Véget ért a 2021/22-es szezon. Ha pedig valami véget ér, akkor eljön a számvetés ideje. Ennek fényében, mi is értékeljük a magunk mögött szezont – a játékosok objektív/szubjektív teljesítményén keresztül. Az alábbi részben a támadósor elmúlt idénybeli munkáját vettük górcső alá. Olvassátok és véleményezzétek!
Ousmane Dembélé: A francia szélsőjátékos végre egy teljes szezont végig tudot túgy játszani, hogy nem akadályozták ebben sérülések, semmilyen egészségügyi probléma nem hátráltatta a teljesítményét. Az idénye két, jól elkülöníthető részre bontható, ami szorosan összefügg a 2021. október végén bekövetkező edzőcserével. Ugyan Koeman is bízott benne, rendszeres játéklehetőséget adott neki, azonban Xavi „szárnyai” alatt tudta végre azt a szintet hozni, amiért 2017. augusztus végén szerződtették. A szezonban 32 tétmeccset játszott, ami alatt két gólt és 11 gólpasszt osztott ki. A lőtt gólok számában elmaradt az elvárható teljesítménytől, viszont a kiszolgálásban annál inkább jeleskedett. Az utolsó fél éve – megkockáztatom – barcelonai pályafutásának legkiegyensúlyozottabb, legértékelhetőbb időszaka volt. Amikor pályán volt lendületet adott a csapat támadójátékának, a jobbszélen rendszerint veszélyt jelentett az ellenfelek kapujára, és alkalomadtán még a védekezésbe is besegített. Jó tavaszi teljesítményével sokak véleményét pozitív irányba változtatta meg, ugyanakkor idei szezonját is annak teljes egészében kell és szabad csak vizsgálni.
Márpedig, a szzeon egészét tekintve, voltak negatív, és – sok szempontból – vállalhatatlan pillanatai, ami abban csúcsosodott ki, hogy január közepén a keretből is kikerült, s még a lelátóra se engedték leülni. Mindannyian tudjuk, hogy a szerződés-hosszabbítási mizéria állt ennek hátterében, ami számtalan soció, szurkoló nemtetszését váltotta ki – többek között, az enyémet is. Xavi és a szakvezetés „megbocsátott” neki, s annak ellenére visszatért a keretbe, hogy nem volt hajlandó hosszabbítani. Aztán, hogy ennek ő maga, vagy a képviselője, vagy mindketten az előidézői, ezt nem tudhatjuk. Mindenesetre február elejétől szinte megtáltosodott, kivirágzott, és hasznára volt a csapatnak. A „klasszikuson” kiosztott két gólpasszával, döntően hozzájárult a 4-0-s sikerhez. Mindent egybevetve, szigorúan sportszakmailag, egy jó, lendületes, pozitív idényt tudhat maga mögött Dembélé, akinek sportteljesítményére, erre a hozzáállására itt is szükség lehet a következőkben. Pár nap múlva megtudhatjuk, hogy a távozás vagy a maradás mellett döntött – ő vagy a menedzsere.
Memphis Depay: Múlt nyáron ingyen érkezett, két évre szóló szerződéssel. A holland csatár a Lyonban és a válogatottban is konzisztensen, jó teljesítményt produkál. A Barçában viszont, inkább hullámvasútra hajazó a teljesítménye: jó és szürke periódusok váltogatták egymást, amit az is alátámaszt, hogy 38 tétmeccsén 13 gólt ért el. Ami maximálisan pozitívum az esetében, hogy a büntetőket magabiztosan értékesíti, egy esetet leszámítva. Szélsőként nem mindig találta a helyét, középen viszont jól teljesített. A labdát jól tartja meg, jól fedezi, de az összjátékban akadozik, abban van hova fejlődnie. Mentalitásával, küzdeni tudásával, professzionalizmusával példa értékű idényt tudhat maga mögött, amit már az is előrevetített, hogy mindenáron a Barcelonába akart igazolni. A szezon során voltak jó mérkőzései, és fontos gólokat is szerzett, viszont ezeket gyengébb vagy – néha – értékelhetetlen teljesítmények követték. Épp ezért az értékelése is közepes lehet: az „oroszlán” képes ennél jobb teljesítményre is, amit a következő szezonban meg is mutathat – hacsak nem adják el. De ez utóbbira, kevés esélyt látok.
Ansu Fati: Augusztus végén, Leo Messi távozása után, megkapta a kultikus 10-es számú mezt. A fiatal tehetség, a csiszolódó gyémánt azonban ebben a szezonban sem tudott kiteljesedni, nem tudta megmutatni, mire is képes valójában. Mindössze 15 meccsen tudott a csapat rednelkezésére állni, de ez idő alatt hat góllal járult hozzá a Barça sikereihez. Sajnos, a szezon nagyobbik részét sérüléssel bajlódva, a lelátón ülve töltötte. A Mandi által elkövetett durva belépő óta, csak keresi önmagát, újabb és újabb sérüléseket kénytelen elszenvedni, ami az önbizalmának, a mentális egészségének sem tesz jót. Ugyanakkor az jól látszik, hogy Isten adta tehetségről van szó, aki ha rendszeresen pályán tud lenni, aki varázsol nekünk. Lendületes, gyors játékra képes, aki a kapu előtt pontos és jó döntéseket hoz, nem ijed meg a lehetőségektől és a nyomást is bírja. Játéka, tudása alapján egyértelműen illik rá a 10-es mez, méltó rá. Remélhetőleg, a jövőben elkerülik a sérülések, a balsorozata véget ér, s akkor meg tudja mutatni, hogy mire is képes. Türelmesnek kell vele lennünk. Hiszem, hogy sok-sok boldog pillanatot fog nekünk szerezni ebben az évtizedben.
Luuk de Jong: Amikor az átigazolási ablak utolsó pillanatában, Griezmann tévozása után bejelentették, hogy a Sevillától kölcsönbe érkezik Luuk, hát, meglepődtem. Kétkedve fogadtam én is, mint sok Barça-szurkoló…pedig tanulhattunk volna Paulinho esetéből. A szezon egyik legkellemesebb, legpozitívabb csalódását produkálta a holland csatár. Maximális odaadás, professzionalizmus, kiváló edzésmunka jellemezte egész idény alatt, s mindezt tette nagyon szimpatikusan, nagyon korrekt módon. Soha nem panaszkodott semmire, egyetlen negatív megjegyzés nem hagyta el a száját. A pályán tette a dolgát, csendben és eredményesen. Sosdöntő meccseken, fontos pontokat hozva ezzel a csapat „asztalára”. Összesen 29 tétmeccsen lépett pályára nálunk, amelyen hét gólt ért el. A hét gól mindegyike azonban pontot, pontokat jelentett a Barcelonának, amivel aztán minden kétkedőt elhalkított, meggyőzött. Mallorcán a gólja három pontot ért, majd a Granada otthonában elért találata egy pontot hozott a konyhára, így volt ez az Espanyol elleni városi derbin is, amikor már lemondtunk a pontszerzésről: a meccs végén beállt, és a 96. percben bólintott, ezzel lett 2-2. A legnagyobb katarzist viszont a Levante otthonában élhettük át, vele együtt, általa: vezettek a hazaiak, aztán fordított a Barça, majd egyenlített a Levante, és a 92. percben jött Luuk…és győzött, s vele együtt a csapat is. A szezon utolsó meccseire valahogy elfelejtette őt is Xavi, így az utolsó fordulóban sem kapta meg a lehetőséget, hogy a pályán búcsúzzon el a szurkolóktól. A Camp Nou azonban nem feledte el sorsdöntő góljait, meccs végén a nevét skandálva ünnepelte. Megérdemelte. Köszönünk mindent, Luuk!
Ferran Torres: 2022. januárban érkezett a City csapatától. Az ősz egy részét sérülés miatt kellett kihagynia, majd elkapta a kovidot is, így csak január második felében tudott bemutatkozni új csapatában. A Bilbao elleni Spanyol Kupa-meccsen volt először eredményes a katalán balszélső, aki Xavi kifejezett kérésére érkezett a csapatba. Érkezése első percétől fogva stabil kezdőként, alapemberként számít rá a Maestro, ami a szurkolókban a legkomolyabb vitát váltja ki azóta is. A tény az, hogy 26 tétmeccsén 7 gólt és 6 gólpasszt osztott ki, tehát 13 Barça-gólból vette ki tevékenyen a részét. Xavi – szélsőként elsősorban – a széljátékban, a területek megnyitásában, az ellenfél védővonalainak a megbontásában számít rá, s ebben kiemelkedően hasznos is, amint azt mi is láthattuk és Xavi is nem egyszer hangsúlyozta. Alázattal teszi a dolgát, állja a kritikák özönét, amit főleg a szezon utolsó mérkőzésein kellett elviselnie a magyar és a külföldi Barçás platformokon is. Torres-re a válogatottban, korábban a Valenciánál, majd a Cityben is stabil csapattagként számítottak az edzői, ami bizonyítja képességeit, tudását, az összjátékban való masszív részvételét.
Tény, hogy a kapu előtt lehetne egy fokkal magabiztosabb, határozottabb, a helyzeteit nagyobb százalékban válthatná gólra. Az ilyen irányú kritika jogos Ferrán irányában, a többi azonban nem, és meglehetősen bántó is. Sokkal nagyobb türelemre lenne szükség, s ez igaz az összes játékost illetően. Láthatóan frusztrálja, ha kihagy egy helyzetet, bántja a dolog, ami azt támasztja alá, hogy mindenerejével azon dolgozik, hogy a csapat segítségére legyen. Xavi, a szakvezetés és a klub vezetői részéről megkapja a maximális bizalmat, s azt gondolom, nekünk, szurkolóknak is így kell tennünk. A másik kontraszt pedig a szurkolók részéről az, hogy amiért Dembélét „istenítenek”, ugyanazért Ferránt elküldik kapálni. Dembélé teljes szezonban, több fellépés alatt, ugyancsak szélsőként, 13 gólban volt benne – csakúgy, mint Ferrán. Mégis: a francia fel van magasztalva, a katalán szélső, ugyanazért a teljesítményért, porig van alázva – a szurkolók részéről. Jó magam, maximálisan bízom benne, sok örömet fog még nekünk szerezni.
Kun Agüreo: Az argentin csatár a Citytől érkezett ingyen, a nyár folyamán. Sérüléssel bajlódott, így csak októberben tudott bemutatkozni a Barçában. Hamar felvette a ritmust, a Real Madrid ellen pedig első barcelonai találatát is megszerezte. Akkor még nem tudhattuk, hogy – sajnálatos módon – az volt neki az utolsó. November elején, az alavés elleni meccsen rosszul érezte magát, cserét kért – s a meccs utáni vizsgálatok komoly szívproblémát, szívritmus-zavart állapítottak meg nála, ami lehetetlenné tette a labdarúgás folytatását. Decemberben sajtótájékozttaón jelentette be az aktív játéktól való visszavonulását. Így, sajnos, nem tudhattuk, nem láthattuk meg, hogy mire lett volna képes a Barçában.
Adama Traoré: Idény közben, 2022. januárban érkezett, kölcsönbe a Wolves csapatától a korábbi La Masía-növendék. 17 tétmeccsen lépett pályára a tavasz folyamán, gólt azonban nem sikerült lőnie. A bemutatkozása, az első hónapok igazán pofásra sikeredtek a számára: a jobbszélen nagyon jó teljesítményt nyújtott, profi hozzáállásával, cseleivel, fizikai adottságaival. Elnyomhatatlan és elnyűhetetlen volt, cseleinek 90%-a pedig sikeres volt; az ellenfelek képtelenek voltak leszerelni, megállítani. Azonban március-áprilistól kezdve a teljesítménye, jól láthatóan, szemmel is érzékelhetően visszaesett. Igaz, ebben szerepet játszott az is, hogy már jóval kevesebb esélyt kapott Xavitól, rendszerint a mérkőzések végén, percekre cserélte be a Maestro. Lendületes kezdés után elszürkült, visszaesett a játéka és az önbizalma is, így – jó eséllyel – nem számítanak a szolgálataira a következő idényben.
Aubameyang: A téli átigazolási ablak utolsó másodpercében érkezett az Arsenaltól, ennek ellenére hamar sikerült felvennie a ritmust, és amiért szerződtették, azt tökéletesen hozta. A kapu előtt vércse módjára érkezik, magabiztosan cselekszik a 16-oson belül, ami gólokban, összjátékban, asszisztokban is megmutatkozik. Gyors, pontos és jól érkezik a kapu elé, emellett a fejjátéka is kimagasló, csakúgy, mint Luuké volt. Mindezt alátámasztja, hogy 23 tétmeccsén 13 gólt szorgoskodott össze, amivel a csapat házi gólkirálya lett – Memphisszel karöltve -, de neki ez öt hónap alatt sikerült. Az Európa Ligában a Napoli és a Galata otthonában is eredményes tudott lenni, legemlékezetesebb előadását viszont a Bernabéuban láthattuk, ahol duplával vette ki a részét a 4-0-s Madrid-verésből. Emellett a Celta és a Valencia ellen is duplázott, viszont a szezon utolsó meccseire egy kicsit ő is elfáradt. Ebben benne volt az is, hogy az Arsenalban nem sokat játszott ősszel, így fizikailag nem volt tökéletes állapotban. Az összkép így is nagyon pozitív, a hozzáállása, a szemlélete jót tesz a csapat hangulatának, s a pályán is hasznos tagja volt a csapatnak. Reméljük, a következő idényében is ilyen szinten folytatja, és segíti gólokkal, gólpasszokkal a csapatot. Minden szempontból a csapat egyik legjobb, leginkább konzisztens teljesítményét láttuk tőle: ugyan az összjátékban van mit fejlődnie, de amiért leigazolták, azaz a gólszerzésért, azt maximálisan hozta és teljesítette.
Ferrán Jutglá: Tavaly nyáron az Espanyoltól érkezett a B-csapathoz. Aztán Xavi érkezése után több alkalommal is meghívást kapott a felnőtt csapat edzéseire, majd a rijádi, Maradona Kupán beállt a Boca juniors ellen, és gólt szerzett. A következő hetekben pedig rendszeresen lehetőséget kapott a felnőtt csapatban: összesen kilenc tétmeccsen szerepelt, és két gólt ért el. Az egyiket az elche elleni bajnokin, a másikat pedig a Linares elleni spanyol Kupa-meccsen; ez utóbbi gól jelentette a továbbjutást is. Azonban Adama, Ferran, Dembélé, majd ansu felépülésével egyre kevesebb lehetőséget kapott, így visszairányították a B-csapatba, ahol az utolsó két hónapban – kis túlzással – ipari mennyiségben ontotta a gólokat. Mindez azonban nem volt elég a maradásához, így már a belga Club Brugge játékosa. Amikor játszott, határozottan lépett fel, kereste akaput, a távolabbi lövésektől sem ijedt meg, emellett az összjátékban is jól megállta a helyét. Szimpatikus fiú, aki a tavasszal kaphatott volna több lehetőséget Xavitól, de a januári igazolások és Ansu felépülése „megpecsételte” a helyzetét.
Ez Abde: A szezon közepén kapott több lehetőséget a marokkói származású jobbszélső, azonban Dembélé, majd Adama érkezésével nem jutott elég játékidőhöz, visszairányították a B-csapathoz. Fiatal, gyors, tehetséges, megvan benne a potenciál, de látszik rajta még a rutintalanság, a tapasztalatlanság. Összesen 12 tétmeccsen kapott lehetőséget, amelyen egy gólt ért el: az Osasuna elleni meccsen ő szerezte a csapat második gólját. Megvan benne a potenciál, amennyiben megkapja a lehetőséget, úgy hasznos tagja lehet a csapatnak.
Visca el Barça!
Visca Catalunya!
