ezt kellett Daucíknak megerősítenie, és meghatározó játékosokat szerződtetnie. Ennek okán szerződtette a csehszlovák mester a Málagától a 18 éves Antonio González „Chuzó”-t és Ilku Pétert.
Ilku rögtön első szezonjában – 1957/58-ban – a csapat alapembere lett, kiváló teljesítményt nyújtva és tökéletes összhangot alkotva a többi csapattársával. 21 bajnokin lépett pályára és hat gólt ért el, s az idény végén ezüstérmes lett a Real Madrid mögött. Ezzel a csapat indulhatott a BEK-ben is, mivel a Real Madrid címvédőként jogosult volt a részvételre. Ilku nem csak kiváló fizikummal volt megáldva, hanem az akkoriban jellemző tökéletes magyar technikai képességeknek is a birtokában volt. 22 éves volt ekkor még csak, fiatal, pályája elején. Minden adott volt ahhoz, hogy ígéretes pályafutást fusson be az Atléticóval, ill. Spanyolországban.
Azonban a sors közbeszólt. Egy autószerencsétlenség ebben megakadályozta. 1958. július 4-én, pénteken reggel az aragóniai autópálya 18. kilométerénél, az M-106509 madridi rendszámú gépkocsijával megcsúszott az aszfalton, letért az úttestről, és a mélybe zuhanva az útmenti fák állították meg. Az autót Ilku vezette, mellette egy másik magyar állampolgár, a 47 éves Pollák Gyula, a Real Madrid titkára utazott. Mindketten súlyos sérüléseket szenvedtek, s a közelben lévő Torrejon de Ardoz amerikai bázis kórházába szállították, innen pedig a madridi sebészet sürgősségi osztályára.
Az Atlético csapatában – álló sor, jobbról a negyedik Ilku
A futballista a következő sérüléseket szenvedte el: eltörött a bal combcsontja, zúzódások az arcán, az állán ill. a bal térdkalácsban. Emellett súlyos fejsérülést is szenvedett: valószinűsített koponyatörést és eszméletét is elveszítette. Pollák Gyula könnyebb sérülésekkel úszta meg a balesetet.
Ilku Péteren a sürgősségi osztályon életmentő műtétet hajtottak végre. Miután az Atlético Madrid tudomást szerzett a balesetről, a helyszínre érkezett a csapat menedzsere, több csapattárs – és Puskás Ferenc is. Puskást különösen mélyen érintette honfitársa állapota, s kérte az orvosokat: mindent tegyenek meg azért, hogy Ilku felépüljön. A másnapi újságok is megírták a balesetet, s annyit írtak Ilku állapotáról, hogy az nagyon súlyos.
Annak ellenére, hogy a sérülései komolyak voltak, Ilku fiatal és erős szervezete nagyban hozzájárult ahhoz, hogy állapota fokozatosan javuljon. A kórházban gyors és szakszerű ellátást kapott, amik lehetővé tették számára a gyors felépülést és az eredményes gyógyulást. Miután felépült, több hónapos rehabilitáció következett. Az Atlético, hogy a megerősödését, visszatérését elősegítse, a teljes felépülését követően kölcsönadta a Rayo Vallecano együttesének. Innen azonban már nem volt visszaút Ilku számára a „colchonerókhoz”. Az 1959/60-as szezonban egyáltalán nem lépett pályára, így elfogadta a Barça ajánlatát 1960 tavaszán, akik épp ekkor nyerték meg a bajnokságot.
Ezzel együtt nem lesz a Barça csapatának a tagja, s nem lesz Kubala, Luis Suárez, Segarra vagy Ramallets csapattársa, ugyanis a katalánok kölcsönadták a „fiókcsapatuknak”, a Club Deportivo Condal együttesének, amely csapat ekkoriban a Segunda Divisiónban szerepelt, s amely az egykori Barça-stadionban, a Les Corts-ban játszotta a meccseit. A Condalban együtt játszott olyan kiváló labdarúgókkal, mint Silvestre Eladio, Sanchis, Torrent vagy Molina, akik később az első osztályban voltak meghatározók. Ilku csupán egyetlen barátságos meccsen, egyetlen félidő erejéig lépett pályára az FC Barcelona mezében: 1961. április 20-án a brazil Canto do Rio csapata ellen, amelyet 4-0-ra vertek. A második félidő összeállítása: Sadurní – Olivella, Rodri, Pinto, Peter /Ilku/, Marañón, Tejada, Ribelles, Eulogio Martínez, Evaristo, Beitia.
A Condal együttesében – alsó sor, jobbról a harmadik Ilku Péter
A Condalban mutatott jó teljesítménye – 24 bajnokin 7 gól, középcsatár poszton – felkeltette az RCD Espanyol figyelmét, akik hajlandónak mutatkoztak arra, hogy szerződtessék. Az Espanyolban ekkor olyan veteránok futballoztak, mint Czibor, Rial, Carranza vagy Gordejuela, de a sors megint keresztülhúzta a számításait.
Az Espanyol együttesével észak-amerikai túrán vett részt, Kanadában és az USA-ban léptek pályára. Ilku pedig 1961. augusztus 4-én, Montrealban súlyos térdsérülést szenvedett. Visszatért Spanyolországba, ahol a diagnózis: térdszalag-szakadás. Újabb műtét, újabb lábadozás, újabb hónapok labda és játék nélkül. A felépülése után a Real Valladolid is megkereste, majd 1963 elején a Cádíz együttese szerette volna szerződtetni, de a műtött térde nem bírta, rendszeresen szúró fájdalmat érzett benne.
Visszatér Katalóniába, és az 1963/64-es szezont a Gimnástic Tarragona együttesénél tölti, ahol olyan katalán játékosokkal volt egy csapatban, mint Rodri, Marañon és Rifé II. Ezután még egy amatőr csapatban, a L’Ametlla del Valles csapatában játszik, s a 30-as évei elején visszavonul az aktív pályafutástól.
A Tarragona csapatában – álló sor, jobbról a harmadik Ilku
Ilku egy nagyszerű csatár volt, kitűnő képességekkel, amit az Atlético Madridnál eltöltött első idényében meg is mutatott, azonban a balesete és a sérülése azt keresztülhúzta. A történet szolgáljon emlékeztetőül arra, hogy a sport és az élet is egy esély, amelyet a sors és a szerencse is döntően befolyásol.
Az 1990-ben bekövetkezett politikai változások hatására 1993-ban hazatelepült. Spanyolországhoz is hű maradt, ahova gyakran tért vissza. Hazaérkezésétől fogva a dorogi csapat szinte minden mérkőzését megtekintette. Kapcsolatait igyekezett a dorogi klub javára fordítani. Nem kis mértékben köszönhető személyének, hogy a világhírű Barcelona és a dorogi klub között jó kapcsolat alakult ki. A dorogiakat több alkalommal is meghívták a „Barça” által szervezett tornákra. A híres katalán egyesület centenáriumi ünnepségére is meghívást kapott, ahol számos, az erre alkalomra készült labdarúgó-ereklyékkel ajándékozták meg, amelyeket a Dorogi Sportmúzeumnak adományozott.
2005. szeptember 15-én hunyt el Esztergomban.
