Véget ért a 2018/19-es szezon az FC Barcelona számára is. Mint minden ilyen alkalommal, eljött a számvetés, az osztályozás ideje, csakúgy, mint az oktatási intézményekben. Most sincs ez másképpen: a magunk objektív-szubjektív módján kiosztottuk a “bizonyítványokat” – csapatrészenként. A sorozatunk folytatódik a középpályásokkal. Kellemes időtöltést!
Előre is egy elnézéssel kezdeném, ha picit keményen pontoztam néhány „versenyzőt”, de számomra az idei szezonban (is), ez a csapatrész okozta a legtöbb káromkodást, panaszkodást. Gyanítom ezzel nem vagyok egyedül, na de térjünk rá a lényegre:
Sergio Busquets: Nálam a szezon legnagyobb csalódása. Elképesztő mértékben esett vissza a játéka, gondolok itt főként a megbízhatóságára, egy-egy jobb meccset leszámítva elvétve tudom azt mondani, hogy az FC Barcelona kezdőcsapata által támasztott követelményeknek megfelelt volna a produkciója. Sajnálatos módon ez az egész szezonos „vegetáció” a szezon végére ütközött ki, ahol olyan szinten szórta el a labdákat, vesztette a párharcokat, mint egy másodosztályú játékos. Borzalmasan lassú, a hozzá hasonló középpályások utolsó mohikánja, már nagyon cserére szorulna, de amíg lépni bír, addig nem fogja sem az edző, sem pedig a klub lecserélni. Egyszerűen nem fogadható el a mai futballban, hogy egy középpályás se előre, se hátra ne tudjon érdemlegeset teljesíteni, Sergio pedig fél évet nagyjából letolt így, csak ebben a szezonban. Kérlek Sergio, legyél picit önkritikus és lásd be, nem megy ez már neked ennyi mérkőzésen keresztül. PONTSZÁM: 3
Ivan Rakitić: A kezdőcsapatunk másik beton biztos középpályásához értünk, egyben az én másik vesszőparipámhoz, akit ugyancsak nem szívesen látok már a csapat kezdőjében folyamatosan. A horvát játékos felett csakúgy, mint Busquets esetében, eljárt az idő, de borzalmasan. Talán 26 évesen még elbírta azt, hogy 2-3 ember helyett kelljen melózni, de ez ma már szemmel láthatóan nem megy neki. Van néhány felvillanása, szép gólja, szép labdája, de ha a nagy átlagot veszem figyelembe, akkor ez rettenetesen kevés és lesz is. Egyszerűen rossz nézni kettejüket egyszerre a pályán. A becsült piaci értéke egy szezon alatt majdnem a felére, 70-ről, 40 millió euróra csökkent, azt gondolom, ennél többet nem kell mondanom. PONTSZÁM: 5
Arthur Melo: Első európai szezonja, bőven várakozásaim fölött teljesített. Az erőnlétével vannak még gondok, de azt gondolom ebből a következő szezonban, egy megfelelő alapozással nem sokat fogunk már látni a szezon késői szakaszán. Időbe telik alkalmazkodni egy másik földrész játékához. Azon kevés középpályások közé tartozik a csapatban, akiket élmény volt nézni, ahogyan tépték, rángatták, de a labdát elvenni nem tudták tőle az ellenfelek, parádésan tartja a bogyót, remekül fordul le ellenfeleiről, higgadt marad szinte mindig és, ami a legfontosabb: ilyen fiatalon már a legtöbbször a legjobb megoldást választja, ez pedig ezen a poszton egy megfizethetetlen kincs. A jövő Barcelonájának alapja. PONTSZÁM: 7,5
Arturo Vidal: Hiába Arthur zseniális berobbanása, nálam a szezon középpályása a chilei fenegyerekünk. Egy évvel korábban Paulinhóhoz hasonlóan sokan nem értették mit keres itt egy lassan 32 éves középpályás, de azt gondolom a kétkedőkre nagyon gyorsan rácáfolt Arturo. Az a küzdőszellem, ami még ég ebben az emberben, az egészen elképesztő, kétségem sincs afelől, hogy jövőre pontosan ugyanilyen akarattal fogja belevetni magát a meccsekbe. Egy igazi példakép a fiatalok számára, pontosan így kell küzdeni a Barcelona mezéért, a csapatért. PONTSZÁM: 8,5
Carles Aleñá: Súlyos sérülésből lábadozott a szezon elején, így néhány hetet eltöltött még a ’B’ csapatnál, aztán a terveknek megfelelően fel is hívták, immáron végleg a nagyok közé. A fiatal, matarói középpályás eddigi pályafutása során mindig vezéregyéniség volt, bármelyik korosztályban is játsszon, ez a mentalitás érezhető volt a nagyok között is, ment, brusztolt, nem ismert elvesztett labdát. A bajnokságban két találatig jutott, becsült piaci értéke pedig megháromszorozódott. Nagyon bízok benne, hogy a klub nem adja tovább kölcsönbe, hanem a következő szezonban is láthatom őt a klub mezében. PONTSZÁM: 7
Rafinha: Sajnos nem sokat mondhatok az idei évben sem róla, hiszen a szezon 80 százalékát sérülten töltötte. Barcelonai kalandja a végéhez közeledik már évek óta, meglátjuk idén sikerül-e túladni rajta valamennyi pénzért. PONTSZÁM: –
Denis Suárez: Azt gondolom, mindent elmondok a helyzetéről, ha azt mondom, hogy mindösszesen 14 mérkőzésen lépett pályára az idei idényben, ráadásul úgy, hogy ezt a szezon két csapatnál teljesítette. A télen kölcsönvette az Arsenal, de ott sem tudott semmit mutatni, egyszerűen kevés. A kérdés ugyanaz, mint Rafinhánál, sikerül-e túladni rajta, vagy ezen a nyáron is marad a kölcsönbe adás? PONTSZÁM: –
Riqui Puig: Gondolkodtam rajta, hogy értékeljem-e őt is, de aztán úgy döntöttem, miért is ne? Elvégre pályára lépett a nagyok között több ízben is. Egy dolgot máris leszögeznék: óriási kedvelője vagy a srácnak, igazi Culé, számára az FC Barcelona a KLUB. Reményeim szerint a klub megbecsüli ezt a srácot és jövőre a nagyok között csodálhatjuk tovább a kibontakozását. A nyári képein látszik, sikerült magára néhány kilogramm izmot pakolni. A játékára rátérve, abszolút megállta a helyét, általában felfelé lógott ki a csapatból, ez pedig ebben a korban, ilyen kevés játékperccel a nagyok között, nagy szó. PONTSZÁM: 7
Hamarosan a védőkkel folytatódik idei szezonértékelő sorozatunk.
