Újabb szezon, amit annak ellenére, hogy egy (két) trófeával fejezünk be, ég az arcunk, sírnánk, meghalnánk. Nyilván a játékosok nyakig benne vannak ebben, főleg egyikük-másikuk, akiről később szót fogok ejteni. De összességében a kudarc okozója az az ember, akit a stilisztikai, taktikai kronológiában a 2017-2019 (reméljük!) korszakhoz írnak: Ernesto Valverde.
Igen, idén már nem is vártunk ragyogó játékot, taktikai irányváltást, stb. Egyben bíztunk, az pedig a BL. Gondolom nem én voltam az egyetlen, aki bízott abban, hogy csak azért játszunk meccsről meccsre ilyen arcpirítóan szarul, mert a BL-re készülünk. Hétvégén is, ugyan már mindegy, hisz a bajnokság megvan, de nagyon lazák voltunk, full B-csapattal utaztunk a Balaidos-ba, ahol aztán láttuk a Valverde-féle Barça egyik legnagyobb hibáját. Egész jó nevek játszottak egy idén elég gyenge Celta ellen. Ehhez képest kapuralövésig nem jutott el a gárda. Nyugodtan lehülyézte bárki, meg mondhatja, hogy kit érdekel, hogy mi volt Vigóban, pozitívum, hogy az alapcsapat pihent, a többiekbe meg került pár kilométer. Szó se róla, a Balaidos nehéz terep, ki lehet ott kapni, de épkézláb támadás nélkül egy FC Barcelona nem kaphat ki. Pont! Ezen kár vitatkozni. Nem az U9 játszott, hanem a felnőtt keret ‘B oldala’ vagy azok, akik -gondolom én- fel szeretnének kerülni a nagyokhoz az elkövetkező években. Ehhez képest teljes amatőrizmus, melynek oka: Valverde. Ezek a játékosok, főleg azok, akik nem húszas éveik elejét tapossák, úgy gondolom, joggal érezhetik megalázva magukat. Nem játszanak, teljesítményüktől, akaraterejüktől függetlenül nem férnek a kezdő közelébe. Itt főként Malcomra gondolok. Szerintem a világ egyik fele sajnálja a srácot, a másik meg röhög rajta, mivel az utolsó pillanatban intett be a Romának és jött hozzánk. Igen, ezért. Na de lényeg a lényeg, hétközben hazai pályán kiütöttük a Liverpoolt, 3-0 és ha a meccs végét nem szórakozzuk el, akkor lehetett volna több is. Ezek után hétvégén Vigóban a mellőzöttek sétáltak ki a pályára és tisztelet a kivételnek, az első perctől kezdve unottan, kedvetlenül lötyögtek a pályán. Nem egy olyan edző van az európai futballban, aki ha kell, egy 18, vagy egy 37 éves játékost is fel tud tüzelni egy-egy meccsre. Ez a dolga. Múlttól, névtől függetlenül hozza ki a játékosból a maximumot. Valverde erre sose volt képes. Ő inkább a játékosok elrontásában jeleskedik (Coutinho, Dembélé). Ez pedig tűrhetetlen. Mintha egy darab aranyat adnánk egy mester kezébe, hogy csináljon belőle gyűrűt, az meg addig farigcsálná míg egy értéktelen rézdarab lesz. Példátlan…
Vigóban betli, jött az Anfield-i fellépés, mely előtt még a szertáros is elmondta, hogy nagy az előny, de nem szabad ezzel foglalkozni, tanultunk a tavalyiból, mindenki rettentő elszánt, stb, stb. Akik huzamosabb ideje követik a futball, úgy kb érzik, hogy egy ilyen meccsnek milyen lélektanilag. Ha nem tudnánk, ott vannak a tv-ben a szakértők, akiket lehet szeretni, lehet utálni, de abban maximálisan igazuk volt, hogy itt egy olyan ‘Pool lesz, amely minden mindegy alapon neki esik a Barçának, mint tót az anyjának és ha megérzik a vér szagot, akkor úgy szólván, kurva nagy bajok lesznek. Ja, és tilos a meccs elején gólt kapni a Barcelonának. Ehhez képest jött Valverde és kirakta egy az egyben azt a kezdőt, amit múlt héten láttunk. Amin láttuk, hogy Sergi Roberto semmit se ér Manéval szemben, Coutinho meg háttal ül a lovon. Ezt akkor, hat napja a Camp Nou-ban Valverde is kiszúrta és azt kell, hogy mondjam, parádésan lereagálta. Pedig, aki eme litániámban idáig eljutott, az rájöhetett, hogy mennyire megfejelném ezt az embert. Igen, jól variált és nyertünk is. Ezek után érthetetlen, hogy miért rakja be és rakja oda azokat a játékosokat, akikről elvileg ő is tudja már, hogy ott nem jók. Finoman fogalmazva.
Elkezdődött a meccs, 7. perc(!!!!!!!!!!!!!!!!!!!) 1-0 a Livernek. Szarul kezdtünk igen, elfelejtettünk felébredni. De ez se volt elég jó ébresztőnek??? Meg a másik: nem méltó az FC Barcelonához, de a cél érdekében talán megengedhető, hogy felvezételjük az összes védőt, betoljuk a buszt és ha az életünk múlik rajta, akkor se hagyjuk, hogy az ellenfél kettőnél többet rúgjon. Tavaly Roma ellen ugyanez volt, ha emlékszünk. Védekezni akartunk, de támadó játékosokkal. Kérdem én: mi a fasznak kell a bekkeléshez Luis Suarez vagy Coutinho? Vagy esetleg támadni akartunk? Vagy mégis mit akartunk? UGYANAZ, mint a Roma ellen: semmi elképzelés, halálra sápadt arccal álltunk és drukkoltunk annak, hogy a Liverpool max kettőt rúgjon, a partvonalon meg Valverde szintén semmitmondó fejjel. A biztonsági őrök arcán nagyobb elszántságot láttam. De oké, beszoptunk egyet, volt már ilyen. Talán nem így, hogy Jordi Alba élete egyik legnagyobb hibáját követi el. A második félidőre a Liverpool kényszerből taktikát váltott, Milner lett a bal bekk és Wijnaldum állt be a középpályára. Az 54. percben a védelem lyukas, a középpálya sehol, Wijnaldum meg jön és lő, gól. Ezután két perc sem telt el és ismét betalált, Piqué mellett fejjel(!!!). Pillanatok alatt 3-0, ráadásul így. Két perc, két gól. Ez amatőr szinten sem megengedett. És a vicc: ekkor gondolta úgy Valverde, hogy behozza Semedot Coutinho helyett!!!!! Hát bakker, miért nem várt még egy órát ezzel?? Elnézve ezt a Barcelonát, biztosak lehettünk abban, hogy a második Liverpool után meg fognak halni azért, hogy berakják a harmadikat, a harmadik után meg látták, hogy fölösleges lenne a döntést a hosszabbításig húzni, lezárhatják a párharcot a rendes játékidőben is. A 79. percben olyan történt, ami után azt hittem kardomba dőlök. Nálam nagyobb emberek is megállapították már, hogy ilyen utánpótlás szinten sincs, hogy a szöglet elvégzője már a labdával együtt ott van a sarokban, de a védelem még egymást nézegeti, a labdának háttal sétálgatnak, ter Stegen meg tapsikál. Ilyen nincs!! Ez olyan szintű-fokú dekoncentráltságról tesz tanúbizonyságot, amilyen a világon nincsen. EZ A VALVERDE-FÉLE BARÇA! 4-0, ennyi volt. Ja igen, azon véletlen át is siklottam, hogy egy, csak egy ember küzdött úgy, ahogy az elvárható: Vidal. Ezek után Valverde a 75. percben behozza Arthurt, aki lássuk be, védekezésben nem a legjobb és Vidal ment le. Nem az a Busquets, akit egy jobb érzésű Barça drukker legszívesebben lehányna, mert a kapu előtt trükközget teljesen felelőtlenül, egyik hibáját követi a másik, vagy Rakitic, aki végig alibizte ezt a meccset is, sorra szórta el a labdákat. Nem, Vidal ment le.
A 80. percben, mikor már nem az, hogy égett a ház, de fel is robbant, jött Malcom. De minek? Tudjuk, milyen ez a Barcelona. Ha egyszer leülnek, képtelenek felállni. Itt is. Próbáltak ugyan valami támadás-szerűt szimulálni a végén, de ebből inkább az lett, hogy Busquets a kezdőkörben “cselezett” és nem egyszer fordult elő, hogy a Liverpooli kontra megszaladt és kis híján beakasztották az ötödiket. A támadásaink meg annyira ötlettelen, nem is tudom, szarok voltak.
Úgyhogy így lett vége a Barcelona idei BL-szereplésének. Szégyenteljesen, ocsmány módon. És most megint rajtunk röhög a világ. Ismét negatív rekordot döntöttünk.
Így a végén pedig szeretnék köszönetet mondani egyeseknek:
Köszönöm, Valverde, hogy szétbasztad szeretett klubomat. Köszönöm, hogy a szép játékot felváltotta a szenvedés, a sikereket meg a szégyenérzet!
Köszönöm, Busquets, hogy még mindig elhiszed magadról, hogy a posztod legjobbja vagy és nagy arccal szórod el a labdákat!
Köszönöm, Rakitic, hogy nem volt benned annyi, hogy tavaly, mikor lehetett volna, nem mentél Párizsba!
Köszönöm, Suárez, hogy még itt vagy és újra meg újra meghúzod a Messi-kártyát és így még mindig játszol, akkor is, ha a beled kilóg!
Köszönöm, Roberto, hogy te magad se vagy hajlandó észrevenni, hogy szar vagy védőnek!
Köszönöm, Dembélé, hogy hosszas hiszti után azért jöttél ide a világ pénzéért, hogy aztán vagy otthon, esetleg a lelátón ülj, vagy a pályán bénázz!
Köszönöm, Coutinho, hogy hagytad, hogy hassanak rád és olyan középszintű szar lettél, amilyennek egyesek már hónapok óta tartanak!
