Április 23. Sárkányölő Szent György napja. Katalóniában nemzeti ünnep. Dia de Sant Jordi, ahogy Katalóniában hívják. Ezen a napon – eddig – három alkalommal találkozott egymással az FC Barcelona és a Real Madrid gárdája. 2017-ben a Bernabéuban, amikor 3-2-re a Katalán Óriás nyert Messi (2) és Rakitic góljaival. Az első két összecsapásra viszont 1917-ben került sor. Jó, az első meccset pontosabban, április 21-én rendezték. Nos, erről a két történelmi meccsről szeretnék hosszabban szólni.
A két együttes soha sem szívlelte egymást: a madridi és a barcelonai csapat között az ellentét már a születésük pillanatában kialakult, még akkoris, ha a Real Madridot két katalán úriember alapította. Innentől kezdve azonban az ellentét, az ellenségeskedés mindennapossá vált, ami hol erőteljesebben, hol visszafogottabban jelenik meg. Az 1917-ben megrendezett két „klasszikus” a ‘Copa Foronda’ keretében került megrendezésre, amelynek előzménye az egy évvel korábban, a spanyol Kupa keretében megrendezett meccsekben keresendő. A két város sajtója, kölcsönösen azzal vádolta egymást, hogy „piszkos módon játszottak” egymással: a Barça a barcelonai, a Real a madridi mérkőzésen. Összesítésben a Real bizonyult jobbnak, és jutott tovább a Spanyol Kupában, de ennek a kiesésnek az lett a következménye, hogy a madridi és a katalóniai labdarúgó-szövetség között mindenféle kapcsolat megszakadt, hogy a két csapatról ne is beszéljünk.
A „békülés” ötlete Mariano de Foronda konzervatív személyiség, a „Companyia de Tramvies de Barcelona” [Barcelonai Villamostársaság] igazgatójának a fejében született meg, aki ajánlatot tett egy ezüst kupára, amelyért a Madridi és a Katalán Labdarúgó-szövetség közötti barátságos meccseken játszanak. Ez valójában a Barça és a Real közötti párosmeccset takarta. Az ajánlatról azonban sokáig hallani sem akartak a Barcelonánál, s a két szövetség között is kibékíthetetlennek tűnt az ellentét. Végül, 1916 decemberében „tört meg a jég”, amikor a két szövetség kibékült egymással, a mérkőzések megrendezését pedig átengedték a Központi Szövetség kezelésébe. A verseny szabályait 1917. januárban tették közzé, de az egyik pontban nem sikerült megegyezést elérni: mégpedig abban, hogy a két találkozót Madridban kell lejátszani, beleértve az esetleges harmadik meccset is, ha az első két meccsen az egyiket a Barça, a másikat a Real nyeri.
Az 1916/17-es idény a Real számára sikerült jobban, akik ekkor még Madrid CF néven játszottak, hiszen a Campionat de la Federació Centre bajnokává váltak, ami feljogosította őket, hogy a spanyol Kupában induljanak, amit szintén sikerült ebben az évben megnyerniük. A Barcelona számára egy nehézkes, zaklatott idény volt ez, amiben komoly szerepet játszott a Garchitorena-ügy, s ennek következtében csak a 4. helyen végeztek a Katalán Bajnokságban (Campionat de Catalunya). Végül, mindkét mérkőzést a felek között Madridban játszották le: az elsőt 1917. április 21-én, a másodikat pedig 23-án, Szent György-napján.
Mi az a ‘Garchitorena-ügy’ (‘caso de Garchitorena’)?
Gaspar Rosés első elnökségének (1916-17) legcsúnyább epizódja, amely 1917. június 17-én zárult le teljesen, amelynek főszereplője Juan de Garchitorena (1898. március 24. Manila – 1983. június 27. Santa Barbara, Kalifornia) volt. Az ügy lényege, hogy Garchitorenát az FC Barcelona a Katalán Labdarúgó-szövetségnél spanyol állampolgárként regisztrálta, holott valójában amerikai állampolgár volt (bár a korabeli sajtó argentinnak titulálta, ez azonban fals információ volt). Garchitorena, amikor megérkezett Barcelonába, spanyol papírokat hamisított magának, s a Barça ez alapján regisztrálta a szövetségnél. Ekkoriban, és még évtizedeken keresztül, külföldi játékos nem szerepelhetett sem a regionális, sem később az országos bajnokságban sem. Garchitorena szinte minden katalán bajnokin szerepelt, és ő volt a legeredményesebb góllövője is a csapatnak, aminek segítségével megnyerte a csapat az 1916/17-es katalán bajnokságot. Azonban az idény végén az Espanyol vezetői rájöttek a csalásra, s ezt jelentették a Katalán Labdarúgó-szövetség elnökének, aki nem más volt, mint Gaspar Rosés a Blaugrana elnöke. Ez azonban nem akadályozta meg a szövetséget abban, hogy lefolytassa a vizsgálatot, és a végén elvette a Barça azon pontjait, amelyeken Garchitorena a pályán volt, és ezen mérkőzések újrajátszásáról rendelkezett. A Barça erre nem volt hajlandó, így a pontokat elvették tőlük, s így a tabella 4. helyén végeztek. Az argentin útlevél hamisságát az támasztja alá, hogy 1921. április 6-án az USA barcelonai konzulátusán állították ki az új, valódi, amerikai útlevelét, amivel elhagyta Barcelonát és visszatért az USA-ba: ebben az szerepel, hogy „ő maga és apja is filippínó állampolgárok” voltak. Megjegyzés: a Fülöp-szigetek ekkor az Egyesült Államok gyarmata volt. Garchitorena 1921-ben megérkezett Kaliforniába, ahol színészi pályára lépett, és ‘Juan Torena’ néven futott be komoly karriert, amit attraktív külsejének is köszönhetett; a korabeli sajtó szívtipróként jellemezte.
Az FC Barcelona játékosai április 20-án szálltak vonatra, hogy elutazzanak a spanyol fővárosba. Az utazók névsora: Lluís Bru, Eduard Reguera, Joan Pedret, Jaume Amat, Pere Llobet, Agustí Sancho, Francisco Baonza, Juan de Garchitorena, León Serrats, Vicenç Martinez, Salvador Hormeu és Carlos Maria Rovira. A csapatfotón 13 játékost láthatunk, aki Josep Rodríguez Arías volt, ő azonban egyik mérkőzésen sem lépett pályára. A mérkőzéseket két munkanapon, szombaton és hétfőn játszották, a belépőjegyek ára 6 reál volt, ami akkoriban drágának számított, mégis mindkét találkozót teltház előtt játszották.
Az április 21-i összecsapást negyed 4 órakor rendezték meg a Madrid CF pályáján, amelyen a játékvezető Pelayo Serrano, az Athletic Club de Madrid labdarúgója volt, míg a partjelzők Prota a Madridból, ill. Sancho az FC Barcelonából. A meccs krónikája a találkozót keménynek és unalmasnak írta le, amelyen nagyrészt a Madrid dominált. A vezetést mégis a katalánok szerezték meg Martinez révén, azonban Bernabeu még az első félidőben duplázni tudott , így 2-1-es madridi vezetéssel ért véget az első félidő. A második félidőben Sansinenea megszerezte a hazaiak harmadik találatát; majd Santiago Bernabéu megsérült, ezért le kellett cserélni. A madridi média szerint a Barça „katalán játékot” kezdett el játszani, azaz piszkos eszközökkel akarta megtörni a Madridot, s ennek lett eredménye Bernabéu sérülése, akit Caballero váltott. Arról is beszámolnak, hogy a félidőben Llobet helyére Sancho érkezett a Barçába, így Llobet lett a másik partjelző.
A második mérkőzést április 23-án játszották, amelyen nem született gól, csak kapufák: a madridiak kétszer találták el a kapufát, míg a Barçánál Saura kapufára lőtte a számukra megítélt büntetőt. A mérkőzés végén Mariano de Foronda adta át a kupát Sotero Arangurennek, a győztes csapat, a Madrid FC kapitányának. Emellett kitüntetéseket adott át minden játékosnak.
