Jordi Cruyff: Apám segített az égből a 6-1-nél

Közzétette: Blaugrana.hu
Jordi Cruyff: Apám segített az égből a 6-1-nél

2017. március 24-én múlt egy esztendeje, hogy Johan Cruyff az égi futballpályákra távozott. Eltelt egy év azóta, hogy a Klub szíve-lelke élete legnagyobb meccsét elvesztette, s megtért övéihez. Johan Cruyff szelleme azonban velünk van, tovább él, örökké velünk marad. Az idők végezetéig meghatározza az FC Barcelona mindennapjait. Az eredmények, amiket Vele, az Ő irányításával elért a Klub, azokról pedig megmaradnak a felvételek, a visszaemlékezések, a mementók. S különben is azt mondják: az hal meg, akit elfelejtenek. Cruyffot, míg Barça- és Ajax-hívő él a Földön, biztos nem felejtik el.

Az egy éves évforduló alkalmából Cruyff fiúgyermeke, Jordi Cruyff interjút adott a ‘SPORT’ című katalán sportoldalnak. Eme interjú teljes szövegét olvashatjátok. Kellemes időtöltést! A fordításért köszönet illeti egy nagyszerű barátom, aki Interista, de a szép futballt szereti, s örömmel tett eleget kérésemnek. Még egyszer köszi, Bálint!

Chantal – Johan – Jordi – Danny Coster – Susila Cruijff

Johan Cruyff, mint ember, mint ikon, minden amit képviselt és amit jelentett – ezek teszik őt halhatatlanná. Azok, akik azt mondták róla hogy őrült volt, most azt mondják, hogy egy zseni.

Jordi Cruyff, mint egyetlen fiú gyermeke, mindig is az apja szeme fénye volt. Ma a Maccabi Tel-Aviv sportigazgatójaként azon dolgozik, hogy apja futballfilozófiája fennmaradjon.

– Ma egy éve, hogy Johan eltávozott. Igen, elment…
– Ez érdekes. Ezt a kérdést sokszor feltettem már magamnak, és még mindig felteszem: Tényleg elment?

– És megtalálta rá a választ ilyen hosszú idő alatt?
– Igen saját magamban, és az emberekben, akik körül vesznek. És higgyen nekem, ez az idő elrepült. Még mindig minden frissen él bennem.

– Akkor még mindig közöttünk van…
– Az emléke annyira jelen van a mindennapjaimban: akárhova megyek, hogy azt kell mondanom, igen, közöttünk van.

– Megkérdezhetem hogy már elmúlt a fájdalom? Elmúlhatott?
– Szerintem a fájdalom, ha lehet így hívni, örökké bennem lesz, mert annyi az anekdota, amit az emberek az apámról mesélnek nekem, illetve a sok kedves és érzelmes mondat, amit róla mondanak, akkora tisztelet övezi, hogy csak egy dolgot mondhatok: Johan Cruyff, mint ember, mint ikon, halhatatlan. Minden amit képviselt, és amit jelentett – ezek teszik őt halhatatlanná.

– Gyönyörű mondat, Jordi…
– Nagyon büszke vagyok Rá. Azt kell hogy mondjam, hogy az egész családom büszke Rá, természetesen. Az édesanyám, a testvéreim…Nagyon jó érzés hallani, amit az emberek róla mondanak, és tudni azt, hogy nyomot hagyott bennük.

Az önfeledt öröm pillanatai – Johan Cruyff gyermekei körében

– Talán ez lehet a legmegindítóbb.
– Az emberek, többnyire, edzőként és játékosként látták az apámat. Én mindig úgy néztem rá, elsősorban, mint az apámra. Ez egy teljesen más látásmód.

– Egyértelműen…
– Amikor az előbb azt mondtam, hogy az apám még mindig itt van velem, arra is értettem, hogy még mindig, a mindennapi élet problémáival szembenézve, amikor döntést kell hozni, de igazából a munkám közben, ami nekem ez esetben a labdarúgás, megkérdezem magamtól: ‘Az én apám, hogy döntene egy ilyen helyzetben? Milyen döntést hozna?’

– És mit használ segítségként a döntéshozatalban?
– Egy mondatot amit még apám mondott nekem amikor kicsi voltam.

– Mégpedig?
– ‘Minden döntés előtt mérlegelj, és ha választhatsz, mindig a dolgok emberi oldala szerint dönts, és ne a professzionális oldala szerint’. Számára nagyon fontos volt az emberi oldal, ezért hozta létre a neve alatt futó alapítványt, amibe szívét-lelkét beleadta az edzések után. Amikor segíteni kellett a kisgyerekeken, ő sohasem habozott. De más dolgokat is mondott…

– Folytassa, hallgatom..
– Hogy hallgassak a megérzéseimre. Ő mindig így tett és szinte mindig sikerrel is járt.

– Tényleg, mindig meg szerettem volna kérdezni a nevével kapcsolatban. Tudja, hogy az apja miért adta önnek ezt a nevet?
– Nem, de azt elmesélte, hogy amikor megérkezett Barcelonába, azt mondták neki, hogy ezt a nevet nem lehet bejegyeztetni. Ő erre azt válaszolta, hogy ez az ő bajuk, már ez áll a holland útlevélben, és nem fogja megváltoztatni a nevet emiatt. Szerintem én lettem az első Jordi, akit Katalóniában hivatalosan bejegyeztek.

– Egy lázadó volt…
– Igen nagyon. Mindig is benne volt ez a lázadás iránti vágy, mert mindig más akart lenni mint a többiek. Nagyon hű volt az elveihez és az ötleteihez. Soha nem tért el a gondolkodásmódjától. Néhányan azt mondták rá hogy őrült. És most, ugyan ezek az emberek mondják róla hogy zseni volt…

– Nem gondolja, hogy a zsenikben azért van egy jó adag őrültség is?
– De, lehetséges…

Danny Coster és Johan Cruyff a házasságkötésük pillanatában – 1968. december 2.

– Most ön írányítja a Cruyff birodalmat, ami 5 területet foglal magába…
– Cruyff Intézet, Cruyff Alapítvány, Cruyff Football, Cruyff Könyvtár, Cruyff Classics. Mindet kiváló szakemberek vezetik, én a Cruyff Football-ért felelek, ahol profi kluboknak és szövetségeknek segítünk egy látványosabb játékot kialakítani, fiatal játékosokat kinevelni, illetve a sport egészét fenntarthatóvá tenni.

– Hogyan definiálná az örökségét?
– Megismételném amit a cégünk mond: “The world of Johan Cruyff” (Cruyff világa) egy tisztelgés azelőtt a szemlélet előtt, amit az élete során képviselt, mind a pályán és azon kívül. És szintén tisztelgés a saját magunkba vetett hitünk előtt, az előtt, hogy mindig lehetünk jobbak és jobbak.

– Beszéljünk a fociról. Sokan beszélik hogy Cruyff szelleme ott volt a legendás PSG elleni 6-1 alatt. 
– Szerintem is. Én is ott voltam a Camp Nou-ban, élőben láttam a történéseket.

– És mi történt, mit látott?
– Ez egy történelmi este volt, egy bátor csapatot láthattunk, aki felvette a kesztyűt és megpróbálta a lehetetlent.

– És mi volt Cruyffból látható azon az estén?
– Először is, a taktikai felállás. Emlékszik, mit mondtak néhányan, amikor az apám bevezette a 3 védős felállást? Azt mondta, hogy ha az ellenfél csak két csatárral támad, vagy éppenséggel csak eggyel, minek van szükség 4 védőre? Pazarlás. Persze Luis Enriquétől nagyon bátor dolog volt 3 védővel kiküldeni a csapatot a PSG ellen, igazi szélsővédők nélkül. Az apám biztosan nagyon büszke volt a Barcára az égből letekintve. És biztosan segített is ennek a sikernek az elérésében.

A győzelem estéje – a pillanat, ami sok mindent megváltoztatott Barcelonában

– Azt mondják hogy Johan “hibája” hogy a Barca DNS-e megkérdőjelezhetetlen és érinthetetlen. 
– Apám nyomot hagyott maga után, ott hagyott egy örökséget a klubnál, több okból is. Elsősorban azért, mert leszámolt az önsajnáltatással és a kishitűséggel, ami a klubot uralta.

– Mikor és hogyan?
– Az a Dream Team a kilencvenes években megváltoztatta a Barca történelmét, a játékstílusát, de mindenekfelett az azóta az egész klubot övező mentalitást. Mi culék, a bosszankodás és a sajnálkozás helyett, győzünk és élvezzük a játékot. Az a BEK-döntő a Wembley-ben húzott egy vonalat a Barcelona történelmében. És minden megváltozott. Szerencsére…

– Rijkaard, Guardiola, Tito…
– Nézze, nagyon kevés edző van, akinek a profilja megfelelő ahhoz, hogy a Barcánál dolgozzon. A Barca filozófiája mindenekfelett áll. Ha idejön egy edző, és elkezd egy unalmas, védekező 4-4-2-es taktikát használni, ki fogják fütyülni, még ha nyer is a csapat.

– Koeman, Valverde, Unzué?
– Ötletem sincs, de biztosíthatom, hogy engem is nagyon izgat a kérdés. Nem lesz könnyű döntés, az biztos. Ebben az évben csak egy dolog maradt biztos, és világos…

– Mégpedig?
– Hogy a kapcsolat a Cruyff-család és a Barcelona között nagyon sokat javult… Az apám békében és boldogan hunyt el, köszönhetően az FC Barcelonának is, nagyon sok kisgyereknek tudott segíteni az alapítványán keresztül, ami egy nagy álma volt. Itt mindannyian félreraktuk a büszkeséget és a véleménykülönbségeket, és ezzel mindannyian nyertünk. Ezért nagyon boldog vagyok.

A bemutatás emlékezetes pillanata – egy csodás ‘házasság’ kezdete

Jordi Cruyff 2017. szeptember 28-án interjút adott a ‘Mundo Deportivo’ című újságnak. Ebben egy nagyon érdekes, fájdalmas, de egyben pozitív történetet mesélt el az Édesapjáról. Az eset nem sokkal élete vége előtt történt. “Apám a végsőkig harcolt a gyilkos kór ellen, de – sajnos – a kór végül legyőzte őt” – mondja Jordi. A következőkben elmeséli, miképp látta a pozitív dolgokat az apja, s látta meg a pozitívumot a gyilkos kór elleni küzdelemben.

Amikor egy nap hazajött a kórházból Apám, így szólt Anyámhoz: “Danny, van egy jó hírem!” Anyám azt gondolta, hogy a kór eltűnt, apám győzött, de Apám ezt mondta: ‘Egy újabb tumort találtak, de ez jó hír. Mert ha most megtalálták, akkor egyből meg tudják támadni.’Anyám elsírta magát, Apám viszont elfogadta a sorsát, de küzdött a kór ellen, és harcolt az életéért. Johan mindig azt mondta: “A tumort meg kell támadni, a kemoterápia az én szövetségesem a rák elleni harcomban.” Majd hozzátette: “Apám nemcsak a futballpályán volt a támadás híve, a rák elleni küzdelemben is. Édesapám egy hihetetlenül pozitív személyiség volt, egészen az utolsó leheletéig. Ő adott nekünk erőt, nem pedig fordítva.”

Az interjú mementó. Emlékezés az apára, az edzőre, a játékosra, s a Blaugrana “pártfogójára”. Megtudhatjuk belőle, hogy a futballista-edző Cruyff, milyen volt apaként. A mondatok arra intenek bennünket, hogy emlékét örökké őrizzük. Felbecsülhetetlen nagyságát sose feledjük, egy percre sem. Itt hagyta nekünk a Klubot, amiért 44 éven át élt, dolgozott, küzdött és fejlesztett. Nekünk pedig hálásnak kell lennünk, hogy visszaadta a Klub hitét, a sikerek ízét, a remény erejét. Hinnünk kell Benne, az örökségében. Köszönettel tartozunk Johan Cruyffnak, hisz elvezette a Csapatot az Elysiumba: nem egyszer, sokszor.

Susila Cruyff: “Apám öröksége még mindig életben van”

A ‘SPORT’ 2018. március 24-én interjút készített Susila Cruyffal, Johan leányával, abból a szomorú apropóból, hogy az édesapja immáron két éve, hogy az égi futballpályákra költözött.

“Apám nevetni fog, mint egy őrült, miközben figyeli, ahogy adom ezt az interjút” – kezdte a beszélgetést Susila, aki a legtöbb pillanatban úgy beszélt Apjáról, mintha még mindig mellette lenne. Mindezt annak ellenére, hogy két évvel ezelőtt Johan elhagyott minket, s Családját is. Susila büszkén mondja el, hogy apja öröksége nemcsak hogy érintetlen maradt, hanem napról-napra növekszik. “Úgy érzem, itt van velünk. Szemeim előtt látom a kék szemeit, vékony, szálkás testét…és a karakterét is: heves, közvetlen és őszinte. Igazi Cruyff-vér” – kezdte az interjút Susila Cruyff.

Pep – Danny Coster – Jordi Cruyff

– Két év telt el. Hogyan viseled?
“Először is, ez a két év számomra nem több, mint hat hónap. Minden nagyon gyorsan történt. Az elején mindannyian sokkban éltünk. Nem hittük el. De aztán telt az idő, eljött a legnehezebb pillanat, amikor felocsúdtunk, és rájöttünk: Apánk halála maga a szörnyű valóság, és többé nem fogjuk Őt látni.”

– De meg kellett próbálni folytatnotok…
“Igen, és ezt azzal a küldetéssel tettük meg naponta, hogy továbbvisszük Apánk örökségét, amit ránk hagyott. A Cruyff Alapítvány (aminek Susila az elnöke) és a Cruyff-világ többi kezdeményezése, amely magában hordozza Apánk filozófiáját – ezt folytatnunk kellett. Nagy lelkesedéssel és hatalmas vágyakozással eltelve tesszük ezt, hogy amit ránk hagyott, az ne vesszen el. Remélem azt gondolni, hogy amit teszünk, s ahogy tesszük, az büszkeséggel tölti el Apánkat.”

– A munka mellett az emberek szeretete is segített, ugye?
“Személy szerint én sokáig elmenekültem az emberek elől, akik számára Apám volt a példakép, de egy idő után – megmondom őszintén – az a sok szeretet, amit tőlük kaptam, s ahogy Apámról beszéltek, jót tett nekem.Rájöttem, hogy Apám nagyon sok ember világára, gondolataira mély hatást gyakorolt. S ami a legfurább volt, akár olyan emberrel találkoztam, akik ismerték őt, vagy olyanokkal, akik nem is látták, egy valami közös volt bennük: csodálatos dolgokat mondanak Apámról.”

– Mondanál rá példát?
“Nemrégiben találkoztam egy apával, aki elmondta, hogy Apám kifizette a gyermeke orvosi kezelését, aki nagyon beteg volt.”

– Ezt hívják segítőkészségnek.
“A világ legmesszebb élő emberén is segített. Nem számított neki. Már az első profi szerződéséből támogatott Hollandiában egy gyermekkórházat. Amikor mi is megvoltunk már, s picik voltunk, elvitt minket karácsonyi ajándékokat vásárolni a közelünkben lévő árvaház gyermekeinek, hogy ők is boldogok lehessenek szenteste. Mindig azt mondta, hogy amit ő kap a társadalomtól, a közösségtől, azt Neki viszonoznia kell.”

– Hogyan találkozott Édesanyáddal?
“Harcos volt. Ebben is. Áradt belőle az élet szeretete. Amikor megházasodtak, 19 éves volt Apám. Soha nem hagyták el egymást, egy percre sem. Anyámnak most nagyon nehéz. Képtelen belenyugodni Apánk halálába, de azt mondja, hogy ameddig szükségünk van rá, minden nap küzdeni fog azért, hogy jól legyen.Bizonyára Apám arra kényszerítette, hogy ilyen legyen (nevet közben), de nagyon hiányzik neki.”

Andrés Iniesta – Bartomeu – Susila Cruyff

– Mint az egész Családnak.
“Apám halála az életünk minden területén kézzel fogható. Ő volt a Család központja. Ugyanúgy, mint a nyilvánosság számára. Nagyon lenyűgözött a Camp Nou a két évvel ezelőtti napokban, amikor Apám képei megjelentek a meccs előtt, hogy az emberek még egyszer láthassák. Annyi érzelmet nem éltem át addig, az emberek zokogtak, és könnyeikkel küszködtek…Engem ez hatalmas büszkeséggel töltött el. Mert amikor még élt, a kritikus hangok mindig hangosabbnak tűntek, amivel Apámat illették…Ez pedig megdöbbentett, mert olyanokat írtak róla, amik nem voltak igazak. Most pont fordítva van. Kevés kritikát hallok róla, s nagyon meg vagyok hatva attól, hogy mennyire pozitívan beszélnek Apámról az emberek. A kár csupán az, hogy mindezt nem mondták el Apámnak amikor még élt…

– Hogy szembesült a betegségével?
“Nagyon pozitív személyiség volt. Mindig azt mondta, hogy a szerencsét, a pozitívumokat keressük az életben. Mindenhova elkísértem, kemoterápiára is. És azt mondta nekem, hogy a kemo a barátja. Együtt harcoltam vele a rák ellen. Nagyon örültem azoknak az együttléteknek. Öt órán át voltam vele, és nagyon sokat beszélgettünk egymással. Ő volt az, aki mindig azt mondta, hogy ha úgy érezné, hogy ezt a meccset elvesztené, akkor sem kell utána szomorúnak lennünk.”

– Szinte meggyőzött mindenkit arról, hogy ezt a meccset is meg fogja nyerni.
“Igen, mindig ilyen mentalitása volt, de ezt a győzelmet nem adta meg neki a sors. Az első alkalommal legyőzte a rákot, de ez nem volt elég, hogy az életét 3-4 évvel meghosszabbítsa. Nagyon agresszív volt, elburjánzott és más szerveire is átterjedt. Sokkoló volt.”

– Határozottan nézett szembe vele.
“A halála előtti hétig minden nagyszerű volt. Izraelbe ment a bátyámmal, és nagyon sok közeli terve volt. Visszatért Izraelből, s onnan minden felgyorsult. Szerencsére nem volt ideje szomorkodni, és szenvedni. És a legmegrázóbb? Azt mondta nekem: ‘Susila, ez nem dráma. Teljes életet éltem a Földön. Olyat, mintha száz évig éltem volna. Minden percét élveztem, ez úgy igaz. Mindig élveztem mindent.’ Felállt, elment zuhanyozni, és énekelt a zuhany alatt.”

– Beszélnél az Édesapádról?
“Nagyon igényes volt, maximalista. S mint a játékosai, sokszor nagyon dühös voltam rá, de aztán az évek során rájöttem, mindent okkal és jó szándékkal csinált. Gyerekkoromban is már nagyon felelősségteljes voltam. Nem volt sok órám egy nap, így hamar hazaértem az iskolából, s ha kértem tőle ezer pezetát, ezt mondta: ‘Nos, ha lemosod az autómat, megkapod’. Ilyenkor megkérdeztem tőle: ‘Miért teszed ezt velem? Jó jegyeket kapok, négy órát lovagolok, kilenc órára az asztalnál vagyok, mert ha később érek haza, akkor vacsora nélkül fekhetek le az ágyba’.

– Menj apához, Johan!
“S erre a válaszomra ezt mondta nekem: ‘Susila, a legkönnyebb az lenne, ha mindent megadnék neked. De amikor én 12 éves voltam, az apám 45 éves korában meghalt, és teljesen elveszettnek éreztem magam.’ Ezt követően jutottam el arra a következtetésre, hogy Apám szerepe nem az, hogy mindent megadjon nekem, hanem hogy megtanítson arra, hogyan gondoskodjak magamról és szeretteimről, attól a naptól kezdve, ha Ő már nem lesz mellettem.”

A kép jobbszélén Susila Cruyff, míg tőle jobbra Chantal Cruyff. A kép közepén Iniesta, tőle jobbra Johan özvegye, Danny Coster.

– Ugye, igaza volt?
“Olyannyira, hogy most nagyra becsülöm ezért, s hálás vagyok érte, de akkoriban mérges voltam rá. Sokat beszéltem erről Peppel (Guardiola – szerk.). Tudtam, hogy ő megért. Ugyanezt tette a játékosaival is. A fiatal játékosainak is azt mondta, hogy egyszerűbb a könnyebb utat választani, de a felelősségteljes élethez ez kevés. Az élet élvezete könnyebb, mint a sikerhez vezető út.”

– A lefektetett hidak a mai napig élnek a Barçával.
“Az idő mindent megold. A Barçával az alapítványon keresztül napi kapcsolatban vagyok, a gyermekekkel pedig a La Caixával együtt működtetett “Obra Social”-on keresztül vagyok rendszeres kapcsolatban. Ez egy izgalmas utat nyit a jövő nemzedéke felé.”

– Logikus volt, hogy Számodra is szenvedéllyé válik a labdarúgás?
“Igen, nagy focirajongó vagyok. Az utóbbi években nem nagyon járok Barça-meccsekre, de előtte nem igen szalasztottam el meccset. A BL-döntőn is ott voltam 2015-ben…Mindig azt mondtam, hogy azt a csapatot lehet szeretni igazán, amelyik tíz éves gyerekek szintjén játszik, azaz inkább örömből játsszák a futballt, nem kötelességtudatból. S mint Apám, én is azt tartom a legnagyobb értéknek, ha a siker érdekében minden erőfeszítést megtesz egy játékos a pályán, s azon kívül is.”

– Messi még mindig tíz.
“Amikor Messi Barcelonába érkezett, Apám elmondta, hogy Messiből hatalmas játékos lesz. Rögtön látta, már amikor nagyon fiatal volt. Azt mondta, hogy Messi nagyon különleges. Szerette.”

GRÁCIES, JOHAN PRIMERO!

Kapcsolódó cikkek