2017. június 10-én a Camp Nou-ban az 1992. május 20-i BEK-győzelem főszereplőinek adtak „fogadást”, majd egy gálameccs következett a stadionban. A ‘Dream Tem’ minden tagja megjelent ezen a napon, hogy felelevenítse a 25 évvel korábbi eseményeket, örömteli pillanatokat, anekdotázzon, és családtagjaikkal karöltve újra átéljék ennek a csodálatos estének az izgalmait.
Az 1899. november 29-én alapított Klub vezetői, tagjai, sociói, szurkolói már régóta vágytak erre a sikerre. 1961-es és 1986-os próbálkozását a hős elődöknek nem koronázta siker, hiába alkották olyan nagyságok azokat a csapatokat, mint Ramallets, Kubala, Segarra, Kocsis, Luis Suárez Miramontes, Czibor Zoltán, Seguer, vagy éppen ‘Urruti’, Gerardo, Migueli, Schuster, ‘Pichi’ Alonso, ‘Perico’ Alonso, Steve Archibald. Mindannyian fantasztikus képességű, kiemelkedő tudású játékosok voltak a maguk idejében, mégse sikerült Európa csúcsára érniük.
Erre egészen 1992. május 20-ig kellett várni, amikor a Johan Cruyff vezette ‘Dream Team’ kifutott a Wembley szent gyepére, azzal az edzői utasítással, amely mára legendává nemesült: „Menjetek, és élvezzétek!” Zubizarreta, Koeman, Laudrup, Sztoicskov, Pep és társaik pedig eleget tettek az edzői utasításnak: kimentek, élvezték, győztek, örömet szereztek és a mennybe mentek. Az olasz Sampdoria együttese, Viallival, Pagliucával és a többiekkel, nemes ellenfél voltak, akik komoly ellenállást fejtettek ki, és hosszabbításra késztették a Katalán Óriást. Aztán a 112. percben elérkezett a mindent eldöntő pillanat, amikor a játékosok, edzők és a szurkolók is az „Elysium-mezejére” léphettek: szabadrúgáshoz jutott a Csapat. A labda mögé pedig Ronald Koeman állt. Ettől rettegett a ‘Samp’, egész Európa és a fél világ. A végeredmény ismert: védhetetlen lövés a jobb alsó sarokba, örömmámor, boldogság, hatalmas kő legördülése sokmillió szurkoló szívéről. Indulhatott a fieszta.
A 2017. június 10-i napon pedig újra ellátogattak a Camp Nou-ba a főszereplők: a játékosok, jelen volt Josep Lluís Núñez akkori elnök is, Carles Rexach, Carles Naval. Sajnos azonban a sikerek kovácsa, az edzők fejedelme, a klub második „atyja”, Johan Cruyff már az égi futballpályákról figyelhette övéit, amint mesélnek, amint fociznak a Camp Nou szent gyepén. Azonban szelleme, nagysága, megkerülhetetlen alkotó tevékenysége ezen a napon is belengte a stadion minden szegletét. Hiszen a „fiai” ott voltak, s általuk megelevenedett ‘El Flaco’ is.
Az együttlét, az est fénypontja, a mérkőzést megelőzően intézményi ünnepségre is sor került, ahol a hősök civilben, gyermekeikkel, házastársaikkal, ismerőseikkel jelentek meg. Közösen emlékeztek 1992 dicső napjaira, együtt anekdotáztak, mosolyogtak és boldogok voltak. Josep María Bartomeu és az elnökség tagjai fogadták az akkori főszereplőket, az akkori Presidentét, a családtagjaikat, hogy az örökkévalóság hősei méltó módon legyenek megünnepelve. Fantasztikus nap volt, amikor az 1992. május 7-i este pillanatai megelevenedtek, ugyanakkor hiszem, hogy ezek a Klub történelmén végigvonulva, az örökkévalóságig megmaradnak a szurkolók, a sociók emlékezetében!
