A Barça első éveiben még több hátráltató tényező miatt sem büszkélkedhetett saját pályával, ez csupán 1909-ben adatott meg a klubnak. Az okok között megtalálható a rossz pénzügyi helyzet, az akkor még csupán maroknyi támogatói bázis is. Ettől függetlenül a mérkőzéseket meg kellett rendezni, így mielőtt a klub első saját stadionját, az Indústriát bővebben bemutatnám, nézzük azt megelőzően hol „rúgták a bőrt” Gamperék.

Ahogy azt a klub történelmét tálaló sorozatunk első részében is írtam, a Blaugrana első mérkőzését egy vendégmunkásokból, bevándorlók verbuválódott csapat ellen játszották a klub alapítói. Erre a találkozóra a Velódrom de la Bonanova nevet viselő pályán került sor 1899 decemberében. A gránátvörös-kékek ezt követően több mérkőzés alkalmával is a Bonanova „gyepén” mérkőztek meg ellenfelükkel. A katalán klub első gólját ezen a helyen a klub alapítója, Joan Gamper szerezte. A Velódrom de la Bonanovát később az FC Barcelona és a Catalá SC közösen birtokolta és használta, azonban egy vitát követően a klubvezetésnek új hely után kellett néznie. Sokat nem vesztett a klub a Bonanovával, ugyanis a játéktér meglehetősen siralmas állapotú volt. Ezt követően a csapat a Hotel Casanova melletti pályára „költözött”, melyet szintén rövid ideig, kevesebb mint egy évig használtak, mégis szívesen emlékeznek rá a szurkolók, hiszen itt szerezte első jelentős trófeáját a Blaugrana (Copa Macayá – a szerk.).

Velòdrom de la Bonanova (1899-1900)

Az FC Barcelona első stadionja, ahol első hivatalos meccsét is lejátszotta, majd egészen 1900-ig a csapat otthona volt. Ez egy „multifunkcionális” sportlétesítmény volt Sant Gervasi de Cassoles településen, amelyet csak 1897-ben csatoltak hivatalosan Barcelona városához. A stadion 1893. szeptember 24-én nyitotta meg kapuit, és az első időkben inkább kerékpár-versenyeknek, ill. szabadidős tevékenységnek adott otthont, csak az 1900-as évek elején vált a futball helyi központjává.

A sportpálya létrehozásának terve 1892 novemberében vetődött fel először, amikor az „El Ciclista” magazin kiadói, a Barcelonai Kerékpárosok Társasága javasolta, hogy alapítsanak egy velodrómot Barcelonában. Az alakuló ülésre november 28-án került sor a „sportközpont” épületében, ahol megállapodtak abban, hogy a Bonanova területén alakítják ki ezt a pályát, mivel a Sarríá-vasútvonalon könnyen megközelíthető. A jelenlévők 30 ezer pezetát gyűjtöttek össze, ill. 400 darab 100 pezetás részvényt bocsátottak ki, amely fedezte az építkezés költségeit. Ezzel az anyagi fedezet megvolt, megkezdődött az építkezés, és szűk egy év alatt be is fejeződött. 1893. szeptember 24-én, a ‘Fiesta de la Mercé’ ünnepén Sant Gervasí polgármestere, Sr. Rose ünnepélyesen meg is nyitotta. Ekkoriban azonban csak kerékpár-versenyeket rendeztek itt.

Azonban a kezdeti fellángolás hamarosan alábbhagyott, és nem igazán használták ki a létesítményt, ami így veszteséges volt. Ez arra késztette a tulajdonosokat, hogy a kerékpár-pálya közötti területen futballpályát alakítsanak ki, amit aztán először a ‘Colonia Inglés’ futballistái béreltek ki, akik addig a ‘Can Tunis’ területén fekvő pályát használták. Az első futballmeccset 1895. január 22-én játszották két angol csapat részvételével: érdekesség, hogy az egyik csapat kék, a másik pedig vörös színű mezben lépett pályára. Ezzel együtt a sportpálya továbbra is több sportágnak szolgált otthonául: az említetteken kívül krikett-, tenisz- és lövészversenyeket is rendeztek. 1898-ban aztán a carrer de Aragón, Barcelonában átadták az új kerékpár-pályát, a ‘Nou Velòdrom de Barcelona’-t, így a bicikliversenyek elköltöztek a Bonanovából.

Ettől kezdve a labdarúgóké volt a főszerep, így 1899. december 8-án itt került sor a FC Barcelona első hivatalos meccsére az ‘Angol Kolónia’ legjobbjaival, amit az angolok nyertek 1-0-ra. A Bonanova 9 hónapig volt az otthona a Katalán Óriásnak, azonban a Catalá SC-vel megromlott viszony miatt, 1900. szeptember 23-a után Gamperék elhagyták a Velòdrom de la Bonanovát. A Barça ekkor a ‘Mas Casanovas’ épület melletti füves területre költözött, amely a mai Horta-Guinardó-negyed területén volt található.

A Velòdrom de la Bonanova futballpályájának használói:
– 1895 Societat de Football de Barcelona
– 1899-1900 Futbol Club Barcelona
– 1899-1910 Català Futbol Club
– 1910 Foot-ball Club Iluro

A következő években a klub pénzügyi helyzete nem engedte meg saját pálya vásárlását, így eleinte hol a Plaza las Armas, hol a Horta elnevezésű pályán rendezték a mérkőzéseket, majd később már egyedül az utóbbit használták – egészen 1905-ig.

Ez már egy jelentősebb lelátóval és sokkal jobb kondíciókkal rendelkező sporttelep volt, ahol öltözőt is biztosítottak a játékosok számára. Megpróbálták a játékteret füvesre átalakítani, azonban a magas költségek miatt végül feladták ezt a tervet. Azt hiszem nem meglepő, hogy ezen a helyen is Joan Gamper volt a gránátvörös-kékek első gólszerzője. A klub iránti növekvő érdeklődést az is jól bizonyítja, hogy volt olyan mérkőzés, melyet több ezer néző követett figyelemmel.

1905-ben búcsúzott a klub a Hortától, hogy a következő négy évben a város tulajdonában álló Muntanerbe költözzön. Ez volt az utolsó állomás az Indústriáig. Eleinte egy nagyon nehéz időszakot vészelt át a klub ezen a pályán, sokan el is pártoltak a gránátvörös-kékektől, s a sikerek sem jöttek, majd főleg Gampernek köszönhetően visszatalált a Blaugrana a helyes útra. Értelemszerűen pozitív változások következtek, majd a klub egyre nagyobb népszerűsége, stabil anyagi helyzete és újabb sikerei most már új, saját, méghozzá több ezer néző befogadására alkalmas létesítményt követeltek.

Camp del carrer Muntaner (1905-1909)

A Camp del carrer Muntaner, vagy ahogy akkoriban a köznyelvben hívták, a Camp de les Faves, egy futballpálya volt, amely 1905 és 1909 között az FC Barcelona otthonául szolgált. A pálya 105×65 méter alapterületű volt és 8000 néző befogadására volt képes. 1909 után ‘Velòdrom Parc d’Sports’ néven volt ismert, de ekkor már csak kerékpár-versenyeket rendeztek itt, futballmeccseket nem.

Ez tekinthető az FC Barcelona első igazi otthonának, amely a carrer Muntaner, a carrer Indústria (jelenleg c. París), a carrer Casanova i Coello (jelenleg c. de Londres) utcák által határolt területen volt megtalálható; jelenleg a l’Hospital Clínic Orvostudományi Kara található a helyén. Az első klub, amely bérelte ezt a pályát, a Hispania AC volt, akik 1902-03 között játszottak itt; 1903-ban a klub megszűnt. 1905-ben lett az FC Barcelona otthona, s egészen 1909-ig használták, amikor a szomszédban felépült pályára, az Indústriára nem költöztek. A Barça első meccsét a Catalá FC ellen játszotta (2-3).

1909-ben a belga kerékpáros, Victor Touron kezdeményezésére velodrommá alakították át. Az építkezéseket 1909. január 18-án kezdték, és március 28-án fejezték be. Ezt követően azonban újfent más sportágaknak kellett bérbe adni, mivel a kerékpár-versenyek nem töltötték meg a lelátókat. 1910. május 23-án itt játszották az első gyeplabda-mérkőzést Spanyolországban. 1911-ben aztán újra futballpályává alakították vissza, és lett az RCD Espanyol otthona, egészen 1923-ig, amikor is az Estadio de Sarriába költöztek.

Camp del Indústria (1909-1922)

A 10 éves „születésnapját” ünneplő FC Barcelona első igazi otthonát 1909. március 14-én nyitották meg, mindenfajta ünnepség nélkül a carrer de la Indústrián, ami jelenleg a carrer París nevet viseli. Mivel a stadion viszonylag kisméretű volt, így hamar a ‘L’Escopidora’, azaz: a ‘Köpőcsésze’ gúnynévvel látták el: a stadion 91 méter hosszú és 52 méter széles volt, kerítés nem választotta el a gyepet a rajongóktól, így a szurkolók bármikor berohanhattak a pályára, ha úgy kívánta a helyzet. Építéséhez elsősorban fát használtak, így a szó szoros értelmében „fapados” létesítmény volt, ahol mintegy 6000 néző fért el „kényelmesen”.

Az első tétmeccset a Campionat de Catalunya, azaz a katalán bajnokság keretében játszotta a Barça a Catalá SC-vel, és 2-2-es döntetlent értek el. A stadion történelmi, első FC Barcelona-találatát Romá Forns szerezte, míg a másodikat Charles Wallace lőtte. A Camp del Indústria második meccsét viszont megnyerte, ami egyben a katalán bajnoki cím elhódítását is jelentette.

A Camp del Indústriában kezdődött el az FC Barcelona első aranykora, amikor olyan legendás játékosok alakították az FC Barcelona játékát, mint Josep Samitier, Paulino Alcantára, Emíli Sagi-Barbá, Ricardo Zamora, Plattkó Ferenc, vagy Jack Greenwell vezetőedző. Egyébiránt két bejárata volt, az egyik a Carrer Indústria út felől, míg egy kisebb a tehetősebb szurkolók, illetve a sociók számára a másik oldalon. A Blaugrana népszerűségének növekedésével együtt a mérkőzésnapokon a stadion a szurkolók ostromának volt kitéve. Egyrészt kevésnek bizonyult a pársoros lelátó, másrészt a szegényebb szurkolók a kerítésre csimpaszkodtak, hogy láthassák kedvenceiket. A stadion hétről-hétre megtelt, sőt, sokszor kevésnek bizonyult a 6000 férőhelyes stadion, így a betonkerítésen is ücsörögtek a szurkolók, akiknek a „hátsó fertálya” kilógott az utcára – innen ered a ‘culé’ elnevezés is, hiszen katalánul e nemes testrészt ‘els culers’-nek nevezik. Ha szabadon kívánjuk az „els culers” szót lefordítani, azt kell írnunk, hogy „seggemberek”.

Amikor az Indústria megnyitotta kapuit, nem építettek hozzá kiszolgáló épületet, így nem voltak öltözők, sem zuhanyzók – ezáltal a játékosok meccs után az oldalvonal mellett, a szabadban mosakodtak meg egy-egy vödör vízben, majd öltöztek át. Viszont ez volt az első mesterséges megvilágítású futballpálya egész Spanyolországban, ill. itt épült az első, fedett, kétszintes lelátó, amely 1500 néző elhelyezésére volt alkalmas. 1922-ig ez a létesítmény adott otthont a gránátvörös-kékeknek, s élt meg csodás sikereket, majd Gamperrel az élen megnyitották a „Katedrális” kapuit.

A címek, amiket a Barça 1909 és 1922 között nyert meg:

Campionat de Catalunya (8): 1909-10, 1910-11, 1912-13, 1915-16, 1918-19 1919-20, 1920-21, 1921-22.
Copa d’XIII Alfons (5): 1910, 1912, 1913, 1920, 1922.

Visca el Barça y Visca Catalunya!