Mez- és címertörténelem a kezdetektől-napjainkig

Közzétette: Blaugrana.hu
Mez- és címertörténelem a kezdetektől-napjainkig

Korábbi írásokban már bemutattuk az FC Barcelona Himnuszának, ill. a Stadionjainak a történelmét, sőt megismerhettétek a Katalán Himnusz históriáját is. Az alábbi rövid összefoglaló írásban a Csapat címerének és a mezének a történelem folyamán való átalakulását, fejlődését szeretnénk megismertetni a Kedves Szurkolóval. Ez is van annyira érdekes és izgalmas, hogy egy külön fejezetet szenteljünk neki. Az Olvasó megismerheti a címer- és a meztörténelmet a Klub alapításától napjainkig. Jó olvasást és kellemes szórakozást! 

Mielőtt rátérnénk a címer- és a meztörténelem kibogozására, válaszoljunk meg egy kérdést: mit is jelent maga a szó, hogy ‘blaugrana’?

Estelada Blaugrana

A spanyol ‘azulgrana’ szót szokás így fordítani. Ez viszont nem más, mint a csapathimnusz második sorában szereplő blaugrana spanyol megfelelője:

Tot el camp és un clam’ – Az egész stadion egy hangzavar’
Som la gent blaugrana!’ – Mi vagyunk a kék-vörös szurkolók’
Tant se val d’on venim’ – Nem számít, honnan származunk
Si del Sud o del Nord…’ – akár délről, akár északról’

Az azul és a katalán blau jelentése ’kék’, melyek eredetével egy korábbi cikkünkben foglalkoztunk. A kifogásolt elem ezúttal a ‘grana’, amely ugyan tényleg nagyon hasonlóan hangzik a magyar gránáthoz és gránithoz is – sőt, etimológiájukra nézve rokonok is, hiszen mindkettő végső forrása ugyanaz a latin GRĀNUM ’mag, szem’ jelentésű főnév –, ennek ellenére jelentéstanilag nincs semmi köze egyikhez sem.

A grana ugyanis a latin GRĀNUM semlegesnemű többes számából származik, amely eredetileg növényi magvakra utalt. A spanyolban aztán jelentéshasadással – mint a grano nőnemű változata – a ’karmazsintölgyön (Quercus coccifera) élősködő tetűfaj által előállított gubacs’ (grana de la coscoja) jelentésben élt tovább, melyből régen élénkvörös színű festékanyagot vontak ki. Innen pedig a jelentése ’bíborvörös (festék/szín)’, illetve ’bíbortetű’ lett. S ha megnézzük az igazi Barça-mezt, az bizony valóban leginkább bíborvörös-kék színű. Ez lenne tehát az ‘azulgrana’ legmegfelelőbb fordítása.

Ha már gránátalma, legyen kövér

Mivel fent szóba került a gránát és a gránit, nézzük meg ezek eredetét is. A gránát mint ’féldrágakő’ a gránátalmára emlékeztető színéről kapta a nevét. A gránátalma a latin MĀLUM (vagy PŌMUM) GRANĀTUM ’sokmagú alma/gyümölcs’ „fél”-tükörfordítása; innen keletkezett az újlatin nyelvekben a ’gránát’ mint fegyver jelentés (vö. fr. grenade, sp. granada, ol. granata) is – vagyis ’olyan bomba, amely sok apró darabot szór szét’. A magyarba a német közvetítette. A gránit (ol., sp. granito) a magyarban és a spanyolban is olasz jövevényszó, amely a granire ’szemcséssé aprít’ ige befejezett melléknévi igenevéből – granito ’szemcsés’ – ered, a kőzet szerkezetére (nem a színére!) utalva.

Címertörténelem

1899.

Kezdjük a két szimbólum közül a címerrel. A Barça legelső címerére lehet, hogy nagyon sok gránátvörös-kék szurkoló rá sem ismerne, az ugyanis alig hasonlít jelenlegi önmagára. Az akkori (1899-1906-ig használatos), valamint a jelenlegi jelvény között csupán annyi a hasonlóság, hogy mindkettőben szerepel a katalán zászló, azaz a ‘Senyera’, valamint Barcelona védőszentjének, Szent Györgynek keresztje (La Cruz de San Jordi). Ami nem is meglepő, hiszen a csapat alapításakor az elsődleges szempont nem a Klub, hanem a város népszerűsítése volt. Így fordulhatott elő az, hogy az akkori címert tulajdonképpen a város címere (ami a fent említett két jelkép, valamint egy korona összessége) és egy denevér alkotta. Az 1899. december 12-én tartott gyűlésen a tagok nem csak a címerről, hanem egy bélyegről is határoztak, amely az akkori címerből, valamint az a köré írt „Foot-Ball Club Barcelona” szövegből állt kiegészítve az alapítási évvel (1899).

Az ezt követő években a vezetőségből azonban egyre többen támogatták azt az ötletet, miszerint a Klubnak kell egy önálló, a város címerétől, – ha nem is teljes egészében, de – különböző jelkép. Ám amennyire egyetértettek a tagok ebben a kérdésben, annyira nehezen jutottak egyezségre a ‘Milyen is legyen az új címer?’ kérdésben. A megbeszélések nagyon feszült hangulatban teltek, és a tagok sokáig nem tudtak egyezségre jutni. Olyannyira nem, hogy az egyik balul sikerült terv láttán Lluís d’Ossó így kiáltott: „Aixo es una olla”, azaz „ez egy fazék”. Ezt a megjegyzést valószínűleg nem dicséretnek szánta, viszont ezzel tulajdonképpen részben meg is oldotta a problémát. Történt ugyanis, hogy az alapító elnök, Joan Gamper fejéből „kipattant az isteni szikra”, és felrajzolt egy fazék alakú keretet, amiben elhelyezte az addigi címer egyes részeit, kiegészítve azokat egy labdával (amely a sportot hivatott jelképezni), a Klub nevének rövidítésével, valamint a csapat színeivel, azaz gránátvörös-kék sávokkal. Ezzel tulajdonképpen megszületett az első – félig kész – F.C. Barcelona címer. Innentől kezdve már csak apróbb alakításokat hajtottak végre az elnök úr tervein, amihez az ihletet az elnökség külföldi tagjai saját hazájukból merítették, továbbá az akkori klubok címereinek tanulmányozása is segítségre volt a címer befejezésében. Így születhetett meg a Klub első – a város jelképétől – független címere, amely nagyrészt Joan Gamper tervein nyugodott, a tetején kiegészülve egy dupla csúccsal, amelyet egy íves vonallal kötöttek össze. Lluis d’Ossó gondolatmenetét folytatva ekkor került rá a fazékra a fedő.

Stilizált címer

Ez a címer közel másfél évtizeden keresztül (1906-1920) megmaradt változatlan alakjában. Az 1920-as évek elején, azonban több, kisebb változtatást is végrehajtottak rajta. Igaz a címer mind a mai napig az 1906-os verzión alapszik, azon érdemben nem változtattak sokat (kivételt képez ez alól Franco tábornok diktatúrájának évei), csupán néhány apróbb módosítást hajtottak végre rajta. Az 1920-1936-ig érvényben lévő címeren is csak néhány apróbb változtatást hajtottak végre: több sarkot is ívek váltottak fel, a gránátvörös-kék sávok közé bekerült néhány sárga csík, valamint a középső vízszintes sávon a fehér színt a sárga váltotta. Ezt a sárgát aztán 1936-ben a fekete szín követte, és az eddig fekete betűk pedig sárgába „öltöztek”, eltűntek a sárga vonalak a címer alsó feléből, valamint a kor előre haladásának, és a technika fejlődésének köszönhetően a régi labdát egy új, a kor akkori legmodernebb labdája váltotta. Egyébként ez történt korábban, 1920-ban is. Érdekesség, hogy ezután azon a labdán – formáját tekintve – már nem változtatott egyik elnök sem.

1939-ben aztán Franco tábornok a katalán zászló mindkét színéből elvett két-két sávot, amelyet így már nem lehetett klasszikus ‘Senyera’-nak tekinteni. Franco továbbá megfordíttatta a betűk sorrendjét, valamint azok hátterének a színét is, amely természetesen magával vonta a betűk színének megváltozását is. 1946-ban, aztán ismét visszatért a ‘Senyera’ a címerbe, de ismét változások következtek be a központi sáv elrendezésében és színeiben is. Az eddigi ‘C.F.B.’ rövidítésbe bekerült egy ‘de’ szócska, valamint történt még néhány apróbb változtatás is. 1960-ban aztán újabb apróbb változtatásokon ment át a címer. Talán mondanom sem kell, hogy elsősorban ismét a központi sávban; eltűnt a ‘de’ szócska, valamint a háttérszín ismét sárgára váltott. Lehet, hogy mindez azért, hogy 1974-ben a Klub fennállásának 75 évfordulóján, ismét fehérbe menjen át. A címer ekkor ismét átesett egy kisebb „ráncfelvarráson”, valamint a betűk elnyerték – máig – végleges sorrendjüket, azaz az ‘F.C.B.’ elrendeződést, amely a „Futbol Club Barcelona” (Futball Klub Barcelona) kifejezés rövidítése. Érdekesség, hogy a 75 éves ünnepségsorozat befejeztével 1975-ben ismét változásokon ment át a címer, a központi sávban a fehéret ismét a sárga váltotta, egyéb más változások mellett.

Ez a verzió viszont egészen 2002-ig megmaradt, talán kicsit meglepő, hogy a Klub centenáriumán 1999-ben semmilyen változásnak nem vetették alá a Barça ezen jelképét. 2002. június 28-án a címer elnyerte mindmáig végleges formáját a Claret Serrahima vezette tervező csoport vezetésével. Serrahima – többek között – elhagyta az ‘F.C.B.’ rövidítésből a pontokat, élénkebbé tette a címer színeit, valamint egyszerűsített a címer két oldalán, valamint alján található „fodrokon”.

Címerfejlődés 1910-től napjainkig

Látható tehát, még ha kisebb változások történtek is a címeren az-az első alakjától – már ami az első önállót illeti – sokban ma sem tér el, és valószínűsíthetően – még ha történnek is a jövőben hasonló kisebb-nagyobb változtatások – ez az elkövetkező időkben is így marad.

Meztörténelem

Az alábbi sorokon keresztül a kedves olvasó megismerkedhet az FC Barcelona mezének történetével. Ez a mez azonban nem csak egy egyszerű póló, annál sokkal komplexebb. Már csak azért is, mert a 2008/09-es felszerelésen már nem csak a Klub címere, hanem annak himnusza is fellelhető, így ha ránézünk egy ilyen mezre – jó eséllyel – egyszerre láthatjuk a Barça mindhárom jelképét.

1899: Barça-mez

Ki ne hallotta volna már a „gránátvörös-kék”, vagy a „Blaugrana” jelzőt a Barçával kapcsolatban? (Utóbbi, előbbi katalán megfelelője) Aki látta már hazai pályán játszani Katalónia büszkeségét, annak nem kell magyarázni honnan is a fenti jelzők, akik még nem, egy kis fantáziával nekik sem jelenthet gondot rájönni a helyes megfejtésre. Természetes, hogy a csapat hivatalos első számú meze pompázik mindig a gránátvörös és kék különböző kombinációjában, immáron több mint száz éve.

De vajon honnan is ez a színkombináció? Ez az a kérdés, amire nálam jóval okosabb és a Klub történelméről többet tudók sem találták meg a pontos választ, így valószínűleg nem én leszek az, aki ezt a kérdőjelet kiegyenesíti – legalábbis nem ezen írásomban. Ehelyett inkább összegyűjtöttem azokat a teóriákat, amelyek felröppentek a színválasztás kapcsán, amelyekből néhány ismerősen fog hangzani jó néhány Barça szurkolónak. Itt van például a következő; amely szerint a Klub alapítója, Gamper úr a Barçát megelőzően egy másik klubot is alapított – igaz, azt szülő hazájában, Svájcban – és ennek a színeit használta Barcelonában is. Nem ez volt azonban az egyetlen elmélet, amelyben Svájc, Gamper és a Barcelona szerepelt: egyes feltevések szerint ugyanis a gránátvörös és kék színek voltak annak a svájci kantonnak (ennek magyar megfelelője a megye) a szimbólumai, ahonnan a Barça alapító atyja származott. A fent említett feltevések azonban elég kevés valóságtartalommal bírnak.

Egy sokkal humorosabb elképzelés szerint a válasz egészen kézenfekvő: a Klub színei az akkor igen divatos „postás” ceruzák hatására alakultak ki. De olyan teória is napvilágot látott, miszerint a Comamala testvérek édesanyja vörös és kék vállszalagokkal ajándékozta meg a Klub játékosait annak érdekében, hogy meg tudják különböztetni egymást, ameddig nem lesz saját felszerelésük. Mint fentebb említettem egyik „legendát” sem sikerült maradéktalanul bizonyítani, és valószínűleg már soha nem is fog kiderülni a teljes igazság. De ez nem is akkora baj talán, hiszen így mindenki a neki szimpatikusabb feltevésnek „hihet”. A lényeg úgyis a következő: ha ma bárki száját elhagyja a „Blaugrana” kifejezés a világ minden táján a foci világában tájékozottak ugyanarra a csapatra gondolnak ez pedig az F.C. Barcelona.

A mezek fejlődése az alapítástól napjainkig

A mezek állandóságával szemben – legalábbis ami a színválasztást illeti – a nadrágok színe több változáson is átesett, mire elnyerte a már jól megszokott kék színt. A Klub alapítását követő közel másfél évtizeden át (1899-1913) ugyanis a gatyák hivatalos színe a fehér volt. Ezt követte a fekete (1913-1920), majd a már említett kék szín. Amely még akkor is állandónak mondható, ha időközben egyéb színek is helyet kaptak a nadrágon, ez azonban inkább marketing, mintsem más egyéb megfontolásból történt. Az 1990-es évektől kezdődően ugyanis egyre jobban összefonódtak a nemzetközi klubok és a nagy sportszergyártók. Ennek köszönhető az is, hogy az akár évtizedeken át állandó megjelenésű mezek évről évre kisebb-nagyobb változtatáson estek át. Ennek oka a következő: egy-egy új mez megjelenésével az előző évi garnitúrák szinte elavulttá váltak, és egy igazi szurkoló bizony nem engedheti meg magának, hogy ne a legújabb mezben biztassa kedvenc csapatát a stadionban. Így kénytelen elmenni a legközelebbi márkaboltba, ahol egy kisebb vagyon ellenében máris hozzájuthat az általa hőn áhított mezhez.

Az utóbbi években tehát évről-évre kisebb nagyobb változásokon estek át nemcsak a Barça, hanem a világ legtöbb futballcsapatának mezei is. Ezek a változások azonban szinte eltörpülnek amellett, hogy a Barça a 2006/07-es szezontól kezdődően együttműködési szerződést kötött az UNICEF-fel, az ENSZ gyermekvédelmi szervezetével. Melynek értelmében a Klub 107 év után szakított azzal a hagyománnyal miszerint semmilyen embléma vagy felirat sem „díszeleg” a futballcsapat mezének első felén. Ez a megállapodás azonban nem nevezhető klasszikus értelemben vett szponzorációnak. Hiszen a Barça nemhogy pénzt nem kap, még ő fizet azért, hogy az UNICEF feliratot és annak logóját hordhassa. Igaz ez nem túl nagy összeg – az aktuális költségvetés 0,7%-a, amely közel 2-4 millió euro évente. A szurkolókat mégis jobb érzéssel tölti el az UNICEF logó, mint mondjuk egy osztrák szerencsejátékokkal foglalkozó cég emblémája, vagy a már kevésbé aktuális Pekingi olimpia népszerűsítése, ugyanis mindkét fenti szervezettel tárgyalt a Barça, ám – megítélésem szerint – végül a lehető legjobb döntést hozta a Joan Laporta vezette elnökség.

A 2007/08-as szezon egy újabb fontos változást tartogatott a mezek terén a Barça szentélye, a Camp Nou, ugyanis ebben az évben ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját. Ennek a tiszteletére a mezekre felkerült a Camp Nou ábrája, valamint a címer köré a „Camp Nou 1957-2007″ felirat. Említésre méltó változás még, hogy a mez nyakának belső oldalára felkerült a csapat jelmondata a „Més que un Club” (Több, mint egy Klub) felirat. A 2008/09-es szezonban aztán a felirat mellé felkerült a Klub himnusza is, ami egészen egyedülálló dolog Európában.

A következő, egyben drasztikusnak is nevezhető, változás 2011 nyarán következett be a Barça mezének históriájában. Az akkori elnökség javaslatára, a sociók többségének a támogatásával, a történelem folyamán először, mezszponzora lett a csapatnak. A mez elülső részére a ‘Qatar Foundation’, majd a ‘Qatar Airways’ felirat került, akik ezért jókora summát fizettek a Barcelonának. Egészen 2016 nyaráig a katari vállalat neve szerepelt ott, amikor aztán a Bartomeu-elnökség, engedve a szurkolói kívánságnak, lecserélte a mezszponzort, s a katariak helyére a japán vállalat, a ‘Rakuten’ (elektronikus kereskedelemmel foglalkozó japán óriáscég) neve került, ami a szerződés értelmében, egészen 2021. június 30-ig így is fog maradni. A ‘Rakuten’ érkezésében nagy szerepet játszott Gerard Piqué, aki baráti viszonyt ápol a japán cég vezetőjével, Mikitani úrral.

#Infinit8Iniesta

Visca el Barça y Visca Catalunya!

Kapcsolódó cikkek