A Napoli EL-ből való búcsúztatása után egy újabb nagyon fölényes, magabiztos és közönségszórakoztató meccsen tudott győzedelmeskedni Xavi Hernández együttese, ráadásul újfent négy gólt szerezve. A Bilbao nagyon tartalékos csapattal állt ki a hétközi kupameccsük miatt, de ez a mi érdemünkből semmit nem von le. Dembélé csereként zseniális volt, Pedri mindenkitt elkápráztatott, és Memphis is góllal tért vissza sérülése után. Értékelés!
Jó hír volt Xavi számára, hogy hosszú hetek/hónapok után újra rendelkezésre állt Clément Lenglet és Memphis Depay is, valamint eltiltása után ezen a meccsen Dani Alves is pályára léphetett már. Öt sárga lapja miatt hiányzott viszont Jordi Alba, az ő szerepét ezen az estén Dest vette át, a túloldalt pedig csak a cserepadon foglalt helyet a legnagyobb ász, azaz Muniain mellett a Williams-tesók, majdhogynem a komplett védelem, és a kezdő középpálya nagy része. Xavi és Marcelino kezdője a következő volt:
FC Barcelona: ter Stegen – Dani Alves, Araújo, Piqué, Dest – Pedri, Busquets, Gavi – Adama, Aubameyang, Ferrán.
Athletic Bilbao: U. Simon – Lekue, Vivian, Y. Alvárez, Balenziaga – Zarraga, Vesga, Vencedor, Serrano – Villalibre, Raúl García.
A Camp Nou-ban 69770 ember volt kíváncsi erre a találkozóra, ami meglepően magas számnak mondható, már csak a pár hónappal ezelőtti számokkal összehasonlítva… Az első félidőt mi kezdtük aktívabban, azonnal próbáltuk magunkhoz ragadni a kezdeményezést. Ez több-kevesebb sikerrel sikerült is, azonban az igazán nagy gólhelyzetek egyelőre elmaradtak. Az első komolyabb ziccer Gavi előtt adódott, Ferran Torres hozta őt nagyon jó helyzetbe, a fiatal középpályás azonban kapásból csúnyán felé lőtt. Aztán a későbbiek folyamán akadt lehetősége Ferrán Torres-nek és Gerard Piquének is, a vezető találatunkat viszont gaboni csatárunk, Aubameyang szerezte meg. A 37. perc Dani Alves végezte el a bal oldali szögletet, amit előbb még Piqué a kapufára fejelt, de a kipattanót Auba már közvetlen közelről nem hibázta el, előnyhez juttatva ezzel a Barçát a félidőben. A kapu előtt most nem tudtunk túl sok gólhelyzetet kialakítani, de ennek ellenére is nagyobb lehetett volna az előny az első 45 perc után. Na, de ami késik, nem múlik, tartja a mondás…
A második félidő elején barcelonai részről csere nem történt, elégedett volt tehát mindenki munkásságával Xavi. Ebben a játékrészben érezhetően eggyel nagyobb sebességi fokozatra kapcsoltak a katalánok, gólokban, szép megoldásokban és forintos labdákban sem volt hiány, erre méltóan lehet büszkének lenni. A második félidő első komolyabb helyzetét Ferran Torres hagyta ki, aki jól használta ki a baszk védők szerencsétlenkedését, és egy az egyben vezethette Unai Simon kapusra a labdát, de pechjére nem tudta gólra váltani a ziccert egy borzalmas megoldás után. A félidő derekán Xavi rászánta magát a cserékre, érkezett a pályára Dembélé és Frenkie de Jong is, Ferrán Torres és Gavi számára fejeződött be a mérkőzés 67 perc után. A 73. percben a két cserénk hozta össze a második gólt. Frenkie átadása után Dembélé megcsinálta a cselt befelé, és tűpontosan Simon kapujába bombázva már kettőre növelte a Barcelona előnyét. A biztos vezetés tudatában a Barcelona megnyugodott, de Pedri gondoskodott róla, hogy legyen miről beszélni. Olyan köténnyel bebőrözte Balenziagát, hogy mindenki álla leesett, később pedig a nevét is skandálta a Camp Nou közönsége. A 82. percben Adama helyére beállt a sérüléséből felépülő Memphis, picit később pedig Luuk de Jong és Nico is szerephez jutott Auba és Busquets cseréjeként. A rendes játékidő utolsó percében jártunk, mikor Pedri adott elképesztő labdát Dembélének a jobb oldalra, a francia szélső a nagyon pontos beadásával megtalálta Luuk fejét, aki jó szokásához híven gólra is váltotta a helyzetet, 3-0-ra módosítva ezzel az állást. Nem volt azonban vége, a ráadás utolsó minutumában ismét Dembélé közreműködésével Memphis Depay is betalált, mondjuk azt a kapu torkából művészet lett volna azt kihagyni. Többre már nem is maradt idő, Guillermo Cuadra Fernandez hármas sípszavával véget ért a mérkőzés, ami maximálisan megérdemelt hazai sikerrel zárult, és azt gondolom, mindannyian elégedettek lehettünk a pályán látottakkal. Zsinórban a 3. meccsen lőttünk négy gólt, erre emberemlékezet óta nem volt példa… Elképesztő!
A mérkőzés embere: Ousmane Dembélé
A találkozó értékelése:
Megmondom őszintén, erre nem számítottam. Mármint arra, hogy még ebbben az idényben látszódni fognak Xavi Hernandez munkájának „gyümölcsöcskéi”. Márpedig, ez a helyzet, Hölgyeim és Uraim. Amikor január végén ránéztem a februári naptárra, meglehetősen szkeptikusan, pesszimistán tekintettem a közeljövőbe. Ehhez képest, az eredmények, a mutatott játék, minden elképzelésemet, minden reménységemet felülmúlta. A februári meccseket (LaLiga, EL) négy győzelemmel és két döntetlennel abszolválta a Klub; a csapat 19 gólt lőtt és 8 gólt kapott. simán továbbjutott az EL-nyolcaddöntőbe, a fontos meccseket pedig nagy gólaránnyal, magabiztos játékkal nyerte meg. A bajnokságban immáron 10 meccse veretlen a Blaugrana: hat győzelem és négy döntetlent jelent ez, ill. 22-10-es gólkülönbséggel. Nemcsak az eredmények, de a mutatott játék is bizakodásra adhat okot, így akár a végén még pozitív összképpel is zárulhat ez a szezon. Mindenesetre, amit most látunk, az jó. Ennek folytatásában kell és szabad reménykednünk, és eközben két lábbal, szilárdan a földön kell állnunk.
A Bilbao ellen a csapat megint nagyon jó és pozitív arcát mutatta, végig uraltuk a találkozót, a baszkok nagyon visszafogott teljesítményt nyújtottak. Ebben szerepe volt a szerdai kupaelődöntőnek is, így Marcelino csak a cserék közé nevezte a vasárnapi rangadón a Williams-tesókat és Iker Muniaínt is. Ugyan a 2. félidőben pályára lépett Inaki, de ez nem sok változást hozott a mérkőzés menetébe. Xavi fiai tökéletesen uralták a labdát, a játék minden elemében a Bilbao fölé nőttek, amihez jó pár kimagasló, egyéni teljesítmény is párosult. Mind egyéni-, mind pedig csapatszinten tökéletesen működött a Barça rendszere, ami nem azt jelenti, hogy nincsenek olyan elemei a játéknak, amiben nem lehet szintet lépni. Erről beszél folyamatosan Xavi is, de az a szerencse, hogy nemcsak beszél, hanem tesz is ennek érdekében. A számok is azt mutatják, hogy a Bilbaónak szemernyi esélye sem volt vasárnap, még a gólszerzésre is jóformán: a kaput eltaláló lövések aránya 7-3; a labdabirtoklás aránya 72-28% volt a Barça javára; a passzok aránya 788-302 volt, de akialakított ziccerek számában is felülmúltuk a baszkokat. Folytatódott tehát a jó sorozatunk hazai pályán a Bilbao ellen, akik két évtizede nem tudnak itt nyerni, s csupán három döntetlenre futotta az erejükből. Emellett Marcelino García Toral továbbra is a Barça ellen rendelkezik a legrosszabb mutatóval: csapataival 20 alkalommal találkkozott bajnokin a Barçával, amelyen 13-szor vereséget szenvedett, s mindössze hétszer tudott egy pontot szerezni ellenünk.
A mérkőzés legjobbjának a „tékozló fiút” tartom, aki 23 perc alatt egy gólt és két gólpasszt jegyzett, emellett nagyon agilisan, pontosan, hatékonyan futballozott. Dembélével kapcsolatos véleményem nem változott, továbbra is azt gondolom, hogy június 30. után nem kívánom a Barça mezében látni – ettől függetlenül elfogadom és tiszteletben tartom Xavi döntését, még úgy is, hogy én is a fütyülők táborát erősíteném, ha ott lehetnék minden meccsen a Camp Nou-ban. Ettől függetlenül a tény, az tény marad: a Bilbao ellen jött, látott és győzött. Minden szempontból. A gólja fenomenális volt: éles szögből, precízen varrta fel a labdát a bal felső sarokba: ezeken a mozdulatokon látszik, hogy van tehetsége, még akkoris, ha az esetek nagyobb százalékában rossz döntéseket hoz, rosszul oldja meg a helyzeteit. Vasárnap este viszont nagyon élt, így nem véletlen, hogy a gólja után ill. ameccs végén a füttyszó már tapsba fordult át. Ezért a 23 percéért megérdemelte ezt. Kár érte.
A bajnoki másik legjobbja, Pedri González, akiről megint nagyon pozitívan nyilatkozott a Maestro a találkozót követően: „Tehetség szempontjából, nem látok olyan játékost a világon, mint Pedri. És ezt a legőszintébben mondom, nem azért, mert szereti, ha dícsérik. Sőt, nem is igazán szereti, ha dícsérik. példamutatóan alázatos! Amikor a labda Pedrihez kerül, jobb lesz a játék. Remekül lát a pályán, jól látja a játékot, és tehetsége is megvan ahhoz, hogy a legnehezebb szituációkat is jól oldja meg. Ha elvársz valami, de a játékos mindezt jobban csinálja, mint amennyire elvárod, akkor az a játékois különleges – ezzel csak ezt szeretném mondani.” Azt gondolom, hogy ezek a jelzők, a mutatott játéka, a futballhoz való alázatos hozzáállása alapján a közemúlt egy tündöklő csillagának neve juthat eszünkbe: Andrés Iniestáé. Igen. Még akkoris, ha nem szerencsés egy játékost egy másik játékoshoz hasonlítgatni, főleg nem Don andrés-hez. Ettől függetlenül nem nehéz nem észrevenni azt a sok-sok közös vonást, ami Pedri és Iniesta között van. A helyzetek kialakításában, a pályán való látásban, „tájékozódásban”, a fineszességben, a labdavezetésben és -biztosságban is nagyban hasonlít Inihez. Ettől függetlenül, ő Pedri. Egy igazi karakter, egy „csendes gyilkos”. Aki felállítja a Camp Nou közönségét, hogy a nevét skandálják, amint tették azt a Berenguer ellen bemutatott okos, és mégis pimasz megoldása után.
Azonban ez az a meccs, amikor a védelem egészét is ki kell és ki lehet emelni, még akkoris, ha a Bilbao nem rohamozott komoly erőkkel. Ki kell emelni, s meg kell említeni Gerard piquét, aki az elmúlt hetekben komoly formajavuláson ment keresztül. Igazi vezére újfent a védelemnek, akár Eric, akár Araújo játszik mellette, stabilabb teljesítményt nyújt, mint tavaly vagy a szezon első felében. Rajta is látszik Xavi munkája, magabiztosabb, határozottabb lett, s az önbizalma is újra a régi. A kapu előtt is jeleskedik: gondoljunk csak a Napoli ellen szerzett góljára, vagy a Bilbao elleni fejesére, ami után Auba eredményes tudott lenni. S mindkét gól a legjobbkor, az első félidő lefújása előtt érkezett, ami mentálisan is növelte a csapat erejét. Az elmúlt időszakban többször kapott kritikát, jogosan, most viszont a pozitív fejlődését, előrelépését kell kiemelni a 35 éves katalán védőnek. Ugyanez igaz Sergiño Dest játékára, önbizalmára, határozottságára: ősz végén, Xavi érkezésekor, láthatóan visszaesett a formája, januárban még a távozásáról is pletykáltak, az amerikai azonban nem adta fel, küzdött, tanult, figyelte Xavi utasításait, s a türelem meghozta a gyümölcsét: meccsek óta stabilan, professzionálisan futballozik. A Bilbao ellen a balhátvéd poszton is kiemelkedőt nyújtott, egy-két kisebb hibától eltekintve. A jobboldalon és a „rosszabbik” oldalán is lehet rá számítani, ezt most már látjuk. S azt is, hogy a türelem és az idő, sok mindenre képes, sok mindent képes megváltoztatni.
Gavi, ha helyesen használja az agresszivitását akkor az a csapatnak óriási előnyt jelenthet. A kiharcolt szabadrúgás rendkívül jó pozícióban jött össze – és ha a csapatnak lenne értelmezhető pontrúgója, akkor egy ziccerrel ért volna fel abból a távolságból. Sajnos a saját ajtóablak helyzetét elhibázta, de dicséret illeti a remek helyezkedésért a második hullámban. Xavi dolga pozitív értelemben nehéz a középpályát illetően, hiszen akármelyik játékosát rakja be, mindegyik kimagaslóan teljesít. Busquets végig uralta a mérkőzés tempóját és egy pillanatra sem engedte ki a kezéből a gyeplőt. A letámadás vezére, és nagyon jó pozíciókban szerzett labdákat. Busi akkor az igazi, ha nem igazán tűnik fel a játéka. Végig szinte hiba nélkül teljesített, ennek bizonyítéka, hogy a labdavesztéseit is kétszámjegy alatt tudta tartani. Csak így tovább. Frenkie esetében az, azért elég megnyugtató helyzet, ha az edző egy Bilbao elleni meccsen a padra teheti a bombaformában lévő Frenkie de Jongot, anélkül, hogy ez meglátszódna a csapat teljesítményén. Ennek ellenére, mikor megérkezett a pályára, azonnal megmutatta, hogy vele, ha lehet még erősebb a már amúgy sem gyenge középpálya. Szórta a jobbnál jobb labdákat, a labdavezetései ültek, remekül olvasta a játékot. Ha Frenkie valamikor is fenn volt a nyári lehetséges eladási listán, szerintem már egész biztosan lekerült onnan. Xavi kis türelemmel visszahelyezte őt oda a világfutball térképén, ahová való, a legfelső polcra!
Összességében ugyan a tartalékos Bilbao lényegesen egyszerűbbé tette a csapat dolgát, de így is öröm volt látni, mennyire uralta a mérkőzést a Barça. A játékosok többsége átlagon felül teljesített – és azért mindenképp bizakodásra ad okot, ha az átlagos teljesítmény már gyengének számít egy csapatban. Megtörténik az, amiről Xavi beszélt, hogy a csapat már a legtöbb dolgot jól csinálja, csak épp az önbizalom hiányzik a játékosokból. A Napoli idegenben való legyőzése érezhetően gátakat tört át a csapatban, és a Bilbao semmit nem tudott kezdeni a végtelenül nyugodt és magabiztos hazai középpályások lehengerlő játékával. Egyébként is, a középpályán és a támadósorban Xavi a bőség zavarával küzd, de a védelem is kezd magára találni – az elmúlt meccseken Mingueza, García és Dest is mutatott egész jó teljesítményeket – jó tudni, hogy velük is lehet számolni, ha a helyzet úgy kívánja.
Végszó:
Újabb magabiztos győzelmet aratott a Barça, újfent négy gólt lőtt, de most egyet sem kapott. Nagyon ültek Xavi cseréi, különösen Dembélé esetében igaz ez. Egy előzetesen nehéznek ígérkező februáron van túl pozitív élményekkel a csapat, ami erőt és önbizalmat adhat a szezon utolsó harmadára, ahol minden eldől. Folytatás vasárnap 16:15 órai kezdettel az Elche CF otthonában!
Visca el Barça!
Visca Catalunya!
