Véget ért a 2021/22-es szezon. Ha pedig valami véget ér, akkor eljön a számvetés ideje. Ennek fényében, mi is értékeljük a magunk mögött szezont – a játékosok és edző(k) objektív/szubjektív teljesítményén keresztül. Negyedik lépésben az edző(k) elmúlt idénybeli munkáját vettük górcső alá. Olvassátok és véleményezzétek!
Ronald Koeman – úgy tűnt, hogy a Copa del Rey megnyerésével Koemannak sikerült elhallgattatni az összes kétkedőt, és stabilizálta pozícióját a csapat vezetőedzőjeként. Úgy nézett ki, hogy Tin-Tin a nyáron végre megkapja azokat az erősítéseket a keretbe, akikkel versenyképes csapatot alkothat, és a csapat kimondott célja volt a nyár elején egy jó Bajnokok Ligája-szereplés is.
Nem sokkal később azonban megérkeztek a jelentések a klub gazdasági helyzetét illetően, és mindenki nagyon csúnyán ébredt az álomvilágból. Ennek ellenére egész júniusban úgy nézett ki, hogy a vezetőség rendben teszi a dolgát – Agüero és García érkezett szabadügynökként a City csapatából, Emersont szerződtette a klub a Betis-ből a jobb-szél megerősítésére, Depay jött a Lyonból a támadósorba, miközben a Nice végleg elvitte a nehezen kezelhető és alkalmazkodó Todibót. A Marseille csapata megszerezte Konrad játékjogát, és az eleve érthetetlen sportszakmai döntésnek számító Matheus Fernandes is elhagyta a klubot szerződésbontás útján.
Végül aztán júliusban beütött a krach: Lionel Messi szerződését nem hosszabbította meg a csapat, mert képtelen lett volna regisztrálni az argentin játékost a borzasztó gazdasági mutatók és a liga eltúlzott FFP szabályai mellett – bár még egy kis esély mutatkozott Messi maradására, de a bolha az egész hónapot már szabadügynökként töltötte csupán. A klubnak gyorsan kellett lépnie, így a Wolves vitte Trincãot vételi opcióval, a Leeds megszerezte Firpo játékjogát 15 millió euró ellenében, az Alméria fizetett 3.5 milliót Akieme játékjogáért és Aleñá is aláírt a Getafe csapatához. Az érkezők táborát csak a fiatal Demir erősítette, aki a Rapidból érkezett kölcsönbe.
Augusztus elején biztossá vált, amit eddig csak sejteni lehetett, a klub hivatalosan is bejelentette, hogy nem tud ajánlatot tenni a szabadügynök Messinek, így a Barça legendája 18 év után elhagyta a klubot és aláírt a PSG csapatához. Ennek ellenére, még mindig úgy nézett ki, hogy a Barça nem fogja tudni regisztrálni egyes játékosait, mert annyira rosszul néztek ki a gazdasági mutatók, így a klubnak gyorsan kellett megszabadulnia egyes játékosoktól, minimálisan kölcsönszerződés keretein belül – távozott többek között Moriba 16 millió euróért a Lipcsébe, Emerson 25 millióért a Tottenhambe, Manaj a Spezia csapatába kölcsönbe vételi opcióval, Griezmann visszatért az Atleticoba 10 millió euró ellenében 40 milliós vételi opcióval, Pjanić a Beşiktaş csapatához került kölcsönbe és a Barça kölcsönvette Luuk de Jongot a Sevillától.
Ilyen előzmények után kellett volna Koemannak harcba szállnia mind a 3 elérhető trófeáért. A csapat nem kezdte rosszul a bajnoki szereplést, és legyőzte a mumusnak számító Sociedadot, majd csak döntetlenre volt képes a Bilbao otthonában, viszont javítani tudott a Getafe ellenében – úgy nézett ki, hogy Koeman a komoly veszteségek ellenére egyben tudja tartani a csapatot és kézben tartja az események alakulását.
Október végére viszont minden szétesett, a Barça mindössze 9. volt a ligában, 3-szor döntetlent játszott és ugyanennyi alkalommal ki is kapott – többek között viszonylag sima mérkőzéseken a Real Madrid és az Atletico Madrid ellenében is. Arról nem is beszélve, hogy a csapat a BL-ben simán kikapott otthon a Bayern München ellen, de idegenben is a Benfica otthonában is. Koeman csapata szétesni látszott – a csapat játéka egyáltalán nem hasonlított a megszokott Barça-stílusra. Koeman filozófiája kimerült abban, hogy a csapat folyamatosan labdákat lövöldözött a szélről a tizenegyespont irányába, viszont a csatárok rendre elkéstek ezekről a beadásokról, és az ellenfelek védői könnyedén takarították el a próbálkozásokat. A bajnokságban még csak-csak sikerült gólokat találni, de a Bajnokok Ligájában úgy nézett ki, hogy a csapatnak nehezére esik még csak kapuratartó lövésig is eljutni… A csapat egyetlen veszélyforrását Depay jelentette, aki szerencsére a góljaival életben tartotta a csapat esélyeit a BL-indulást jelentő hely kiharcolására a bajnokságban.
A klub végül a Vallecano elleni vereséget követően megelégelte a holland eddigi szolgálatait, és bejelentette Koeman menesztését. Természetesen Tin-Tin minden létező eszközzel védte magát, a rossz szereplésért az elnökség bizalmatlanságát és a gyenge keretet tette felelőssé – hangsúlyozta, hogy a csapat alkalmatlan a „tiki-takira” és a szerinte idejemúlt 4-3-3-as játékrendszerre – szerinte a modern futballban az erőnek és a párharcoknak kell dominálnia, csak így érhet el eredményt egy csapat.
Összességében elmondható, hogy Koeman barcelonai pályafutása – EDZŐKÉNT – nagyon nem úgy alakult, ahogy kellett volna – a klub ilyen méretű legendája ezelőtt még soha nem égett meg ennyire, mint a csapat vezetőedzője, de hozzá kell tenni, hogy itt nem arról volt szó, hogy mit tud valaki egy kész csapattal elérni, vagy hogy képes-e egy majdnem kész csapatot finomra hangolni, hanem nagyon durva válságkezelésből kellett vizsgázni, sőt a klub elbukta történelme legjobb játékosát is Messi személyében. Koeman mindent megtett, hogy lelket verjen a teljesen leeresztett keretbe, de ez sajnos nem sikerült. Minden bizonnyal a legtöbb vezetőedző már jóval hamarabb elhagyta volna a csapatot, de Koeman kitartott a lehetetlen munkakörülmények ellenére – és volt időszak, amikor egyedül volt a klub „elnöke”, „sportigazgatója” és menedzsere is.
Személy szerint én nagyon nem értettem egyet azzal a játékrendszerrel, amit a holland kitalált, mert a legtöbb esetben nézhetetlen meccseket eredményezett – emellett még természetesen az eredmények is elmaradtak, így az összhatás még a rossznál is rosszabb volt. Sok szurkolótársammal már szeptemberben sürgettük Koeman távozását, mert a BL-csoport állása minden volt, csak nem kielégítő, viszont Laporta csak nagyon sokára, óriási média és szurkolói nyomásra lépett, így a Barça simán kiesett a BL-ből, és már csak az EL-ben folytathatta az európai szereplését. Igazából a játékrendszer ennél mélyebb elemzése teljesen lényegtelen, mert nyilvánvaló volt, hogy a csapat a Messi-függőségét csak nagyon sok idő elteltével lesz képes leküzdeni a játékrendszertől teljesen függetlenül is. Azt kell, hogy mondjam, mindent összevetve, helyes döntés volt Koeman távozása – az öltözőt nagyrészt elvesztette, sem az elnökség, sem a szurkolók bizalmát nem élvezte – sőt, sokszor a durván sarkított nyilatkozataival borzolta a közvéleményt – ennek ellenére, hálával is tartozunk neki, hiszen akkor irányította a klubot, mikor az a legrosszabb helyzetben volt, és ki tudja, lehet más sem tudott volna jobb munkát végezni ekkora ellenszélben…
Sergi Barjuán – Barjuán mester ideiglenesen vezette a csapatot, amíg a vezetőség Xavival tárgyalt Katarban. A B csapat menedzsere sok lehetőséget adott a fiataloknak, és teljesen nyílt sisakos játékrendszert képviselt. Barjuán behúzta a Kijev elleni kulcsfontosságú mérkőzést a BL-ben, viszont a bajnokságban csak két döntetlenre volt képes az edzősége alatt. Bár felmerült, hogy ha a klub nem tudja kivásárolni Xavit a szerződéséből, akkor Sergi hosszabb távon is a csapat élén maradhat, de végül ez nem így történt, és visszakerült a B csapat élére.
Xavi Hernández – Victor Font teljes elnöki programja Xavi személye körül forgott, ezért nyilvánvaló volt, hogy Laporta nagyon nem szívesen hozná el a katalán szakembert a közeljövőben. A dolgok alakulása miatt végül nem maradt más lehetősége, és muszáj volt meghoznia azt a döntést, amit Font a megválasztása után azonnal meghozott volna.
Xavi érkezése után nem sokkal a klub megegyezett Dani Alvessel, hogy a brazil visszatérve támogassa a fiatalok fejlődését, és motiválja az öltözőt, valamint alkalomadtán segítsen a csapatnak a jobboldali védekezésben.
Úgy nézett ki az események végre konszolidálódnak, Xavi januárig 6 mérkőzésen 3-szor győzött, 2 döntetlent játszott és egy vereséget szenvedett – így a 19. fordulós győzelemmel a csapat feljött az 5. helyre a bajnoki tabellán – emellett a Xavi-csapat legyőzte a Kijevet, de sajnos csak döntetlent ért el a Benfica ellenében – majd a BL-csoport utolsó mérkőzésén simán kikapott Münchenben, így csak az EL-ben folytathatta szereplését az európai kupaporondon.
De a bajok úgy néztek ki, soha nem érnek véget – Agüero szívproblémák miatt visszavonult az aktív labdarúgástól, a csapat pedig kiesett a kupából a Bilbao ellenében hosszabbításban és a szuper kupában sem jutott a döntőbe – pedig már komoly életjeleket mutatott a Real Madrid ellenében, viszont szintén hosszabbításban vereséget szenvedett az örök rivális ellenében.
A téli átigazolási szezonban Alemany zsenialitása kellett ahhoz, hogy átlendítse a csapatot a holtponton – a Barça sportigazgatója előbb megszerezte Ferran Torres játékjogát a City-től, elpasszolta Coutinhot az Aston Villának kölcsönbe vételi opcióval, csökkentette Umtiti fizetését, felbontotta Demirt kölcsönszerződését, megszerezte Adamát kölcsönbe a Wolves-tól és Auba érkezett szabadügynökként.
Február elején a Barça simán győzte le az Atletico Madridot, és ez olyan lendületet adott a csapatnak, hogy a bajnokságban április közepéig egy döntetlentől eltekintve folyamatosan győzött, és feljött a bajnokság második helyére – arról nem is beszélve, hogy a csapat emlékezetes mérkőzésen, akár 6-7 gólt is szerezhetett volna a Real Madrid ellenében idegenben – viszont a 0-4-es végeredmény is bejárta a világsajtót, és mindenki tudta, hogy a Barça visszatért.
Azonban a keret fáradni kezdett és már nem volt képes olyan intenzitással játszani, mint az azt megelőző mérkőzéseken – szükség lett volna a szurkolók támogatására – azonban a bérletesek egy része arcon köpte a csapatot, amikor a Frankfurt elleni visszavágón eladták jegyeiket a német szurkolóknak – így jóindulattal mondva is a Camp Nou inkább emlékeztetett semleges helyszínre, mint hazai környezetre a németek elleni visszavágó alkalmából – a többit már tudjuk, a csapat vereséget szenvedett, és nagy meglepetésre kiesett az EL-ből is.
Ezt követően a csapat nehezen kezelte a kialakult helyzetet és kikapott a Vallecano és a Cádiz ellenében is – így veszélybe került a BL-indulást jelentő helyezés a ligában. Xavi ekkor játékstílust váltott, és a csapat nagyot szenvedve legyőzte a Mallorcát, a Betis-t és a Celta Vigót is – ezt követően a Getafe elleni döntetlennel bebiztosította a második helyet a bajnoki tabellán, és teljesítette a minimális elvárásokat a szezont illetően.
Összességében elmondható, hogy Xavi komoly változásokat hozott a csapat életében, és visszavezette azt a győztes útra. Szigorúbb szabályoknak vetette alá a csapatot, így a különbözőbb apróbb kihágások száma drasztikusan csökkent, az edzések intenzitása nőtt, és visszatértek olyan játékelemek a csapat játékába, mint a totális foci, a letámadás és visszatámadás, valamint a tiki-taka és a pozíciós játék.
A csapat főleg Adama és Auba remek játékának köszönhetően sok ellenfelet meglepett a ligában, és időbe telt, amíg az ellenfelek kiismerték az új játékosokat és játékrendszert. Sajnos elmondható, hogy Xavi kissé túlhajtotta a csapatot, ami elég rendesen kifulladt a szezon hajrájára, és ha nincs a Xavi által kilobbizott Dembélé játéka (ugyanis a klubvezetés a lelátóra tette volna a hálátlan francia játékost), akkor a csapat szezonja könnyedén katasztrófába is fulladhatott volna. Azonban mindig akad valaki, aki megmentette a csapat seggét, ha nagyon égett a ház – ennek ellenére, az utolsó meccseken, már Xavi is belátta, hogy itt már nincs helye kísérletezésre, és rendkívül konzervatív játékrendszerekben szenvedve, vért izzadva, rengeteg beadással operálva végül sikerült visszatérni a győztes útra, és kiharcolni a BL-indulást jelentő 2. helyet a bajnoki tabellán.
Elmondható, hogy láttunk foszlányokat abból, hogy hogyan is képzeli el Xavi a csapat játékát, de a rengeteg sérülés és a keret összességében rossz erőnléte miatt a csapat nem tudta hosszútávon fenntartani az intenzitást, amit Xavi játékrendszere megkövetelt volna. Kijelenthetjük továbbá, hogy Xavi körül a rózsaszín köd eloszlott és már látjuk a katalán szakember hibáit is a jó döntései mellett – de én úgy gondolom, hogy ebben a szezonban még messze nem tudott megmutatni mindent, ami a taktikai repertoárjában van. Bízom benne, hogy a nyári erősítéseknek és a végre nyugalmas körülmények között végig csinált felkészülésnek hála, a csapatot a következő szezonban sokkal inkább elkerülik majd a sérülések, és a keret erőnléte is lényegesen jobb lesz, mint a mögöttünk hagyott időszakban. Ha pedig minden a tervek szerint alakul, akkor megeshet, hogy a következő szezonban a Barça nem csak szépen, hanem eredményesen is futballozik majd Xavi irányítása alatt.
Holnap pedig megindulhat a felkészülés a 2022/2023-as idényre. Nagy előny lesz, hogy mindezt már Xavi tervei alapján teszik meg a srácok, még akkoris, ha a keret messze nincs kiforrva, lezárva. Reméljük a legjobbakat! Tartsatok velünk jövőre is!
Força Barça!
Visca Catalunya!
