Ez egy érzelmes írás lesz. Kicsit szubjektív, kicsit objektív. Őszinte leszek: régóta vártam ezt a pillanatot, ami tegnap este elérkezett a Cultural Leonesa elleni kupameccs visszavágóján. Már rég meg kellett volna történnie ennek a debütálásnak. Talán nem késő, és remélhetőleg egy fantasztikus barcelonai karrier első pillanatképeit láthattuk.
Ricard Puig i Martí. De mindenki csak, ‘Riqui’-nek hívja, ismeri. Egy kedves, ifjú, szeretetre méltó katalán fiúcska. A ‘La Masía’ gyöngyszeme. A ‘Kis Bolhát’ láttam benne tegnap este, amikor pályára lépett. Ösztönös zseni. Egy csiszolatlan gyémánt. A jövő Iniestájává emelkedhet – csak bízni kell benne, esélyt adni neki, lehetőségeket, perceket, fél órákat.
Aki követi a ‘B’-csapat meccseit, ahogy én nézni szoktam, ő már ismerheti. Fergeteges, ahogyan bánik a labdával, ahogy vezeti a labdát, ahogyan lát a pályán, ahogyan helyzetbe hozza a társait. Ösztönből, zsigerből, magától értetődő módon. Igen, erősödnie kell, de így volt ez anno egy bizonyos ‘Kis Bolhával’ is, akik még emlékeznek rá. Messi is így kezdte, voltak sérülései is nagyon fiatalon, mikor bemutatkozott a felnőttek között. Ez benne van a pakliban, ettől függetlenül azt mondom, azt állítom: Riqui Puigot vétek, hiba, sőt, oltári nagy pazarlás a ‘B’-csapatban, a harmadosztályban jegelni. Ő már kinőtte azt a szintet, neki a felnőtt csapatban van a helye, hogy tanuljon Messitől, Coutinhótól, ‘Busitól’ és a többiektől. Testközelből lássa őket, s 2-3 év múlva kihagyhatatlan része lesz az FC Barcelonának.
1999. augusztus 13-án született egy Katalónia kis városban, Matapaderában, amely Barcelonától északra helyezkedik el, és alig 9000-en lakják. Innen indult a srác, s jutott el három évesen először a Camp Nou-ba. S mint ezt a tegnapi meccs utáni nyilatkozatából megtudtuk: „Három éves koromban jöttem a Camp Nou-ba. A Barça gyermeke vagyok. Képzeljék el azt az illúziót, amit átéltem akkor. Köszönetet kell mondanom Valverdének, hogy 35 percet adott nekem. Ez a bemutatkozás egy álom megvalósulása.” S ahogy mondja az alábbi videóban, azt lehet érezni: ezek a szavak nemcsak a megszokott sablonszöveg részei, hanem ez a gyermek, ez a srác, tényleg így érzi, így éli át: egy álom beteljesülését.
A szakvezetés, Ernesto Valverde és García Pimienta felelőssége az, hogy ezt a gyermeki szeretetet ápolják, erősítsék, támogassák az FC Barcelona érdekében. Hiszem, hogy Riqui a jövő nagy játékosává fog válni a Katalán Óriásnál, ha megfelelő módon van menedzselve, támogatva, segítve. Öröm nézni a labdakezelését, ahogy „símogatja” a játékszert, ahogy megjátssza a társait. A kapu előtt se ijed meg, jókora finesz lakozik benne, és olyan megoldásokra képes, hogy az ember álla leesik, s a szája tátva marad percekig.
Édesapja, Carles is labdarúgó volt, balszélső, a Terrassa csapatáig jutott. A meccset követően ő is megszólalt, s beszélt az álomról, annak beteljesüléséről, a Klubról, Seguráról is.
Barcelonában vagyunk. A gyermekem itt játszik, ami egykoron elképzelhetetlennek tűnt nekünk. Ricard megérdemli, hogy eljutott ide, mert a nehéz időkben is harcolt. Tudta, hogy nehéz lesz elérnie álmait, de mindent ennek rendelt alá. És ezen az estén a három éves gyermek álmai valóra váltak.
Ez egy csodás pillanat, de két lábbal a földön kell maradnunk. Továbbra is szerénynek kell maradnia, s nem szabad túl nagy terhet pakolni rá. Ma csak azért szólalok meg, mert mérhetetlenül boldog vagyok, s ez a debütálás napja. A jövőben nem kívánok sokat beszélni a sajtóval, mert a szülők képesek elrontani a jó dolgokat is. Hagyni kell, hogy Ricard megnyugodjon. Ezek a napok nagyszerűek, de lesznek pillanatok, amikor kritizálni is fogják, és erre is fel kell készítenünk.
Ricard a világ legjobb csapatában van, a legjobb játékosok veszik körül. Ez egy tükör előtte, amit a futball mesterei tartanak neki. Ezt ő kihasználhatja, hiszen kiváltságos helyzetben van.
A sajtó nagyon sok mindenben hazudott a közelmúltban, de nem kívántunk vele foglalkozni. Például ott volt nyár elején, hogy Pep Segura azt akarta, hogy a Klub adja el Ricardot. Ez teljesen hamis állítás volt. Pep Segura maximálisan hisz Riqui Puigban, nagyszerűen bánik vele, s ezt számtalanszor elmondta nekünk. Csak köszönettel tartozom Segurának, és a Klub minden vezetőjének, akik mindenkor azt akarták, hogy Ricard Barcelonában maradjon.
Számunkra, nemcsak az a fontos, hogy Ricard jól fejlődjön a pályán. Az édesanyjával együtt mindig is ragaszkodtunk hozzá, és ebből most sem engedünk, hogy a tanulásban is hasonló sikereket érjen el. S a Klub is partner ebben, s az ő támogatásukkal egy marketing kurzuson folytathatja tanulmányait is. A futball nem minden, még ha most annak is rendelünk alá mindent.
Felelős szavak. A Szülő szavai, amelyek elvezették Ricardot az FC Barcelona felnőtt csapatának kapujáig, előszobájáig. Hiszem, hogy a gyermek képes lesz átlépni a küszöböt, képes lesz kilépni saját árnyékából. Már a nyári, USA-beli túrán is ámulattal nézhettük produkcióját. Az ellenfelek képtelenek voltak nemhogy megállítani, de követni is. Mint ahogy tegnap este is, ahogy lefordult a Leonesa játékosairól, ahogy faképnél hagyta őket, ahogy passzolt, ahogy küzdött a pályán a labdáért, a csapatért. Felemelő volt. Érzelmileg felemelő.
Ernesto Valverdén van a sor – s a szurkolók szeme. Légy tökös, Ernesto! S emlékezz szavaidra, amikor idejöttél: „az utánpótláshoz kívánok nyúlni”. Itt az idő, tedd meg. S mi hálásak leszünk. Legyél van Gaal, aki mert nagyot húzni, amikor bizalmat adott Xavinak, Iniestának, Puyolnak vagy Valdés-nek. Rajtad a sor! Ne rontsd el, ne lohaszd le, egy három éves gyermek álmát!!!
