Véget ért a 2021/22-es szezon. Ha pedig valami véget ér, akkor eljön a számvetés ideje. Ennek fényében, mi is értékeljük a magunk mögött szezont – a játékosok objektív/szubjektív teljesítményén keresztül. Első lépésben a védelem (kapusok és védők) elmúlt idénybeli munkáját vettük górcső alá. Olvassátok és véleményezzétek!
Marc-André ter Stegen: Ne szépítsük a dolgot, a mögöttünk hagyott szezont pocsékul kezdte, túlnyomó többségben ami kapura ment, abból gól született. Továbbá sokszor volt olyan érzése az embernek vele kapcsolatban, hogy oké, nem tehetett a gólról, de ezt a három évvel ezelőtti Stegen kivédte volna. Én akkoriban úgy voltam vele, hogy ha be kell áldoznunk valakit, akit jó áron eladunk, akkor ő legyen az. Ez annyiban változott, hogy már csak egy nagyon jó ajánlat esetén válnék meg tőle, Xavi érkezésével ő is mintha feljavult volna, a fordulópont talán az új naptári év első meccse lehetett, amikor a Mallorca ellen a hosszabbításban óriási bravúrral megnyerte a meccset a csapatnak. Mindezek ellenére elég gyengén szerepelt, de hiszek benne, hogy képes felállni innen is, és újra a csapat egyik legnagyobb vezérévé tud majd válni. A tudása megvan hozzá.
Neto: Mindig is hangsúlyoztam, hogy brazil 2. számú kapusunk egy teljesen átlagos figura, egyes napjain még az alatt is helyezkedik el a teljesítménye, emellett ráadásul a fizetése sem kevés. Sok sót nem evett meg ter Stegen mellett ebben a szezonban, igazából nehezen értem meg, hogy a klubvezetés miért marasztalta őt tavaly nyáron, ezt Iñaki Peña vagy Arnau Teñas is bármikor hozta volna, sőt még jobban is, és anyagilag is jobban kijöttünk volna velük. De mindegy, ez már így alakult, most viszont már elengedhetetlen, hogy Neto távozzon és megkőszönjük neki a szolgálatait.
Jordi Alba: 33 éves balhátvédünk fáradhatatlanul végezte a dolgát ebben a szezonban is, ráadásul tette mindezt hatékonyan. Sikerült összehoznia 10 gólpasszt is, de emellett ki ne emlékezne az Atlético Madrid ellen lőtt zseniális góljára, vagy a Betis ellen hajrában szerzett találatára, amivel sikerült beazonosítani a BL-indulást. Tény, hogy tőlem is kap és kapott is kritikákat, de azt be kell ismerni, hogy jelenleg nincs olyan balhátvéd a piacon, aki jobb lenne nála. Csak kár, hogy nem volt alternatívája és a nagyobb meccseken rendre visszaesett a játéka, és sajnos ez az idő múlásával egyre csak fokozódni fog, úgyhogy nem véletlenül keres a vezetőség egy csereembert arra a posztra, nevezetesen Marcos Alonsót. De amíg Albának ilyen számai vannak, nem kérdés ki az első számú.
Clément Lenglet: Nehéz úgy értékelést írnom róla, hogy ne legyen tele káromkodásokkal az írásom, de megpróbálkozom vele. Szerencsére francia középhátvédünk ebben az idényben már kiszorult a kezdőcsapatból, Araújo, Piqué és García is előtte volt már a sorban. Mivel epizódszerep jutott neki többnyire, kevesebbet hibázott, de én ezt betudom annak, hogy ennyire futotta az idejéből. Volt egy-két jó teljesítménye, de javarészt most is bizonytalanul, sok hibával játszott. A bajnokságban 21 meccsen így is pályára lépett, ezeken egy gólpasszt osztott ki. Egyértelmű lefelé lóg ki a csapatból, mindenki számára az lenne a legjobb megoldás, ha elfogadná a Tottenham vagy a Porto ajánlatát, ugyanis e két csapat érdeklődik iránta. Nincs maradása a csapatnál!
Eric García: Visszatérő igazolásnak számított, a Manchester Cityből tért haza, a katalán fővárosba a szezon elején. Játékpercei miatt nem panaszkodhat, na nem úgy a szurkolók többsége, aki a játékával nem volt, vagy még mindig nincs megelégedve. Persze, a kezdetekben voltak hibái, de én akkor is úgy láttam már, hogy ez a srác egy csiszolatlan gyémánt, és türelem és bizalom kérdése minden. Eric egyre jobban felvette a ritmust, és sokkal határozottabban és jobban is játszott a szezon előrehaladtával, a legjobb meccsét talán a 0-4-es El Clásicón játszotta, valósággal hibátlan meccsen volt túl. Összességében különösebb panasz nem lehet rá, kritikusok mindig lesznek. Szerintem Araújoval tökéletes páros lehet a jövőben. Méltó utódja lehet Piquének, de úgy nehéz, ha folyamatosan bűnbakként állítják be… Força Eric!
Ronald Araújo: Én bátran ki merem jelenteni, hogy a csapat top3 legjobb játékosa között volt tavaly az uruguayi fal. Sok kérdőjel volt a szerződéshosszabbításával kapcsolatban, de szerencsére nem volt kérdés, hogy marad a Barçában, hiába környékezték meg a PL topklubjai és ajánlottak volna több pénzt. Természetesen mint mindenki másnak, neki is voltak gyengébb meccsei, illetve becsúszott egy-két sérülés is, de a védelem és a csapat vezére volt. A bajnokságban 30 meccs jutott neki, ezeken védő létére 4 gólt is szerzett. És ennél még csak jobb lesz!
Samuel Umtiti: Mindössze egy, azaz 1 meccsen lépett pályára a szezonban, és hát a körülötte kialakuló helyzetre tényleg nehéz bármit is mondani. Négy éve konkrétan pályán sincs, ha pedig igen, akkor nagyon rossz teljesítménnyel rukkol elő. Pedig a 2017-es Umtiti világklasszis volt. De hát már 2022-t írunk. Sérülés sérülés hátán, ez a helyzet pedig senkinek nem jó. Nagyon remélem, hogy most már belátja, hogy távoznia kell, hiszen nemhogy a kezdőcsapatba, hanem még a 23 fős meccskeretbe sincs semmi esélye bekerülni. Kár érte, kiváló ügynök volt.
Gerard Piqué: A térde már úgy 2-3 éve felmondta a szolgálatot, de Piqué ennek ellenére is küzd és hajt, ami mindenképp becsülendő, de nem biztos, hogy kifizetődő. Koeman kezei alatt csakúgy mint a csapat többi tagja nagyon bizonytalanul mozgott, Xavi irányítása alatt pedig mintha kicserélték volna. Rengeteg hiba nélküli meccs, tökéletes védőmunka Araújoval párban, a szezon vége felé azonban ismét jelentkeztek nála sérülések, így az utolsó meccseket már csak a lelátóról figyelhette. Nem tesz jót a hírnevének a megcsalásos botránya Shakirával, és az sem, hogy a hírek szerint több alkalommal is a barcelonai éjszakákat járja/járta. Ha hihetünk a híreknek, Xavi már nem számít Piquére minden meccsen kezdőként, de Gerinek nem áll szándékában visszavonulni, így kíváncsian várom, hogyan alakul a sorsa az előttünk álló szezonban.
Sergi Roberto: Katalán mindenesünk nem sok sót evett meg ebben a szezonban, pályafutása talán legsérülékenyebb időszakán van túl. Ezek miatt a bajnokságban mindössze kilenc meccsen tudott pályára lépni, a BL-csoportkörben pedig háromszor jutott játéklehetőséghez. Ezeken a meccseken két gól és egy gólpassz fűződik a nevéhez. Izomsérülése után úgy tűnt, az utolsó pár összecsapáson tud majd játszani, de visszaesést szenvedett, így a szezon 3/4-ét kihagyta. Teljesítménye ugyan egyáltalán nem indokolta, de a klub ennek ellenére szerződést hosszabbított vele további egy évre, jelentős fizetéscsökkentéssel. Nem volt még lehetősége Xavi irányítása alatt pályára lépni, kíváncsian várjuk, rá is pozitív hatással tud-e lenni a Maestro, egyáltalán nincs magasan a léc.
Óscar Mingueza: Tipikusan az a játékos, aki a védelem minden posztján bevethető. Játszott ő már balhátvédet, középhátvédet és jobbhátvédet is, de az a helyzet, hogy egyik poszton sem volt igazán jó. Igaz, kevés szerep is jutott neki, minden sorozatot figyelembe véve 27 meccsen kapott szerepet, de ezeken általában a hajrában állt be csereként. Szélső védőként tragédia, középhátvédként szerintem nem olyan rossz, de azért a karrierje szempontjából sokkal jobb lenne, ha távozna. Azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy sosem lesz klasszis labdarúgó belőle, így ha 5-10 millió közötti ajánlat érkezik érte, én egy percig sem gondolkodnék a vezetőség helyében.
Sergiño Dest: Első szezonja a Barçában szerintem nagyon jól sikerült, nos, a második már egy fokkal gyengébb lett. Nem volt meg az az átütő erő a játékában, nagyon pontatlan volt többnyire, tánadásban nem tudott annyit hozzátenni, tegyük hozzá küzdött ő is szép számmal sérülésekkel, de 3 gólpassz csak összejött a fiatal amerikai védőnknek. Xavi érkezése rá is jó hatással volt, erőre kapott és magára talált, de amikor igazán kezdett volna formába lendülni, jött egy újabb sérülés. Mindenesetre remélem meg sem fordul senki fejében eladni őt, fiatal, tehetséges és bőven formálható játékosról beszélünk, a 2022/23-as idényben a csapat alapembereként szeretném látni.
Dani Alves: Novemberben, 6 hónapos szerződéssel tért vissza szabadon igazolhatóként korábbi sikerei helyszínére a brazil közönségkedvenc, és nem is okozott csalódást. Sajnálatos módon ő lett az áldozata annak, hogy az UEFA szabályai csak három új igazolást engednek regisztrálni a sorozataiba, így az EL-keretből kimaradt Auba, Ferrán és Adama nagy örömére. Ezáltal sokkal inkább a bajnokságra összpontosíthatott, ahol a legemlékezetesebb meccsét az Atlético ellen játszotta, ott gólt, gólpasszt jegyzett, majd ki is állíttatta magát. Ahogy mentünk előre a szezonban egyre jobban kiütköztek a hiányosságai, nagyon sok helyezkedési hibát vétett, védelemben könnyen átjátszották, és az is lefutotta, aki nem akarta, de persze mit is vár az ember egy 39 éves játékostól. Ennek ellenére mindannyian nagyon szerettük és jó véleménnyel illettük ezt a fél szezont, de nemrég hivatalos lett, hogy a klub nem hosszabbít vele szerződést és távozik a nyáron. Úgy gondolom a távozásával rosszabbak nem leszünk, de az öltözői szerepe és utánozhatatlan karaktere nagyon fog hiányozni. Köszönünk mindent Dani, a szívünkben ott van minden csodálatos pillanat. A legjobbakat kívánom pályafutásod következő (de nem utolsó) szakaszához!
Visca el Barça!
Visca Catalunya!
