Az alábbi írást az Oldal egyik lelkes Olvasója, és az FC Barcelona elkötelezett Szurkolója küldte be, amelyben az idény eddigi történéseit, eredményeit veszi górcső alá, kifejti véleményét a játékosokról, Valverdéről, a sikerekről és a kudarcokról. Ez egy szubjektív írás, amiben azonban nagyon sok objektív megállapítás lakozik. Érdemes elolvasni, átgondolni Patrik szavait. Fogadjátok sok szeretettel és megértéssel!
Csapatunk szezonja viszonylag jól indult, behúztuk a szuperkupát, aztán két fölényes hazai siker következett, két vendégként elért sikerrel fűszerezve. Az egyik egy mindig nagyon nehéz terepen az Anoetában, a másik pedig a Valladolid szántó földekhez hasonlítható minősíthetetlen gyepén született. Utána Messi vezérletével könnyedén vettük az első BL- akadályt: a kedvenc csapatunk kitömte a hollandokat a Camp Nou-ban. Utána viszont megrekedt valami: zsinórban négy meccsen nem tudtunk nyerni a bajnokságban. Valverde alatt elkezdett inogni a pad, a sérülések pedig még tetézték a gondokat. Gödőrbe került a Barca, bár a bajnoki kudarcok között ismét sikerrel vett a csapat egy nagyon fontos BL-rangadót a Tottenham ellen a Wembley-ben. A bajnokságban továbbra sem akart kijönni a lépés, aminek okaira majd később kitérnék. Aztán eljött a várva-várt fordulat: nyerni tudtunk a bajnokságban, Messi borzasztó sérülése ellenére is: Luis Suarez a hátára vette a csapatot, és egészen a Real ellen elért megsemmisítő erejű győzelemig repítette a srácokat ez a lendület.
Nos, az én meglátásaim a szezonnal kapcsolatban a következők. Először is az, hogy a bajnokságban kevesebb a motiváció: idén ez jól le szűrhető pl. Busquets játékán vagy Piqué játékán, de Rakiticset is ide sorolhatnám. Mindannyian sokkal jobb teljesítményt raktak le az asztalra a három BL-meccsünkön, mint a bajnoki meccsek nagy részén. Azonban elég megnézni Messit, hogy zárt vissza védekezni a Spurs ellen, utána pedig kedvetlenül játszott az egész csapattal együtt a következő meccsen a Valencia otthonában. Ez a kontraszt jól észrevehető idén: a csapat a BL-re éhes, ez is az oka annak, véleményem szerint, hogy a bajnokságban döcögött a szekér. A másik az, hogy nyilvánvalóan hátunk mögött van egy világbajnokság, sok a fáradt sztár, és ezt sok topcsapat megszenvedi: elég csak az ősi riválist megnézni példaként. És erre rátett még egy lapáttal Ernesto Valverde is, aki folyamatosan az alapcsapatot játszatja, azokat a sztárokat, akik a VB-n szerepeltek. A padot, amit kapott nyáron a vezetőségtől, pedig nem, vagy csak nagyon keveset használja, és ez nem túl fényes tavaszt jósol nekünk. Ott van Malcom, akit makacsságból nem képes bevetni, merthogy ő nem kérte, pedig a hülye is látja, hogy egy tehetséges játékosról van szó. Ott van Vidal, aki valamivel Malcomnál több, de mégis nagyon kevés lehetőséghez jut, mert makacsul ragaszkodik az alapcsapatához: azonbelül is a Busquets-Rakitic-duóhoz, akikben bízik, de nem veszi észre, hogy ezzel teljesen elfárasztja a csapatot. A taktikája is sokszor azt érezteti, mintha nem Barcelona-szintű edző volna: vezetésnél visszaállunk, ahelyett, hogy tovább dominálnánk, és kiütnénk az ellenfelet. Visszaállunk, ennek az eredménye természetesen az, hogy gólt vagy gólokat kapunk, hiszen a Barcának nem az a filozófiája, hogy a kapuja előtt áll, és labda nélkül védekezik. A Barça mindig is azzal védekezett, hogy eldugja az ellenfél elől a labdát, labda nélkül pedig nem tudtak mit kezdeni az ellenfelek.
Természetesen nem akarok mindent az edző nyakába varrni, a játékosok is megkapják a magukét, vagy éppen a dícséretet.
Kezdeném a kapusposzttal
Két csodálatraméltó tudású portás erősíti az FC Barcelonát. Nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy nálunk van az a Marc-André ter Stegen, aki a világ egyik legjobb kapusává nőtte ki magát. A klub színeiben szinte kifogásolhatatlan teljesítményt nyújt a német. Rég volt ilyen szintű kapusa a csapatnak. Mellette pedig ott ül a padon, a szintén kiváló Jasper Cillessen, a holland válogatott kapusa, akire a Spanyol Kupa-sorozatban számít Ernesto Valverde. S bár nagyon kevés meccsen bizonyíthatja tudását Cillessen, úgy gondolom, szinte mindig tökéletesen teszi a dolgát. Sőt, mondok jobbat: ha Cillessen nem nyújt parádés teljesítményt az utóbbi Spanyol Kupa-sorozatokban, akkor most valószínüleg nem lennénk zsinórban 4-szer ennek a sorozatnak a legjobbjai.
Folytatnám védelemmel
Piqué, a jó öreg Piquével, aki nagyon gyengén kezdte ezt a szezont. Benne lehet ebben a spanyolok csúfos búcsúja a VB-n, a sok utazgatás (amivel nem értek egyet, hogy miért engedi a vezetőség), az életkora. Nem 20 éves már, ezt jól tudjuk, és a motiváció hiánya nála is előjön. Ez főleg a bajnokságra értendő, mint feljebb már írtam. Piquénél is éreztem azt a különbséget, hogy a nagy meccseken – tehát a BL-ben – odatette magát, de a bajnoki meccseken sokszor olyan hibákat vétett, hogy az agyam eldobtam tőle. Pl. a Leganes ellen is. Viszont, hogy ne csak szidjam Gerardot, láthatóan az utóbbi 2-3 meccsen összekapta magát: most már elfogadható teljesítményt nyújt kedvenc nagyszájú belső védőnk – maradjon is ez így!
Umtiti sérülése tetézte a védelem gyengeségét. Talán ő az utóbbi 1-2 év legstabilabb pontja a védelemben, Umtiti hiányában viszont Jordi Albát érzem a legjobbnak ezen csapatrészben. Ő az, aki viszonylag kiegyensúlyozott teljesítményt tud hozni mind védekezésben mind támadásban. A nagy probléma az ő posztján az, hogy nincs akivel rotálni lehetne, és ez nagy gondok forrása lehet még tavasszal, amennyiben nem igazolunk télen valakit.
Sergi Roberto sem maradhat ki a buliból: sokat kritizálták őt, köztük én is. Nagyon pontatlanul játszott idén eddig, sok meccsen nem volt ott fejben, nem látta el a védekező feladatait. Viszont pozitívumként itt is azt tudom felhozni, hogy sérülése után visszatérni látszik a formája: a Clasícón parádésan szolgálta ki Luisitót, többször is. Nélson Semedo szintén az egyike a Valverde-féle makacsság áldozatainak. Kevés lehetőséghez jutott a Valverde-érában Semedo, mert Sergi Robertót favorizálja a mester, amivel nincs is baj olyankor, amikor jól megy Serginek. Viszont azzal már van, amikor abszolút formán kívül is játszatja, és kapjuk miatta a gólokat. Semedo, aki a védekezésben jóval stabilabb, és sokkal gyorsabb játékos – tehát – az ellenfél kontráinál is hasznosabb, ő a padot koptatja. Annyi szerencséje volt Nélsonnak, hogy Roberto kiesett a csapatból sérülése okán, így kapott egy kis lehetőséget, amivel – szerintem – élni tudott. Az én meglátásom szerint, őt kellene első számú jobbhátvédként játszatni, főleg olyan csapatok ellen, akiknek gyors, technikás szélsőik vannak.
Középpálya
Nyilvánvaló, hogy egy csapat védekezéséhez nem elég csak a védőknek a védekezéssel foglalkoznia. Nos, ez a feladat hárul Buquets-re és Rakiticsre, akiknek a formája nagyon ingadozó, főleg a bajnokságban. Mindketten fáradtak, nincsenek rotálva. Itt megint kiemelném Ernesto Valverdét, aki egy újabb súlyos hibát követ el ezzel, amit még megérezhetünk nagyon a tavasszal. A középpálya idei legpozitívabb csillaga nem más, mint Arthur, aki első barcelonai szezonjában fantasztikusan kezdett: 94%-os passzpontosságot tudhat magáénak. Látszik rajta, hogy nagyon él a pályán, sokan Xavi utódjaként emlegetik. A nyár talán legnagyobb igazolása volt, ehhez nem fér kétség.
És ennek apropóján rá is térnék egy másik fantasztikus igazolásra, Philippe Coutinhóra aki szintén üde színfoltja a csapatnak. Bár vannak hiányosságai azt: érzem vele kapcsolatban, hogy kissé ”egy félidős játékos”. Ez kicsit kritikusan hangzik, de én mindig nagyon figyelem a brazil játékát, és azt veszem rajta észre, hogy mindig az első félidőkben nyújt jó teljesítményt, aztán eltűnik sokszor a második félidőben. Mindemellett azért nagy panaszunk nem lehet rá: gólokat lő, asszisztokat oszt, irányítja a csapatot – főleg Leo távollétében Luis Suárezzel ketten abszolút vezérei ennek a társaságnak, véleményem szerint.
Támadók
Kezdeném azzal az emberrel, akiről felesleges sokat írni, ő a legjobb a világon, amit minden évben bizonyít, és a hátán cipeli ezt a csodás klubot. Azt gondolom, sokan kitaláltátok már, hogy Leo Messiről beszélek. Leóra, ahogy eddig se volt, idén sincs panasz: 12 meccsen 12 gól és 5 gólpassz – ez olyan szokásos Messis statisztika. Másoknál ez kiemelkedő volna, nála ez az alap. Ezek mellett kulcspasszokat oszt, irányít, cselez: gyakorlatilag mindent csinál egyszerre a kreatív zónában. Viszont most kényszerpihenőn van az argentin, amiből – véleményem szerint – még jól is jöhetünk ki, mert minden évben, a szintén kevés rotáció miatt elfárad, és nem tud éles maradni a fontos BL meccsekre. Idén jóval többet pihen, most kihagy 1 hónapot, és a válogatott szünetekben is a pihenésre koncentrálhat, és ez még pozitívan köszönhet vissza tavasszal.
A következő úriember, Leo legjobb barátja, Luisito Suárez. Sokan kritizáltátok őt ebben a szezonban, s persze adott is rá okot: nem kezdte túl fényesen az uruguayi a szezont, sokszor lassította a játékot, nem vett részt hatékonyan az összjátékban, és a kaput sem érezte. Szóval jogos volt a kritika, bár nem abban a formában, amilyen szavakkal sok szurkoló illette: botlábú, nulla el kell adni stb. Azt gondolom, nem ezt érdemelte, mert rengeteg góllal és gólpasszal segítette már kedvenc csapatunkat, de ami jó hír, hogy Leo távollétében új erőre kapott, és úgy néz ki vezére tud lenni a csapatnak. Ezt a formajavulást megkoronázta egy mesterhármassal a Real Madrid ellen: azt gondolom, ennél jobb választ nem is adhatott volna a kritikus hangokra. Tudatta a világgal, hogy lehet még rá számítani, és még mindig az egyik legjobb csatár a földön.
Ousmane Dembélé. Ő a nagy ígéret, a tehetséges fiatal srác, aki eléggé összeszedetlen játékos benyomását kelti. Van, hogy csodás cseleket húz meg, gólokat szerez, vagy gólpasszokat ad, aztán teljesen eltűnik a mezőnyben. Dembélé a tipikus esete az éretlen játékosnak, aki sokszor nem érzi, mikor kellene cselezni, és mikor megtartani a labdákat. Rengeteg labdát elveszít, sokszor belecselezi magát 3-4 emberbe, ahelyett, hogy passzolna, de az edzéseket is csak késve látogatta a francia. Ez nem megengedett egy ekkora klubnál. Az viszont jó döntés volt Ernesto mestertől, hogy leültette a padra, hogy tudja, hol a helye, és összekapja magát. Aztán láss csodát, Dembélé ezek után – a hírek szerint – már 5 perccel előbb érkezett az edzésre, mint a többiek. Mindez jó hatással volt a fiatal játékosra, viszont, úgy gondolom, érnie kell még, hogy igazán fontos szerepet töltsön be a Barcelonában. Egyelőre nagy meccseken egy jó csere szintűnek érzem őt, mint a Real ellen, amikor megnyíltak a területek előtte. Fantasztikusan szállt be a mérkőzésbe, egy kulcs- és egy gólpasszal igazolva a tudását.
A csere emberek
Sok bizonyítási lehetőséget nem kaptak, így nehéz véleményt formálni róluk. Clement Lenglet, aki a nyáron érkezett, csereemberből stabil kezdő lett Samuel Umtiti kiesése miatt. Azt gondolom, egy jó igazolás volt a fiatal francia hátvéd. Igaz, van még hova fejlődnie: az első meccsei nem sikerültek a legjobban, de engem az Inter és a Real elleni teljesítményével meggyőzött arról, hogy fontos tagja lehet a csapatnak a jövőben!
Arturo Vidal, a kőkemény chilei keményfiú. Számomra az egyik legszomorúbb dolog, hogy Valverde teljesen jegeli Arturót. Szerintem bármikor, amikor beállt, jó teljesítményt nyújtott, mindig energikus, rengeteget fut, ütközik, szerel, labdákat szerez. Nagyon hasznos tagja lehetne a csapatnak, ha Ernesto is úgy gondolná. Bár az utóbbi meccseken valamivel többet volt a pályán, én a kezdőbe is várnám már a chileit – minimum a bajnokságban. Ezzel pihentetve Ivan Rakiticset a fontos, nagy téttel bíró meccsekre; vagy akár Sergio Busquetset akinek a jó formája nélkülözhetetlen lesz a BL győzelemhez, amire – azt gondolom – eléggé éhes már a csapat és a szurkolótábor is.
Malcom leigazolásának – személy szerint – én nagyon örültem. Egy gyors, technikás, gólerős játékosról beszélünk, akit vétek a padon koptatni. Munir se sok játékidőre számíthat Luis Suarez árnyékában, viszont ő láthatóan sokat fejlődött az évek alatt. Jobban cselez, jobban helyezkedik, csak meg kellene neki adni a lehetőséget, míg Luis Suárez pihen egy esetleg komoly meccs előtt. Rafinha szintén a padosok neve között volt ismert egészen Messi sérüléséig: onnantól kezdve Dembélé és Malcom helyett meglepetésre ő kapta meg a bizalmat, és nagyon jól helyt állt. Denis Suárez még egy ember, aki semmi lehetőséget nem kap. Ö ügyes játékos, de nem éreztem sosem Barça-szintnek. Ettől függetlenül megérdemelne kis esélyt ő is, legalább a kupameccseken. Bár az kevés lesz ahhoz, hogy összeszokjon a társakkal, és ki tudja hozni magából a maximumot.
Vezetőedző
Ernesto Valverdéről személyes véleményem az, hogy amikor idejött, egy tökös edző benyomását keltette. Egyből visszatért a Barcelona labdajáratós, sok passzos focijához, ami Lucho utolsó szezonjában már nem volt jellemző. Emellett a cseréi is ültek, erre jó példám a Getafe – Barcelona 1-2-es meccs: a második félidő derekán 1-0 volt az ellenfélnek, behozta Paulinhót és Denis Suárezt, és az ő góljaikkal nyertük a meccset. Utána is nagyon jónak tűnt a munkája, sorba nyertük a meccseket, erőn felül teljesített a csapat egy olyan szezonban, ahol temettek minket. Viszont volt egy nagy probléma: a pad minősége. 
Nagyon rövid padunk volt, évekig olyan játékosokkal, akiket nem lehetett bevetni komoly meccseken. Ez tavaly sem volt másképp, ezért nagyjából januártól Ernesto elkezdte úgy rotálni a csapatot, hogy mindig az alap kezdője játszott, mert Gomes, Digne stb. nem jelentettek támaszt. Elkezdtük ezt a „ráülök az eredményre”-focit, s akkor jött a sok 1,2-0-ás győzelem, unalmas, nézhetetlen játékkal karöltve. Gyakorlatilag a pályán pihentek a srácok, amikor már nagy előnyünk volt a bajnokságban. Ez ahhoz vezetett, hogy egy amúgy is sokat játszatott kezdőtizenegy belealudt a szezonba, és kiestünk a BL-ből – megalázó módon – az AS Roma csapata ellen. S ott Valverde, érzésem szerint, megtört. Onnantól kezdve nem mer kockázatot vállalni, hiába van már egy jóval minőségibb padja, mint tavaly. Nem meri használni őket, nehogy megint megégjen, mint Rómában; és ez az oka annak, hogy mindig a szokásos nevek játszanak – legalábbis én így gondolom.
Végezetül
Ez egy ígéretes szezonnak tűnik, a botladozások ellenére is, hiszen a riválisaink sincsenek bombaformában. Így még egy gyengébb szezonkezdettel is a keretünk adott a sikerhez, vezetjük a bajnoki tabellát, abszolút reális esélyünk van idén is a bajnoki cím el hódítására. A Bajnokok Ligája már egy picit más kávéház, oda fel kell nőnie majd Ernesto Valverdének, és a csapatnak is. Fontos, hogy a bajnokságban, és a kupában forgatva legyen ez a csapat, több éles ember kell 12-13-nál ahhoz, hogy a bajnokság mellé egy BL-serleg is kerüljön. Hiszen emberekről beszélünk, akik nem tudnak mindig, minden meccsen jól játszani, ezért nélkülözhetetlen a jó pad, ami jelenleg nincs meg. Csak nevekben, de összeszokva nincsenek. Ez jól látható volt az igen csak gyenge kupameccsünkön. Tehát, Valverdének változtatnia kell, ha BL-t akarunk, és rotálásba kell kezdenie, mert tavaszra elég komoly menetelésbe kezd a csapat. A bajnokságban tartani kell az első helyet, és a BL-ben jól szerepelni nem lesz egyszerű feladat, de ha okosan csinálja Valverde a rotálást, ezálltal a kulcsemberek formában lesznek. S ha egy kis szerencse is mellénk pártol, akkor a bajnoki cím mellé elhozhatják a srácok nekünk a hatodik BL-trófeát a Camp Nou-ba.
