Nehéz szavakba önteni a szerdán este látottakat. A Facebook-oldalon jó pár aspektusát olvashattátok a nap folyamán, meg már tegnap este is. Sok újdonságot, más okosságot nem tudok, de ezeket csokorba szedve megosztom Veletek. A Blaugrana egy vereséggel felérő döntetlent ért el a Camp Nou-ban az Inter ellen. Értékeljük a látottakat!
Őszinte leszek. rég vártam ennyire felspannolva egy Barça-mérkőzést. Reggel óta az esti, sorsdöntő találkozó járt az eszemben. Veszettül izgultam egész nap. És bíztam. És reméltem. Hittem benne, hogy meg tudják csinálni a fiúk. Mert „az nem lehet, hogy ennyi ész, erő, s oly szent akarat, hiába sorvadozzanak egy átoksúly alatt”. Hittem, hogy 90 ezer katalán a győzelembe hajszolja kedvenceinket, ‘szeretteinket’. Mindezt a várakozást – először – a hivatalos kezdőcsapat lombozta le. Mert hogyan is állt fel erre a meccsre Xavi csapata? A következőképpen: ter Stegen – Sergi Roberto, Piqué, Eric García, Marcos Alonso – Pedri, Busquets, Gavi – Dembélé, Lewandowski, Raphinha. Velük szemben Simone Inzaghi így küldte pályára övéit: Onana – Škriniar, de Vrij, Bastoni – Dimarco, Mkhitaryan, Çalhanoğlu, Barella, Dumfries – Lautaro Martínez, Edin Džeko. A mérkőzést a lengyel Szymon Marciniak vezette, különösebb hiba nélkül: volt egy-két érdekes ítélete a szabálytalanságok megítélésének, talán jobban engedte a keménykedést a kelleténél, de a mérkőzés végkimentelét befolyásoló tévedése nem volt.
A várakozásokkal ellentétben, Baldé helyett Marcos Alonso lett a balhátvéd, a jobbhátvéd pedig Roberto; a többi poszton nem történt meglepetés. A 9. percben Raphinha szöglete után Lewa fejelt kapura, de a gólvonalon álló Mkhitaryan menteni tudott. A 17. perc elején egy Inter-szabadrúgás után Dzeko lövése a keresztlécen csattant, majd még volt pár meleg másodperc, miután ter Stegen meg tudta kaparintani a labdát. A 25. percben Mkhitaryan 19 méteres lövését védte ter Stegen. A 26. percben Dembélé 18 méterről lőtt veszélyesen kapura, de Onana védeni tudott. A 28. percben egy gyors kontra végén Dumfries veszélyes lövését védte Stega. A 30. percben Raphinha 20 méteres lövését védte Onana, a kipattanóra Lewa érkezett, de nem fért a labdához. A 37. percben Lewa passzolt Raphinhához, aki jó helyzetben rosszul lőtt. A 41. percben Raphinha kapott jó labdát a jobb oldalon, levitte a szögletzászlóig, középre passzolt Robertónak, aki középre lőtte és az érkező Dembélé 3 méterről Onana hálójába lőtt.
A mérkőzést 92.302 néző tekintette meg a helyszínen. A félidőben csere nem volt. Az 50. percben szabadrúgást végzett el az Inter…Piqué integetett, hogy jó…igen jó volt, Barelának, aki egyedül átvehette és 5 méterről ter Stegen kapujába emelhetett…1-1…Aztán lett 1-2 a 63. percben lautaro Martinez góljával. A 64. percben Raphinha és Busquets mentek le, bejött Ansu és Frenkie. A 72. percben Roberto helyett Kessié, Alonso helyett Baldé érkezett a pályára. A 82. percben egy bal oldali szöglet után Lewa fejelt, szerencsésen visszapattanz hozzá a labda, 14 méterről kapura lőtt, ami egy Inter-védőn megpattant és Onana hálójában kötött ki. A 84. percben Ferrán érkezett Gavi helyére. A 89. percben pedig az Inter vezető gólja: Piqé megint hatalmasat alakított…szerintem, ő az Inter beépített embere. A 92. percben Eric beadását Lewa fejelte a jobb felső sarokba. A 95. percben ter Stegen védte Lautaro ziccerét.
Szekfű Gyulának, a kiváló magyar történésznek van egy korszakalkotó műve: ‘Három nemzedék…és ami utána következik’, ennek utolsó fejezete az alábbi címet viseli: „Valahol utat tévesztettünk”. Na már most, a Barça is valahol utat tévesztett. Nem vagyok edző, se szakember, az öltőzőben sem vagyok ott, így csak találgatni tudok. Számomra már a kezdőcsapat összeállítása is azt vonta maga után, hogy megugrott a vércukor-szintem. Adva van egy jól játszó, mozgékony, a jobbhátvéd-posztot is jól megoldó, asszisztokat adó Baldé, és egy körülményes, lassú, hibákat elkövető Marcos Alonso – és ki kezdett, természetesen Alonso. Aztán ott van Busquets játszatása, Frenkie ellenében: egy Inter ellen, akik 9 emberrel védekeztek, időt húzták, kontrákra rendezkedtek be. A 2. bekapott gólunk előtt Busi szépen el is adta a labdát: ez volt ma esti vérlázítóan gyenge teljesítményének betetőzése. A pályára lépő Frenkie pedig fél óra alatt többet csinált, mint Busi az elmúlt 3 évben. De nem baj, Xavi számára Busi alapember, FDJ pedig időhúzó-csere. Végülis, Xavi a szakember (?).
Aztán ott van a középhátvéd-páros. Eric-kel nem volt gond, na de piqué…amit előadott az első bekapott gól előtt, olyat az utcák-terek bajnokságának negyedik meccsén, 10 sör után produkálja valaki, aki hétvégente a gyerkőcével futballozik, hobbiból. Aztán az Inter győztes góljánál sikerült mindezt überelnie…szavak nincsenek rá. Piqué sora ezzel – nálam véglegesen – kitelt a Barçánál. A továbbiakban nem kívánom a csapat közelében sem látni. Ráadásul egy Igaz, Őszinte Barátomtól is elnézést kell kérnem, mert meccs előtt Ő megmondta, hogy Piqué nagy kupac sz@r, én pedig bevédtem, vitatkoztam vele, hogy az ő szerepeltetése „nem probléma”. Belátom: hatalmas probléma. Akkora, hogy Xavi bele fog ezekbe bukni (gondolok a gerontológusok játszatására). Ez egy vereséggel felérő döntetlen.
A Barça legjobbja: Ousmane Dembélé
A találkozó értékelése:
Több lesz ez, mint sima értékelése a mérkőzésen látottaknak. Inkább egy olyan „kibeszélő-monológ”, amolyan vitaindító. Természetesen, nem tartom magamat tévedhetetlennek, így minden kritikát, ellenvéleményt elfogadok, amennyiben azok szakmai alapon nyugszanak. Az, hogy „ki mit csinált a múltban, mit köszönhetünk neki”, az nem játszik, az nem mérvadó. Csapjunk hát a lovak közé!
Először is beszélnék Xavi Hernández felelősségéről, mert van neki, bőven! Mint azt fentebb írtam, én már a hivatalos kezdő közzététele után csalódott voltam. Miért is? Több okból. Egyrészt: adott egy kiváló formában játszó 18 éves srác, aki tökéletesen teljesít a balhátvéd pozíciójában, aki asszisztokat osztogat, aki a jobbhátvéd posztján is jó munkát végez – és a szakmaiság, meg a józan ész is azt diktálná, hogy egy betömörülő, antifocit játszó ellenfél ellen Baldét küldi pályára ezen a poszton, aki gyors és mozgékony, aki jól ad be és a védekezésben is megbízható. Ezzel szemben a Maestro a vérszegény, lassú, körülményes és hibát hibára halmozó Marcos Alonsónak szavaz bizalmat. Annak az Alonsónak, aki vastagon benne volt a Bayern elleni vereségben, mint ahogyan a milánói összecsapáson is olyan teljesítményt nyújtott, mint öreganyám járókerettel. Aztán a következő rossz döntése Gerard Piqué kezdőcsapatba állítása. Igen, értem én, hogy Koundé és Araújo, meg Andreas is sérütek, de akkoris. Azt is tudom, hogy a Celta ellen összeszedte magát és lehozott egy jó meccset…bár, az őszintét megvallva, már ott is örülhettünk a győzelemnek, mert ha döntetlent játszunk, akkor se szólhattunk volna egy rossz szót sem. Az Inter pedig nem egy kávéház a Celtával, ezt mindenki tudja – kivéve Xavit.
Aztán ott volt a középpálya. Gavi és Pedri még oké, bár megjegyezném, hogy amikor együtt vannak/voltak a pályán, nem feltétlenül értik meg igazán egymást, és felettébb defenzív a játékunk. De mielőtt belém állnátok, ezzel a döntéssel nem volt gondom. Annál inkább feldühített Sergio Busquets játszatása. Érthetetlen, felfoghatatlan, szakmailag megalapozatlan. Nincs rá magyarázat. Épelméjű edző/ember már régen nyugdíjba kényszerítette volna, ha magától nem képes belátni, hogy 3-4 éve önnön karikatúrája. Évek óta vállalhatatlan amit a futballpályán előad. Lassú és körülményes, emellé egyre pontatlanabb is. Tegnap a középpályán úgy osztogatta a labdákat az ellenfélnek, mint az Adidas a legjobb éveiben. Az pedig, hogy mit köszönhetünk neki, mit tett le az asztalra, az a jelenlegi megítélése szempontjából irreleváns. Egy legenda, a Klub ikonja, aki azonban mindent elkövet azért, hogy megvetés és gyalázkodás tárgyává váljon. A tegnap esti zakó (tudom, döntetlen lett, de ez egyenlő egy vereséggel, mint ahogyan azt is érdemeltünk volna) eklatáns példája, összegzése volt az elmúlt évek Busquets-ének. És ami még felháborítóbbá teszi a tegnap esti ténykedését, az a meccs utáni nyilatkozata: „Ez az eredmény befolyással lesz az El Clásícóra.” – ezt mondja a csapat kapitánya….Vérlázító. hányinger-keltő. Vállalhatatlan…
…de mondott még egy érdekeset, amit korábban is hallhattunk tőle is, Xavitól is, más játékosoktól is: „Az első bekapott gól kibillentett minket az egyensúlyunkból. Addig koncentráltak voltunk, de amikor gólt kaptunk, megint minden összezavarodott.” Értitek? Egy világbajnokokkal felálló, tapasztalt játékosokból álló csapat összefossa magát egy bekapott gól után, mint tették azt Münchenben is. Hogy lehet ez, kérem szépen? Ebben is benne van akkor Xavi szerepe vastagon, aki képtelen mentálisan, érzelmileg, pszichikailag felkészíteni a csapatát. Képtelen hatni a játékosokra. 23-25-30-34 éves játékosok egy bekapott gól miatt összezuhannak, mint a többnapos kefir. Ez vállalható? Ez megmagyarázható? Szerintem, nem. Erre sincs épeszű, elfogadható magyarázat.
Xavinál maradva, a taktikai felállás, a mérkőzéshez való hozzáállás is hibádzott, de ez kódolva volt a csapatba ezen kezdő láttán. Mindenki tudta, hogy ezen az estén egyetlen eredmény az elfogadható: a győzelem, ami lehetőleg két gólos kellett (volna), hogy legyen. Ehhez képest az első félidőben ugyanazt a töketlenkedést, ugyanazt a tili-tolit, meddő mezőnyfölényt láthattuk, mint Milánóban. S ehhez jöttek a beívelgetések…értitek, mintha angol középcsapat lennénk. Raphinha úgy ívelgetett középre, mintha még a Leeds-ben játszana. Ívelgettünk az Inter-védelemre, akik ezek elhárításában zseniálisak, hiszen a Serie A-ban gyakorolhatják. De ha már ívelgettünk, akkor azt tehettük volna pontosabban: legalább olyan mértani pontossággal, ahogy azt Eric García tette Lewa második góljánál. Ugyanez volt igaz a szögleteinkre is: jó tudom, hogy ebben sosem volt a topon a Barça, de hogy az összes szögletrúgás elb.szott legyen, hogy szemernyi esélyünk se legyen belőle a gólszerzésre, az ilyen szinten vérlázító. Ezt az edzéseken nem gyakorolják? Az ellenfél bezzeg, ha eljut az első szögletig, abból gólt ér el – lásd, mint Münchenben. Ilyen rúgótechnikával megáldott játékosoktól ez eléggé karcsú.
A lassú és elképzelés nélküli széljáték mellett a távoli lövések is hiányoztak a csapat játékából. A mérkőzés elején egy-párat láthattunk, de aztán szépen elfelejtettük és visszatértünk a jól megszokott sztereotípiákhoz: ciplejük be az ellenfél gólvonaláig, sőt, még ziccerben is passzoljuk tovább a labdát. Ez egy régi betegsége a csapatnak, csak amikor Messi-Iniesta-Xavi és társai brillíroztak a pályán, akkor ez kevésbé tűnt ki, mert távoli lövések nélkül is gurítottunk 2-3-4 gólt egy meccsen. ma ilyen nincs, egy Pedri nem csinál „nyarat”, nem váltja meg a világot. Hiába zseni, hiába született tehetség, egyedül képtelen lesz arra, ami 8-10-12 éve minden napos volt a Camp Nou-ban. Ráadásul ott van mellette a lassú csődtömeg, aki helyett még futnia is kell, csakúgy, mint Gavinak. A 18 éves srác minden meccsen meggebed, kidolgozza a lelkét, elvégzi két ember „munkáját”, mert a kirobbanthatatlan Busquets nem képes három métert sem sprintelni. Gavinak és Pedrinek is arra megy el az erejének/idejének egy része, hogy a csapatkapitány hibáit kijavítsa, lassúságát ellensúlyozza, viszont így a saját – de ezáltal a csapat – játékuk is romlik. Kevésbé lesznek hatékonyak, kevesebbet tudnak beérkezni az ellenfél 16-ának területére, mert más munkáját is nekik kell elvégezniük.
A középpályánál maradva, amit Xavi Frenkie de Jonggal művel, az felér egy blaszfémiával, egy vállalhatatlan emberi döntéssel. Az maga a halálos bűn, amit a csapat ÉRDEKEI ellen követ el meccsről meccsre. A vakok, a gyengén látók, a tudatlanok, de még a szakértők is látják, hogy Frenkie-nek a kezdőcsapatban lenne a helye – Busquets kárára. Xavi viszont szerelmes egykori csapattársába, és még az sem érdekli, hogy ennek a csapat sikere, eredményessége issza meg a levét, de ezáltal – végső soron – Xavi is. Amennyiben ezt a hibáját, ezt a rossz döntését nem látja be Xavi, akkor Busival – és Piquével – együtt fog bukni – de ha így lesz, nem fogom sajnálni. Magának keresi a bajt. Azt nem várom már el sem Piquétől, sem Busitól, hogy belássa azt a tényt, hogy az idejük lejárt, mert erre képtelenek: sem emberileg, sem sportszakmailag alkalmatlanok erre. Ezért is nem tudom őket már úgy tisztelni, mint Iniestát, Puyolt, Xavit. Na, de visszatérve Frenkie témájához. A holland világklasszis, akinek a középpálya közepén lenne a helye, mert ő képes futni, tud cselezni, jól lát a pályán, jól passzol előre és hátrafelé is – ráadásul, akkor Pedrinek és Gavinak nem kellene melóznia mások helyett, hanem tudnának a saját feladataikra koncentrálni. Amíg ezt nem látja be Xavi, addig itt változás nem lesz – majd ha a gerontológusokkal együtt bukik, akkor lehet ráeszmél, de akkorra már késő lesz. S ennek egy másik oldalát is gondoljuk át: itt vannak a fiatalok, akik güriznek, futnak, teszik a dolgukat, meggebednek – erre mi az edző válasza? A nímandok, a semmittevők vannak a kezdőben, ők meg ülnek a padon. Vagy Gavi/Pedri esetében: „gürizhetek én, meg is szakadhatok, de amíg én teszem a dolgom, a vénember elszab mindent”. Mert ne legyünk naívak, ők is emberek, ők is látnak mindent, ők is érzik ezeket, csak mivel a Barcelona játékosai, így nem mondhatják el azt, amit esetleg gondolnak.
És akkor még egy szegmensére szeretnék a végén rámutatni a tegnap esti döntetlennek, amit a Bayern ellen még eklatánsabban láthattunk és amiről a mérkőzést követően Busquets, a CSAPATKAPITÁNY is hadovált. Miszerint, a bekapott gól annyira megzavarta a csapatot, hogy összezuhantak, mentálisan gödörbe kerültek. Ha egy Gavi vagy Baldé így reagál, elfogadom, mert fiatalok, nincs kellő rutinjuk, nincs kellő tapasztalatuk ilyen szinten. De az, hogy erről a ‘cséká’, a legrutinosabb játékosa hadovál és ezt komolyan is gondolja, na, ott vannak csak igazán komoly bajok. És ebben Xavi és csapata is ludas. Egyértelmű dolog, hogy a mai világban a mentális felkészültség, a tartás, az önbizalom alapvető fontosságú – nemcsak a sportban, hanem az élet legtöbb területén. Épp ezért ilyen szakembert/szakembereket alkalmazni kellene, ha nincs a csapat körül. Ugyanakkor az érthetetlen a számomra, ha a legrutinosabb játékos, aki VB-, EB-döntőkben, BL-finálékban edződött, az fossa össze magát és omlik össze. És ezt látjuk évek óta, jönnek szembe velünk az újabb és újabb gyomrosok: Róma, Liverpool, München, Lisszabon, Milánó és sorolhatnánk. Gátat kell ennek szabni. És ha Xavi képtelen rá, akkor el kell tőle köszönni – de akkoris, ha a gerontológusokat továbbra is játszatja.
Végszó:
3-3-as döntetlent játszottunk az Inter ellen a Camp Nou-ban, de akár ki is kaphattunk volna. Ez a döntetlen annyira elég, hogy a 0,000001%-nyi esélyben bízzunk, de felesleges. Október 26-án az Inter hazai pályán fogadja a nullpontos Plzent: ha nyernek, akkor a Barça azt követő két meccse edzőmeccsé silányul, mert a csoportból való továbbjutás kérdése eldőlt. Nekünk pedig marad az Európa Liga, az újabb „égés”, az újabb blama, az újabb mélyütés. Kicsit sok lesz ebből. Folytatás vasárnap 16:15-kor a Bernabéuban, ahol a Real Madrid vendégeként lép pályára a csapat. Ha Busquets-re hallgatunk, akkor sok jóra ne számítsunk.
Força Barça!
Som i serem!
