Véget ért a 2021/22-es szezon. Ha pedig valami véget ér, akkor eljön a számvetés ideje. Ennek fényében, mi is értékeljük a magunk mögött szezont – a játékosok objektív/szubjektív teljesítményén keresztül. Második lépésben a középpálya elmúlt idénybeli munkáját vettük górcső alá. Olvassátok és véleményezzétek!
Megjegyzés: a játékosokat a bajnokságban pályán töltött játékpercek tekintetében rendeztük növekvő sorba.
Álvaro Sanz – az FC Barcelona saját nevelésű futballistája az új év kezdetén mutatkozott be a hajrában a Mallorca otthonában, majd a kupában is lehetőséget kapott a Linares ellenében, ezután később láthattuk őt a pályán a Granada otthonában is. Eddig tüzetesebben megismerni a személyiségét és az adottságait még nem volt időnk, de a játékstílusa alapján a 2001-ben született játékos a védekezésben tud igazán a csapat hasznára válni, viszont ha kell belső középpályásként is megállja a helyét. Mivel a középpályán a Barça merítése rendkívül mély, így az idény hátralévő részében inkább a B-csapatot erősítette a 21 éves középpályás, ahol 2200 percet töltött a pályán és ezalatt egy gólt és egy gólpasszt jegyzett.
Riqui Puig – Puig joggal várhatta, hogy Koeman távozásával az ő sorsa is fordulatot vesz, de ez nem így történt. Bár a szurkolók többsége nosztalgiával tekint a játékára – hisz mindannyian emlékszünk, amikor Setien edzősége alatt gyakorlatilag ő jelentette az egyetlen kreatív játékos a középpályán – a gyakorlatban azonban, amikor nagy ritkán játéklehetőséghez jutott, csak közepes teljesítményekre volt képes, és nagyon messze elmaradt attól a potenciáltól, amit a szurkolók látni véltek benne. A sajtó, már nem egyszer megénekelte, hogy a vezetőség esedezik a játékosnál, hogy legalább egy kölcsönszerződést fogadjon el, hogy a karrierjét átlendítse a holtponton, de Puig mindezidáig erre nem volt hajlandó. A Barça marketingcsapata igazán nem bánta, hogy így alakultak a dolgok, és a játékost folyamatosan használta a klub összes létező szociális platformján – mivel a játékos mindig mosolyog, és mint magánszemély is rendkívül népszerű ezeken a platformokon, így ez egy igazán érthető megmozdulás volt a klub marketingcsapatának részéről.
A dolgok azonban a szezon végeztével fordulatot vettek – és a katalán média is egyre gyakrabban cikkezett a játékos kicsapongó életviteléről a barcelonai éjszakában – nyilván, minden ilyen információt érdemes tízzel elosztani – de a lényegen nem változtat, úgy fest Puig nem csak a játékoskarrierjében, de a magánéletében is fordulóponthoz érkezett, így minden bizonnyal a nyáron a távozók között szerepel a neve – a kérdés már csak főleg az, hogy kölcsönbe, vagy végleg távozik a fiatal labdarúgó.
Riqui Puig a bajnokságban 15 meccsen lépett pályára, és a pályán töltött 475 perc alatt 1 gólt szerzett. Sajnálatos módon a szezonban a legemlékezetesebb teljesítményét még a nyáron a Juventus ellen mutatta – ahol hatalmas bombagólt szerzett – ezt követően már csak a következő év márciusában az Osasuna ellen tudott kiemelkedően futballozni, ahol a lövését követően a kipattanót ügyesen kotorta a hálóba, beállítva ezzel a 4-0-ás végeredményt.
Összességében, mint szinte az összes fiatal középpályásnál a Barçánál, nála is elmondható, hogy a képességei tekintetében remek középpályás, nem ismer elveszett labdát, és megmenthetetlen szituációt – mindig a gólszerzésre, vagy a gólhelyzet kialakítására koncentrál – de a posztján sorakoznak a keretben a rendkívül hasonló kaliberű labdarúgók – és mivel Puignak a sok erőssége mellett rendkívül sok gyengesége is akad – gondolok itt a fizikumára, a rengeteg elszórt labdájára (bár e tekintetben komoly előrelépést mutatott Xavi kezei alatt) és a jóindulattal is csak középszerűnek mondható lövőtechnikájára – így nem tudott megmaradni a kezdő közelében, és úgy néz ki, ez már a jövőben sem fog változni.
Philippe Coutinho – a brazil játékos télen távozott az Aston Villa csapatához kölcsönbe, és a nyáron a kölcsönszerződést klubcsere váltotta. Coutinho nagyon nem azt a pályafutást futotta be a Barça színeiben, mint amit a képességei alapján elvártak a szurkolók, de ennek minden bizonnyal a sportszakmai okokon kívül, mentális okai is lehettek. A távozásával a Barça gyakorlatilag értelmezhető pontrúgó nélkül maradt, és az átlövéseire is nagy szükség lett volna a szezon második felében – más kérdés, hogy ebből a valóságban mennyit láttunk volna – hisz a játékos egyre gyakrabban volt sérült, csak lézengett a pályán, és csak nagyon ritkán érződött rajta az akarás – a mérkőzések többségét beleélés nélkül játszotta, és nem tudott sokat hozzátenni a csapat játékához.
A bajnokságban 12 meccsen 502 percet töltött a pályán és két gólt szerzett. Előkészítésben és védekezésben abszolút nem jeleskedett, és a Bajnokok Ligájában is csak plusz egy embert jelentett a pályán, amikor szerepet kapott. A szezonban a legemlékezetesebb meccsét a Villarreal ellen játszotta csereként, ahol a Barça 1-3-as győzelméből egy kiharcolt illetve értékesített büntetővel vette ki a részét.
Összességében elmondható, hogy a klubváltása mindkét félnek fellélegzés volt, és a posztján Ferran Torres illetve Gavi könnyedén helyettesítette őt, sőt messze túl is szárnyalták a 30 éves játékos teljesítményét.
Pedri – mindenki tisztában van a képességeivel, ha nem volt a pályán, azt megérezte a csapat, ha csereként lépett pályára, akkor azonnal színt hozott a játékba, és ha kezdő volt, akkor döntő faktor volt a pályán, mind a gólok, mind a kialakított helyzetek tekintetében – sőt a védőmunkája is egészen kiemelkedő volt a pályán. Sajnos a szezon nagy részében sérülések hátráltatták, így sokkal kevesebbet láttuk őt a pályán, mint szerettük volna.
A legemlékezetesebb meccsét a szezonban az Alavés ellen játszotta, ahol a Barça 0-1-es sikeréből 6 kulcspasszal vette ki a részét – ezen felül a bajnokságban 12 meccsen három gólt és egy gólpasszt jegyzett, de betalált az Európa Ligában is.
Összességében nem is lehet kérdés, hogy kiemelkedő szezont zárt, és a sérülései nélkül ez még sokkal jobb is lehetett volna. A már most is a világelithez tartozó Pedri, ha a következő szezonban végig egészséges marad, akkor a csapat egyik, ha nem a legfontosabb játékosa lesz, és sok remek pillanatot okoz majd a rajongóknak.
Nico González – a remek felépítésű labdarúgó a semmiből bukkant elő, és a vártnál jobb teljesítményével belopta magát a szurkolók szívébe. A jó hozzáállása és a fegyelmezettsége folyamatosan játéklehetőséget jelentett számára.
Legemlékezetesebb meccsét az Elche ellen játszotta, ahol a 3-2-re megnyert mérkőzésen csereként beállva győztes gólt szerzett. Ezen felül 27 meccsen 1111 percet játszott, és két gólt, valamint egy gólpasszt jegyzett.
Összességében elmondható, hogy bár Nico remekül kezdte az évet, de a bajnokság második felére teljesen kifulladt, és a jó teljesítményei is elmaradtak. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a keretben betöltött szerepe nincs veszélyben, és a következő idényben újult erővel tér majd vissza. Az ifjúsági edzői szerint a leghatékonyabban Busquets pozíciójában tudna teljesíteni – így a részemről rendkívül izgatottan várom a következő idényt, és csak remélni merem, hogy Xavi majd itt is kipróbálja a tehetséges középpályást.
Gavi – ó igen, Gavi – ezt a nevet még nagyon sokat fogjuk hallani. Ő a baba arcú gyilkos, a 17 éves játékos, aki 30 éves labdarúgókat megszégyenítő rutinnal futballozik. Nem ismer elveszett labdát, mindenhol ott van, minden párharcba belemegy, ütközik, csúszik-mászik, szerel, hajt, küzd a címerért. A teljesítménye először mindenkit meglepett, de ez még semmi volt ahhoz képest, amikor a nagyérdemű realizálta, hogy ez az apró figura a pokróc kemény belépőivel oktatja a nagyokat – persze ennek meg is lett az eredménye – egyrészt, felfigyeltek rá, és elkezdték aprítani a rutinosabb védők, másrészt félelmetesen sok lapot kapott.
Ez azonban teljesen eltörpül amellett, amit a csapatnak a pályán adott – Gavi volt minden, ami ez a szezon, lehet bármilyen szar a szituáció, mi nem adjuk fel, harcolunk – az eszközök lényegtelenek, nem számít más, csak a győzelem – hogy meglegyen a BL-hely, a második hely a tabellán, vagy legyőzzük a közvetlen riválisokat…
Gavi a legemlékezetesebb meccsét az Elche ellen játszotta, ahol gólt szerzett, majd gólpasszt adott a győztes gólhoz – és a Barça 3-2-re meg is nyerte a találkozót. Gavi a bajnokságban 34 meccsen 2326 percet töltött a pályán, két gólt szerzett és hat gólpasszt jegyzett (a másik oldalon viszont 9 sárgát kapott és egyszer ki is állították).
Összességében elmondható, hogy Gavi rendkívül konzisztensen teljesített az egész szezonban, és a csapat abszolút alapembere lett 17 éves kora ellenére. A képességei megkérdőjelezhetetlenek, már csak az a kérdés, hogy mikor kapja meg a jól megérdemelt szerződéshosszabbítását. A rengeteg erőssége mellett, talán csak egy komoly hiányossága van, és az a fegyelmezetlensége, de ez sem taktikai értelemben értendő, hanem a pályán mutatott magatartása tekintetében – mivel nagyon fiatal, így a véleményem szerint, természetes, hogy néha elkapja a gépszíj, és belemegy olyan párharcokba is, amiből semmi esélye győztesen kijönni, és csak szabálytalanság lehet a vége – de a másik oldalon, ez pozitívum is az esetében, hiszen nem ismer félelmet, és ezt nem sok fiatal játékos mondhatja el magáról. Nem is kérdés, Gavi kiváló szezont produkált, és a dolgok rendeződését követően a következőben minden bizonnyal túl is szárnyalja majd ezt – határ a csillagos ég.
Frenkie de Jong – nagyon érdekesek az események, amik körülötte zajlanak. Bár a képességei alapján a csapat legjobb középpályása, imádja a klubot, és esze ágában sincs távozni – a vezetőség ezt nem látja ilyen egyértelműen, és a médián keresztül folyamatosan nyomást gyakorol a holland játékosra. Egyszerűen akárhogy forgatom is a dolgokat, felfoghatatlan számomra, hogy egy csapat miért adná el a legjobb játékosát, a legjobb korban, az érte kifizetett átigazolási díj alatt, hogy lecserélje egy olyan játékosra, aki nem biztos, hogy beválik, sőt még az sem garantált, hogy egyáltalán mozdítható lehet az átigazolási szezonban. Csak remélni merem, hogy Frenkie a csapattal marad, mert nélküle a sok fiatal labdarúgóval könnyedén káoszba süllyedhet a következő év középpályája.
Frenkie a legemlékezetesebb meccsét az Alavés ellen játszotta, ahol győztes gólt szerzett a 0-1-re megnyert találkozón. A legtöbben azonban a Napoli ellen szerzett bombagóljára emlékezünk majd, ahol a fizikát kissé meghazudtolva félelmetesen nagy góljával még az ellenfél kapusát is állva hagyta. Ezen felül a bajnokságban 32 meccsen 2487 percet játszott – 3 gólt és 3 gólpasszt jegyzett, de az említett gólján kívül 2 gólpasszal is hozzájárult a csapat meneteléséhez az Európa Ligában.
A csapat középpályásai közül az ő teljesítménye volt az egyetlen, ami konzisztensen jó volt, szinte egyetlen találkozón sem lógott ki lefelé, sőt a legtöbb esetben döntő faktor volt a jelenléte. Nagyon sajnálnám, ha nem gránátvöröskék színekben kezdené meg a következő szezont, de úgy tűnik a vezetőségnek nagyon más tervei vannak a középpályát illetően…
Sergio Busquets – a csapat kapitánya, és megkerülhetetlen kezdőjátékosa volt az egész szezonban – a sérülést továbbra sem ismer, még hírből sem, és a jelenléte mindig nyugalmat árasztott a pályán, ezért elmondható, hogy kulcsszerepet vállalt a fiatal labdarúgók beépítésében és sikerében. Bár a képességei, főleg fizikai téren, alaposan megkoptak az elmúlt években, de a látása a pályán egészen elképesztő, a helyezkedése kiemelkedő, és ő ezt a játékot fejjel játssza – persze ezt rengeteg szurkolónak nehezére esik megérteni, és csak a hiányosságait hajlandóak kiemelni a veterán labdarúgónak. Természetesen a meglátásaik nagy része helyes – de a dolgok nem fekete-fehérek, érdemes az egész képet nézni, és észrevenni az árnyalatokat is.
Természetesen jómagam is egyre nehezebben képzelem el a Barça kezdőt Busquets nevével, hiszen ha valamikor elérkezett a fiatalítás ideje a posztján, az most van, de a szezon tekintetében, Busquets kulcsszerepe abszolút elvitathatatlan és megkerülhetetlen – rengeteget tett ezért a csapatért, és remek kapitány volt az egész év folyamán.
Busi a legemlékezetesebb meccsét a Betis ellen játszotta, ahol 12/9 hosszú átadást jegyzett, 18/14 párharcot nyert, 5 szabálytalanságot harcolt ki, és 6-szor szerelt – így kulcsszerepet vállalt a csapat 1-2-es győzelmében. Ezen felül az összes sorozatot figyelembe véve 4421 percet játszott, és 3 gólt szerzett.
Busquets rossz teljesítményeit nagyítóval kell keresni a szezonban, de voltak meccsek, amikor a hiányosságai is bőségesen kijöttek, és a csapat sok gólt kapott a sebességéből (vagyis inkább annak a hiányából) fakadóan. Természetesen, ha van valami, amiben a jelenkor statisztikai motorjai rendkívül gyengék, akkor az pont az ilyen hibák értelmezése – nyilván nem tudsz rosszul védekezni, ha nem érsz oda – a másik oldalon, viszont feltételezhető, hogy ha Busquets oda ért volna, akkor nem védekezett volna rosszul…
Így a részemről különválasztandó az a Busquets, aki részt vesz az adott játékhelyzetben, és az a Busquets, aki a sebességéből adódóan nem. Az előbbi minden bizonnyal a csapat legjobb és leghasznosabb középpályása, míg az utóbbi teljesen vállalhatatlan az élfutballban. Ez idáig az említett szituációk aránya nagyrészt a pozitív irányba hajlott, de ebben a szezonban, nagyon kiegyenlítődött minden, még annak ellenére is, hogy Busquets helyett sokszor 3-4 játékos robotolt a letámadásban és a védekezésben – és itt van igaza nagyon sok kritikusnak, talán elérkezett az a pont, ahol Busquets képességeit már nem érdemes a pályán tartani, hogy ennyi nagyszerű játékost emiatt béklyóba kelljen verni.
A következő idény legfőbb feladata így szerintem nem Frenkie eladása és a támadó középpályások átstrukturálása, hanem Busquets cseréje – és nem is értem, ezt a vezetőség miért nem hajlandó látni, és miért dugja mindenki egyszerre a fejét a homokba. Nyilván, Busquets egész biztosan nem távozik majd a nyár folyamán, de a szerepe a következő szezonban Xavi szerepéhez kell hogy hasonlatos legyen a katalán karmester búcsúévében, mert ha ez nem így lesz, akkor a csapat még a bajnokságban csak elcsetlik-botlik valahogy, de a Bajnokok Ligájában a jó Isten irgalmazzon majd mindannyiunknak…
Força Barça!
Catalunya triomfant!
