Az oldalon nemrégiben megjelent egy írás Riqui Puig-dzsal kapcsolatban, ahol főleg a fiatal játékos csapaton belüli státusza volt a téma, azon belül is ennek a státusznak az esetleges változása Xavi érkezésével. Ehhez a cikkhez kapcsolódik ez az írás is, melyben megpróbáljuk összefoglalni a kettő, szebb napokat is látott középhátvédünk csapaton belüli helyzetét – górcső alatt tehát Gerard Piqué és Samuel Umtiti.
Gerard Piqué – avagy a csapat vezére a pályán és az öltözőben is? Vagy sokkal inkább egy nehezék, akinek a lehető leghamarabb el kell hagynia a csapatot? Ahhoz, hogy megválaszoljuk ezeket a kérdéseket elemeznünk kell a játékos karrierjét, múltját és jelenét.
„El Presidente” a rövidre sikerült angliai kitérője után 2008-ban csatlakozott az FC Barcelona felnőtt csapatához. Ezt követően a karrierjében ugrásszerű fejlődés állt be. Nagyon hamar egyike lett a kor legjobb középhátvédjeinek, nem csak gránátvöröskék színekben, hanem a spanyol labdarúgó-válogatottban is. Bármennyire is hihetetlennek hangzik jelenleg, Piqué remek teljesítményének is köszönhetően a „La Roja” védelme a 2010-ben rendezett világbajnokságon, az egyenes kieséses szakaszban egyszer sem kapitulált. Mint mindenki másnak, Piquének is akadtak gyengébb mérkőzései ebben az időszakban, de összességében rendkívül konzisztensen szállította a jobbnál jobb teljesítményeket.
A következő fordulópont Piqué karrierjében akkor következett be, amikor Ernesto Valverde 2017-ben átvette a csapatot. Valverde ugyan kilépett a középszerűségből azzal, hogy egy olyan nagy múltú csapatot vett át, mint az FC Barcelona, viszont a középszerűség nem lépett ki Valverde edzői munkájából – képtelen volt kontrolálni a csapatot alkotó nagyágyúkat. Ahhoz, hogy a saját oldalára állítsa az öltözőt, a csapat vezérei megkaptak mindent, amit csak akartak – az edzések intenzitása minimalizálva lett; rengeteg szabadnapot kaptak a játékosok; a játékosok késései az edzésekről következmények nélkül maradtak; stb. Mint utólag kiderült, a csapat nélkülözött mindenféle profizmust és megfelelő hozzáállást, viszont ennek a levét még nem akkor itta meg… Az eredmények a ligában rendben voltak, a csapat képes volt mindig villantani Messi vagy más játékosok kiemelkedő egyéni teljesítményének köszönhetően. A Bajnokok Ligája-blamák el voltak intézve annyival, hogy csupán a rossz forgatókönyvek véletlen egybeesése okozta a csapat gyenge teljesítményeit.
Ezzel egyidőben Piqué arra lett figyelmes, hogy rengeteg szabadideje van, az edzések már nem emésztenek fel annyi időt, mint az azt megelőző szezonokban, szabadnapok is rendszeresen vannak – így úgy döntött, hogy takaréklángra rakja a labdarúgó-pályafutását, és más karrierlehetőségek után néz. Az unatkozó Piqué meg-megjelent különböző TV-műsorokban és nagy ütemben fejleszteni kezdte a politikai reputációját is. Rövid időn belül gyakorlatilag teljesmunkaidős üzletember lett – rengeteg volt a teendője a Davis-kupa körül és ezt leszámítva is heti 2-3 alkalommal Madridba repült az ügyeit intézni. Most biztosan azt kérdezitek ennyi teendő mellett, mégis hol maradt idő a labdarúgásra!? Ez volt Piqué hobbija – pár könnyű edzés a héten és egy meccs a hétvégén, gyakorlatilag az egyetlen „amatőr” volt a La Liga történelmében a 21. században. Hozzátéve, hogy azt azért nem vehetjük el tőle, hogy ez egy igazán megsüvegelendő teljesítmény volt a részéről. Az üzleti és politikai karrierjének is köszönhetően Piqué probléma nélkül elfogadta a fizetéscsökkentést, amikor a klubnak szüksége volt rá, hiszen már egyébként is többet keresett a futballon kívüli tevékenységekből, mint magából a labdarúgásból. Az egyetlen bökkenő csupán az volt, hogy ezzel egyidőben Piqué fizikai kondíciója és teljesítménye egyre rosszabb és rosszabb lett. Egy ponton a kiemelkedő teljesítményei váltak a kivétellé és a vállalhatatlan meccsei az általánossá.
Most, hogy Xavi átvette a csapat irányítását, szinte az elsők között jelentette ki, hogy nem fogja tolerálni az ilyesfajta hozzáállást – kizárólag nagybetűs profikat szeretne a csapatba, akik minden idegszálukkal csak a focira koncentrálnak. Ebből kifolyólag Piqué előtt két lehetőség áll:
- Az első, hogy a szezon végén visszavonul a labdarúgástól, és a jövőben már csak az üzleti és politikai pályafutására koncentrál.
- A másik, hogy a focin kívüli tevékenységeit teljes mértékben átszervezi, és elkezd keményen dolgozni a csapaton belüli pozíciójáért.
Piquének az életkorából kifolyólag még akár 2-3 szezonja is lehet, amikor még képes pluszt adni a csapatnak, viszont ez csak úgy sikerülhet, ha ezalatt az idő alatt a labdarúgást helyezi az első helyre az életében.
Csak remélhetjük, hogy végül a második lehetőség valósul meg. Bármennyit is szidtuk őt a múltban, azért annak megvolt a varázsa, amikor egy megnyert ’El Clásico’ végén a középhátvéd feladatait hanyagolva előre tört, hogy ő szerezze meg a csapat utolsó gólját, csak és kizárólag azért, mert ő képes erre, ő megteheti, hogy még ilyen módon is demoralizálja az örök rivális csapatát. Ez viszont csak úgy fog menni, ha változtat, és visszahelyezi a labdarúgást a prioritásainak első helyére. Ez az út nem lesz egyszerű számára, de a remény hal meg utoljára – hinnünk kell benne, hogy képes rá.
Van egy kérdés, amit már biztosan sokan feltettünk magunknak az elmúlt időszakban: mi a pontos oka, hogy „utáljuk” Samuel Umtitit?
Umtiti 2016-ban érkezett a csapathoz és az első két szezonjában alapember volt – rendkívül megbízhatóan szállította a kimagasló védőteljesítményeket meccsről meccsre. Ha visszaemlékezünk, a 25 milliós vételárát rablásnak tekintettük, és Umtiti neve felkerült szinte minden listára, ami az időszak legjobb igazolásait állította sorrendbe. Sajnálatos módon azonban a csokiszörnynek nem volt igazán szerencséje a sérülésekkel. Az elmúlt 3 szezonban rendszeresen sérült volt, amikor pedig végre visszatért, hamarosan újabb sérüléseket szedett össze. Mondhatni ez az inkonzisztencia a játékperceiben volt az egyik fő kiváltó oka annak, amiért a teljesítménye visszasüllyedt a középszerűségbe. A szezon kezdetén viszont minden forrás arról cikkezett, hogy Umtiti felkészülten tért vissza a nyári szünidőből, és kiemelkedően jó fizikai állapotnak örvend a rendszeres és kemény edzésmunkájának köszönhetően. Ezért cserébe meg is kapta a méltó „jutalmát” a közönségtől, aki hangos füttykoncerttel köszöntötte a játékost a Juventus elleni barátságos meccsen. Bizonyára a játékoson kívül mi szurkolók is sokan éreztük magunkat kellemetlenül emiatt – és Umtiti ennek köszönhetően még esélyt sem kapott arra, hogy bizonyítson a nagyérdeműnek…
A leggyakoribb okok egyike, amiért Umtiti nem tartozik az igazán közkedvelt játékosok közé az a magas fizetése. A tények viszont makacs dolgok: 2018-ban, amikor aláírta az új szerződését, többek között egy 500 milliós kivásárlási árral, nyilvánvaló volt, hogy az azt megelőző szezonokban nyújtott jó teljesítményének köszönhetően a csapaton belüli fizetési sapkákban is jócskán feljebb léphet majd. Emlékezzünk csak vissza, nem volt Barca drukker, aki ellenezte volna ezt a szerződést, sőt a legtöbben igazán boldogok voltunk, hogy a csokiszörny velünk marad. Idén viszont, amikor a gazdasági válság utolérte az FC Barcelonát, Umtiti távozása is napirendre került. A francia azonban nem akart eligazolni, sőt még a fizetéscsökkentést is vállalta, hogy maradhasson. Nyilván, az elmúlt időszak eseményeinek tudatában kijelenthető, hogy Umtiti fizetése még így is jócskán meghaladja azt az összeget, amire a játékos a teljesítményével rászolgált. Biztosak vagyunk viszont abban, hogy ez kizárólag az ő hibája? Itt maradhatott volna Messi, ha mégis úgy dönt, hogy távozik? A választ már ismerjük – Laporta többször is hangsúlyozta, hogy a klub gazdasági helyzetének köszönhetően az argentin maradása egyszerűen kivitelezhetetlen feladat volt a klubvezetések. Következtetésképpen, ha az FC Barcelona bármelyik rajongója ki van akadva azért, mert a „briliáns” leköszönő elnökség tönkretette szeretett csapatukat, akkor a legtöbbünk mindenféle probléma nélkül sorsközösséget tud vállalni ebben ezekkel a drukkerekkel. A frusztrációnkat viszont nem kellene és nem is szabad Umtiti személyén levezetni.
Piqué és Araújo sérülékeny, García rendkívül könnyen szed össze sárga- és piros lapokat, Lenglet pedig Lenglet – senki nem állíthatja, hogy Umtiti a legjobb formájában ne lehetne a csapat hasznára… Bízzunk benne, hogy Xavi valóban elfelejti a nevet a játékos mezén, és megkapja az esélyt rá, hogy bebizonyítsa milyen fából faragták. Nekünk drukkereknek is ugyanez a feladata. Jobbá még soha senkit nem tett, hogy kifütyülték, így az egyetlen opció a ‘csokiszörny’ támogatása. Akár akarjuk, akár nem, a szerződésében megszabott összeg így is, úgy is ki lesz fizetve. Mit veszíthetünk? Egyértelműen semmit! Mit nyerhetünk? Egy jó hátvédet, aki segíthet címeket nyerni a csapatnak.
Legyünk végre edzők, gazdasági szakemberek, sportpszichológusok, dietetikusok és orvosok helyett végre csupán önmagunk, a csapat szurkolói!
Visca el Barça!!!
(A cikk a La Senyera Facebook-oldal bejegyzései alapján íródott.)
