Pont nélkül távozott a Barça együttese a Giuseppe Meazzából. Előre is tudtuk, hogy nem lesz egyszerű a ‘catenaccio’ ellen, de erre nem számítottunk. Én nem. Hogy ez így történt, két dolognak köszönhető: 1. saját magunknak; 2. a játékvezető+VAR kettősnek. Nehéz kulturáltan, hideg fejjel írni a tegnap estéről, de megpróbálom. Értékeljünk!
Jó pár sérülttel nézett szembe Xavi ennek a meccsnek: Araújo, Frenkie de Jong, Koundé, Memphis Depay, Bellerin. Mindannyian fontos láncszemei az újjáépülő Barçának. ehhez csatlakozott aztán a meccsen Andreas Christensen, akire 3-4 hetes kihagyás vár. Így két középhátvéd maradt: Piqué és Eric García. Nem könnyű a helyzet. Három naponta meccsek, közeleg a ‘klasszikus’, a Bayern és az Inter elleni sorsdöntő mérkőzések. A BL-csoportmeccsei, amik hátra vannak, mind-mind döntők. Kulcsfontosságúak, hogy a tavalyi blama ne ismétlődhessen meg, mert ha mégis…az katasztrófával érne fel. Már a tavalyi tovább nem jutás a csoportból is egy kisebb kataklizmával ért fel, de ha ez idén is így történne, az maga lenne a világ vége. Borítana mindent – is. Jobb nem belegondolni, így inkább pozitívan tekintsünk a következő két-három hét elé.
Xavi az alábbi kezdőt küldte ki a Stadio Giuseppe Meaaza gyepére: ter Stegen – Sergi Roberto, Eric García, Christensen, Marcos Alonso – Pedri, Busquets, Gavi – Raphinha, Lewa, Dembélé. A hazaiak mestere, Simone Inzaghi pedig így állt fel: Onana – Bastoni, de Vrij, Skriniar – Darmian, Barella, Calhanoglu, Mkhitaryan, Dimarco – Correa, Lautaro Martínez. A találkozót a szlovén Slavko Vincic vezette…el. Meg nem adott szabályos gól. Elmaradt jogos büntetők. Érdekes szabályalkalmazás. Inkorrektség. Ez jellemezte a szlovén ténykedését. Ahogy a katalán sajtó írta meccs után: vergonya, azaz szégyen. Ja meg, robo…azaz rablás. Ez az volt.
A 7. percben Calhanoglu 30 méteres lövését tolta fölé ter Stegen. A 15. percben Raphinha bal oldali szöglete után Christensen fejelt kapura, de Onana könnyedén védett. A 23. percben Lautaro lesen állt, így nem kapott büntetőt az Inter. A 47. perc elején Calhanoglu 18 méteres lövése a jobb alsó sarokban kötött ki. Teljesen megérdemelt az Inter-vezetés…mert az ő játékukban van elképzelés. Az első félidőben az Inter tudta mit akar és azt végre is hajtotta. Inzaghi taktikája világos volt, Xavié láthatatlan. Mi lassúak, körülményesek voltunk és nem tudom, mi volt a célunk. A középpálya vérszegény, bal oldalunk nincs is, egyedül Dembélé mutat némi életjelet magától. Sokkal gyorsabban, gördülékenyebben kellett volna támadást vezetnünk, ill. lehet hasznos lenne távolról is lőni. Ez eddig édeskevés. A labdabirtoklási fölénnyel pedig kitörölhetjük azt a bizonyost. A félidőben jöhet Ansu Raphinha, ill. Baldé Marcos Alonso helyére. Feltéve, ha nyerni akar Xavi. Meccsen ezek a változtatások nem, vagy csak későn történtek meg.
A szünetben csere nem volt. Az 57. percben a megsérülő Christensent Piqué váltotta. A 60. percben Busquets kapott sárgát Lautaro buktatásáért. A 61. percben Dembélé 8 méteres lövése a bal kapufáról jött ki. A 64. percben Raphinha helyére Ansu Fati, Marcos helyére Baldé érkezett. A 67. percben Dembélé jobb oldali beadása Pedri elé került a hosszú oldalon és 6 méterről az üres kapuba lőtt..viszont a beadásba Ansu beleért kézzel, így szabadrúgás jöhetett kifelé. A reklamáló Xavi sárga lapot kapott. A 76. percben Gavi és Lautaro kaptak sárgát kakaskodásért. A 84. percben Gavi helyére Kessié érkezett. A 92. percben a VAR vizsgált egy Dumfries-esetet, hogy kezezett-e vagy sem a 16-oson belül. Én – megmondom őszintén – nem tudtam eldönteni, de igen, egy későbbi visszajátszás után egyértelmű, hogy büntetőt kellett volna ítélni.
Mit is írhatnék a meccs végén? Amit szívem szerint leírnék, azt adminként nem tehetem. Igen, a spori és a VAR is hibázott a végén, ez ténykérdés. Mint ahogy az is ténykérdés, hogy vállalhatatlanul sz@rok voltunk. És ez engem sokkal jobban dühít. A mellébeszélés ideje VÉGLEG LEJÁRT. Neki lehet állni dolgozni, küzdeni, nyerni.
A Barça legjobbja: Pedri
A mérkőzés értékelése:
Taktikailag megfőttünk. Inzaghi totálisan lemccselte Xavit. Megölte a játékunk minden elemét, amihez Xavi Hernández maga is hozzájárult. A lassú és körülményes tili-toli, a még lassabb támadásszövések, labdakihozatalok, a felesleges passzok, a meddő mezőnyfölény, a semmire sem jó labdabirtoklási fölény. Mert kapura annyira voltunk veszélyesek, mint az orosz haderő a HIMARS-ok ellen. A közel 100 perc alatt egy Dembélé-kapufa volt, ami veszélyt jelentett. A csapat bal oldala az első félidőben észrevehetetlen volt. Érthetetlen döntésnek éreztem egy bekkelő, nyolc emberrel védekező és statikus futballt játszó csapat ellen Marcos Alonso kezdőcsapatba állítását. A spanyol játékos az ilyen jellegű ellenfelek ellen nem sok mindenre használható, mert ahhoz kissé lassú. Sajnos, ez Xavinak 65 perc után tűnt fel, mint ahogy arra is nehezen jött rá, hogy Raphinha a balszélen „halott”. A brazil jobbszélső a balszélen nem képes semmi maradandót sem alkotni. Az ő oldala a jobb oldal, ahonnan befelé cselezve lőni tud, asszisztolni, megbontani az ellenfél bal oldalát. Ez eléggé nyílvánvaló számunkra TV előtt ülők számára…de sajna, a Maestro számára ez még nem esett le. Ez azért necces, mert mégiscsak ő ül apadon, nem pedig mi, fotelszurkolók, foteledzők.
Tehát, adva volt egy Barça, amelyiknek 60 percen át jóformán nem volt bal oldala – se védekezésben, se támadásban. A másik oldalon pedig Dembélé ennek a naptári évnek talán a legrosszabb mérkőzését produkálta. Fejetlenség, rossz döntések, enerváltásg, inkompetencia jellemezte szinte minden megmozdulását. Azokat a hibákat láttuk tőle viszont, amit a megelőző négy évében: rossz döntések, lövések, megoldások sorozata. A csapat pedig képtelen volt megjátszani Lewandowskit, akit az Inter játékosai úgy őriztek, mintha ő lett volna Joe Biden és Ronald Reagan egy személyben. A lengyel csatár a középpályán kolbászolva próbált labdákat szerezni, majd felmenni, de ez nem igazán az ő asztala – ilyen szempontból Lewa nem Messi. Hasonló volt a szitu, mint Münchenben, de ott megvoltak a helyzetei, lehetőségei – itt még azok se voltak. Igaz, egy büntetőt így is kiharcolt, csak éppen a játékvezetők ezt nem vették, vagy nem akarták észrevenni.
A középpályán egyedül Pedri volt értékelhető, de – érthetetlen módon – jóval távolabb helyezkedett a kaputól, mint azt Xavi eddig szajkózni szokta. Egyszerűen ő volt az egyedüli így is, akiben volt szufla, volt kreativitás, a társai mintha a pályán se lettek volna. Egy szem középpályással pedig nem lehet megbontani a 6-8 emberrel védekező ellenfelet. Képtelenség, erre még Pedri sem képes, bármekkora varázsló is. Busquets-nek volt egy-két jobb megoldása, de a meccs nagy részében teljesen értékelhetetlen volt…kár is rá vesztegetni több szót. Gavi hozta a tőle megszokottat, hatalmas elánnal küzdött, de ő sem a kreativitás szinonímája – és az is bebizonyosodott, hogy Pedrivel együtt, ha ő is a pályán van, az nem mindig működik jól és gördülékenyen. A mérkőzést illetően annyit lehet mondani, hogy Xavi meccselése elégséges volt, ami kevésnek bizonyult ahhoz, hogy még akár csak pontot is szerezzünk. Pedig tisztességes játékvezetés mellett, még így is sikerült volna, ezzel az ótvar gyenge, szervezetlen, sokszor elképzelés nélküli játékkal.
A vereség másik oka a játékvezetés, a VAR-szoba sorozatos hibái (vagy más?), amelyek most már visszatérően sújtják a Barçát. Véltlenek nincsenek, jó magam pedig soha nem is hittem benne. Ezzel együtt is, amit kedd este láthattunk, az példa nélküli rablás volt. Álljanak itt Iturralde González, ex-játékvezető szavai ennek alátámasztására: „Hakan Busquets elleni szabálytalansága egyértelmű piros lap. Pedri gólja érvényes találat volt. Skriniar Lewandowski ellen elkövetett szabálytalansága büntető volt, mint ahogy Dumfries kezezése is. Régen nem láttam ilyen játékvezetést.” Minden szava ül. Pont. Nem is kell ragozni.
Mindez azonban azért fájdalmas, mert így a tavalyi idény szituációja elérhető közelségbe került. A kiesés lángpallosként jelent meg az FC Barcelona egén, amit viszont EL KELL KERÜLNI. A tavalyi idény blamája nem ismétlődhet meg, mert annak beláthatatlan következményei vannak. Elsősorban sportszakmailag, de másodsorban anyagi következményei miatt is. Hatalmas bevétel-kiesést, súlyos presztízsveszteséget jelentene, amit a jelen helyzetben lévő klub egyszerűen nem engedhet meg magának! Ezt edzőnek, játékosoknak, masszőrnek, mindenkinek át kell éreznie. Ebből kifolyólag a hátralévő három meccset MEG KELL nyernie a csapatnak. Más opció nincs. Nincs és nincs. Ha nem így történik, az maga lenne az armageddon, de erre nem is szabad gondolni. Pozitívnak kell lenni. Bízni kell a srácokban és Xaviban. Még akkoris, ha a fél kezdőcsapat a maródiak listáján van, de azért elég mély keret áll a mester rendelkezésére, úgyhogy meg kell oldaniuk ezt a szituációt! Még egy olyan esetet, amit tavaly átéltünk, nem szeretnénk viszontlátni és újra átélni. Az maga lenne a vég. És magyarázat se lenne rá, mint tavaly. Ezzel a kerettel, minden körülmények között, kötelező a BL-csoportból való továbbjutás! Ha mégse így történne, annak következményei kell, hogy legyenek. Akkor személyi konzekvenciá(ka)t kell levonni. Menthetetlenül.
Vezetőedző:
Xavi Hernández: Mondjuk ki, rosszul meccselt. Több szempontból is, de ezeket fentebb leírtam. Nem ismétlem önmagam, ill. csak annyiban, hogy innentől kezdve mindhárom BL-meccset meg kell nyernie. Nincs, nem lehet más opció. Erre mindent fel kell tenni. Jobb taktikát kidolgozni, határozottabbnak lenni, kicsit „megerőszakolni” a saját taktikánkat, bármit, ami eredményre vezet. Jelen pillanatban csak a háromszor három pont számít, minden más mellékes.
Végszó:
A Bayern München nyert, nekik van 9 pontjuk. Az Inter is nyert, nekik hat egységük van. Mi kikaptunk, így három pontunk van a csoportban és ezáltal meglehetősen nehéz helyzetbe navigáltuk magunkat, de nem megoldhatatlanba. Folytatás a bajnokságban vasárnap este 21 órakor a Celta Vigo ellen a Camp Nou-ban.
Az U19-esek menetelnek a csoportban:
Példát lehetne venni az U19-es csapatról, akik az ifjúsági BL-sorozatban menetelnek, futballoznak és állnak hozzá a dolgokhoz. Nem szegte kedvüket a Münchenben, utolsó pillanatban kapott góllal elért 3-3-as döntetlen, hanem a csoport egyik legnehezebb meccsén, idegenben szórták meg az Inter fiataljait: 6-1-re nyertek az Inter edzőpályáján. A Juvenil ‘A’ Óscar López vezetésével töretlenül halad előre, ahol több kiváló teljesítményt is láthattunk ezen a délutánon. Pelayo Fernández, Unai Hernández, Chadi Riad vagy a 15 éves Lamine Yamal meccsről meccsre brillírozik, miközben a csapat húzóemberei még rajtuk is túl tesznek: Víctor Barberá 6 gólnál, míg Aleix Garrido 6 asszsiztnál jár három mérkőzés után.
Jól indította a mérkőzést a Barça U19-es csapata, hiszen már az 5. percben megszerezték a vezetést: Unai Hernández jobb oldali szögletére Chadi Riad emelkedett a legjobban és hat méterről fejelt a hazaiak kapujába. A 19. percben megduplázta előnyét az Óscar López-csapat: ezúttal is Unai végzett el egy szögletet – ezúttal a bal oldalról -, amire most Pelayo Fernández érkezett pontosan és fejelt az Inter hálójába. A félidő lefújása előtt büntetőhöz jutott a Barça, s emellett az Inter meg is fogyatkozott: a megítélt 11-est Barberá értékesítette magabiztosan. A második félidőben kevesebb eseményt láthattunk. A 68. percben aztán egy szép összjáték végén Aleix Garrido passzát Víctor Barberá váltotta gólra! Újabb 10 perc múlva újabb Barça-gól következett: ezúttal Unai Hernández vette be az Inter kapuját, miután már két assziszt állt a neve mellett; Ángel Alarcón adta a gólpasszt, akit azonban Aleix Garrido ugratott ki briliáns labdával a bal oldalon. A 81. minutumban Aleix indította tökéletesen Marc Guiut, aki kapura vezette a labdát, és 16 méterről átemelte a kimozduló Inter-kapust. A csoport másik meccsén a Plzen 2-1-re nyert a Bayern fiataljai ellen. Így a Juvenil ‘A’ vezeti a kvartettet, s ezzel a sikerrel komoly lépést tett a továbbjutás/csoportelsőség felé.
Visca el Barça y Visca Catalunya!
