Az idényértékelő harmadik részében az első „csapatrész” tagjainak a játékát értékeljük. Csakúgy, mint a tavalyi szezont követően, ezúttal is a kapusok ill. a védelem tagjainak az osztályozása jutott nekem feladatul. Valamilyen szinten örülök is ennek, mégpedig három okból. Egyrészt, magam is – még ha csak hobbi szinten is – a kapuban éreztem jól magam, aminek az elsődleges oka az volt, hogy ott nem kellett futni, hahaha. Másodsorban azért, mert jómagam is vallom a labdarúgás egyik axiómáját, ami úgy szól, hogy minden sikeres csapat úgy kezdődik, hogy „végy egy jó kapust”. Harmadrészt pedig azért, mert a Barça-csapatrészeket illetően, talán én vagyok a legkellemesebb helyzetben.
Marc-André ter Stegen: Igazániból a futball egyik alaptézise az FC Barcelona esetében úgy is kifejezhető lenne, hogy van két kiváló képességű, megbízható teljesítményre képes, stabil portásunk. Kétségkívül ez ter Stegen esetében egy nagyon pozitív állapotot jelent, míg a holland társa esetében ennek vannak negatív vetületei is. Az ‘Alemán’ a szezon egésze során – Messi mellett/után – a Csapat legstabilabb teljesítményét nyújtotta. Voltak ugyan gyengébb mérkőzései, de kinek nem volt ilyen ebben a szezonban a Barcelona tagjai közül. Ugyanakkor, ha hibázott is, azt legtöbbször a társak által elkövetett helyezkedési hiányosságok, a védelem hektikussága, ill. a középpályás védekezés teljes hiánya okán tette. A „fal” nemcsak játékosként, hanem vezérként és emberi vonatkozásában is kimagaslott a csapattársai közül ebben az idényben. Minden meccsen érzékelhető volt, hogy 100%-on ég, a maximumra törekszik, és mindent elkövet annak érdekében, hogy megóvja kapuját a bekapott góltól. Sajnos, ebben a csapattársak nem mindig voltak pertnerek, ennek köszönhetően sokkal több gólt kapott, mint a tavalyi idényében.
Voltak „gólgazdag” mérkőzései, mint a Real Betis elleni hazai mérkőzés, vagy a Liverpool elleni BL-visszavágó, de sokkal több olyan bajnoki meccse volt, amikor az ő briliáns védéseinek köszönhetően sikerült megszerezni a három pontot, pl. a Girona elleni idegenbeli 2-0 alkalmával. Fantasztikus reflexek jellemezték idei munkásságát is, jól mozdult ki a kapujából, tökéletesen élt együtt a játékkal, s nem egyszer tisztázott „védői feladatokat” ellátva. Nem rajta múlott a szezon sikertelen befejezése. PONTSZÁM: 9
Jasper Cillessen: A holland válogatott kapusa, a kiváló korban lévő Jasper csupán másodhegedűs szerepet tölt be a Katalán Óriásnál, pedig kvalitásai alapján európai top- vagy erős középcsapatokban stabil kezdő is lehetne. Néhány bajnoki meccs, és a Spanyol Kupa-találkozók jutottak neki ebben az idényben, ill. még ott is kellett kihagynia találkozókat sérülése okán. Embersége, hozzáállása, munkabírása, türelme és kitartása példaértékű. Emberileg és morálisan is mindenki elé példaként állítható a „repülő hollandi”, aki mindig mosolyog, aki mindig jókedvű, aki csendben, alázattal teszi a dolgát. Nem dohog, nem üzenget a szakvezetőknek, nem elégedetlenkedik, hanem a Csapat érdekei szerint végzi az edzéseket, s ha lehetőséget kap, akkor bizonyítja rátermettségét.
Némi bizonytalanság érzékelhető volt rajta a meccsein, de ennek egyetlen oka volt: a meccshiány. Az esetek nagyobbik részében jól és megbízhatóan teljesített. Fájó szívvel, de a realitásokat, és az Ő érdekeit figyelembe véve, bekövetkezett az, ami mindkét félnek a legjobb: a Valencia együtteséhez igazolt 35 millió euro értékben, ahol stabil kezdőként élhet annak, amit szeret: a kapusságnak. PONTSZÁM: 8
Nélson Semedo: A meg nem értett, az el nem ismert jobbhátvéd, akit méltatlanul mellőzött az idény fontos momentumain Valverde. A portugál jobbhátvéd sokkal megbízhatóbb, agilisebb, magasabb szintű teljesítményre képes, mint ‘Roni’, mégis csak másodhegedűsként éli barcelonai mindennapjait. Ha végignézünk az elmúlt idényen, azt láthatjuk, hogy hiába a meccsszám, ez csalóka: végig csak második számú opcióként számított rá a mester, nem véletlen, hogy Nélsinho ezzel elégedetlen, s arról hallani, hogy elvágyódik innen.
Amikor lehetőséget kapott, a védekező, de a támadó feladatát is nagyszerűen ellátta. Legszembetűnőbben ez a Liverpool elleni „odavágón” domborodott ki, amikor a becserélése után a csapat jobb oldala sokkal stabilabb, sokkal masszívabb lett. S ennek mi lett a következménye: a visszavágón megint csak a padon találta magát. Félő, hogy távozik, s ennek az egész csapat issza meg a „levét” majd, hiszen egy stabil szélsőjátékost nehéz manapság találni. PONTSZÁM: 8
Gerard Piqué: Közepes szezonkezdet, folyamatos formajavulás, tanári befejezés, de végül a csapatsiker elmaradása jellemezte az elmúlt idényét ‘Gerinek’. Nehézkesen indult a szezonja, jó pár gyengébb találkozója volt, amiben szerepet játszott Umtiti kiesése is, és az is, hogy alkalmazkodnia kellett Lenglet-hez – és fordítva. Azonban fokozatosan lendült játékba, fordulóról-fordulóra vált magabiztosabbá, megbízhatóbbá. S mindezt nemcsak a védekezés terén tapasztalhattuk meg, hanem az ellenfél kapuja előtt is, ill. a csapat vezénylése területén is. Az elmúlt évek egyik legkiválóbb tavaszi szezonját produkálta a „Presidente”, sajnos azonban, a kulcsfontosságú liverpooli estén, ő is csődöt mondott, ő is összezuhant, s nem tudott vezére lenni a védelemnek. Mindez az emlékezetes 4. liverpooli találatnál csúcsosodott ki, ahol ő is figyelmetlen volt, és nem volt kellően éles. A Spanyol Kupa-döntőn már újra maximumon égett, góltól mentette meg a dekoncentrált Barçát, de a kupadöntőben elszenvedett vereséget ő sem tudta megakadályozni. Az elmúlt idényben mutatott játékával azonban maximálisan elégedettek lehetünk, s hasonló folytatást remélünk tőle a következő 2-3 évre is. PONTSZÁM: 9
Clément Lenglet: 2018 nyarán érkezett a Sevilla együttesétől a fiatal francia középhátvéd. Emlékszem, jó páran kérdezgették, hogy „ki ez a srác? miért pont ő?” Aztán egész jól belelendült Clément, igaz, ehhez kellett Umtiti térdsérülése és hosszú kihagyása. A kezdeti lépései bizonytalanok voltak, emlékezzünk csak a Girona elleni hazai bajnokijára, ahol – ugyan igaztalanul -, de a kiállítás sorsára jutott. Aztán egyre jobban belelendült, a sorozatos lehetőségekkel élt és stabil pont lett a védelem közepén. A szezon egyik pozitív „meglepetése” lett, akire minden meccsen számított Valverde mester – s egyben ez lett a „veszte” is Lenglet-nek.
A hosszú szezon, a sok meccs, a Sevillánál azért magasabb színvonal, nagyobb fizikai és mentális megterhelés azt vonta maga után, hogy az idény döntő szakaszára, az utolsó mérkőzésekre, elfáradt. Ebben „vastagon” benne van Valverde szakmai hibája, a belső védők rotálásának, pihentetésének teljes elmaradása és figyelmen kívül hagyása. A Liverpool elleni visszavágón, de már az első meccsen is, kritikán aluli teljesítményt nyújtott, amit aztán a Copa del Rey-fináléban sikerült alulmúlnia. Ez nem feltétlenül Clément hibája és felelőssége, hanem a felkészületlen „kókleré”, de ettől még az ő összteljesítményét rontja. PONTSZÁM: 7
Samuel Umtiti: A francia középhátvéd a 2018-as VB-siker áldozata lett erre a szezonra. Sérülten játszott, a térde „ráment” a világbajnokságra, így tért vissza. Itt sem pihent, nem vizsgálták ki rendesen, vagy túl akaratos volt, aminek az lett a végeredménye, hogy a 2018/19-es idénye ment a levesbe. Az idény elején megsérült a jobb térde, amivekl aztán hónapokon át küszködött, Katarban járt rehabilitáción, s a konzervatív kezelést választotta, miután a műtétet elutasította. Emberileg teljesen megértem a döntését, s csak remélhetjük, hogy az új szezont sérülésmentesen tudja majd végigjátszani, hiszen 25 évesen, posztjának egyik legmagasabb játékerőt képviselő spílere.
Ugyanakkor felépülése után nem kapott kellő bizalmat, nem tért vissza rendesen, így csalódottan fejezhette be a szezont, s a távozásáról szóló pletykák is szárnyra keltek. Sajnos, az ő esetében is szemtanúi lehettünk Valverde rossz döntésének, hiszen még akkoris Lenglet játszott, mikor már rendelkezésére állt Samuel. Ez hibás döntés volt, elsősorban a csapat sikeressége szempontjából. Meggyőződésem, hogy a fitt, ereje teljében lévő Umtitinek nem nagyon van párja a jelenkor futballjában, ezen a poszton. Remélhetőleg, a szakvezetés is így gondolja, és a következő idényben visszatér a csapatba, és stabil kezdőként állja útját az ellenfél támadásainak. PONTSZÁM: 7
Jordi Alba: Messivel tökéletes összhangban működött az elmúlt idény 3/4 részében, azonban kiütközött a szakvezetés fatális tévedése és égbekiáltó hibája is. Mégpedig az, hogy a 2018/19-es idénynek balhátvéd-csere nélkül futott neki a csapat, így „Fehér György” egyedül játszotta végig a szezont. Ennek az lett az eredménye, hogy a tavasz végére teljesen elfáradt: a fizikai túlterhelés miatt mentálisan került taccsra, így nem véletlen, hogy a Liverpool elleni visszavágón teljesen dekoncentráltan, megkockáztatom: pályafutásának egyik legtragikusabb teljesítményével rukkolt elő. Ez nem feltétlenül és elsődlegesen az ő hibája, hanem a szakmai stábé, akik azt gondolták, hogy 60-65 meccset végig lehet játszani egy idényben balszélsőként.
Pedig az idény első, nagyobbik felében briliáns teljesítményt nyújtott. A bal oldalon menetrendszerűen érkezett, és Leóval úgy érezték egymás mozgását, egymás játékát, mintha a nap 24 órájában együtt éltek volna. Ismerték egymás minden rezdülését, amelynek számtalan Alba-Messi-kooprodukcióban elért találat lett az eredménye. Bejátszotta az egész balszélt, és sok esetben még a középhátvédeknek is besegített, amikor hátul „elcsúszott” egy kicsit a védekezés. Fellelhető volt a pálya minden pontján, ment előre, gürcölt, harcolt, aminek eredményeképpen májusra „elfogyott”, kipukkadt. Sajnos, a Liverpool ellen, majd a Spanyol Kupa-döntőn mutatott hibái eléggé elrontották az amúgy, nagyon pozitív összképet. PONTSZÁM: 7
Sergi Roberto: Ernesto Valverde kettes számú kedvence, Ivan Rakitics mellett. A klub saját nevelésű játékosa stabil kezdőnek számított bben az idényben is, játszhatott bármilyen gyengén, hektikusan, kritikán aluli teljesítmént nyújtva. Teljes mértékben látható rajta, hogy középpályás, és csak kényszerből került a jobbhátvéd posztjára, még Luis Enrique utolsó évében. Mindez Valverde érkezésével sem változott, s hiába a stabil kezdőtagság, az átlagosnál, a közepesnél jobb teljesítményre képtelen. Küzd, hajt, kapaszkodik, de ennyi. Megkockáztatom, hogy katalán mivolta és a La Masíás múltja miatt van a csapatban, s kap lehetőséget meccsről-meccsre.
Félreértés ne essék, kedves, aranyos, szerethető srác, én is kedvelem, emlékszem a sorsdöntő góljaira, a Real Madrid elleni jó teljesítményére, de hosszú távon előnytelen a csapat játéka szempontjából. Gyenge fizikumú, könnyen elnyomják, és emellett még a gyorsasága sincs meg. Kijelenthetjük, csak az nem veri meg 1×1-ben, aki nem akarja. Normál esetben, amennyiben a szakmaiság ütné a szimpátiát, Semedo mögött masszív cserejátékos lenne. Sajnos, Valverdénél a teljesítmény másodlagos – igaz ez más játékosokra is. PONTSZÁM: 4
Thomas Vermaelen: A belga középhátvéd mindössze kilenc bajnokin és 3 BL-meccsen lépett pályára az elmúlt idényben, és – sajnálatos módon – idén is többet volt sérült, mint amennyiszer számítani lehetett volna a játékára. Ez volt az utolsó idénye a Katalán Óriásnál, június 30-án ingyen távozik a Csapattól. Köszönjük a játékát, a segítségéet, mert amikor nem volt sérült, és pályán volt, lehetett rá számítani. Meggyőződésem, hogy egy kiváló képességű labdarúgó, aki azonban nem volt szerencsés a pályafutása során: több játékosra való sérülésszámmal kellett megküzdenie, ami a mentális erejére is hatással lehetett. Sok sikert a továbbiakban, Thomas! PONTSZÁM: 5
Iñaki Peña Sotorres: Ugyan nem kapott lehetőséget se bajnokin, se kupameccseken, de egy-pár gondolatot szeretnék szólni a ‘B’-csapat megbízható, stabil kezdőkapusáról, aki fokozatosan kiszorította a második csapat kapujából Jokin Ezkietát. A 184 cm magas, alicantei születésű portás a közeljövő tehetséges reménysége. Megkockáztatom, és komolyan azt is gondolom, hogy miután Jasper Cillessen a nyáron klubot váltott, nem kellett volna cserekapust igazolni, hanem bizalmat kellett volna szavazni Iñaki Peñának. A kijöveteleknél stabil és határozott, és kiemelkedő reflexekkel is rendelkezik. Végleg a felnőtt csapathoz kellene irányítani, hogy az ifjúsági csapatból egy másik fiatal tehetség, Arnau Tenas feljebb léphessen a ‘B’-csapatba, és ott legyen stabil kezdő.
Moussa Wagué: A fiatal szenegáli játékos az idény elején érkezett, de csak 2019. január 1. után léphetett pályára. Nagyrészt a ‘B’-csapatban kapott lehetőséget, amit jó játékkal, gyors alkalmazkodással, gólpasszokkal hálált meg. Ennek köszönhetően a szezon végére egyre többször jelent meg a felnőtt csapat edzésén, majd élesben is lehetőséget kapott Valverdétől. Wagué gyors, mozgékony, atlétikus, mint a legtöbb Afrikából érkezett futballista, de emellett van benne spiritusz is, jól lát a pályán, és a védekezésben is hasznos. Nem véletlen, hogy a most zajló Afrikai Nemzetek Kupáján is ott van, és szerepet kap Aliou Cissé kapitány csapatában. Meggyőződésem, hogy a közeljövő egyik tálentumát birtokolja a csapatvezetés – már csak nem kellene elrontani, amire – sajnos – Ernesto esetében komoly esély mutatkozik. PONTSZÁM: 7
Jeison Murillo: Télen érkezett a csapathoz a Valencia együttesétől, így ő spanyol bajnoknak és Copa del Rey-győztesnek is mondhatja magát. Sok vizet nem zavart, lehetőségét még kevesebbet kapott. Jár a piros pont ezért Valverdének…ja, nem. Áldozatául esett a ‘mester’ csapatromboló szisztémájának, így nem tudhattuk meg, hogy mire is lett volna képes a kolumbiai válogatott védő. Azt gondolom, hogy kevésbé éles mérkőzéseken igenis helyettesíthette volna Piquét vagy Lenglet-t, s akkor talán ők is pihentebben érkezhettek volna el a szezon sorsdöntő részéhez. Amikor játszott, némi bizonytalanságot láthattunk a játékában, de ezen nincs mit csodálkozni, hiszen szökőévente egy meccsel se rutint, se önbizalmat nem lehet szerezni, s a csapattal sem tud kellőképpen együttműködni éles helyzetekben. Értékelése – ebből az okból kifolyólag – teljesen irreleváns és érdektelen. PONTSZÁM: 4
