Véget ért a 2022/23-as idény, így – a szokásokhoz hűen – értékeltük a Barça és játékosai teljesítményét. A három részes sorozat HARMADIK felvonásában a csatársor tagjait és Xavi Hernández munkáját vettük górcső alá, akik ugyancsak oroszlánrészt vállaltak a bajnoki elsőségben és a Spanyol Szuperkupa-elsőségben.
Ángel Alarcón
Ángel Alarcón, aki 2004-ben született Castelldefels városában Katalóniában, 2018-ban került az FC Barcelona kötelékébe az Espanyol akadémiájáról. A 19 éves jobblábas szélső szépen haladt előre a ranglétrán, majd ebben a szezonban végre a nagyok között is bemutatkozhatott. A fiatal játékos jó benyomást tett a sportvezetésre, ezért 400 milliós kivásárlási árral szerződést hosszabbítottak vele 2025-ig. Ángel a spanyol kupában mutatkozott be a nagyok között, ahol a AD Ceuta ellen 0–5 arányban megnyert mérkőzésen Raphinhát váltotta az utolsó 10 percre. Ezt követően még négy alkalommal lépett pályára csereként a nagy csapatban, de ezeken a mérkőzéseken sem gólt, sem pedig gólpasszt nem jegyzett.
A liga utolsó mérkőzésein valószínűleg több szerepet is kapott volna, de május elején csúnya sérülést szedett össze, aminek köszönhetően 3-4 hónapra a partvonalon túlra került. Alarcón a szezonban főleg az ifjúsági BL-ben tudta megmutatni képességeit, ahol 6 mérkőzésen három gólt és három gólpasszt jegyzett – de játszott a Barça Atlétic színeiben is pár mérkőzést. A fiatal szélső az új szerződése értelmében a Barça ‘B’ keretében kap majd helyet a következő idényben, de valószínűleg továbbra is szerepet kap majd a nagy csapat rotációjában is. Ángel éve a sérüléséig nagyon jól alakult, bemutatkozott a spanyol U-19-es válogatottban, ahol több gólt és gólpasszt is jegyzett. A jó teljesítménye több csapat érdeklődését is felkeltette, akik kölcsönszerződést ajánlottak a tehetséges balszélsőnek, de a sérülésével ezek az ajánlatok a kútba estek, mert Alarcón valószínűleg csak szeptember környékén lesz újra bevethető.
Összességében elmondható, hogy amikor Alarcónt a pályán láthattuk a nagy csapatban akkor jól mozgott, ügyesen ért labdához és remekül helyezkedett. Jó lett volna, ha elutazhatott volna az alapozásra a nagy csapattal, de a sérülése miatt tovább kell várnia az igazi áttörésre. A nagy kivásárlási ára azonban azt bizonyítja, hogy a klubnál hisznek benne, és egy komoly tehetséget látnak a személyében.
Értékelés: –
Lamine Yamal
Lamine Yamal 40 kilométerre északra Barcelonától született Mataró városában 2007-ben. 2014-ben, mindössze 7 évesen csatlakozott az FC Barcelona akadémiájához, és már 9 éve fejlődik a klub kötelékében. A ballábas szélső igazi szuper tehetségnek számít, az összes szakértő csak áradozik róla – és a rendkívül jó véleményeknek meg is lett a hatása, a 15 éves Lamine az FC Barcelona történelmének legfiatalabb bemutatkozója lett a liga történetében. Yamal a Betis ellen 4–0 arányban ölthette magára a Barça felnőtt csapatának mezét első alkalommal, ahol az utolsó hét percre Gavit váltotta. A fiatal játékos remekül mozgott és a kevés játékperc ellenére egy kis szerencsével akár gólig és gólpasszig is juthatott volna.
A bal lábas szélső a liga bemutatkozásán kívül a Barça korosztályos csapataiban játszott, a klub legfiatalabb bemutatkozója lett az ifjúsági BL-ben, és a Barça B-ben is játszott pár mérkőzést. A legtöbben azonban az U17-es EB-vel kapcsolatban ismerték meg a nevét, ahol 15 évesen az elődöntőig vezette a spanyol válogatottat a négy góljával és két gólpasszával. A 180 centiméter magas szélső a jobb szélen kívül otthonosan mozog középcsatárként, hamis kilencesként, balszélsőként és irányítóként is – rendkívül technikás, jó lövése van, remekül helyezkedik és jól lát a pályán. Lamine, ha ebben az ütemben fejlődik tovább, akkor a következő szezon nagy durranása lehet, akinek a nevét minden sportkedvelő megismeri majd.
Összességében Yamal egy fiatal ígéret, aki eddig minden egyes szintlépést remekül kezelt a pályafutása során, és folyamatosan bizonyítani tudott. A karrierje eddigi legnagyobb kihívása az előttünk álló előszezon lehet majd, ahol meg kell mutatnia Xavinak, hogy a következő idényben már az FC Barcelona felnőttcsapatának a padján van a helye, és folyamatosan játéklehetőséget érdemel a nagyok között is. Érdemes lesz rá odafigyelni!
Értékelés: –
Aubameyang
Pierre-Emerick Aubameyang egy ígéretes fél szezont követően távozott az FC Barcelona csapatából, mert a klub elfogadta a Chelsea 12 milliós ajánlatát az akkor 33 éves támadóért. A szurkolók nagy része marasztalta volna, de az igazság az volt, hogy a gaboni csatár teljesítménye erősen visszaesett a 2021/2022-es szezon utolsó meccseire, és a kezdeti lendülete kezdett alábbhagyni (24 meccsen 13 gólig és egy gólpasszig jutott az FC Barcelona színeiben) – így a sportvezetés hozott egy tisztán gazdasági döntést, és pénzt csinált a télen ingyen érkező játékosból.
Auba a 2022/2023-as idényben még ugyan kilenc percet játszott a Barça színeiben a Rayo Vallecano elleni 0-0-s mérkőzés hajrájában, de azt követően Londonba tette át székhelyét – ahol az egész Chelsea-vel karöltve roppantul középszerű szezont zárt – a londoni kékek mezében 21 mérkőzést játszott csupán, és szégyenteljesen gyenge számokkal, mindössze három góllal és egy gólpasszal zárta a szezont. A gaboni támadó 9 perce az FC Barcelona színeiben, csúnya szóval élve, több sportszakmai sikerrel járt számára, mint a Chelsea mezben lejátszott 21 mérkőzés. Aubameyang a Rayo elleni kilenc percének köszönhetően megszerezte pályafutása első bajnoki címét – és spanyol bajnokként a szezon végén ő is megkapta a bajnoki érmet a Barça játékosokkal egyetemben.
Összességében Auba Barcelonában töltött időszaka mindig szép emlék marad majd – igazi profiként viselkedett, remek gólokat szerzett és segített a csapatnak kiharcolni a BL indulást, de Lewa érkezésével maximálisan csak kiegészítő szerep hárult volna rá – és mivel Depay eladhatatlan volt, így sajnos ő került átadólistára és távozott is az átigazolási szezon utolsó napján.
Értékelés: –
Memphis Depay
Memphis Depay még Ronald Koeman kifejezett kérésére érkezett szabadügynökként Barcelonába 2021-ben, és a nagyon gyenge formában futballozó Barçában közepes első szezont zárt – ahol 38 mérkőzésen 13 gólt szerzett és két gólpasszt adott. Az FC Barcelona sportvezetése nem igazán bízott az esetében az áttörésben, ezért a sokszor nehezen kezelhetően viselkedő játékost megpróbálta értékesíteni az átigazolási szezon hajrájában – azonban Depay egyetlen komoly csapatnak sem kellett, kompromisszumot pedig nem volt hajlandó kötni, így a Barça megtartotta őt, és bízott abban, hogy a holland támadónak legalább rotációs emberként lehet valamilyen haszna az újjáépülő támadósorban.
A Barça számításai nem igazán jöttek be – Depay sérüléssel is küzdött, amikor pedig játszott, akkor nem igazán találta a formáját – az FC Barcelona színeiben a téli átigazolási szezonig bezárólag mindössze négy meccsen játszott és csak egyetlen gólt szerzett, az Elche ellen 3–0 arányban megnyert mérkőzésen. Depay és a sportvezetés viszonya télre erősen megromlott, és az FC Barcelona nem várt tovább, a holland játékost 3 millió euró ellenében, valamint egy Yannick Carrasco átigazolási opciójáért cserébe az Atlético Madridnak adta. Memphis a matracosoknál ugyan játszott 1-2 jobb mérkőzést, de Simeone kezei alatt sem váltotta meg a világot – Madridban kilenc mérkőzésen négy gólig jutott csupán.
Összességében elmondható, hogy Depayról már az ideigazolása előtt is köztudott volt, hogy rendkívül nehezen kezelhető játékos és nem tudja elviselni, ha nem minden körülötte forog és róla szól egy klubnál – ezért is volt csodálatos, hogy egy egész szezonban lehajtott fejjel tette a dolgát, és beáldozta magát a csapatért. A góljai a gyenge formában futballozó FC Barcelonában életmentőek voltak, és ezért szerintem hálával tartozunk a 29 éves támadónak, viszont a második itt töltött idényében egyre több lett a probléma a viselkedésével, és kicsit keserű lett a búcsú mindkét fél számára. Sok sikert kívánunk neki a pályafutása következő szakaszában.
Értékelés: –
Raphinha
Raphinha a szezonban 50 mérkőzésen lépett pályára, 35 alkalommal kezdőként – ezeken a mérkőzéseken pedig 10 gólt és 11 gólpasszt jegyzett – amivel éppen elérte a nem titkolt célkitűzését a szezonnal kapcsolatban, hogy a góljai és a gólpasszai is a ’10+’-os tartományba essenek. Bár a brazil szélső nagyon sok komoly rúgást beszedett a szezon során, szerencsére sérülés nélkül fejezte be az idényt, és folyamatosan Xavi rendelkezésére tudott állni a pályán. A szezon első részében úgy tűnt, hogy Raphinha főleg csak rotációs emberként fog szerepelni a csapatban, de a sérüléshullám utat nyitott neki, és aztán már nem nézett hátra. Igaz a beilleszkedése nem volt zökkenőmentes, sok mérkőzést játszott, amikor idegen testként futballozott, de szép lassan megértette Xavi elképzeléseit – elkezdtek tőle jönni a gólok és a gólpasszok is, a közönség pedig nagyon megkedvelte az elveszett labdát nem ismerő brazil játékost.
A gyengeségei oldalán a helyzetkihasználását lehetne kiemelni – a ligában alulteljesítette a várható gól- és a várható gólpassz mutatóját is, de Raphinha cselezési képességei sem az igaziak – mondhatni, egy igazán atipikus brazil szélső – nem létezik az esetében a magamutogatás, vagy az ellenfelek megszégyenítése, de ott van a kemény küzdelem, a védekezésben való részvétel és a kitartás. Raphinha egy nagyon keménykötésű játékos, és időnként forrófejű is – ennek köszönheti a rengeteg sárga lapot, amit a szezon során begyűjtött – erre azért egy kicsit oda kellene figyelnie a jövőben, de első szezon szempontjából ez egy rendkívül ígéretes bemutatkozásra sikerült összességében. Raphinha a legjobb mérkőzését az idényben talán a Real Valladolid 4–0 arányú legyőzése alkalmával játszotta, ahol egy gólpassz mellett 6 kulcspasszot is kiosztott, négyből három sikeres csellel zárt, hatból öt párharcát megnyert, valamint volt egy szerelése és egy lefülelt átadása is, ezzel pedig kulcsszerepet vállalt a csapat sikeréből.
Összességében szerintem Raphinha első gránátvöröskék szezonja nagyjából a várakozásoknak megfelelően alakult – bár sokan a brazil származásából kifolyólag egy sokkal technikásabb játékosra számítottak. A 26 éves szélső ugyan a cselek tekintetében valóban nem váltotta meg a világon, de az előkészítésben komoly szerepet vállalt és a remek fejjátéka is sokat segített a csapatnak a szezon során. A következő idényben már a csapat szerves részeként remélhetőleg képes lesz még több gólt szerezni és még több gólpasszt adni – és ha kicsit sikerül a forrófejűségét leküzdenie, akkor még akár egy közönségkedvenc is válhat belőle.
Értékelés: 7.5
Lewandowski
Robert Lewandowski a szezonban 46 mérkőzésen lépett pályára, ebből 45 alkalommal kezdőként – a lengyel támadó ezeken a mérkőzéseken 33 gólt szerzett és 8 gólpasszt jegyzett – ezzel pedig messzemenően a csapat legeredményesebb játékosaként fejezte be az idényt. Sokan fintorogtak a 34 éves támadó szerződtetése miatt, mondván túl öreg, a formája már messze nem lesz olyan, mint amikor BL-győzelemre vezette a Bayern Münchent – de Lewa köszöni szépen, tökéletes fizikai formának örvend, és a csapatba való beilleszkedése is szinte zökkenőmentesen zajlott – az öltözőben hihetetlen rövid idő alatt szerzett vezető státuszt, köszönhetően a született vezetői képességeinek. Lewandowski szinte az összes támadó mutatóban kimagasló, remekül ismeri fel a helyzeteket, jól lő, lecsap a lecsorgó labdákra, mindig kiszagolja hol kell érkezni a kapu előtt – a párharcokban kiemelkedő, a levegőben erős és ha kell, akkor gólpasszokkal is tudja szolgálni a csapat érdekeit. Lewa volt a Messi utáni FC Barcelona hiányzó láncszeme – egy igazi példakép a fiatal játékosoknak, és a góljai mellett győztes mentalitást is hozott a csapathoz – mondhatni, a szerződtetése igazi sikertörténet, a szurkolók imádják, és ő is ódákat zeng a klubról és a városról.
Robertnek nincsenek igazán kimagasló hiányosságai – de, ha egy dolgot ki kell emelni, az ebben a szezonban a magához képest gyenge fejjátéka volt – korábban lényegesen eredményesebb volt beadásokból és szögletek után, de talán itt a legnagyobb különbség az FC Barcelona eltérő játékstílusa lehetett a Bayer Münchenhez viszonyítva. Lewa a szezon nagy részében tisztán futballozott – de egyszer nagyon eldurrant az agya, amikor Gil Manzano inkorrekten viselkedett vele – és a lengyel támadó a játékvezető kifigurázása miatt 3 mérkőzéses eltiltást szedett össze valószínűleg teljesen jogtalanul. Lewa a legjobb meccsét a szezonban talán a Plzen 5–1-es legyőzése alkalmával játszotta, amikor mesterhármast szerzett – de sok más meccsen is kiválóan teljesített, és a Barça nyerőemberének bizonyult.
Összességében Robert Lewandowski egy kiváló szezont zárt, bár voltak kisebb formaingadozásai, de ennek ellenére rengeteg fontos gólt szerzett és amikor a pályán volt, akkor a játékában mindig benne volt egy-egy olyan megmozdulás, ami eldönthette az adott találkozót. A következő szezon tekintetében talán a legnagyobb feladat vele kapcsolatban az lehet, hogy a társak milyen módon találják meg őt labdákkal – akár a levegőben is, hiszen egy ilyen jól fejelő játékos adottságait kár lenne csak a lapos és félmagas beadásokra korlátozni. Lewa már most közönségkedvenc, és a veterán világklasszis labdarúgó itt lesz, hogy a következő szezonban még nagyobb sikerekre vezesse a klubot.
Értékelés: 8
Ousmane Dembélé
Ousmane Dembélé a szezonban 35 mérkőzésen lépett pályára, 25 alkalommal kezdőként – bár a formája mindvégig rendben volt, egy combhajlító sérülés miatt a tavaszi szezon nagy részét kihagyta, és nem tudott a csapat segítségére lenni. A számait tekintve a francia szélső nyolc góllal és kilenc gólpasszal zárt – a ligában a statisztikái alapján felülteljesítette mind a várható gól-, mind pedig a várható gólpassz mutatóját, ezzel a statisztikával pedig a csapat egyik legélesebb támadójának bizonyult. Dembélé a múltban rengeteg kritikát kapott a hozzáállásával kapcsolatban, de Xavi alatt mintha kicserélték volna, az öltözőben megtalálta a helyét, a pályán pedig a csapat egyik vezéregyénisége lett, akinek a játékában mindig ott volt a váratlan, remekül cselezett, jól lőtt, pontosan adott be és a kapu előtt is kihasználta az adódó lehetőségei többségét. A 26 éves szélső legnagyobb erénye, hogy abszolút két lábas, így Xavi tudta őt használni a jobb- és a baloldalon is egyaránt – amire nagy szükség volt Ansu Fati és Ferran Torres formaingadozásának köszönhetően.
Dembélé legnagyobb hiányossága talán a sérülékenysége – ismét nem tudott ott lenni a csapattal a szezon kulcsfontosságú szakaszában – és a sok kihagyás után is relatív lassan találta meg újra a formáját. Ezen kívül viszont a francia játékos konzisztensen jól teljesített a szezon első felében, és a csapat abszolút kulcsjátékosa volt a fontos góljaival és gólpasszaival egyaránt. Ousmane a legjobb mérkőzését a szezonban a Bilbao 4–0 arányú legyőzése alkalmával játszotta, ahol mindegyik gólban kulcsszerepet játszott és egy gól mellett három gólpasszal zárta a találkozót.
Összességében nagyon lehangoló, hogy a tehetséges szélső nem tudott végig egészséges maradni az egész szezon során – mert, amíg a pályán volt, mindig éretten futballozott és odatette magát a csapatért. A jövőjét tekintve én jelenleg abszolút a maradása mellett lennék – a klub képtelen lenne olyan áron eladni őt, amiből hasonló képességű szélsőt tudna szerződtetni – Dembélé mára már jól ismeri a riválisokat, a bajnokságot, a klubot – Xavi alatt végre ki tudja hozni magából a maximumot, a házassága óta mintha a feje lágya is benőtt volna, és talán a következő idényben már egy igazi klasszisként teljesítve képviselheti az FC Barcelonát.
Értékelés: 7
Ferran Torres
Ferran Torres a szezonban 45 mérkőzésen lépett pályára, de csak 18 alkalommal kezdőként – ezeken a mérkőzéseken hét gólt lőtt és három gólpasszt adott. A fiatal szélső abszolút felejthető szezon zárt, nem volt képes megfelelni az elvárásoknak, rengeteg helyzetet kihagyott és az előkészítés terén is alulteljesített. Xavi főleg a ligában szavazott bizalmat a játékosnak, de ott is csak 14 alkalommal fért be a kezdőcsapatba a folyamatos gyenge teljesítményénél fogva. Nehéz megfejteni mi lehet Ferran gyenge teljesítménye hátterében, de a szakértők többsége komoly önbizalomhiányt vél felfedezni nála. A 23 éves támadó csak pár alkalommal tudott valóban a csapat hasznára lenni, az esetek túlnyomó többségében inkább, amolyan a gépezetbe nem illő fogaskerék volt a pályán. Ferran nem tudott magas szinten teljesíteni sem védekezésben, sem a mezőnymunkában, sem pedig a támadójátékban.
A szurkolók többsége folyamatosan az eladása mellett érvelt, és a rengeteg kritika a médiában sem segítette a játékos formajavulását – mondhatni jobbá még senkit sem szidtak. Xavi általában azt sugallta az újságíróknak, hogy bízik a játékosban, és a gólok idővel jönni fognak – de az igazság az, hogy Torres formája leginkább stagnált az idény során, mint hogy bármiféle javulást mutatott volna. A játékos az edzői stáb tanácsára elkezdett együtt dolgozni egy sportpszichológussal is, de egyelőre a közös munka eredménye még nem öltött testet a futballpályán. Ferran a legjobb meccsét a szezonban a Cádiz elleni 2-0-s győzelem alkalmával játszotta, amikor 12 próbálkozásból 10 sikeres csellel és öt kulcspasszal zárt, valamint a 23 párharcából 18-at megnyert és két alkalommal szerelt, ezzel pedig az FC Barcelona nyerőembere volt ezen a találkozón.
Összességében elmondható, hogy ez egy olyan szezon, amit Ferran Torres-nek nagyon gyorsan el kell felejtenie, mert nem volt méltó a képességeihez. Remélhetőleg a közös munka a sportpszichológussal meghozza az eredményét, és a fiatal szélső újra megtalálja a góllövő cipőjét. Én személy szerint még az előszezon előtt nem engedném el, de ha ott sem tudja bizonyítani, hogy méltó arra, hogy a Barça mezét viselje, akkor nagyon komolyan elgondolkoznék az eladásán.
Értékelés: 5.5
Ansu Fati
Ansu Fati az előző idényben kétszer egymás után megsérült a combhajlítójára, ennek köszönhetően pedig kihagyta szinte a szezon egész második felét – ugyanis a sok sérülést követően a fizikai felkészültségével és az erőnlétével is komoly gondok adódtak. Ezt az idényt a fiatal támadó már mindenféle probléma nélkül kezdte el, és remekül is teljesített a szezon első mérkőzésein. Viszont ezt követően, mintha elvesztette volna az önbizalmát, és egyszerűen teljesen leblokkolt folyamatosan, ha gólszerzési lehetőség adódott előtte. Xavi ezt úgy próbálta kezelni, hogy folyamatosan számított a tehetséges szélsőre, de nagyrészt csak csereként, hátha újra megtalálja a góllövő cipőjét.
Ansu a szezonban 51 meccsen lépett pályára, de mindössze csak 14 alkalommal kezdőként – a játékpercek tekintetében pedig összesen 1848-at töltött a pályán. Fati ezeken a meccseken egész pofás számokat produkált, ugyanis a 10 gólja mellett négy gólpasszt is kiosztott. Persze mondhatjuk, hogy ez a teljesítménye messze elmaradt attól, amivel anno kiérdemelte a 10-es mez viselését, de ahhoz képest, hogy nagyrészt csak a rotációban vett részt, ezek a számok némi bizakodásra adhatnak okot vele kapcsolatban.
Ansu legnagyobb erénye a kapu előtti helyzetfelismerése (lenne), ha elkapja a ritmust akkor jól is cselez, és a távoli lövései, valamint a fejjátéka is alkalmas a gólszerzésre. A negatívumok oldalán ki kell emelni a nem létező védekezési mutatóit és a kivételesen gyenge párharcmutatóját – ezekben mindenképp fejlődnie kell a következő szezonban, ha szeretne hosszabb távon is az FC Barcelona kötelékében maradni. A gyengeségei sorát erősítette idén a helyzetkihasználása is, a statisztikái alapján jócskán alulteljesített a várható gólmutatójához viszonyítva – ami egy csatárnál nagyon nem jó jel – hiszen ő játszik a legközelebb a kapuhoz, neki adódnak a legjobb minőségű helyzetei is – és ezekből az igazán jó támadók rendszeresen túlteljesítik a várható gólmutatójukat. Fati a legjobb meccsét a szezonban talán a Real Sociedad 1–4 arányú legyőzése alkalmával szállította – amikor csereként beállva gólt szerzett és két gólpasszt adott – ezzel pedig gyakorlatilag megnyerte a meccset az FC Barcelonának.
Összességében a 20 esztendős támadó egy vállalható szezont zárt, de sajnos nem sikerült kiharcolnia a teljesítményével a kezdőtagságot – és ez aggodalomra adhat okot. Szerencsére a szezon végén végre mutatott életjeleket, és több alkalommal is jól teljesített, de ez nem volt elég arra, hogy elnyerje a szakmai stáb teljes bizalmát – amely kiemelte őt az érinthetetlen kategóriából, és megfelelő ajánlat esetén szívesen megválna tőle a nyári átigazolási szezon folyamán. Egyszerűen lehetetlen megjósolni Ansu Fati jövőjét – ami tény, hogy még mindössze csak 20 éves, így még messze van ideje arra, hogy klasszissá érjen, de ha az előszezonban nem lesz képes megmutatni a tehetségét, akkor én is inkább az elengedése mellett voksolnék.
Értékelés: 6.5
Xavi Hernández
Xavi 2021. november 6-án vette át az FC Barcelona vezetőedzői székét és már 90 tétmérkőzésen irányította a csapatot. Bár az első szezonban csak főleg a tűzoltás volt a szerepe, a 2022/2023-as idényben a gazdasági karok aktiválása és a nyári keretátalakítás után a klub már komolyabb célokat tűzött ki, és szinte kötelező volt a bajnoki trófea elhódítása az idényben. Xavi nagyrészt a támadó felfogású játékot preferálja edzőként a 4-3-3-as felállást alkalmazva, de a nagy nyomásnak köszönhetően, ebben az idényben a Barça csak lényegesen kevesebb kockázatot vállalt – és sokszor 4 középpályással játszott a stabil védekezés előtt. Ennek az eredménye lett a rengeteg egy gólos győzelem – hiszen Xavi az eredménykényszer miatt egy nagyon pragmatikus célfutballt játszott a találkozók többségén.
A Barça a ligában 88 pontot gyűjtve végül bajnok lett, de a szurkolók többsége nem volt maradéktalanul elégedett a mutatott játékkal. Azonban az idény végén, átgondolva a dolgokat a legtöbben megértették, hogy az FC Barcelona bajnoki trófeája egy hatalmas siker – hiszen ez volt a klub első bajnoki címe Messi nélkül nagyon nagyon hosszú időt követően. Xavi a bajnokságon kívül a szuperkupát is megnyerte az FC Barcelonával, ahol a döntőben az örök rivális Real Madridot sikerült legyőzni a katalán csapatnak. Xavi az idényben 53 tétmérkőzésen irányította a csapatot, melyből 36-ot megnyert, haton döntetlent játszott, de 11 alkalommal vereséget szenvedett. A Barça főleg a BL-ben kínlódott igazán, ahol a roppant erős csoportjában csak 3. helyen végzett a brillírozó Bayern München és a későbbi döntős Inter mögött, csupán a cseh Plzent megelőzve. Xavi csapata motivációját vesztette az EL-ben, ahol viszonylag simán esett ki a Manchester United ellenében – ahogy a tavaszi sérüléshullám közepette az elődöntő volt a végállomás a spanyol kupában is a Real Madrid ellenében.
Elmondható, hogy Xavi a mutatott játék tekintetében elmaradt a várakozásoktól, de az eredményesség az ő oldalán áll – hiszen az FC Barcelona két megnyert trófeával fejezte be a szezont. A negatívumokhoz tartozik az iszonyatosan gyenge nemzetközi kupaszereplés – ahol, ha Xavi nem tud javítani a következő idényben, akkor a klubnak el fog kelleni gondolkodni egy esetleges edzőváltáson. Xavi nem csak a nemzetközi kupákban teljesített gyengén, hanem néha a kezdőt sem sikerült a megfelelő módon összeállítania – sokszor indokolatlanul kerültek a kezdőbe olyan játékosok, akik abszolút formán kívül játszottak – majd a katalán mester a cserék terén sem brillírozott, nem egy alkalommal sikerült a cserékkel drasztikusan elrontania a csapat játékát, és csak a vakszerencsének köszönhetően győztesen elhagynia a pályát. A pozitívumok oldalához tartozik a kimagasló fiatal játékos menedzselés – Xavi remekül illesztette be a kezdőbe Gavit és Baldét is – ahogy jó pár Barça B játékosak is lehetőséget adott a bizonyításra – igaz viszont, hogy Pablo Torre kárvallottja volt ennek – de az ő esetében az okok nem teljesen tisztázottak a média szerint. Szintén a pozitív oldalra sorolható a csapat védekezésének összerakása – az FC Barcelona már nagyon rég nem védekezett ilyen magas szinten, mint tette azt ebben az idényben – ha a legjobb 4-es a rendelkezésre állt, akkor a Barça védelem szinte átjátszhatatlan volt ter Stegen bravúros védéseivel kiegészítve.
Összességében elmondható, hogy Xavi eszköztára, főleg a padot tekintve, messze nem volt ideális, de a katalán mester ennek ellenére kihozta a lehetőségekből a maximumot. Az igazi kihívás viszont az előttünk álló idény lesz – ahol rengeteg hátráltató tényezővel kell majd szembenéznie az edzői stábnak – nem elég, hogy a Barça a Camp Nou-tól távol játssza majd a mérkőzéseit, a csapat két kulcsjátékosát is elveszítette a szezon végeztével – ugyanis Busquets és Alba is elhagyta a klubot. A veterán játékosok pótlása mellett Xavinak a jobb BL-szereplésről is gondoskodnia fog kelleni, miközben a nyáron a csapat csak limitált erősítésekre számíthat a gyenge gazdasági helyzetnek köszönhetően. Személy szerint én elégedett vagyok a látottakkal – bár én is szerettem volna jóval több gólt látni a csapattól. Xavi taktikai szempontból remekül felkészítette a játékosokat, de motivációs téren néha voltak hiányosságok egyes labdarúgóknál. Ha Xavi megfelelően fogja felhasználni a tapasztalatait, amelyeket Barça edzőként gyűjtött ebben az idényben, akkor a következő szezon nem csak a csapatnál, de nála is az áttörés idénye lehet majd.
Értékelés: 7.5
