Véget ért a 2022/23-as idény, így – a szokásokhoz hűen – értékeltük a Barça és játékosai teljesítményét. A három részes sorozat MÁSODIK felvonásában a középpályásokat vettük górcső alá, akik oroszlánrészt vállaltak a bajnoki elsőségben és a Spanyol Szuperkupa-elsőségben.
Álvaro Sanz
Álvaro Sanz a Barça Atlétic jobb lábas, 22 éves védekező középpályása már több alkalommal is szerepet kapott a nagy csapatban, de nem tudta megvetni a lábát a keretben. A szezonban a Barça Atlétic színeiben 15 mérkőzésen lépett pályára és egy gólpasszt jegyzett – majd a téli átigazolási szezonban hét és fél esztendőt követően elhagyta az FC Barcelona akadémiát és a CD Mirandés csapatában folytatta pályafutását a spanyol másodosztályban, ahol 12 meccsen egy gólt szerzett. Az FC Barcelona ingyen engedte el a fiatal labdarúgót, de a játékjogának 45%-át továbbra is megtartotta – így a játékos fejlődése esetén az esetleges eladásából még bőségesen profitálhat a klub. Álvaro Sanz ebben az idényben a nagyok között a BL-ben mutatkozhatott be, ahol a Plzen ellen 2–4 arányban megnyert mérkőzésen Pablo Torre helyére érkezve 12 percet töltött a pályán. Sok sikert kívánunk neki a pályafutása következő szakaszához.
Értékelés: –
Pablo Torre
A 20 esztendős Pablo Torre főleg csak epizódszerepet kapott Xavitól ebben a szezonban, 13 mérkőzésen lépett pályára a Barça felnőtt csapatában, ebből 4 alkalommal kezdőként. Ezeken a meccseken a fiatal támadó középpályás egy gólig és egy gólpasszig jutott. Pablo legnagyobb erőssége a támadások segítésében rejlik – remek szeme van az utolsó passzhoz, ügyesen bontja az ellenfél vonalat passzokkal és cselekkel is, de ha kell akkor a letámadásból is kiveszi a részét.
A gyengeségei oldalán a kevésbé konzisztens teljesítményét lehet kiemelni, voltak olyan mérkőzések, amikor nagyon jól mozgott, és voltak olyanok, amikor teljesen elveszett a mezőnyben és nem találta a ritmust. A rossz nyelvek arról beszéltek, hogy Pablo Torre közelebbi viszonyt ápol a barcelonai éjszakai élettel, és többek között ennek is köszönhetően kapott nagyon kevés játékpercet Xavitól. Persze nem vagyunk ott az edzéseken, nem látjuk mire képes a fiatal irányító, de egy biztos, amikor szerepet kapott, akkor mindig ott volt a játékában a váratlan megoldás és a kulcspassz. Torre a legjobb meccsét az idényben az Intercity elleni 3–4 arányú győzelem alkalmával szállította – amikor gólpasszt jegyzett és négy kulcspassz mellett 3/3 sikeres beadás fűződött a nevéhez.
Összességében nehéz megmagyarázni az összes információ ismerete nélkül, hogy Pablo Torre miért nem kapott lényegesen több játékpercet az idényben, mert a potenciál egyértelműen ott van benne, és szerintem folyamatos játéklehetőség mellett a csapat egyik fontos kiegészítőembere lehetett volna. Ha igazaik a hírek a kicsapongó magatartásáról, akkor az új idény egy új lehetőség lesz számára, ahol profiként viselkedve az előszezonban megpróbálhatja majd megszilárdítani a helyét a cserejátékosok között.
Értékelés: 6
Pedri
A 19 esztendős Pedri a szezonban 35 alkalommal lépett pályára, ebből 31 alkalommal kezdőként, ezeken a mérkőzéseken pedig hét gólt és mindössze csak egy gólpasszt jegyzett. A fiatal irányító gólpassz mutatója azért meglepő, mert a statisztikái alapján minimálisan öt gólpasszig kellett volna jutnia – hiszen a ligában 11 nagy helyzetet alakított ki a társaknak és mérkőzésenként átlagosan 1.7 kulcspasszt jegyzett.
Azonban Pedri játékát nem csak kizárólag a gólokban és a gólpasszokban lehet mérni – ugyanis, amikor egészséges volt és játszott, akkor bejátszotta az egész pályát – több szakíró is javasolta, hogy az FC Barcelona játéka úgy lehetne hatékonyabb, ha minden egyes támadás a jobblábas irányítón menne keresztül, és minél többet találkozna a labdával. Később ezt Xavi is megerősítette, hogy azt kérte Pedritől, hogy érjen minél többet labdához, mert ő a keret egyik olyan játékosa, aki a leginkább képes arra, hogy megvalósítsa az elképzeléseit a pályán, és teszi ezt szinte hiba nélkül (ugye a Xavi-szabály volt még a Pep csapatban, hogy a katalán irányító csak akkor érezte magát komfortosan a pályán, ha mérkőzésenként legalább 100-szor labdához tudott érni).
Pedri gyengeségei terén ugyanazt lehetne felhozni, amit már több másik játékos esetében is említettünk – a sérülésmegelőzést, mert Pedri egyszerűen egy olyan játékos akinek a pályán a helye, ha lehet minél többet. A másik dolog, hogy talán, ha kicsit pontosabb lenne az utolsó passzokkal, akkor lényegesen több gólpasszt is jegyezhet majd a következő szezonban – mondjuk, az egyet nem lesz nehéz megdönteni…Pedri a legjobb meccsét a szezonban valószínűleg a Real Sociedad 1–4 arányú legyőzése alkalmával játszotta még a szezon elején, ahol két kulcspasszt jegyzett, 9/11 hosszú átadást juttatott el a célponthoz, 10/13 párharcot nyert meg, négy szabálytalanságot harcolt ki, két alkalommal tisztázott és 3-3 alkalommal szerelt és fülelt le átadást, emellett pedig 91%-os pontossággal passzolt – egyszóval bejátszotta az egész pályát, és nagy részt vállalt a csapat sikeréből.
Összességében Pedri egy olyan játékos, aki mélységeiben érti a középpályás szerepkört, a helyezkedése szinte tökéletes, passzokat csak nagyon ritkán ront el, rengeteg labdát szerez, a letámadás és a visszatámadás kulcsfigurája, és emellett rendkívül elegánsan játszik. Viszont azt érzem, hogy van még benne több is, ha közelebb kerülne a pályán a kapuhoz, akkor a kreativitásával rengeteg helyzetet teremtene a társaknak, ehhez csupán egy kicsit bevállalósabban kellene játszania.
Értékelés: 7.5
Sergio Busquets
Sergio Busquets Xavi egyik kulcsfigurája volt a szezonban, a veterán középpályás 42 alkalommal lépett pályára, ebből 38-szor kezdőként – Busquets ezeken a mérkőzéseken gólt nem jegyzett, viszont négy gólpassz fűződik a nevéhez. Sergio szezonja eléggé hullámzó volt, voltak mérkőzések, amikor elképesztően magas szinten futballozott, de voltak olyan találkozók is, amikor csak nyomozta az ellenfél kontráit, és a sebességéből (vagy inkább annak a hiányából) adódóan nem volt képes megfelelően összefogni a csapat középpályáját. Busquets volt ebben az idényben az a focista a pályán, aki megszabta a csapat ritmusát – ha kellett gyorsította a játékot, ha kellett lassabb ritmust adott a meccsnek, attól függően, hogy a Barçának épp támadnia, vagy épp eredményt kellett tartania. Sergio játékát a szakírók többségében díjazták, de a közönség soraiból többen elégedetlenek voltak vele, mondván, túlságosan visszafogja a csapat játékát a kockázatkerülő játékával.
Busquets az FC Barcelona játékát leginkább a vonalakat bontó passzaival segítette, de a kimagasló helyezkedésének köszönhetően rengeteg átadást lefülelt és folyamatosan labdákat szerzett. A gyengéi közül egyértelműen a kontrák elleni védekezését kell kiemelni, mert sokszor egyszerűen fennragadt, és nem ért vissza időben az ellenfél támadásaival. Sergio a legjobb meccsét az idényben talán a Betis 1–2-s legyőzése alkalmával játszotta, amikor 99 passzt jegyzett 94%-os hatékonysággal, két kulcspasszot adott, 18/24 párharcot nyert, öt szabálytalanságot harcolt ki, kilenc szerelés mellett pedig két alkalommal tisztázott, a 7/8 sikeres hosszú átadásáról és az 1/1 sikeres cseléről nem is beszélve – ezzel a teljesítménnyel pedig kimagaslóan a legjobb mezőnyjátékos volt a pályán, és kulcsszerepet vállalt a csapat sikerében.
Összességében véleményem szerint Busquets kiválóan érezte meg a váltás idejét, és a bajnoki címmel valamint a szuperkupa-sikerrel a zsebében jobb alkalmat aligha választhatott volna a távozásra. Sergio a Barça legendája, és olyan elegánsan távozott, ahogy futballozott az itt eltöltött ideje alatt. Örökké hálásak leszünk a szolgálataiért, az elért sikerekért és a példamutató magatartásáért a pályán és azon kívül is – továbbá sok sikert kívánunk neki a pályafutása következő szakaszához.
Értékelés: 7
Frenkie de Jong
Frenkie de Jong ebben a szezonban a Barça egyik kulcsjátékosa volt, a holland játékos 43 mérkőzésen lépett pályára, 37 alkalommal kezdőként. Frenkie ezeken a mérkőzéseken 2 gólt szerzett és 4 gólpasszt osztott ki. A 26 esztendős középpályás Xavi irányítása alatt végre szintet lépett, és rengeteg meccsen a hátán hordozta az FC Barcelona középpályáját – nélküle a csapat letámadása és a visszatámadása sem lett volna elég hatékony fegyver az ellenfelekkel szemben. A jobb lábas játékos legnagyobb erőssége talán a labdakihozatalok levezénylése – amiben az egész idényben kulcsszerepet vállalt, a kiemelkedő labdavezetési képességével és a remek helyezkedésével hatástalanította az ellenfelek letámadását, és eljuttatta a játékszert a csatárokhoz a támadó harmadba. Frenkie a gólpasszok és a gólok tekintetében is sajnos enyhén alulteljesített, a statisztikái alapján benne marad a játékában pár gól és pár gólpassz. Ezeket az apróbb hiányosságokat leszámítva viszont szinte tökéletes idényt hozott, rendkívül konzisztensen magas szinten teljesített mérkőzésről mérkőzésre, egy kezemen meg tudnám számolni a gyenge meccseinek a számát.
Bár sokáig kérdéses volt a múlt nyáron, hogy az FC Barcelona megtudja-e tartani a holland játékost, végül a játékos „makacssága” célt ért, és Frenkie mára a Barça megkerülhetetlen kezdőjátékosa – Xavi és a vezetőség már hallani sem szeretne a középpályás eladásáról, hiszen egy felbecsülhetetlen értéket látnak benne. Frenkie a legjobb meccsét talán az Elche 3–0 arányú legyőzése alkalmával játszotta az idényben – ahol félelmetes számokat produkált – 95 passzot jegyzett 90%-os pontossággal, 8/9 párharcot nyert és öt szerelés mellett öt alkalommal fülelt le átadást – ezzel a játékkal pedig teljes mértékben uralta a csapat középpályáját, és nagy szerepet vállalt a győzelemben.
Összességében elmondható, hogy már évek óta vártuk ezt a kiemelkedő szezont Frenkie részéről, hiszen ismertük a holland játékos képességeit, de az eddigi edzők sajnos nem tudták őt oly módon beilleszteni a játékrendszerbe, hogy a maximumot tudja kihozni magából. Xavi érkezésével ez a tendencia megfordult, és másfél év alatt Frenkie egy remek játékosból világklasszissá érett, sőt mára az FC Barcelona megkerülhetetlen kezdőjátékosa.
Értékelés: 7.5
Pablo Gavi
Azt mondhatjuk, hogy Gavi Xavi abszolút kulcsembere volt a szezonban, ha nem volt eltiltott, vagy nem küzdött apróbb sérüléssel, akkor játszott – a fiatal középpályás a szezonban 49 meccsen lépett pályára, 40 alkalommal kezdőként – ezeken a mérkőzéseken három gól mellett pedig hét gólpasszt jegyzett. Gavi volt az a pályán, aki a legtöbb alkalommal elvégezte a piszkos munkát – durva ütközések, blokkolt lövések, párharcok, letámadás, visszatámadás – minden, amit csak agresszióval lehet csinálni, az az ő feladatköre volt. Gavi pedig teljesített, megakadályozta a gyors kontrákat, taktikai szabálytalanságokat követett el, és rengeteg csúnya rúgást is begyűjtött idő közben az ellenfelektől.
Viszont nem csak kiharcolt szabálytalanságokat, hanem el is követte őket – félelmetesen sok lapot kapott a szezon során – csak a bajnokságban 10 sárgáig jutott. Ezen a jövőben még egész biztosan javítania kell, ahogy a kissé inkonzisztens játékán is – voltak mérkőzések, amikor abszolút kulcsszerepet vállalt a csapat sikeréből, de voltak olyanok is, amikor elveszett a mezőnyben, és nem tudott kimagasló teljesítményt nyújtani. Azt éreztem, néha kicsit túl is volt használva a korához és a tapasztalatlanságához képest – de a padon nem volt hozzá hasonló figura, így ott kellett lennie a pályán. Gavi a szezonban a legjobb meccsét talán a Real Madrid elleni szuperkupadöntőn játszotta – ahol a gólja és a gólpassza mellett három kulcspasszt jegyzett, 10/12 párharcot nyert, négy szabálytalanságot harcolt ki, három alkalommal szerelt és 1-1 alkalommal blokkolt lövést és fülelt le átadást – ezzel pedig abszolút a Barça nyerőembere volt azon a mérkőzésen.
Összességében elmondható, hogy Gavi már most az FC Barcelona egyik kulcsjátékosa, és a jövőben csak jobb lesz ennél – Xavi kezei alatt sokat fejlődött a középpályás játéka, és a romboláson kívül egyre több kreatív megoldást vállalt magára – helyzeteket teremtett a társaknak, a második hullámban érkezett a kapu elé. A 18 éves játékos előtt nagy jövő áll, és nagy szerencse, hogy a mi csapatunkban játszik.
Értékelés: 7
Franck Kessié
A 26 esztendős belsőközéppályás a nyáron tette át a székhelyét Olaszországból, Milánóból Katalóniába, Barcelonába. A szezonban nem kapott igazán nagy szerepet, főleg csak a rotációban vett részt. Kessié az idény során 43 meccsen játszott, de mindösszesen csak 16 alkalommal kezdőként. Ezeken a mérkőzéseken az elefántcsontparti játékos három gólt és három gólpasszt jegyzett. Igazság szerint Kessié játéka minden szempontból csalódás volt az FC Barcelona színeiben – előzetesen egy nagy teherbírású, sokat ütköző, a párharcait nagy arányban megnyerő erőközéppályást várt a publikum, aki a két tizenhatos között mindenhol ott van, és egyaránt tudja segíteni a csapat védekező- és támadójátékát is. A valóságban azonban Franck meg sem tudta közelíteni ezeket az elvárásokat, a hibáktól félve nagyon sok mérkőzésen csak alibi játékot játszott, eltűnt a mezőnyben.
Kessié a kapu előtt is csak ritkán volt hatékony, több komoly ziccert is elhibázott, az előkészítés és a védekezés terén is csak momentumai voltak. A játékában mindig ott volt a hiba, az elvesztett labda, az elhibázott helyezkedés – így a szezon után a szakírók nagy része egyet értett abban, hogy egy esetleges ajánlat esetén a jobblábas középpályást el kell engedni és más középpályásokkal kell őt pótolni a következő idényben. Kessié a legjobb meccsét a kupában a AD Ceuta 0–5 arányú legyőzése alkalmával játszotta, amikor két gólpassz és egy gól mellett három kulcspasszot is jegyzett. A szezonban a legszebb momentuma a Real Madrid hazai 2–1 arányú legyőzése alkalmával történt, amikor az elefántcsontparti játékos győztes gólt szerzett – ezzel a győzelemmel pedig a Barça gyakorlatilag bebiztosította a bajnoki címét.
Összességében Kessié csalódáskeltő szezont futott, sem kezdőként, sem pedig csereként nem tudott az elvárt szinten teljesíteni. Nagyon sok esetben idegen testként mozgott a pályán, és lehetett látni, hogy a játékstílusa egyáltalán nem kompatibilis Xavi elképzeléseivel. Egyet értek a szakírókkal – egy esetleges váltásból az FC Barcelona és a játékos is egyaránt profitálna.
Értékelés: 5.5
