Játékoskeret:
Juan de Urruela y Morales (kapus, 4/0), A. J. Smart (kapus, 4/0), Walter Wild (8/0), Henry W. Brown (2/0), A. Fitzmaurice (2/0), Bartomeu Terrades (7/0), Lluís d’Ossó (6/0), Josep Llobet (8/0), Arthur Witty (3/0), Ernest Witty (4/4), Joan Gamper (8/8), Otto Antoine Künzli (1/0), Adolfo López (2/1), Eduardo Schilling Monfort (1/0), John Parsons (3/0), William Parsons (-), Francesc Cruzate (1/0), Otto Zeuner, Stanley Charles Harris (1/0), Pere Cabot i Roldós (1/0), Miquel Valdés (1/0).
Az FC Barcelonát 1899. november 29-én alapították, de már ezt megelőzően sor került a csapat első közös edzésére, mégpedig november 19-én. Itt találkoztak először a későbbi alapítók, hogy aztán 1899. december 8-án pályára lépjenek a Blaugrana első hivatalos futballmérkőzésén. Erre a találkozóra a „Velodrome de la Bonanova”-ban került sor, az ellenfél pedig a „Colonia Inglésa” csapata volt. Ezt angolok alapították 1892-ben Barcelonában, és 1893-96 között léteztek, mint az itteni metodista egyház kötelékében működő sportegyesület. A „Velodrome de la Bonanova” a Turó Parc és a Via Augusta közötti területen feküdt, s elsősorban kerékpáros versenyeknek adott helyt ekkoriban.
Az első edzések a ‘Gymnasium Solé’ tornateremében, a Carrer Montjuïc del Carme 5. szám alatt zajlottak, amely Carrer de Fortuny közelében volt megtalálható.
Az első hivatalos mérkőzés – 1899. december 8.
Az „Angol Kolónia” csapata ezen történelmi mérkőzést követően, december 13-án összeolvadt az FC Barcelonával, amelyet ekkor már Gamper és Wild vezettek. Így találkozunk később majd a Barça történetében Ernest (1880. Anglia – 1969. 04. Anglia) és Arthur Frederick Wittyvel (1878. Barcelona – 1969. Barcelona), ill. a Parsons-testvérekkel is.
Az egyik barcelonai újság, ami a mai napig működik, a ‘La Vanguardia’ 1899. december 9-i számának 7. oldalán számolt be a történelmi mérkőzésről, Alberto Serra (AS) tudósításában.
A mérkőzés érdekessége volt, hogy 10 a 10 ellen játszottak, mivel a két csapat – összesen – nem tudott kiállítani 22 játékost. Így álltak fel eme történelmi találkozóra a csapatok:
FCB (0): Urruela – Walter Wild, Lomba, Lluís d’Ossó, Josep Llobet, López, Joan Gamper, Terrades, Künzli, Schilling.
“COLONIA INGLESA” (1): Arthur Witty – Ernest Witty, Raindtre, William Parsons, John Parsons, Harris, Walker, Morrison, Webb, Fitz-Maurice.
Játékvezető: Arthur Leack Mace
Az FC Barcelona játékosainak adatlapja:
Juan de Urruela y Morales, Marques de San Roman Ayala (1881. 01. 29. Guatemala – 1947. 12. 16. Barcelona): ő védte a Barça kapuját e történelmi meccsen, s amint látszik, nemesi születésű volt. Csupán ebben az idényben volt a csapat tagja, majd a teniszben és a lovaspólóban is sikereket ért el. Később a Katalán Tenisz-szövetség elnöke volt. 1909-ben kapta meg a spanyol állampolgárságot, és 1916-ban kapta a nemesi rangot. 1907-ben Barcelonában nősült: felesége Águeda Sanllehy i Girona, Caldes de Montbui márkijának a lánya volt.
Walter (Gualteri) Wild (1872. 11. 13. Zürich mellett – 1953. Alton, Anglia): svájci születésű játékosa, majd elnöke volt az FC Barcelonának. Wild az alapítás napjától 1901. április 25-ig volt az FC Barcelona elnöke, amikor lemondott a tisztségéről, mivel el kellett hagynia a katalán fővárost. A Gamper és Lluís d’Ossó vitájában, miszerint külföldiek is szerepeljenek-e a csapatban, vagy csak spanyolok és katalánok, megvédte d’Ossó álláspontját. Szintén Wild volt az, aki megvédte a Barçát a „Les Deportes” és a „La Vanguardia” hasábjain akkor, amikor számtalan támadás érte a csapatot az első, elszenvedett kiállítás után. Stanley Harris volt az a Barça-játékos, akit először leküldtek a pályáról piros lappal. Walter Wild összesen 11 mérkőzésen lépett pályára gránátvörös-kék mezben, az utolsó fellépésére 1901. április 14-én került sor. Gólt nem ért el, mivelhogy a két védő egyike volt a csapatban. 1949-ben részt vett a Klub alapításának 50. évfordulóján tartott hivatalos ünnepségeken.
José Ramón Lomba de la Padreja (1868. Santander – 1951.): egyetemi hallgató, akinek testvére, Fermín a Catalá FC-ben játszott. Később Murciában és Oviedóban a spanyol nyelv és irodalom professzora lesz.
Lluís d’Ossó i Serra (1877. Barcelona – 1931. 02. 01. Barcelona): A századfordulón a Duc de la Victorián élt, ahol egy kis nyomdát működtetett. Hosszú időn keresztül tudósított sporteseményekről, mérkőzésekről a ‘Los Deportes’ újságba: írásai „Delantero” (Csatár) álnéven jelentek meg. 1900-ban fejtette ki először a labdarúgás szabályait, a játék kereteit ebben az újságban, miután több olvasó is kérdéseket fogalmazott meg a „footballal kapcsolatban, ami olyan, mint a Pelota (ti. a katalán nemzeti játék), de mégsem ugyanaz”.
Lluís d’Ossó 1899 és 1905 között 70 mérkőzést játszott az FC Barcelona színeiben, és mint csatár 63 gólt ért el. 1903-05 között egyben a Klub első titkára is volt, s ebben az időben a Klub politikájának a meghatározó alakjaként emlékeznek rá. A Klub első éveiben naplót vezetett a csapat életéről, mindennapjairól, a Klubbal kapcsolatos történésekről – ezt egyfajta történelmi dokumentumként tartották számon, azonban 1949-ben egy tűz martalékává vált.
Lluís d’Ossó, mint hű katalán, azon az állásponton volt, hogy a csapatban csupán katalán és spanyol nemzetiségű labdarúgók játsszanak, ami miatt gyakran nézeteltérésbe keveredett Joan Gamperral. 1900. végén a csapat már külföldiek nélkül játszott a spanyol kupadöntőn.
Josep Llobet i Llobet: Ő is azon alapítók közé tartozik, aki kevésbé ismert személyiség. 1875-ben született, és 1937-ben hunyt el. Josep Llobet i Vilaclara és Madrona Llobet i Mateu gyermekeként látta meg a nap világot. A szülőknek 12 gyermeke volt, s a Palau Llobet-ben éltek, ami a carrer de Montcadán állt. A család monarchista volt inkább, semmint republikánus beállítottságú. Lluís d’Ossóval együtt alapították Barcelonában a Yacht Klubot (Club de Regates), s a “Colón” nevű hajón együtt szolgáltak, s számtalan vitorlásversenyen vettek együtt részt. Szeretett vadászni is, és a lövészetet is – ezeken a versenyeken is rendszeresen elindult.
A Barçában összesen 54 meccsen lépett pályára, és összesen öt gólt szerzett; a Klub első hivatalos meccsén is pályán volt. Utolsó meccsére 1906. szeptember 26-án került sor. 1901-1907 között a vezetőség tagja is volt, mint a Klub pénztárosa. 1905. október 6-án a Klub alelnökének is megválasztották, amit egészen 1907-ig látott el.
Adolfo López
Joan Gamper i Haessig (1877. 11. 22. Winterthur, Svájc – 1930. 07. 30. Barcelona)
Bartomeu Terrades i Brutau (1874-1948): Részese volt az FC Barcelona első hivatalos meccsének, s összesen 31 meccsen lépett pályára, amiken egyetlen gólt ért el: 1901-ben egy Gimnástic Tarragona elleni találkozón. 1903-ban vonult vissza a játéktól. Tagja volt a Klub első igazgatóságának (Junta Directíva), mint pénztáros.
1901. április 25-én lemondott Walter Wild a Klub elnöki tisztségéről, s a klubtagok őt választották meg Wold utódjának. Terrades volt az FC Barcelona második elnöke, egyben az első katalán nemzetiségű Presidente. Az elnöki tisztet 1902. szeptember 5-ig töltötte be. Az igazgatótanácsnak egészen 1904-ig tagja maradt, 1904-05-ben pedig a Klub alelnöke volt.
Bizalmas barátja volt Joan Gampernek és Wittynek is. 1905-ben elhagyta a Klubot, és 1912 után elvesztette érdeklődését a labdarúgás iránt. A professzionális szellemű játékosok alkalmazásával nem értett egyet, mert azt vallotta, hogy az anyagiak előtérbe kerülésével a Klub elveszti azt a szellemet, amelyben fogant. S ebben nem értett egyet Joan Gamperrel sem, aki viszont támogatta a professzionális futballisták alkalmazását.
Az alakuló Klubot anyagilag is bőkezűen támogatta: 1901-ben 1400 pezetával járult hozzá a működéséhez, ami hatalmas összegnek számított a XX. század elején: 700 havi tagsági díjnak megfelelő összeg volt.
Elnöksége alatt nyerte meg a Klub első trófeáját: 1902-ben a Copa Macayát, ami különös hajtóerővel hatott az újonnan alapított Klubra. Azt jelentette a tagok és a labdarúgók számára, hogy jó úton járnak.
Otto Künzli (1878. Svájc – ?): Ő ugyancsak azon alapítók közé tartozik, akiről nagyon keveset tudunk. 1878. január 23-án született Svájcban. A következő adat, amit tudunk róla, hogy 1899-ben érkezett Barcelonába, hiszen ekkor regisztrálta magát a svájci konzulátuson. Egy meccset játszott Gamperrel együtt, egy rögtönzött labdarúgó-mérkőzésen, amit a San Gervasi de Cassoles-en rendeztek. Barcelonában előbb a carrer d’Espanyán, majd a carrer de Lincolnon lakott.
Künzli – más forrásokban Kuenzli vagy Kunzle néven találjuk – ezen az egyetlen meccsen lépett pályára az FC Barcelonában, amit a “Colonia Inglés” ellen vívtak.
Eduardo María Schilling Montfort (1852. Waldshut, Baden, Németország – 1925. 11. 13. Barcelona): 1852-ben a Baden-Württenbergben található Waldshutban született, egy katolizált zsidó család gyermekeként. Az 1890-es évek elején érkezett és telepedett le Barcelonában; 47 évesen lépett pályára a Barça történelmi meccsén. A civil életben a barcelonai gazdaság jeles képviselőjeként a fegyvergyártásban kamatoztatta tudását. Az általa alapított fegyvergyár tulajdonosa volt. 1925-ben a katalán fővárosban hunyt el, s helyezték örök nyugalomra.
Amint látszik, a Barça csapatában pályán volt három későbbi elnök (Gamper, Terrades, Wild), egy olyan játékos, aki nem sokára az akkoriban riválisnak számító Catalá FC-hez igazolt (Lomba). Volt egy nemesi születésű is (Urrela, a kapus), és egy karakteres gyáros (Eduardo Schilling), aki ekkor 47 éves volt; így nem véletlen, hogy ez volt az első és egyben utolsó fellépése is a Barça történetében. Schilling egy híres badeni zsidó származású, de katolizált család sarja volt, aki fegyvergyárat működtetett Barcelonában.
Az első meccset követően, 1899. december 13-án került sor az elnökség második összejövetelére, amelyen kimondták a Barcelona és a „Colonia Inglés” csapatának az egyesülését. A fúziót követően létrejött csapattal került sor az FC Barcelona második hivatalos meccsére, a Catalá FC ellen, amelyen 3-1-es Barcelona-siker született – Gamper /2/ és Ernest Witty góljainak köszönhetően. Ezen a csapat a következőképpen állt fel: Urruela – Wild, Brown, Terrades, d’Ossó, Llobet, Cruzate, John Parsons, Gamper, Ernest Witty, Arthur Witty.
1900. február 11-én történelmi eseményt jegyeztek fel az almanachok, amikor is sor került az első kizárásra az FC Barcelona csapatából. A szenvedő játékos az angol Stanley Charles Harris (1884. London – 1909. 01. 31. Barcelona) volt, akinek az volt a „bűne”, hogy az l’Escocés FC (a.m. „Skót FC”) tagjaként hivatalos meccset játszott az FC Catalá ellen. Mivel a Barça játékosa volt, ehhez nem kérte a vezetők engedélyét – emiatt egy évre nemcsak a klubból, hanem Barcelona városából is kizárták. A döntés megosztotta az elnökség és a csapat tagjait, s tiltakozásul Joan Gamper lemondott a csapatkapitányi tisztségéről. A február 14-i elnökségi ülésen Ernest Witty elnök és Joan Millet alelnök kérték Gampert, hogy vonja vissza a lemondását, aminek Joan eleget is tett.
Az első idény további hivatalos – egyben barátságos – mérkőzései:
1899.12.24.
FC Barcelona – FC Catalá 3-1
Barcelona: Urruela – Brown, J. Parsons, Wild, Terrades, Ossó, Cruzate, E. Witty, Gamper, A. Witty, Llobet.
Gólok: Gamper 2, E. Witty
1899.12.26.
FC Barcelona – Colonia Inglesa 2-1
Barcelona: Urruela – Soley, Mir, Lomba, Valdés, Planells, Artús, Wild, Gamper, Ossó, Llobet.
Colonia Inglesa: A. Witty, E. Witty, Brown, Morrison, W. Parsons, J. Parsons, A. Ball, J. Ball, Morrison, Fitzmaurice, Bastow.
Gólok: Gamper 2.
1900.01.06.
FC Barcelona – Colonia Inglesa 0-3
Barcelona: Urruela – Wild, Lomba, J. Busquets, Gamper, Soley, Mir, Terrades, R. Busquets, Ossó, Llobet.
Colonia Inglesa: Hamilton – Brown, Dykes, Morris, A.Witty, Morrison, W. Parsons, J. Parsons, Fitzmaurice, E. Witty, Bastow.
1900.02.02.
FC Barcelona – Colonia Escocesa 2-0
Barcelona: Smart – Wild, A. Witty, Terrades, Fitzmaurice, Llobet, Gillespie, Maier, Gamper, E. Witty, Bastow.
Gólok: Gamper 2
1900.02.11.
FC Barcelona – Catalá FC 4-0
Barcelona: Smart – Fitzmaurice, Morris, A. Witty, Terrades, Llobet, Gillespie, Harris, Gamper, E. Witty, Parsons.
Català: Hamilton, Lomba, Ríos, Denniston, Soley, Dykes, Blak, Mir, Gold, Guirvan, Busquets.
Gólok: E. Witty 3, Gamper
1900.05.14.
FC Barcelona – Disidents Catalá 2-1
Barcelona: Smart – Wild, Gillespie, Terrades, Llobet, Ossó, Valdés, Maier, Gamper, López, Cabot.
Gólok: López, Gamper
A klub megszületésében nem csupán az alapítók futball iránti szeretetének volt kulcsszerepe. Legalább ilyen fontos tényező volt a Katalóniához fűzött érzelmeik, ennek megfelelően megalapítása óta a Futbol Club Barcelona szülőföldjéért is harcol. Céljuk nem csupán egy egyszerű labdarúgóklub teremtése volt, a számukra fontos elveket, közösségi értékeket épp úgy közvetítette, mint ahogy Katalónia függetlenségi törekvéseit is szimbolizálta. Miután lefektették az alapokat, következhetett a munka neheze.
Először is Gamperrel az élen meghatározták a klubtagság díját, havi két pesetát, majd a klub színeit, mely az egységes döntés értelmében a gránátvörös és kék kombinációja lett. Érdekesség, hogy ez a színpár Gamper több korábbi egyesületéhez is köthető, főként az FC Basel klubjához – melynek alapításában Gamper is segédkezett –, azonban konkrét bizonyíték nincs, így hiába hangoztatják egykori klubjai, örök rejtély marad, hogy Gampert melyik, pontosabban mi inspirálta. Beszélik azt is, hogy a klubszínek kiválasztásában a Comamala testvérek édesanyja játszott főszerepet.
Címer tekintetében a résztvevők egybehangzó véleménye az volt, hogy a Katalónia iránti elkötelezettségüket mutatva Barcelona város címerét válasszák.
A találkozón egyébiránt az is eldőlt, hogy ki, milyen tisztséget tölt be a jövőben, így a klub első elnöke az angol származású Gualteri Wild lett, akinek nem csupán a szervezőkészségét kamatoztatták, játékosként a gyepen is szolgálta klubját. Wild két évig töltötte be a Presidente szerepét, majd az angolt az a Bartomeu Terrades követte az elnöki székben, aki először a klub pénzügyeiért volt felelős, s mellesleg a gránátvörös-kék egylet első garnitúra felszerelését is vásárolta. Gamper kezdetben a csapatkapitányi feladatkört vállalta el. A gyűlést követően a résztvevők elégedetten távoztak, s az FC Barcelona élete hivatalosan is megkezdődött.