Az FC Barcelona régen látott mélységben, mind eredményekben, mind pedig mutatott játékban. A csapat produkciója a ‘Tata’ Martino alatt látható sokszor teljesen tanácstalan, lassú, kreativitást nélkülöző játékot idézi. Amennyiben a csapat ezen nem képes változtatni, nem képes bizonyos tényeket felfogni és változtatni rajta, úgy ismét egy Bajnokok Ligája mentes szezont fogunk elkönyvelni. Következzen ezzel kapcsolatos szubjektív írásom.
Előrebocsátom, hogy ezen írásom, mint sok másik – akik követik az oldalt régebb óta, azok ismernek, ismerik az írásaimat – sokakat idegesíthet, tarthatja elhamarkodottnak, bár talán egyre több ember szeme kezd felnyílni. A csapat problémáit jómagam már lassan egy éve érzékelem, mindig próbáltam kihangsúlyozni, hogy hol lehet a kutya elásva. A középpálya, sajnos, borzalmasan súlytalan, bajnoki cím ide, bajnoki cím oda, kevés egyszerűen. És erre nem magyarázat az, hogy már nincs sem Xavi, sem Iniesta, van több csapat, akik képesek tetszetős játékot produkálni, jól szűrni és mellette még gyorsan is járatni a labdát. Nem, itt sajnos eljárt az idő jó néhány játékos feje felett, akiket megértem, hogy nehezen engednek el a szurkolók, hiszen sok örömet okoztak nekünk, de az idő bizony telik. Igyekeztem pontokba szedni azokat, amiknek a hatásait meglátásom szerint most érezzük azon kívül, hogy a szerencse és a játékvezetők ténykedése sem áll a csapat mellett, de személy szerint ezt a két faktort én mindig az igazi tények mögé helyeztem, így ezekkel most nem fogok írásomban foglalkozni, felesleges. Következzenek hát a pontok.
- Meglátásom szerint a legnagyobb probléma az, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk megérteni klubszinten azt, hogy bizonyos emberek ideje lejárt. Nálam ilyen Luis Suárez, Ivan Rakitić, és sok esetben már Piquéről is ezt gondolom, aki borzalmasan hullámzóan teljesít ahhoz képest, amennyi percet játszik. Rengeteg hibát elkövet, eddig nem büntették meg az ellenfelek, sajnos most az utóbbi meccseken igen, így markánsabban kijönnek a hibáinak a súlyai. A horvát középpályás esetében, akit egyébként nagyon kedvelek, mint ember, remek hozzáállású játékos, egyszerűen nem illik a 4-3-3-as hadrendhez, sajnos nem tud annyit adni a mérkőzések nagy részében az előre irányuló játékhoz, amennyi szükségeltetne, vagy amennyit én elvárnék tőle. Tudom, hogy mit tud, hiszen láttam játszani a Sevillában, sajnos ebből nagyon keveset tud megvillantani már, de mondhatnám az első szezonját is, ahol parádés játékot produkált, ez egyre inkább háttérbe szorult, azt pedig nem bírja el a csapat, hogy valaki egyszerre lassú, illetve nem tudja megfelelően megtámogatni a támadósort is.
Az uruguayi támadót úgyszint sokan imádják, nem is csoda, hiszen félelmetes mennyiségű gólszám van a neve mellett, de a múlt engem soha nem befolyásolt a jelen megítélésével kapcsolatban. Nálam Luis Suárez ideje nagyjából tavaly óta lejárt, egyszerűen már csak lassítja a támadásokat, egy az egy ellenit elvétve tud megnyerni, illetve én a hozzáállásában is látok kivetni valókat. Rengeteget esett vissza, amit nem bír el a csapat, pláne egy olyan edzővel, aki alig ad lehetőséget egy-egy fiatalabb, gyorsabb támadónak, ezzel pedig megágyaztam a kettes pontnak.
Hol vannak már azok a teljesítmények…
- Bizony, Ernesto Valverde. Az első szezonjában biztonságra törekedett, ami nem is volt meglepő, hiszen volt egy sérült Dembélénk, egy egyre inkább idősödő Iniestánk, illetve egy borzasztó nyarunk. A szezont egy duplával abszolválta, azonban az a római este úgy gondolom, hogy nem csak az én agyamba ágyazódott be azt gondolom végleg, hanem sokkal több szurkolóéba, akik nem tudják neki ezt megbocsátani. Az ott látottakat az idei szezon csak még inkább megerősíti, amikor látható, hogy lassú a csapat, szenved több játékos is, a nyáron 2-3 fiatal játékost is érkezett, de Ő nem akarja őket berakni, vagy csak nagyon kevés percre. Kevésnek érzem egyszerűen arra a feladatra, hogy Ő itt levezényeljen egy generációváltást, mert abban vagyunk. Nem elég bátor, nem elég karakán, korábbi jó cseréit felváltották a posztról-posztra, unalmas cserék, amelyek sok esetben semmit nem segítenek a csapat játékán.
Összességében a legnagyobb csalódást nekem a fiatalokkal való bánásmódja okozza, hiszen a Bilbaóban rengeteg játékossal foglalkozott, dolgozott, itt pedig mintha nem is érdekelné őt a fiatalabb generáció, akiket a klub drága pénzért vásárolt, kifacsarja a harmincas generáció tagjait, amelyen egyébként részben elment a tavalyi szezon tavasza is. Rendkívül elkeserítő számomra, hogy egy Malcom, aki meghívót kapott a brazil csapatba, aki remekül szerepelt 20 évesen a francia bajnokságban, nem kaphat lehetőséget egy olyan játékos kárára, aki szinte folyamatosan lassítja a játékot.
Ez így nagyon kevés lesz…
- Továbbra is Valverdénél maradva. Philippe Coutinho nem Andrés Iniesta, Andrés Iniesta pedig nem Philippe Coutinho. A brazil sokkal direktebb játékos, viszont ennek köszönhetően a középpályán kevésbé hasznos, mint a klublegenda. Mindenki számára látható hétről-hétre, hogy Phil, amint kimegy a pálya baloldalára, onnan pedig meghúzza befelé, jobbal pedig vagy gyilkos passzt ad, vagy tüzel a kapura, mennyivel veszélyesebb is az ellenfélre, mintha a középpályán játszana. Sajnos, úgy tűnik, hogy az edzőnek nem tűnik fel, illetve az sem, hogy van egy Arthur Melo a kispadon, aki remek irányítói vénával rendelkezik, csak a bizalmat kéne neki tartósan megadni, játékperceket adni folyamatosan neki, szokja az európai futballt, a képességeivel kapcsolatban ugyanis nincs sok vita a szakértőknél sem. Nyilván ez is azzal járna, hogy az uruguayi támadó, vagy Ivan Rakitić kikerülne a kezdőből, a kedvenceit pedig nem szívesen engedi el a tréner.
Mindkettő zseni, picit máshogyan…
- Nélson Semedo és Sergi Roberto párban játszatása. Vak is látja, hogy ezen két játékos egy azon oldalon való szerepeltetése halott ötlet, mégis rendre meglépi Valverde. Semedo, amikor tavaly idekerült, akkor mindenkitől azt hallottam, hogy végre érkezett egy Dani Alvés-hez hasonló jobbhátvéd, technikás, villámgyors, jól lát a pályán, mégsem kapta meg azt a mennyiségű bizalmat, ami egyébként szerintem kijárt volna neki a debütálása alapján. Most már érthetően visszaesett az önbizalma, de a képességek meg lennének nála, hogy állandó tagja legyen a kezdőnek, sajnos Valverdével tartósan ez sem fog eljönni, hiszen ahhoz Robertónak a középpályán kéne leginkább szerepelnie, azzal pedig ismét a kedvenceitől venné el a lehetőséget.
- Hadrend. Tavaly mindenki a pokolba kívánta már a 4-4-2-es formációt, amit őszintén mondva, meg tudok érteni. Nem is túlságosan tetszetős ez a formáció úgy, ha a két szélső középpályás szerepét, két középső középpályás tölti be (Iniesta & Paulinho/Rakitić), így a tréner azzal, hogy Dembélé felépült, átállt a sokak által követelt 4-3-3-as hadrendre. A probléma ezzel csupán annyi, hogy így a védekezésünk és a támadásaink is ugyanolyan gyengék sajnos. A keretünk ugyanis nem kompatibilis ezzel a formációval, van egy inkább védekezésre használható, melósabb középpálya, hozzá a világ legjobb tízese, két remek szélső, illetve egy izomcsatár. Mi adja magát? A 4-2-3-1. Ezzel Messi visszakerülhetne a csatár mögé osztogatni, Coutinho a balszélen játszhatna, ahogyan Dembélé is átkerülne az inkább favorizáltabb jobboldalra. Ennek a formációnak is van persze egy gyengesége, mégpedig a double pivot, amelynek betöltéséhez szükség lenne két sokat mozgó középpályásra, ez pedig nem feltétlenül teljesül, hiszen Busquets nem arról híres, hogy felszántja a pályát, Rakitić még csak-csak, ellenben itt van egy Arturo Vidal, akinek viszont kifejezetten ez a feladatköre, otthonosan mozog benne. Mi a történet vége? A csapat továbbra is a 4-3-3-at játssza, Vidal pedig a padon csücsül a meccsek nagy részében, amikor a csapat középpályás védekezése régen látott mélységekben.
Arthur Melo, a brazil foci egyik jövője. Tehetségéhez és hozzáállásához képest mégsem kap annyi játékpercet, amennyi egyébként kijárhatna neki…
- Az utolsó pontban pedig azt írnám össze, hogy én mit tennék/tettem volna a vezetőség helyében, illetve Valverde helyében. Nagyon pozitívan álltam Arturo Vidal leigazolásához, hiszen tudtam róla, hogy milyen profilú játékos, illetve szívóssága nagyon hiányzó cikk a középpályáról, így az Ő leigazolását maximálisan tudtam támogatni. A problémát leginkább a nem értékesített játékosokban látom. Ivan Rakiticsért bejelentkezett a PSG, egy egészen jó világbajnokság állt a játékost háta mögött, már harminc éves, tehát nem sok lehet hátra neki ezen a szinten, magasabb áron lehetett volna eladni, de a klub nem kívánta eladni, sőt még a hosszabbításáról is hallani – ez eszementség.
Ha nem is vettek volna utódot a kapott pénzből, csak a játékperceit megosztják Arthur és mondjuk Aleñá között, akkor már nyertünk ez ügyben, hiszen fiatalabb lett a csapat, és utat engedünk két tehetséges fiatal kibontakozásának. Luis Suárez eladásában nem vagyok annyira biztos, mint Rakiticséval, mert talán csereként még hasznos lehetne a csapatnak, de egy jó ajánlat esetén az Ő értékesítésén sem sokat gondolkodnék, sajnos látják a többi csapatnál is, hogy mennyire lassú, mennyit esett vissza, nem sok élvonalbeli klub akarná leigazolni szerintem, a fizetési igényeiről nem is beszélve.
Összességében mit várnék el a csapattól? Fiatalítást, ehhez megfelelő gondolkodást a trénertől és a vezetőségtől, illetve jóval támadóbb felfogású játékot, amelyet egy esetleges edzőváltás, illetve a megfelelő játékosok folyamatos játszatása hozhatna el a csapat számára. Jól láthatjuk lassan másfél éve, hogy a jól bevált kezdőcsapattal nem tudunk Európa nagyjaival versenyezni, ne legyen kétségünk, ezen a lassú, fáradt középpályán úgy masírozna át egy Liverpool például, mint kés a vajon, elkeserítő ezt leírni, de ez az igazság. Ez ellen pedig tenni lehetne, anyagilag remekül áll a klub, mégsem érzem azt, hogy igazán tennének érte, jelen esetben az edzőnk. Teljesen meg kellene változnia az iránynak, amerre tartunk, ha valóban szeretnénk az elkövetkezendő két évben Bajnokok Ligáját nyerni, oda ugyanis ennél sokkal több kell.
