2016 nyarán hat új embert igazolt az FC Barcelona együttese, köztük volt, aki visszatért egykori sikerei színhelyére – Denis Suárez -, volt olyan, akit kényszerűségből igazolt a csapat – Cillessen, Bravo távozása miatt -, volt olyan, akiben a támadósort erősítő személyt látott a vezetőség – gondolok itt Paco Alcácerre -, és volt olyan, aki mindannyiunkat meglepett érkezésével – André Gomes. Van azonban egy olyan személy, aki hiányposztra érkezett, és elnyerte – szinte – minden Szurkoló elismerését, bizalmát és szeretetét: ő Samuel Umtiti, aki az Olympique Lyon együttesének mezét cserélte fel a blau-grana színeivel.
Amikor Samuel Umtiti a katalán fővárosba érkezett, még nem tudhatta senki: vajon zsákba-macskát vásárolt-e a Klub, vagy egy jól, racionálisan meghozott döntés eredményeként érkezett a francia védő a Barçába. Erre – maximum – azon szurkolók tudták a választ, akik rendszeresen nyomon követték a francia bajnokságot, és a Lyon csapatának a játékát. Azonban még ez sem jelenthetett biztosítékot arra nézvén, hogy aki a Lyonból ki tud emelkedni, az az FC Barcelonában is megállja majd a helyét? Egy dolgot tudtunk: fiatal, agilis, jó felépítésű középhátvédet igazolt Robert Fernández és a klubvezetés. Samuel Umtiti 25 millió euro + különféle változókért cserébe került Katalóniába. Némi megnyugvást az jelenthetett a kívülálló Barça-drukkerek számára, hogy az igazolásokért felelős részleg már hosszabb ideje figyelemmel követte Samuel fejlődését, előrelépését, előmenetelét.
Mindezek alapján joggal remélhettük, hogy nem egy újabb Vermaelent sikerült kihalászni, hanem tényleg egy olyan fiatal játékost, aki a következő 4-6-8-10 évre megoldást jelenthet a katalán csapat védelme szempontjából. A reményeink – eddig – maximálisan teljesültek. Azt gondolom, Samuel Umtiti az az igazolás, akinek érkeztével, játékával, stabilitásával minden FC Barcelonáért szorító szurkoló elégedett lehet. S ha ehhez hozzávesszük azokat a nyilatkozatokat, amikben az ifjú francia titán arról értekezett, hogy számára mindig is az FC Barcelona volt az álom, az elérendő, kitűzött cél, akkor még inkább elégedettek lehetünk, s megelégedéssel tekinthetünk a közeljövőbe.
Az 1993. november 14-én, a kameruni Yaoundében született, de már francia állampolgárságú középhátvéd nagyon gyorsan belopta magát a szurkolók szívébe. Az EB-t még csereemberként kezdte, aztán folyamatosan foglalta el a helyét a francia válogatott védelmének tengelyében, s a kieséses szakaszban már megkérdőjelezhetetlen volt a helye a francia nemzeti tizenegyben is. A hazai EB-ezüstérem után, pár hetes pihenőt követően érkezett meg Barcelonába, s állt edzésbe Luis Enrique felügyelete alatt. E rövid idő alatt is sikerült meggyőznie a szakvezetőt arról, hogy egy igazi kincset talált, hiszen az első mérkőzésektől kezdve kezdőként, alapemberként számított rá az asztúriai mester. Mi, szurkolók pedig az egyik ámulatból a másikba estünk: amikor „Big Sam” a pályán volt, akkor a csapat csak két alkalommal szenvedett vereséget (a Bilbao elleni kupameccsen, valamint a City elleni BL-csoportmeccsen)! A bajnokságban minden 90 perc a Katalán Óriás győzelmével ért véget. Ez fantasztikus sorozat – reméljük, jó sokáig nem fog megszakadni. Úgy is mondhatnánk, hogy Umtiti a győzelem kulcsa, a védelem legfontosabb láncszeme.
Ez persze, némi túlzás, de az eddigi eredmények, ezt támasztják alá. Samuel minden meccsen nagyon magabiztosan áll a lábán: hamar sikerült beilleszkednie a csapatba, nem csupán taktikailag, hanem emberileg is. Tökéletes fizikummal megáldott játékos, aki nem ismer elveszett labdát. tökéletesen helyezkedik, s – magasságához képest – a fejjátéka is kimagasló. A másik alapvető szempont, amit szeretnék kiemelni, hogy milyen könnyedén sikerült egy hullámhosszra kerülnie Gerard Piquével és ter Stegennel is. A katalán védővel – ha így folytatja – olyan párost fognak alkotni, mint amilyet pár éve Puyollal alkotott. Csak ebben a felállásban a „szerepek” kicsit felcserélődnek: Piqué lesz a mentor, Umtiti a „tanítvány” – emlékezhetünk ‘Puyinál’ ez még fordítva volt. A harmadik jellemző, ami eszembe jut vele kapcsolatban, az a nyugodtság. Hihetetlen, hogy 23 évesen, hogy tud ennyire magabiztosan, rezzenéstelen arccal, már-már szenvedélymentesen futballozni. Minden megoldásáról lerí a profizmus, a szenvtelenség, a határozottság. Alig van olyan döntése, amikor rossz vagy nehezen megoldható helyzetbe sodorja a csapattársait – ha mégis előfordul, akkoris rögtön próbál javítani, helyesbíteni.
Természetesen, nem szeretnék abba a hibába esni, hogy túlságosan megdícsérem, s átesek ama bizonyos ló másik oldalára. Vannak hibái, vannak rosszabb mérkőzései. vannak pillanatok, amikor rossz döntéseket hoz, mint a hétvégén, az Eibar elleni meccs első félidejében. Ez benne van a játékban, a legnagyobbakkal is előfordul. Luis Suárez is hagy ki ordító, 100 százalékos ziccereket, van amikor még Iniesta is rossz helyre passzol – mindez benne van a játékban. Azonban a jó megoldásai, a magabiztos passzai, labdakihozatalai messze meghaladják azokat a pillanatokat, amikor rossz döntéseket sikerült hoznia. „Rossz” példaként hoztam fel az Eibar elleni mérkőzés első félidejét – azonban, ez kicsit sántít. Miért is mondom ezt? Egyrészt, Piqué helyén szerepelt középhátvédként, amire eddig még nem volt példa. Másrészt pedig, Mathieu-vel alkotott belső védőpárost, amire ugyancsak nem volt még precedens ebben a szezonban. Harmadrészt, az is ritkán fordul elő, hogy két bal lábas játékos alkossa egy védelem közepét.Tehát, három olyan tényező is szerepet játszott a „gyengébb” teljesítményében, amiről – elsősorban – nem ő, hanem a tréner tehet. Mégis sikerült megoldaniuk ezt, hiszen kapott gól nélkül abszolválta a csapat a baszkföldi kirándulást.
Samuel Umtiti – tehát – minden szempontból tökéletes igazolásnak tűnik. Hamar és zökkenőmentesen beilleszkedett a csapatba. Olyan magabiztossággal „hozza le” a meccseket, mintha a La Masíán tanulta volna a „szakmát”, mintha Piquével együtt nőttek volna fel. Hatalmas előnye ez a csapatnak, mert magabiztosságot ad az egész védelemnek, másrészt az ellenfelekre is hatással lehet. Vannak szurkolótársaink, akik már-már Puyol méltó utódját látják a franciában, én azonban még egy kicsit várnék ezzel a kijelentéssel. Nagyszerűen indult a barcelonai kalandja, minden adott ahhoz, hogy a csapat meghatározó alakjává emelkedjen a következő években: a tehetsége, a felkészültsége, az alázata, a hozzáállása. A csapattársak és a szakvezetés feladata, hogy ezen az úton irányítsák tovább, és vezessék végig. Jól látszik, hogy igazi csapatember: célja a győzelem, a közösség sikerének támogatása – saját sikereinek a „rovására”. Ezt a magot kell benne tovább erősíteni, táplálni, „hizlalni”. S ha mindez együttesen megtörténik, akkor nagyon sok boldog pillanatot fog nekünk, a csapatnak, és – nem mellékesen – saját magának is okozni.
A végén álljon itt egy kis statisztikai adathalmaz, ami megpróbálja alátámasztani az eddig elmondottakat. A bajnokságban – eddig – 10 mérkőzésen lépett pályára, 807 játékpercet töltött el a gyepen; a párbajoknak a 70,5%-át megnyerte. A fejpárbajok esetében ennél is jobb mutatóval rendelkezik: 3/4 részben azokból is győztesen került ki – mindezt úgy, hogy nem tekinthető „égimeszelőnek”. A Bajnokok Ligájában négy meccsen lépett pályára, amelyeket végigjátszott: párbajainak 78,6″-ból győztesen került ki, a fejpárbajok esetén ez a mutató 100%-os. elképesztő, lenyűgöző, félelmetes. A Spanyol Kupában öt fellépésnél és 427 játékpercnél jár; itt az összes párbaj és fejpárbajok 61%-át nyeri meg, ami ugyancsak egészen kiemelkedő teljesítmény. Középső védőként a bajnokságban 1, a Cope del Rey küzdelmeiben 2 sárga lapot kapott eddig, míg a BL-ben még nem mutattak fel neki semmilyen színű kártyát.